Törölt járat

2015 április 8.

Öcsémmel Monacoba látogattunk. Ezúttal jobb időnk volt, mint legutóbb. Verőfényes napsütés, gyenge szellő.

Hazaúton öcsém kapott egy sms-t a légitársaságtól, hogy a másnap estére foglalt járatát törölték. Kiderült, hogy a francia légiirányítók sztrájkolnak. De annyira, hogy hiába ajánlotta fel a légitársaság, hogy ingyen átteheti a hazaútját másik gépre, másik napra, 4 napra előre minden járat tele volt. Órákon át szörföltünk a neten, hogy valami megoldást találjunk, de semmi. Minden járat tele volt.

Akkor busz, vonat, alternatív reptér. Semmi. Minden tele. A legkorábbi lehetőség 4 nap múlva horribilis áron, más légitársasággal. Szívás.

A végén, több órányi stressz után a telefonos ügyfélszolgálat (akiket mi világosítottunk fel a sztrájkról, mert nem voltak képben) végre felvetette, hogy esetleg lesz rá esély, hogy a légitársaság visszatérít valamennyit az extra költségekből.

Így aztán öcsém pár nappal tovább nyaralt és izgulhatott, hogy mennyit veszít a 3 naposnak szánt kis kiruccanáson.

(A légitársaság nem kamuzott, tényleg visszautalták neki a plusz járat költségét, így végülis a stresszen és a kihagyott munkanapon kívül nem érte kár. Csak több napsütés. Ami az esős Londonban jól jön.)

Fura fagyik és csikkes csöves

2015 április 7.

Öcsém elugrott hozzánk látogatóba. Immár rutinos nizzaiként mutattuk meg neki a várost. 

Rögtön el is mentünk vele egy fagyizóba, ahol korábban mi már ettünk furcsábbnál furcsább fagyikat.

Avokádó, olíva, kakukkfű, rozmaring

Rózsa, ibolya, jázmin, sör, coca cola

A hegyoldalban sétálva és magyarul beszélgetve egyszer csak egy csöves kinézetű ürgére lettünk figyelmesek, aki épp csikkeket szedett. Az ürge is felfigyelt ránk és oda is lépett. Kiderült, hogy ott lakik a hegyen az egyik bokor alatt és azért szedi a csikkeket, hogy tisztaság legyen, különben a városi takarítók jönnek rendet tenni és észreveszik, hogy ő ott lakik. Milyen okos. Ja, és a lényeg: a pasi magyar :D

Menton

2015 április 4.

Monaco után, az olasz határ felé egy kisebb ugrásnyi távolságra fekszik egy csinos kis város, Menton. Itt már szinte mindenki olaszul beszél. Ez az utolsó város a határ előtt.

St Paul és Antibes

2015 március 28.


Hombre végre elszakadt a számítógépétől egy rövid időre és hajlandó volt kimozdulni. Másfél hete megszállottan dolgozott, éjjel-nappal. Napi 20 órában. Ideje volt megunnia.

Úticélnak Saint Paul de Vence városkáját választottuk, ahova közvetlen buszjárat megy (másfél euró, mily meglepő) és röpke másfél órányi kanyargás után ott is van.

A városka egy hegyre épült. Szűk utcácskák, magas falak. Korabeli eszközökkel szinte bevehetetlen.

Marc Chagall nyugszik a temetőjében.

A buszmegálló közelében, egy nagyobbacska téren a franciák kedvelt szórakozását űzték a helyiek: petanque. Ez egy golyós játék, ahol a golyókat kell minél közelebb dobni a kijelölt ponthoz.

A vízellátás és a szennyvízelvezetés nem egyszerű a hegytetőn, ezért környezetbarát és ötletes megoldásokat kell alkalmazniuk. Egy étterem WC-je:

Hazafelé úton még tettünk egy kitérőt Antibes felé, mert a múltkori tavaszköszöntő partyn este érkeztünk és semmi nem láttunk a városból. Hát most sem járt sokkal korábbra az idő, de legalább a naplementét megnézhettük a tengerparton.

Cagnes sur Mer

2015 március 27.


Cagnes sur Mer egy kisebb város Nizza mellett. A felváros a hegytetőre épült és sikátorok között bolyongva lehet megközelíteni a fellegvárat, az alváros a tengerparton van.

Hombre dolgozott, úgyhogy saját magamat szórakoztattam ezzel a programmal.

Nemzetközi kóstolós vacsora

2015 március 25.

Meg akartunk hívni pár barátot egy vacsorára magunkhoz, de aztán az események úgy hozták, hogy a tavaszi partyn megismerkedtem egy japán lánnyal, aki szakács és aki mindenáron gulyást akart enni, úgyhogy meghívtam, ő meg rögtön ajánlotta, hogy csinál szusit. Innen aztán már csak lépésekre volt az ötlet, hogy hozzon minden résztvevő valami jellegzetes hazai ételt, de csak kis mennyiségben és kóstolgassuk egymás kajáit.

A végén elég nemzetközi lett a kínálat.

Volt magyar gulyásleves és szüleim gyártotta házikolbász, frissen gyúrt és sütött mexikói tortilla és mole (csokis csirke), japán szusi és halszószos marhagulyás, olasz tiramisu és kanadai poutin, ami sült krumpli gravi szósszal és olvasztott sajttal.

Tavaszköszöntő buli

2015 március 21.

Kanapészörfön szervezett valaki egy tavaszköszöntő partit a tavaszi napforduló estéjére. A helyszín Antibes, egy kellemes kisváros Nizza közelében. Antibes leginkább arról nevezetes, hogy Picasso élt és dolgozott itt. Van múzeuma is.

A buszút kb egy óra és a jegy ismét másfél euró.

A bulin megismertünk egy pár jó fej embert, akiket gyorsan meg is hívtunk a pár nappal későbbre szervezett nemzetközi kostolóvacsoránkra.

A bulin grilleztünk a kertben a tavaszköszöntéshez nem méltóképpen szemerkélő esőben. Az igazán elhivatott tavaszköszöntők még virágokat is festettek az arcukra és koszorúkat raktak a fejükre. Én maradtam a kapucninál praktikus okokból.

Monaco és Monte Carlo

2015 március 21.

Monaco csak egy órára van Nizzától tömegközlekedéssel. A jegy másfél euró.

A városállam 2-3 óra alatt gyalog is bejárható. Mi a hercegi palotával és óvárossal kezdtük, aztán átballagtunk a Forma 1-es pálya kezdőpontjához, onnan pedig tovább a kaszinóhoz. Vannak ingyenes liftek a hegyoldalba épült városban.

A helyi nyelv a monakói és a francia, lakói pedig elküldenek a francba, ha lefranciázod őket. Merthogy ők monakóiak (monaguesque) és kikérik maguknak.

Monacot simán nevezhetnénk a defibrillátorok országának is, ugyanis minden sarkon van egy kihelyezett készülék. Az ország méretéhez képest aránytalanul sok. Ami persze nem baj. Sőt!