Menton

2015 április 4.

Monaco után, az olasz határ felé egy kisebb ugrásnyi távolságra fekszik egy csinos kis város, Menton. Itt már szinte mindenki olaszul beszél. Ez az utolsó város a határ előtt.

St Paul és Antibes

2015 március 28.


Hombre végre elszakadt a számítógépétől egy rövid időre és hajlandó volt kimozdulni. Másfél hete megszállottan dolgozott, éjjel-nappal. Napi 20 órában. Ideje volt megunnia.

Úticélnak Saint Paul de Vence városkáját választottuk, ahova közvetlen buszjárat megy (másfél euró, mily meglepő) és röpke másfél órányi kanyargás után ott is van.

A városka egy hegyre épült. Szűk utcácskák, magas falak. Korabeli eszközökkel szinte bevehetetlen.

Marc Chagall nyugszik a temetőjében.

A buszmegálló közelében, egy nagyobbacska téren a franciák kedvelt szórakozását űzték a helyiek: petanque. Ez egy golyós játék, ahol a golyókat kell minél közelebb dobni a kijelölt ponthoz.

A vízellátás és a szennyvízelvezetés nem egyszerű a hegytetőn, ezért környezetbarát és ötletes megoldásokat kell alkalmazniuk. Egy étterem WC-je:

Hazafelé úton még tettünk egy kitérőt Antibes felé, mert a múltkori tavaszköszöntő partyn este érkeztünk és semmi nem láttunk a városból. Hát most sem járt sokkal korábbra az idő, de legalább a naplementét megnézhettük a tengerparton.

Cagnes sur Mer

2015 március 27.


Cagnes sur Mer egy kisebb város Nizza mellett. A felváros a hegytetőre épült és sikátorok között bolyongva lehet megközelíteni a fellegvárat, az alváros a tengerparton van.

Hombre dolgozott, úgyhogy saját magamat szórakoztattam ezzel a programmal.

Nemzetközi kóstolós vacsora

2015 március 25.

Meg akartunk hívni pár barátot egy vacsorára magunkhoz, de aztán az események úgy hozták, hogy a tavaszi partyn megismerkedtem egy japán lánnyal, aki szakács és aki mindenáron gulyást akart enni, úgyhogy meghívtam, ő meg rögtön ajánlotta, hogy csinál szusit. Innen aztán már csak lépésekre volt az ötlet, hogy hozzon minden résztvevő valami jellegzetes hazai ételt, de csak kis mennyiségben és kóstolgassuk egymás kajáit.

A végén elég nemzetközi lett a kínálat.

Volt magyar gulyásleves és szüleim gyártotta házikolbász, frissen gyúrt és sütött mexikói tortilla és mole (csokis csirke), japán szusi és halszószos marhagulyás, olasz tiramisu és kanadai poutin, ami sült krumpli gravi szósszal és olvasztott sajttal.

Tavaszköszöntő buli

2015 március 21.

Kanapészörfön szervezett valaki egy tavaszköszöntő partit a tavaszi napforduló estéjére. A helyszín Antibes, egy kellemes kisváros Nizza közelében. Antibes leginkább arról nevezetes, hogy Picasso élt és dolgozott itt. Van múzeuma is.

A buszút kb egy óra és a jegy ismét másfél euró.

A bulin megismertünk egy pár jó fej embert, akiket gyorsan meg is hívtunk a pár nappal későbbre szervezett nemzetközi kostolóvacsoránkra.

A bulin grilleztünk a kertben a tavaszköszöntéshez nem méltóképpen szemerkélő esőben. Az igazán elhivatott tavaszköszöntők még virágokat is festettek az arcukra és koszorúkat raktak a fejükre. Én maradtam a kapucninál praktikus okokból.

Monaco és Monte Carlo

2015 március 21.

Monaco csak egy órára van Nizzától tömegközlekedéssel. A jegy másfél euró.

A városállam 2-3 óra alatt gyalog is bejárható. Mi a hercegi palotával és óvárossal kezdtük, aztán átballagtunk a Forma 1-es pálya kezdőpontjához, onnan pedig tovább a kaszinóhoz. Vannak ingyenes liftek a hegyoldalba épült városban.

A helyi nyelv a monakói és a francia, lakói pedig elküldenek a francba, ha lefranciázod őket. Merthogy ők monakóiak (monaguesque) és kikérik maguknak.

Monacot simán nevezhetnénk a defibrillátorok országának is, ugyanis minden sarkon van egy kihelyezett készülék. Az ország méretéhez képest aránytalanul sok. Ami persze nem baj. Sőt!

Tavaszi sportok

A jó idő és napsütés mozgásra ösztönzi az embert.

Órákat gyalogoltam naponta. Be az óvárosba, fel-alá a tengerparton. Bevásárolni. Hombre nincs oda a sok sétáért, meg nappal ő leginkább dolgozott, viszont a vérfagyasztó 14 fokos vízhőmérséklet ellenére szívesen úszkált a tengerben, ha ráért. Hát ízlések és pofonok...

A sportolás jegyében közös mozgásformát is kerestünk. És meg is találtuk a latin táncok formájában. Az egyik bárban hetente kétszer tánciskola üzemel, ahol a 10 Eurós belépőjegy egy koktélt és 1 órányi táncoktatást tartalmaz. Az oktató egy közép-amerikai rasztás srác, aki minden nyelven beszél (vagy ha nem is minden, de legalábbis angolul, spanyolul, olaszul, franciául és németül) és olyan hihetetlen humorral tartja az óráit, hogy stand up comedy-nek is elmenne. Végig röhögi az ember az órát és közben még táncolni is megtanul.

Részt vettük egy bachata órán is, meg megnéztünk egy rumbaórát. A rumbát én a klasszikus változatában ismertem, amit a hagyományos, keringő-féle táncokkal együtt oktatnak az ilyen tanfolyamokon, de amit ezek táncoltak, az inkább valami afrikai törzs termékenységi táncára hasonlított. Még jó, hogy nem fizettünk be rá, mert sem érdekesnek, sem élvezetesnek nem látszott.

A bachata viszont pont olyan volt, mint amilyennek lennie kell. Jó zene, egyszerű alaplépések, sok pörgetés és látványos mozdulatok. Egy órányi tanulás és az ember azt, hiszi, már tud is táncolni.

A latinos hangulat mellett nem jött rosszul, hogy felfedeztünk egy korcsolyapályát a városban. Egyik este (22 órától éjfélig volt nyitva - ez már a mediterrán hatás) elmentünk korizni kanadai barátainkkal. Hombre lábán ekkor volt először korcsolya, de így is nagyon élvezte a dolgot. Tanulgatta a talponmaradást. Az óvatos toporgása láttán gondoltam, megmutatom neki, milyen érzés gyorsan siklani a jégen. úgyhogy kézen fogtam és húzni kezdtem. Nem volt egyszerű a súlyom kétszeresét magam után vonszolva még sebességet is produkálni, de azért összejött. Elég viccesen festhettünk...

Hombre azért hiányolta a konditermet és az izommunkát is, úgyhogy nem nagyon tudott ellenállni a közeli építkezés állványainak, mikor a kihalt utcán hazafelé ballagtunk esténként.

Francia palacsinta

Ígértem, hogy megosztom a crepe receptjét. Íme:

Crepe receptje

Hozzávalók

• 25 dkg liszt
• 2,5 dl tej
• 2,5 dl víz
• 3 tojás
• 3 ek cukor
• 2 ek olvasztott vaj
• kis só

Elkészítés

A recept szerint a tojásokat fel kell verni a cukorral és sóval, egy másik edényben a lisztet kikeverni a tejjel, aztán összeönteni őket. A végén kell hozzáadni a vajat és a vizet, majd egy órát állni hagyni.

Én még ezt a szimpla receptet is leegyszerűsítettem, mert nem volt robotgépem.

Elkevertem a lisztet a tejjel, hozzáadtam a cukrot, sót, tojásokat, egyenletesre kevergettem, aztán hozzáadtam a vajat és vizet. Cukorból kevesebbet tettem bele. És egy óra helyett és 1-2 napig is eltároltam a hűtőben egy tejesüvegben.

Alig különbözik a magyar palacsintától, viszont itt vajban sütik meg, így lesz igazán franciás az íze.

Töltelékként gesztenyelekvárt használtunk. Imádom, de csak Franciaországban találkoztam eddig vele.

Piknik a lakásban

2015 március 15.

Barátainkkal pikniket terveztünk, de beborult az ég. Úgyhogy valaki kitalálta, hogy tartsuk meg a pikniket egy lakásban. Jó ötlet volt.

A hőmérséklet kellemes volt, az idő pedig száraz. Piknikre tökéletesen alkalmas lakás.

Villefranche

2015 március 14.


Villefranche egy hangulatos kis település Nizza mellett.