2014. március 9., vasárnap

Lakni vagy nem lakni? Állandóan.


Első rész


Már megint felbukkant a "Miért is lett gáz, hogy megtettem?" probléma...

Nem szeretek erről beszélni, mert nagyon frusztráló tud lenni, mikor SENKI, de SENKI nem érti a lényeget (ami nem az emberek hibája, hanem a kretén magyar fogalomzavaré). Akármikor szóba kerül a szituációm, az emberek próbálnak megértőek lenni és segíteni, ami nagyon jól esik és értékelem is, csak hát...

Hogy ne kezdjem forgatni a szemem, ha valaki a Marie-Antoinette féle "Ha nincs kenyerük, miért nem esznek kalácsot?" típusú jószándékú, de engem hülyének néző tanácsával jön elő?! Vagy felhozhatnám metaforának a Belügyminisztérium féle "Segítünk! Ha elfogyott az üzemanyaga, szálljon át másik autóba" sms-t is. Mintha magamtól nem jutnék el a legalapabb gondolatig sem...

Szóval előre elnézést kérek, ha a most következő cikk esetleg harapósnak vagy frusztráltnak tűnik. Kicsit az is :-D


A rövid sztori ugye az, hogy mikor egy éve eljöttem Magyarországról, módosítottam az állandó lakhelyemet ideiglenesre, hogy ne kelljen TB-t fizetnem, ha úgysem vagyok ott. Utólag derült ki, hogy ez nem szimplán a lakóhelyről szól, hanem gyakorlatilag visszaadtam az "állandó lakhely" státuszomat. Ami egy állampolgársághoz hasonlító személyes adat és a világon minden embernek rendelkeznie kell egy, de csakis egy ilyen címmel. Alap esetben ez automatikusan az állampolgárság szerinti ország. Vagy ahol az ember valóban él és dolgozik. Mindenkinek egy ilyen címe lehet és kell legyen. Ha valaki megszerzi az állandó rezidens státuszt más országban, akkor elvileg ki kell jelentkeznie a korábbiról, ahol gyakorlatilag nem él életvitel szerűen. Elvileg olyan nincs, hogy valaki egyetlen országnak sem állandó lakója. Állandó lakóhely státusz kell, hogy legyen. 



Hát nekem nincs állandó lakhely státuszom (és kiemelem, hogy itt a státuszról van szó, nem arról, hogy nincs egy rokonom vagy barátom, akihez bejelentkezzek, hogy legyen egy akármilyen bármilyen címem - ahogy szokták tanácsolni a marie-antoinettek). A pesti lakásomba be vagyok jelentkezve tartózkodási helyként, de itt most az nem segít. (Visszacsinálni a lakcím mizériát csak személyesen lehet, szóval innen az sem megoldás.)

És mi a gond ezzel?!


Állandó lakóhely státusz nélkül semmilyen biztosító nem szerződik velem utasbiztosításra. (Itt természetesen nem a leszerződésen van a hangsúly. A "Dehát ki ellenőrzi azt?" kérdésektől és javaslatoktól falra mászom. Természetesen behazudhatom, hogy van lakcímem és vásárolhatok biztosítást, jujderavaszvagyok, csak amikor majd káresemény történik és a biztosítónak pénzt kell kiadnia a kezéből, egészen biztosan le fog minden adatot alaposan ellenőrizni és akkor eláll a szerződéstől, mert nem teljesültek a feltételek.) Hogy miért? Mert nagyon súlyos káresemény esetén - ha az olcsóbbnak bizonyul - a biztosító inkább fizeti a beteg hazaszállítását a lakóhely szerinti országba, minthogy a saját költségén kezeltesse idegenben. Ez a nemzetközi gyakorlat.


Ausztráliában egy napi kórházi ellátás 1000 AUD (200 ezer Ft). És ebben még nincs benne az orvosi kezelés.

Utánajártam, lehet-e itt helyben biztosítást kötni. Olyan privát TB szerűt, ahol nem számít, melyik országból jössz, és ott milyen címed van, csak az, hogy most épp itt vagy. Lehet (például BupaMedibankAUnitiy). Ez elsősorban azoknak jó, akik hosszabb távon itt élnek diákvízummal vagy munkavállalói vízummal. De turistaként is lehet kötni, ha valakinek az utasbiztosítása nem fedez mindent.

Havi 100 AUD a legolcsóbb ezekből, de abban például a mentővel szállítás még benne sincs...

Elég durva. 

Ilyet kötni akkor lenne értelme, ha pár hónapig itt maradnék és mellette találnék valami munkát is. Munkavállalói vízum nélkül. Ami nem lehetetlen, de kockázatos. Ha rajtakapnak, kitoloncolnak. És akkor minden más ország vízumigénylése is ugrott, mert mindig van olyan kérdés a vízumigénylő lapokon, hogy kiutasítottak-e már valahonnan. Ez meg egy világutazó számára kész tragédia. Lenne.


Szóval osztottam-szoroztam. 

Az van, hogy biztosítás nélkül nem indulok ausztrál körútra. Mérges kígyók, pókok, a világ veszélyes állatainak 80%-a itt él. Inkább ki sem lépek a lakásból. De akkor meg minek maradjak itt? A kaja drága, munkát keresni nem fogok (bár lett volna egy alkalmi pincérkedés már, de nem kockáztatok), a helyi biztosításra nincs keretem. Ennél hasznosabban is el tudnám tölteni az életemet.

Szóval ez az Ausztrália ebben a formában nem éri meg most. Elment tőle a kedvem. Jobb lesz innen lelépni.


DE HOVA?

A szokásos kérdés...  :-D

(Ide kattintva folytatódik a cikk, csak több részre szedtem, mert hosszú lett.)






2014. március 8., szombat

Szamítógépszerelés

2014 március 4.


Nem egyszerű dolog ez a képernyőcsere. Maga a művelet az lenne, de az új monitor beszerzése okoz nehézségeket.

Sydney-ben nem találtam üzletet, ahol alkatrészeket árulnak. Minden számítógépes boltban azt mondták, hogy vagy rendeljem meg a netről, vagy adjam be a gépet javításra hozzájuk. Az 150-180 dollár. Majdnem ennyi volt az egész laptop... Ennyit nem költök rá. Akkor inkább újat veszek. (Ja, csak azóta ennyiért már nem lehet kapni újat.)

Körülnéztem a neten. Úgy tűnik, csak eBay-ről lehet megrendelni a képernyőt. Kb 50-60 dollárért. Olcsóbb, mint gondoltam. Ez jó. Az viszont nem jó, hogy az Ausztráliába is postázó cégek referenciái között sok a "nem megfelelő terméket küldtek", az "nincs ügyfélszolgálat", "termékcsere után is elégedetlen" reklamáció.

Nem akarok zsákutcába kerülni, hogy megrendelem, rosszat küldenek és elveszik a pénzem, vagy hónapokig levelezgethetek velük, esetleg visszapostázom nekik a saját költségemen cserére és időt, pénzt veszítek, és a végén annyi a kiadás, amennyiből megjavították volna szervizben.

Olyan cég kéne, amelyiknek van Ausztráliában üzlete valahol. Egyetlen egyet találtam, azt is Melbourne-ben. Ennyi. Hagyjuk.

Lemondtam róla. Legkésőbb áprilisban úgyis visszamegyek Európába, majd addig megleszek valahogy laptop nélkül. A képernyő bal alsó sarka végülis működik...

Vagy beszerzek egy külső monitort és azon nézem.

Egyik este átjött Zé egyik barátja. Beszélgettünk a sráccal. Mesélte, hogy évekkel ezelőtt volt egy számítógépes boltja. Hoppá hoppá! Azonnal felcsillant a szemem. Valahonnan csak vásárolta az alkatrészeket...

Vázoltam neki a problémámat. Azonnal felment a hajdani beszállítója oldalára. Nem volt raktáron ilyen monitor panel. Áhá. Szóval ezért nem találkoztam ezzel a céggel a nagy keresgélés során.

Megrendelte nekem a képernyőt. Egy hét. El se hiszem.

Zé közben elutazott, eljött a házőrzéses funkcióm ideje is. Beköltözhettem a szobájába, ahol van nagyképernyős LCD TV. Ugyan hamarosan itt lesz a képernyőm, de ha már úgyis itt egy ekkora külső monitor, miért ne élvezzem az előnyeit. Véletlenül még egy kábelt is találtam hozzá az asztalon. 

Filmnézéshez kell ennél jobb? :-)

A végtelenségig ellettem volna ezzel a TV-s megoldással, de közben szerencsére - 36 nappal a laptop balesete után - megérkezett az új alkatrész. Gyorsan megnéztem a neten a "Hogyan cseréljünk képernyőt házilag" 9 perces videót, aztán nekiláttam.

Óvatos voltam és mindent duplán ellenőriztem, csavarhúzó helyett kést használtam, de még így is megvolt fél órán belül. Tényleg gyerekjáték az egész. Legközelebb ráhajtok a 10 perces szintidőre. Bár remélem, nem lesz egyhamar legközelebb. Illetve...


Laptop-képernyő-javítást vállalok. Olcsó, precíz, megbízható. 
:-D


2014. március 7., péntek

A pénz az utcán hever


Van egy elméletem, miszerint az életben szinte minden az ölünkbe hullhat, ha nem felejtünk el a göröngyös úton is felfelé nézni. Alkalomadtán viszont az sem árt, ha az ember a lába elé néz. Mert lehet, hogy olyan dolgot talál, ami valaki más ölébe hullott volna eredetileg. Csak az illető nem ismerte ezt a filozófiát. :-D


Néha egészen elvakultan hiszek a jó sorsomban. Mert végülis az a tapasztalat, hogy mindig minden jól sül el, akárhogy is indul.

Vagy lehet, hogy nem a körülmények alakulnak mindig jól, hanem a gyógyíthatatlan optimizmusom szemüvegén keresztül látom a dolgokat jónak akkor is, ha nem azok?

Lehet, hogy az már kóros, hogy mikor az élet egy marék lósz@rt vág hozzám, nem elfutok, hanem elindulok arra, amerről a dobás jött. Mert kell ott lennie valahol egy lónak is. Talán felnyergelve. Csak nekem. :-D


Nem is tudom...


Mindenesetre már megint találtam pénzt az utcán.

Állandóan találok. Eddig majdnem minden országban, ahol jártam...

Nem nagy összegekről van szó, de azért fel szokták dobni a napomat.

Most épp 50 dolcsi hevert előttem egy kihalt utcán. Épp jókor jön, mert ki kell fizetnem valamiből a laptop új képernyőjét. És ez majdnem fél havi büdzsém lenne :-)

3 hete egy arany nyakláncmedált leltem a földön. Pár napja meg a karnevál után hazafelé menet szándékosan néztem a földet, mert az alkohol-tömeg-bámészkodás kombó mindig eredményez kóbor kincseket. Találtam is egy iPhone 5G-t. A legújabb típus. Persze nem tartottam meg. (Ilyenkor fel szoktam hívni az utolsó hívott számot és szólok, hogy nálam van a telefon. A pénz az gazdátlan, de egy telefonon ott az ember fél élete. Én is vissza akarnám kapni.)

Kóbor kincseket itt különben nem nehéz találni. Ha piacra kerül egy másfél centivel nagyobb átmérőjű plazma TV, az előző darab - mégha hibátlan is és alig 1 éves - hamarosan az utcára kerül. Szó szerint. Kiteszik a kapu elé, mint a lomtalanításnál. Akinek meg kell, az hazaviszi. Hihetetlen dolgokat szoktak kidobni itt. Olyan egy kicsit, mint a 80-as évek németországi lomtalanításai voltak. Hibátlan bútorok, háztartási eszközök ingyen. Csak úgy hevernek az utcán. Néha eredeti csomagolásban, garanciajeggyel :)



Van hivatalos lomtalanítási időszak is. Az egyik kerületben épp egy hete volt. Onnan tudtam meg, hogy Z lakótársa, John kiugrott egy pizzáért és egy szörfdeszkával meg egy lábossal tért vissza. :-)

Egész lakást be lehet rendezni az utcáról. Otthon biztos nem nyúlnék egy utcára kirakott bútorhoz, mert bolhás/penészes/büdös/lepisilték, de ezek tök kulturáltnak tűnnek. Már gondolkodtam rajta, hogy össze kéne szednem az eladható darabokat és meghirdetni olcsón a neten.


Kéne valami pénzbevétel, mert annyit nem tudok sétálni, hogy minden elvesztett érmét én találjak meg...




2014. március 6., csütörtök

Szivárványos kövér kedd

2014 március 1.


Nevezetes nap a mai. Ma van a világhírű Mardi Gras fesztivál. 

Farsang. Melegfelvonulással ötvözve.


A Mardi Gras francia kifejezés és kövér illetve zsíros keddet jelent. Ez a böjt előtti utolsó nap, amikor még lehet húst enni. Magyarul Húshagyó Keddnek hívjuk. Az európai hagyományokban ekkorra esik a télbúcsúztató farsangi bál is. 

Ausztráliában ilyenkor a nyarat búcsúztatják és a különbözőséget ünneplik.


A Sydney-i Mardi Gras fesztivál a világ egyik legnagyobb jelmezes felvonulása. A New York-i Halloween Parade kategóriája. Csak itt egybevonták a LGBTQI felvonulással. 

[A rövidítés definíciója: Lesbian (leszbikus), Gay (meleg), Bisexual (biszex), Transgender (transznemű - aki más neműnek érzi magát, mint a teste - ez magában foglalja a transzexuálist és transzvesztitát is), Queer (más - összefoglaló név az összes típusra), Intersexual (szerintem ez a hermafrodita magyarul - olyan, aki férfi és női nemi szervek bármely vegyes kombinációjával született)]


Egy hónapon át tart a fesztivál. Kiállítások, rendezvények, filmvetítések, előadások váltják egymást naponta több helyszínen. Az egész a különbözőségről és egyenlőségről szól. Minden ember más, de mindenki ember.

A fesztivál csúcspontja az utolsó nap, maga a felvonulás.

A több ezer fős menet az Oxford Street-Flinders Street útvonalon halad. Este 6 után kezdődik a parádé, de már 3 körül le vannak zárva az utak és - mint az augusztus 20-i tűzijátéknál - a tömeg már kora délután kitelepszik a legjobb helyekre. 

Én egy CS-en meghirdetett csoporthoz csatlakoztam. Voltunk vagy 30-an. Jelmezt persze nem szereztem be, mert hát ugye kinek jut eszébe, hogy egy farsangi felvonulásra jelmezben szokás menni...?! Ja, hogy rajtam kívül mindenki másnak? Na mindegy :-D

Indulás előtt jöttem rá, hogy azért mégis kéne legalább egy arcmaszk, de már késő volt futkosni utána. Viszont épp pár hete szereztem be egy leértékelésen egy metálfényű szemhéjpúdert. Ami csodaszép kék, csak hordani nem fogom, mert kék szemhez előnytelen. Viszont.... viszont.... 


Hát ez lett belőle. Kicsit megszaladt a kezem :-D


Maszk is lett, kék is lett. Két legyet egy csapásra. Izé. Pillangót.

És micsoda véletlen (de tényleg az), hogy épp van egy kék-lila pillangós hajcsatom, amit Thaiföldön vettem, de sosem hordom, mert utoljára 30 évvel ezelőtt hordhattam volna nevetségesség nélkül. De azért megvettem, mert olyan aranyos. És íme. A befektetés hasznos volt! :)



Szóval a fesztivál... immár alkalomhoz illően.


Délután 4-től ott tobzódtunk az Oxford-Flinders sarkán, ahol a TV és a kiemelt vendégek tribünje is fel lett állítva. Elvileg innen majd mindent jól látunk. A várakozás idejét hasznosan töltöttük. Lehetett szivárványos arcfestést, hajfestést csináltatni, a sminkre vágyó fiúkat pedig a társaságunkban lévő lányok kidekorálták.

Tangában az utcán. Úgy látszik, nem én voltam az egyetlen, aki elfelejtett jelmezt venni. :D


Fél 7-kor kezdődött az "előjáték" (ez a hivatalos neve). A szponzorok vonultak fel a több száz önkéntes segítőjükkel (majdnem én is jelentkeztem, mert pénzt is fizettek), akik gyöngysorokat, óvszereket, csuklópántokat, nyakba akasztható irattartókat, zászlókat osztogattak a nézőseregnek. Mivel az első sorban álltunk, mindenből többet kaptunk :)



A szponzorok után meghatározhatatlan funkciójú és szerepű csoportok szédelegtek elő.

A Mardi Gras hivatalos bohócfigurája. Hajónak öltözött aktivisták valamiért protestálva. 
Latex-kutyaruhás szexrabszolgát pórázon vezető pápa.


7-kor felvonultak a dudás motorosok. Topless.




Háromnegyed 8-kor felavatták a szivárvány színű zászlót és ezzel hivatalosan megkezdődött a parádé.




Mindenki felvonult, aki meleg vagy melegbarát. Az ország legnagyobb bankja a dolgozóival, az AIDS elleni küzdelem támogatói, mozgássérült egyesületek, a cannabis legalizációját hirdető társaság, különböző városrészek meleg baráti körei, állatmenhelyek, a haditengerészet, a katonaság, a légierő, a rendőrség, a tűzoltóság, a mentők dolgozói, a tömegközlekedési vállalat, az ápolók és bábák szervezetének képviselői, az vízimentők...





... a szivárvány gyerekek támogatói, jöttek két apukás, két anyukás kisgyerekes családok, friss házas melegek, nyelviskolák, depresszióval foglalkozó segélyszervezet, zsidó meleg csoport, katolikus melegek, templomi közösségek, greenpeace, politikai pártok, amnesty international...




... Oroszországot csókoltató csoport travinak sminkelt Putyinnal és topless lányokkal, egyetemek, munkahelyi szakszervezetek, fiatal jogászok csoportja, fittness klub utánfutón gurított piros szobabiciklivel, elítéltek rögbicsapata...




... focisták, görkorcsolyázók, vizilabdások, birkózóklub, lovászok és lovasok, evezősök, szicíliai hagyományőrzők (???), városi énekkórus, egy csapat banán (?).





A legvégén vonult fel egy brazil karneváli szamba csoport, aztán szivárványszínű tűzijátékot lőttek fel (vagy ez inkább görögtűz?).




A legvége után besereglett az önkéntesek és takarítók hada, akik másnapra újra használhatóvá teszik az utcát. Ők is akkora ujjongást és tapsot kaptak, mint az összes többi felvonuló.



Vége. 

A rendőrség szakaszosan megnyitotta kordonokat. Az útzárakat lassan (nagyon sokára) feloldották, a tömegközlekedés is megindult. Én gyalog jöttem, gyalog mentem, szóval ez nem érintett, bár a hazaúton kétségeim támadtak az épelméjűségemet illetően. Odafelé 6 km-t gyalogoltam, ezután 7 órát álldogáltam és utána még önszántamból bevállaltam újra 6 km-t. Éjszaka, esőben. Másnap fel sem keltem :-D



2014. március 5., szerda

Még több magyar Sydneyben - Grillparty

2014 február 23.


Norbinak kiépített magyar ismerősi hálózata van itt. Tudja, mit hol kitől.

Múltkor elvitt egy kürtős kalácsot áruló cukrászdába. Igaz, se a tulaj, se a cukrász, se senki más nem magyar az üzletben, csak turistaként jártak Erdélyben és beleszerettek a kürtős kalácsba, ezért megtanulták az elkészítését és most árulják. Meg kicsit tovább is fejlesztették. A tésztába nutellát töltenek a feltekerés előtt. Aztán, ahogy kell, bevonják cukorral és megsütik. Szerintem a hagyományos kürtős úgy jó, ahogy van, isteni finom dióval vagy fahájjal bevonva is, de ez a nutellás ötlet akkor is zseniális!

Kürtösh


Egyik vasárnap délután Norbi magyar barátai grillpartyt szerveztek és én is mehettem.

A grillezés itt népszerű nemzeti sport. Szinte mindenkinek van otthon kis grillezője a teraszon, de mivel a terasz befogadóképessége nem mindig elég a családnál nagyobb létszámú összejövetelekhez, a nép lejár a strandra. De nem ám csak úgy vadon grillezni és szanaszét szórni a faszenet ott, ahol más meg napozni akar! :-)

Magyar szokásokhoz képest kicsit más itt a nyilvános grillezés. 

A tengerparton "nyári konyhák" sorakoznak. Ingyen (!!) használható elektromos grillasztalokkal. Az ember csak odamegy, benyomja a gombot és 20 percig grillezhet. Aztán, ha még mindig van sütnivalója, benyomja a gombot még egyszer. Vagy többször. Íratlan szabály, hogy sütés után letakarítjuk magunk után. És ha többen várnak a sorukra, baráti stílusban idegenek is osztozhatnak egy-egy grillező felületen. Ami meglepő lehet az európai gyakorlathoz szokott szemnek: ezek a grillek csak úgy ott vannak éjjel-nappal. Senki nem lopja el, nem rongálja meg, nem lesz belőle az üzembeállítás másnapján illegálisan eladott fémhulladék, senki nem vizeli le poénból, stb.




Ezek az apró kis nüanszok azok, amik miatt az ember nem vágyik vissza az öreg kontinensre... Olyan jó érzés jólétben és közbiztonságban élni. Mégha az ember takarítással keresi is a napi betevőjét. Na hagyjuk. Vannak hátrányok is persze.

Szóval összejött vagy 30 ember grillezni. Nagy részük magyar volt, néhányan szlovákok, páran szerbek, elvétve egy-két kiwi és ozzy. A magyarok többsége diákvízummal van itt és meglepő módon ők is a harmadik X-et tapossák már. Hmm. Tényleg egyre elgondolkodtatóbb ez a diákvízum opció nekem is...


Sütögettünk, eszegettünk, ismerkedtünk. Eljött az ideje a desszertnek vala. Amit én csináltam. Csak a szokásos. Ezúttal csokis-nutellás változatban.

Hamar elkapkodták, népszerű volt. Állunk nem messze az asztaltól Norbival és egy másik sráccal. Beszélgetünk.

Egy (talán szlovák) srác elveszi a tányérról az utolsó szelet sütit, majd elismerően nyammogva kijelenti:

- Hmmm. Ez isteni! Honnan van?

Norbi elkezd rám mutogatni, én meg odafordulok, hogy lássam, ki is az.

- Te csináltad? - kérdezi a srác.
- Igen - felelem.
- Ti együtt vagytok? - folytatja a kérdezősködést.
- Hát együtt jöttünk - felelem bizonytalanul, mert nem értem, mire akar kilyukadni.
- De egy pár vagytok?
- Nem. Csak barátok - mondom és még mindig nem értem, miért lényeges ez a süti kapcsán.

Erre a srác váratlanul felpattan, féltérdre veti magát előttem és drámaian megkérdezi:

- Hozzám jössz feleségül?

Hát ritkán van, hogy elakad a szavam, de most elakadt. Erre a poénra nem számítottam. De annyira nem, hogy semmi frappánsat nem tudtam kinyögni. Csak néztem arcomra dermedt meglepetéssel. (Ezt ők itt nem tudták, de Új-Zélandon ketten jófejségből felajánlották, hogy feleségül vesznek a vízum miatt, és akkor megfogadtam, hogy a harmadik ajánlaton elgondolkodom. Most meg hirtelen itt a harmadik, de ez meg csak poén. Szóval katt katt katt, jártak a fogaskerekek, milyen viccel kéne reagálni.)

Kellett pár másodperc, mire valaki végre megnyikkant és megjegyezte, hogy ez egy elég eredeti módon megfogalmazott bók volt a sütimre. 

Épp gyengus poénokkal próbáltam helyrehozni a frappánsságomon esett csorbát, mikor megjelent egy másik srác a társaságból. Érdeklődött, hogy mi a téma. Valaki gyorsan felvilágosította, hogy épp megkérték a szakácsnő kezét a süti miatt. 

- És mit válaszoltál? - kérdezi tőlem.
- Semmit, mert szóhoz se jutottam.

Erre ez a srác is féltérdre veti magát.

- Akkor még van esély, hogy hozzámjössz?

Mi van ma, fiúk?! Mit tettem ebbe a sütibe?! :-D

Persze időm sincs reagálni, mert az új kérőmet látva a korábbi is odatérdel mellé.

- Melyikünket választod?

Na, most már kezdünk túlzásba esni itt a poénnal. A frappánsságomnak nyoma sincs. Jobb nem jut eszembe, csak ennyit kérdezek:

- Lehetne mindkettőtöket?



2014. március 3., hétfő

Magyarok Sydneyben II. - A gleccsertől a strandig

2014 február 24.


Meséltem, hogy mikor Új-Zélandon stoppoltam és a Ferenc József gleccserhez akartam eljutni, a reménytelennek induló stoppolásból egy kis lakóautó mentett ki. Amiben két magyar pasi ült, Papa és Jákob. Kedvenc gleccsermászó útitársaim :)

Jákob Sydney-ben lakik. Rá is kerestem az e-mail címe alapján a cégére, és hoppá hoppá, épp ugyanebben a kerületben van. Micsoda véletlen. Írtam neki, aztán meg is beszéltünk egy találkozót.

Kocsival jött. Rögtönzött Sydney és környéke kirándulásra mentünk.

Először Bondi Beach-re mentünk el, ahova a múltkori gyalogos sétám során már majdnem eljutottam, de mégsem. Bondi Beach-en van egy magyar kávézó, meg egy magyar cukrászda. Állítólag ez volt a nagy magyar központ Sydney-ben valaha. Azért az utcán sétálva most is szinte csak magyar beszédet hallottunk. A cukrászdában Rigó Jancsi és Dobos torta figyelt. Jákob meg meghívott egy gesztenyepürére (Egyél már valamit, olyan sovány vagy!). Egy éve nem ettem gesztenyepürét. Tiszta mennyország volt.



Bondi után átugrottunk Sydney északi strandjainak egyikére (Balmoral), ami Jákob kedvence, és teljesen más hangulata van, mint a megszokott partoknak. Kis sziget, kis híd, kis tömeg. 

Balmoral beach


Innen egy-két kisebb tengerpart érintésével a híres északi strandra mentünk át, Manly-re.

Ez a strand a tipikus Sydney sztereotípiát testesíti meg. Legalábbis számomra. Barnára sült testépítők röplabdáznak a makulátlanul tiszta homokban. Ameddig a szem ellát. Nekem valami ilyesmi kép rémlik a 80-as évekből, mikor - Jason Donovan és Kylie Minogue rajongótáboraként először figyeltem fel Ausztrália nevére, és - először hallottunk a rejtélyes ózon lyukról, a szörfről és az emberevő cápákról.



Ez az ózonlyuk is milyen távolinak tűnt az évi kábé 1000 darab aeroszolt (Panetta halványzöld frottírral bevonva - az megvan?) forgalmazó kis országban... Na mindegy.

Szóval Manly után - ha már úgyis északon vagyunk - kicsit még északabbra autókáztunk. Következő állomásunk a Church Point volt. A hely egy hajdani templomról kapta a nevét, de ma elsősorban a vitorláskikötőjéről nevezetes. Több száz kis magánvitorlás pihen az öbölben. Árbocok erdeje a végtelenségig.

A hajókról valamiért nem csináltam képet, de itt van egy a kikötő hivatalos oldaláról.



Ha már ennyire északon jártunk, még elugrottunk Palm Beach-re. Alig 20 km innen. Ez az a kikötő, ahonnan a múltkor MAJDNEM vitorláskirándulásra mentem.



Palm Beach nem egy olcsó lakóhely. Olyanok költöznek ide, akik nyugalomra vágynak és nem kell naponta bejárniuk Sydney-be a 8 órás robotra. Pazar kilátás, némely lakások az út szintje alatt, a hegyoldalban, közvetlenül a tenger fölött figyelnek. Hazajutni kabinos felvonóval lehet.


Hááát, ez is egy árnyalat ugye :-) Budavári sikló a verandán. Az unokák tuti élvezik. Ki ne szeretne ugye liftezni, libegőzni sorban állás nélkül? :D


Palm Beach után lassan hazafelé vettük az irányt, csak Jákob még megvacsoráztatott útközben. Nagyon jó dógom vót :-D


Hogy kenyeretek barna, e miatt?


Jön a FEKETE KENYÉR receptje.



"Miért aggódol, lelkem jó anyám,
Hogy kenyeretek barna, e miatt?
Hisz meglehet: ha nincs idehaza,
Tán fehérebb kenyérrel él fiad.
De semmi az! csak add elém, anyám,
Bármilyen barna is az a kenyér.
Itthon sokkal jobb ízü énnekem
A fekete, mint máshol a fehér."




Először is pár hasznos tudnivaló:

A búzaliszt több gyúrást igényel (kb 20 perc), míg a rozslisztet épp csak össze kell keverni (5 perc).
A búzakenyérhez több víz kell (55-60%). A rozsliszthez elég 40-50%. Mármint a tészta mennyiségéhez képest.
A tészta a 27 fokot szereti.




Hozzávalók (kb 1 kg) árpamalátás fekete kenyérhez:

20 dkg kovász (sourdough)
40 dkg korpás liszt (whole meal)
30 dkg vegyes gabonamagvak (mixed grain)
6 dkg őrölt, pörkölt árpamaláta (dark barley malt)
2 dkg só
kb fél liter víz

  1. A kovászt javasolt sütés előtt kb 6 órával megetetni.
  2. A hozzávalókat össze kell gyúrni, aztán pihentetni 30 percig. Szobahőmérsékleten. 
  3. Ezután kicsit át kell gyúrni (fél perc se) és vekniket formázni. A pékségben ennél a lépésnél szokták 800 grammos adagokra darabolni a tésztát. Ez még nem a végső forma lesz, úgyhogy mindegy, hogy néz ki.  Most fog 35 fokon 20 percig pihenni a tészta.
  4. Ha jól kipihente magát, végre lehet a végső formájára alakítani. A végső formára alakítást a pék úgy csinálta, hogy kézzel kilapítgatta a vekniket, behajtotta a szélüket (mintha töltelék lenne bennük) és gyúró mozdulattal feltekerte őket. A kis veknik mehetnek megint a 35 fokos helyiségbe. 2-2,5 órán át kell keleszteni.
  5. Ha megkelt, 180-190 fokos sütőben 40-45 perc alatt lehet megsütni. Ez az idő a 800 grammos veknikre vonatkozik!
Árpamaláta
Én különben ezt reggelente kávé helyett ittam. Olyasmi, mint a Maci kávé. És jó a vesének.


Darabolásra és első formázásra várva
(Ha valaki nekiáll megsütni, és nem  ilyen színű a tésztája, no para. Itt szerintem nem épp azt a tésztát fényképeztem le.
A színe lehet más, de állagra ilyen.)
Végső formázás
Szélek behajtva, hengerítés

Végső alakzat a kelesztésre várva

U.I. Ha valaki nekiállna megsütni, kérem, jelezzen vissza, hogy milyen lett. Köszi!



2014. március 2., vasárnap

Kovász házilag


Ami késik, nem múlik...
Másfél hónapja ígértem, hogy megosztom az árpamalátás fekete kenyér receptjét. Eljött a nagy nap! :-D

Illetve nem egészen...

Először a házilag készíthető kovász receptje jön. Ami kell a kenyérhez. Élesztő helyett. De a következő már tényleg a kenyér lesz! :-)



A pékségben tanult hasznos dolgok egyike volt a kovászos kenyér készítése.

A kovász azért jó, mert könnyebben emészthető, mint az élesztő, és pozitív folyamatokat indít be az emésztőrendszerben, míg az élesztős tészták a Candidának kedveznek.

Viszont az élesztővel készült tészták íze lágyabb, finomabb, a kovászos kenyereké meg savanyú.

A barna kenyereket én sokáig azért nem szerettem (Magyarországon), mert savanyúak voltak. Mintha nem sültek volna át. Most már tudom, hogy az a kovász volt. És továbbra sem szeretem. Mondjuk az élesztőset sem, úgyhogy legalább nem a rosszhoz vonzódom :)

Az ipari élesztő előállításáig Magyarországon is kovászos kenyeret evett a nép. Aztán valamikor, valamiért (gondolom a hatékonyság jegyében) az egész pékipar átállt az élesztős kenyérre. Mondjuk a valamiért nem annyira nagy kérdőjel. A kovászos kenyér tésztáját 12 órán át pihentetni kell sütés előtt. Ez tárolási és időráfordítási problémákat vet fel. Míg egy élesztős, adalékanyagos kenyér előállítása gyorsan, futószalagon is megtörténhet. Kevesebb idő, kevesebb munka, ugyanannyi termék. Biztos az is hozzájárult a kovászos kenyérről való leszokáshoz, hogy a kérdéses időkben a munkaerőt épp át kellett csoportosítani a feltörekvő magyar vas- és acélipar kiszolgálására.

Nem tudom, hogy a mai bio-egészséges életmódon alapuló kereslet alakította-e már a kínálatot annyira, hogy komolyabb nyomozás után hozzá lehessen jutni a jó minőségű kovászos pékárukhoz Magyarországon (kifizethető áron), de ha valaki kedvet érez házilag kovászos kenyeret sütni, az az alábbi recept alapján nekifuthat.



Kovász készítése

Hozzávalók:
1 db alma (vagy lehet más gyümölcs is, de kezdjük a tradicionálissal)
4 evőkanál cukor
5 dl víz

Az almát felszeleteljük, a cukorral és vízzel 4 napig, szobahőmérsékleten, lezárt edényben állni hagyjuk.

4 nap elteltével leszűrjük. A keletkezett folyadékot (cider) elkeverjük annyi liszttel, hogy joghurt sűrűségű anyagot kapjunk. Ismét lezárjuk az edényt. (Az almát ki lehet dobni.)

Ezután 4 napon át "frissítjük" a kovászt. Minden nap a kovász mennyiségének megfelelő mennyiségű vizet és ugyannyi lisztet adunk hozzá (tehát ha most kb 7 dl joghurt sűrűségű kovászunk van, akkor 7 dl víz és 7 dl liszt kell hozzá). Ezt naponta ismételjük, azaz "etetjük" a kovászt.

Az alma felszeletelésétől számított 8-ik napon készen áll a kovászunk a kenyérsütésre. A pékségben ezt használtuk.


Kovász másképp

Hozzávalók:
liszt
víz

Lehet alma nélkül is kovászt készíteni. Ebben az esetben lisztet annyi vízzel keverünk össze, hogy joghurt sűrűségű legyen. Lefedve állni hagyjunk pár napig, aztán kezdjük a 4 napos frissítést. Minden nap hozzáadunk lisztet és vizet.

Kovász sütés előtt

FONTOS

U.I: Sütéskor NE használjuk fel az egész kovászt! Hagyjunk belőle valamennyit "kezdőkultúrának", amit hűtőben tárolhatunk a következő kenyérsütésig. Kenyérsütés előtt egy nappal csak frissíteni kell (liszttell és vízzel megetetni, mint eddig), és máris újraéledt. Elég sokáig eltartható így.


Magyarok Sydneyben, a puma meg a lakásban

2014 február 13.


Feltettem egy bejegyzést február 9-én Internet címmel. Nyifogtam benne, hogy kanapéról kanapéra vándorlok és nincs egy állandó cím, ahol legalább annyi időt eltölthetnék, hogy új képernyőt rendeljek a laptopomhoz.  Pár napon belül 3 ismerősöm is reagált. Összeismertettek (fészbúkon) Ausztráliában lakó ismerősükkel. Tökre nem számítottam rá :)
(Köszi Erzsi, Csilla, Barbara!)

Az új kontaktok közül egy magyar srác, Norbi felajánlotta a postacímét, és ha már ilyen jól elbeszélgettünk a telefonban, találkoztunk is. Megmutogatta a kikötő és az öböl környéki látnivalókat, jót sétáltunk, meg adott pár hasznos tanácsot Sydney-vel kapcsolatban. (Például  minden nap fél áron lehet kajálni a bevásárlóközpontok és üzletházak aljában található kajarészlegen (food court) délután 3 körül, amikor zárás előtt meg akarnak szabadulni a megmaradt ételektől. Ezt jó tudni, ha valaki Sydney-be készül.)

Norbi különben 8 éve él itt. Diákvízummal. Ez a vízumfajta legális munkavállalást tesz lehetővé heti 20 (vagy 30?) órában. És az itteni óradíjak mellett ez simán behozza az iskola árát (ahova azért be is kell járogatni). Hmmm.  Nagyon elgondolkodtató opció számomra is. Nagyon, nagyon.

Időközben Couchsurfingen keresgélés közben ráakadtam egy másik magyar srácra (nevezzük Z-nek), és írtam is neki. Ő éppen Amerikában volt akkor síelés (és válltörés) céljából, de felajánlotta a kanapéját a visszatérése utántól. Ez a nap is eljött.

A kikötői luxuslakásos vendéglátómtól költöztem. Jó fej volt és autóval elhozott Zé lakásához, ami természetesen megint a város ellentétes vége az előzőkhöz képest :-) De itt már jártam. Coogee Beach.

Zé 5 éves volt, mikor Sydney-be került. 80-as évek, cocialista álomország, kilépni tilos. Zé apja a gyerekkel a hóna alatt szökött át a zöld határon Nyugatra. Állítólag napokig kutyákkal keresték őket és a hírekben is benne volt. Elég para lehetett. De jó, hogy ma már határok sincsenek! Tuti én is valami zöld határon lógtam volna meg máskülönben.

Z. teljesen jól beszél magyarul, bár ő erről nincs meggyőződve. Első körben pár napra költöztem be hozzá. 

Aztán szóba került, hogy valami ház-szittelős lehetőséget keresek, ami itt nagyon népszerű. Gazdagék elutaznak és nem akarják üresen hagyni a kecót, meg a kutyát, macskát egyedül, ezért alkalmaznak valakit, aki cserébe a lakhatásért, meg néha zsebpénzért őrzi a házat és gondoskodik az állatokról. Ezzel az illető megspórolja a lakbért (mert itt több hónapos vitorlázásokra elvonulásról beszélünk ám), a háziak meg megspórolják a kutyapanziót és a gyakori erdőtüzek miatti aggódást. Van is több ilyen weboldal, ahol regisztrálni lehet ház-szitternek. Amint Zé meghallotta, hogy ezen gondolkodom, felajánlotta, hogy maradhatok a lakásban arra az időre, amíg ő elutazik. Az 2 hét lesz. Két hét múlva. Elképesztően jó fej volt, mert maradhattam az indulás dátumáig is. 


Cserébe etetni fogom a macskákat. Kettő van. Egy sima házi és egy házi puma. Ez utóbbi egy bengáli. Egy fogalom.

Milyen kis cuki itt

A bengáli macskák ránézésre is félelmetesek. Robusztus csontozat, csupa izom, dinamikus mozgás, erő, méltóság, nagy termet, hűvös, vizsgálódó tekintet, kutya-szerű jellemvonások, házőrző funkció. Mindehhez ocelot-minta társul. Gyönyörű. És félelmetes :-) 

Mint egy puma a fa ágán...

Pedig egy fegyelmezett, szelíd macska különben. Nem idétlenkedik, nem sokat játszik.

Csak úgy figyel, hogy az ember ösztönösen óvatos; prédának érzi magát körülötte :-D

Ja, hmmm... és különben kizárólag nyers húst eszik... el ne felejtsem megetetni... ;)


2014. március 1., szombat

Frissítés

Kibővítettem egy korábbi bejegyzést, amit anno iPodon pötyögtem be.

Csak pár érdekesség arról, hogy mennyin múlott, hogy Ausztrália fővárosát nem a kengururól nevezték el...

Beugratós kérdés







2014. február 23., vasárnap

Medencék a tengerparton

Sydneyt keletről a tenger határolja, itt húzódnak a strandok.

Az egyik leghíresebb és legnépszerűbb strand a Bondi Beach. Aki el akarja kerülni a turisták tömegét, az meg a kisebb, de ugyanúgy homokos Coogee beach-et választja.

A két part között kiépített sétaút halad 8 km hosszan. Az útikönyvek is javasolják ezt a sétát.



Mivel én épp Coogee-n lakom, ellentétes irányból indultam neki a túrának. A látvány ugyanolyan szép volt, csak a segítő szándékkal kirakott térképek voltak úgy vágva, hogy mindig azt az útszakaszt mutatták, ami mögöttem volt. Nem gondolták, hogy valaha bárki ellenkező irányból sétál?!

Na, nem mintha annyira el lehetne tévedni térkép nélkül.... Csak a tengert kell követni. Meg az időnként lakónegyedek között és temetőn át vezető utat. Mert egy kissé beépítették a partot... mint a Balatonnál. De itt az önkormányzat még időben észbe kapott és egy jó ideje nem ad már ki építési engedélyeket közvetlenül a partra.

Panoramas oroklakasok


A séta érdekes volt. Meredek bazaltsziklák, lyukacsosra formázott homokkő képződmények, fehérhomokos strandok, habos hullámok, alacsonyabb és magasabb partszakaszok váltogatták egymást. Ja, meg medencék.


Itt az a szokás, hogy a tengerparton az önkormányzatok ingyenes úszómedencéket építenek. 


A medencét úgy helyezik el, hogy a felcsapó hullámok frissítsék a benne lévő vizet. Így mindig friss, tiszta a víz az úszáshoz. Viszont nincsenek nagy hullámok benne, nincs sodrás, nincsenek cápák és egyéb veszélyes vadak. Ráadásul apály idején a víz is melegszik egy picit (de annyit nem, hogy én belemenjek).



Úgy egy óra sétával jutottal el a Bronte beach-ig, ahol aztán elvesztettem a motivációmat és nem sétáltam tovább. Már csak 2 kanyar lett volna hátra, ami még egy óra séta, de onnan még haza is kellett volna sétálnom, ami még minimum egy óra. 

Majd legközelebb legyaloglom a Bronte - Bondi szakaszt is. Bár gondolom, nagyjából ugyanezt a tájat fogom látni...



2014. február 19., szerda

Karamell, kókusz, mogyorókrém


Még az előző "mit lehet kapni az országban" témához kapcsolódva...

Az már Új-Zélandon is fura volt, hogy sima, keserű kakaóport nem nagyon lehetett látni a boltok polcain. Voltak mindenféle cukrozott csokis italporok, meg sütéshez való csokichipsek, de szimpla, ízesítetlen kakaópor nem nagyon. Ami volt, az meg kis dobozkában, szép emblémával, jó drágán. Végül egy nagyobb áruház alsó polcán találtam rá egy fél kilós kakaóporra normál áron. Ezután ezt hurcoltam magammal a hátizsákban, hogy ha bármikor rámjönne a csokihabos süti készítése, ne a kakaópor hiányán bukjon el.

Itt, Ausztráliában is felmértem a terepet már az első napokban. És még az új-zélandinál is rosszabb a helyzet. Egyszerűen nem tartanak kakaóport a boltokban!

Úgyhogy kénytelen voltam helyi viszonyokhoz módosítani a CS sütimet.

Három új verziót találtam ki, ami még mindig villámgyors és olcsó, és edények sem kellenek hozzá.


Karamell szelet

A tészta a szokásos zúzott keksz vajjal-olajjal-tejjel.

A krémhez 3 evőkanál kristálycukrot karamellizáltam, aztán felöntöttem egy konzerv sűrített tejjel (375 g). Addig kell kevergetni, míg a karamell feloldódik és az egész aranysárga lesz. Mehet a keksz alapra és a hűtőbe.

Annyi a gond ezzel a sütivel, hogy a karamell nagyon nyúlós. Olyan, mint a Tofifee vagy a Snickers belseje. Még rá kell jönnöm, hogy lehet "sütisebb" állagúvá tenni.

(És nem találok róla fényképet... úgy tűnik, már annyira unom a sütijeimet, hogy nem is gondoltam, hogy majd írok róla)


Bounty szelet (kókuszos)

Itt módosítottam a tésztán és olyan jó lett, hogy önmagában is megállna sütiként.

A kókuszreszelékből egy maréknyit száraz serpenyőben aranybarnára pirítottam és a zúzott kekszhez kevertem.  Aztán vaj helyett kókuszolajat használtam (volt a szekrényben). Tettem bele egy kis forró csoki port (az is volt a szekrényben) és tej helyett tejszínt meg egy kanál kókuszkrémet. Nyami.

A krémhez egy konzerv kókuszkrémet és pár marék kókuszreszeléket főztem össze. Tejszínnel és keményítővel (lehet liszt is) behabartam, dobtam bele egy kis vajat és egy kanál cukrot.

A tetejére - tortabevonó és egyéb csoki hiányában - házi bevonót szoktam csinálni keserű kakóporból és vajból. Mivel most ilyen sem volt, a forrócsoki port használtam és kókuszolajjal forraltam össze. Elég egy gyors forralás, nem szabad sütni, mert megég és nem lesz szép. Ez egy tök folyékony öntet lesz, ami viszont a kókuszolajnak köszönhetően a hűtőben szeletelhetővé válik.




Nutellás szelet


Következő alkalommal megint újítottam.
A tésztához tej-vaj-olaj helyett csak vajat és mogyorókrémet kevertem (a legolcsóbb gagyit, annak nagy része úgyis növényi olaj, de nevezzük nutellának, mert az rövidebb).

Mikor az alap megszilárdult, megkentem vékonyan nutellával. Erre jött egy vaj, nutella, víz, tejszín és kis zselatin hozzáadásával kotyvasztott krém. Mennyiségre nem sok, de jó intenzív ízzel.

A tetejére az immár hagyományos habos tejszínes réteg került, csak most úgy csináltam, hogy a zselatint tejben feloldottam, belekevertem a keménnyé vert tejszínbe, aztán a hab egy részét külön szedtem és elkevertem nutellával. Felváltva halmoztam a két színű habot a sütire és kicsit elkevergettem.


Szép lett a keresztmetszete. És mivel a habban nem volt cukor, a nutella ellenére sem lett csirizesen édes.