Kulcs-szelet

Emlékszem, mikor a 90-es évek elején feltűnk a zenevilágban a New Kids On The Block, mekkora dilemmát okozott kezdetleges angolnyelv-tudásunkkal az egyőttes nevének lefoditása. Mert ugye a szótár szerint a "kid" jelenthet kölyköt, (kecske)gidát, a "block"-ra meg olyanokat találtunk, hogy szinpad, vágóhid, háztömb. Igy utólag elgondolkodtató, hogy vajon milyen szótárban keresgéltünk, mert a "block"-ot tuti nem azonositanám a fenti szavakkal (na jó, a háztömb OK). A "kid" szót is inkább srácnak kellene forditani, de ez akkoriban szlengnek számithatott, talán ezért nem került be a szószedetbe. Mindenesetre népszerű lehetett ez a szótár, mert a jelek szerint Szikora Robi is ezt lapozgathatta, mikor a a kis rajongóit a gida névvel illette.
Na de miért is tettem ezt a kitérőt? Mert néha azzal szórakozom, hogy kreténül forditok le szavakat, amitől aztán azok viccessé válnak. Mint például a "bar" jelenthet szórakozóhelyet, de használják a csoki-szelet feliratozásánál is.

És akkor a kitérő után vissza a lényeghez.

Ma este találkoztam azokkal a srácokkal, akikkel az első potluck dinneren ismerkedtem meg. Ez az a vacsi, amiről elfelejtettem irni. Nem szándékozom pótolni a mulasztást, inkább az újabb történetet fejtem ki.
Szóval ma este találkoztunk. Jó fejek, az egyiket cowboynak hivják (mert úgy néz ki), kettő közülük tanár (matek meg latin), a negyedik foglalkozását nem tudom. Egy órányi csocsózás után (ez itt elég ritka, miután nincs sok hagyománya az európai focinak) a latintanár költővel átmentünk a Keybar-ba, amit Attila, egy magyar srác birtokol és üzemeltet. Az első hely, mióta itt vagyok, ahol Unicumot és Becherovkát lehet kapni :D

A bár kellemes hely, szimpi törzsvendégekkel. Megismerkedtem egy ügyvéddel, aki  fekete, de fehér a haja. Vicces figura. És költő barátomnak köszönhetően mindenki vámpirlányként könyvelt el. Szuper, hogy Lugosi Béla nem birta levetkőzni a magyar akcentusát, mielőtt a kamerék elé lépett. És szuper, hogy most már egyre többen humorizálnak a vámpir származásommal :S

Állitólag hétvégenként néhány magyar is megfordul a bárban, úgyhogy karácsony előtt még vissza fogok látogatni vmikor az érdekesség kedvéért...

Szemétszállitók a metrómegállóban. Éjszakai műszak. Végre lencsevégre kaptam őket. Mindig látom őket és mindig csalódást okoznak, mikor rájövök, hogy a begördülő szerelvény csak zsákokat szállit.

Suit up!

Vagy "Öltözz ki!" - ahogy Barney a magyar verzióban mondaná.

Szombat. A múltkori potluckon megismert algér csajszival (Ramla) annyira egy hullámhosszon voltunk, hogy megivott egy szulinapi buliba szombatra. Annyit tudok a dologról, hogy egy hotel a helyszin. Érdekes. Buli egy hotelben? Este fél 11-es kezdettel? Megnézem a hotel honlapját: rendes hotel, nem vmi diszkó álneve. Milyen buli lesz ez?!
Remélem, nem lesz vmi horribilis beelépő. Szerencsére nem volt. Egyáltalán semmilyen. Mindig állnak ajtónállók a kluboknál, de mindig csak a személyiket ellenőrzik. Itt ugyanis 21 éves kor alatt nincs éjszakai bulizás. Mekkora szivás nekik! Én 21 éves koromra szinte leszoktam a bulizásról anno.
A hely tök kultúrált, nincs tömeg, szokás szerint füst sincs (itt minden zárt helyiségben tilos a dohányzás - nem kis örömömre). Ja, és a ruhatár is ingyenes. Más itt az üzleti szemlélet.
Rátalálok Ramlára, aki a barátnőivel koktélozgat. Ahogy látom, alulöltöztem az eseményt. Minden lány koktélruhában, a pasik meg öltönyben. Farmer sehol. Mondjuk rajtam sem az van (tanulva ugyebár egy korábbi esetemből, nem nagyon járok farmerben azóta). Nem egyszerű ruhákat látok! Designerek extrém cuccai, olyan ruhák, amilyeneket otthon nem buliba hordunk. Max esküvőre vagy fogadásra. Bár ahhoz meg túl rövidek és nyitottak. A pasikon meg még nyakkendő is van. Barney büszke lenne rájuk... :D
Bemutatkozunk egymásnak a lányokkal. Blablabla, nice to meet you. Zrkbrkt, nice to meet you. Hrampampam, nice meet you. Rohadt hangos a zene, nem hallok semmit. A csajok jó fejek, próbálnak beszélgetni, én meg semmit nem hallok. Asszem nem sok részletet fogok megosztani róluk a blogban :)
Elballagok a bárpulthoz. Legalább addig sem kell ismételgetnem, hogy: Sajnálom, nem hallottam, mit mondtál. Megismételnéd?
A koktélok általában egységárban vannak. A legtöbb bárban 16 USD egy koktél. Bármelyik. Itt is annyi. Jellemzően 3/4-ig töltik alkohollal, és kicsit feldobják jéggel meg alkoholmentes itallal. Az otthoni koktélválaszték felejtő. Max 10 koktélből lehet választani, de az átlag inkább 5.
Alkoholtűrő képességemet és takarékossági szempontokat figyelembe véve egy sima kólát kérek. Először nem is érti a pultos. Alkoholmentes italok nem is szerepelnek a kinálatban. Kólát is csak azért tartanak, mert azzal higitják a whiskeyt. Erre még korábbi éjszakai kalandjaim során jöttem rá. Ennek szellemében a kóla ára rugalmas. A pultostól függ. Jelen esetben 5 dollárból megúszom.
Borzasztó a zene. Elektronikus izé. Én erre se nem tudok, se nem szeretek táncolni. Látom, a lányok már nem szomjasak. Az egyikük épp a biztonsági őrt próbálja táncra birni. Kééész van :D Időközben megtudtam, hogy ő például ausztrál és 2 éve él itt és az Ausztrál Nagykövetségen dolgozik. Nem rossz meló. Ha belegondolok, milyen feszitett a munkatempója a Magyar Nagykövetségnek... Magyar ÉS amerikai ünnepeken zárva tartanak. Korlátozott időben elérhetőek, és ha végre eléred őket, akkor sem tudnak segiteni. Mondjuk, legalább kedvesen ráznak le. Ezt is kell értékelni :)
Kicsit rángatózom, mintha táncolnék, aztán újra eliszkolok a bárpulthoz. Most aztán leiszom magam! Kólával. Jó estém van, a második kólát ingyen kapom. Még kibirok itt egy fél órát, aztán lelépek. Nem nekem való ez a zene itt. Már másfél órája "bulizom". Nem kell túlzásokba esni :D

Hajnali 1-re már otthon is vagyok. Hosszú éjszaka volt, megint jól kirúgtam a hámból :D
Nem hivatkozhatok a koromra, mert Ramla idősebb nálam, aztán mégis mekkora party-arc.
Viszont az erőfeszitésem, hogy ébren kibirjam a bulit, igazán hatásos volt. Az indulás előtt ivott kávé és a 2 kóla szuper jól hat: hajnali 4-ig pörgök.

Alvás nincs, de legalább megtervezem a karácsonyi utazásomat...

A szerencsés fazék

A szerda este nem ért véget a fenyőfa-kivilágitós kalandommal. Emlitettem, hogy egy vacsorára igyekeztem.

Helyi (jellemzően new york-i) módja a kapcsolatépitésnek az úgynevezett POTLUCK dinner.
Szó szerinti forditása fazék-szerencse lenne, úgyhogy ezt inkább nem erőltetem :)
A dolog lényege, hogy minden résztvevő hoz egy tál ételt, amit aztán svédasztal szerűen közösen elfogyaszt a társaság. Olyan, mint nálunk a mindenki-hoz-valamit alapon szervezett házibuli, csak itt több a kaja, mint a pia :DD
Különben már korábban is részt vettem egy ilyen estén (kb 2 hete), csak elfelejtettem irni róla :D

A mostani potluck érdekesen alakult. Először is: úgy kaptam a meghivót, hogy egy CS (Couchsurfing - a feledékenyeknek) ismerősöm emlitette, hogy szoktak ilyen vacsorák lenni. Kértem, hogy ajánljon be a szervezőhöz. Megtette, igy hamarosan jött is az első meghivó egy Michael nevű surfer-től. Hurrá, hurrá, csak kár, hogy nem tudtam részt venni a vacsin. Következő héten megint jött a meghivó, de akkor meg nem voltam a városban. Igy végül nem sikerült Michaellel és barátaival megismerkednem. Viszont múlt héten küldött egy körlevelet Michael, hogy ő ugyan most nem szervez vacsit a héten, de egy ismerőse, aki egyszer részt vett egy vacsin nála, szervez egy potluckot és mindenkit szeretettel vár. Szuper! Épp ráérek szerdán! Irtam a srácnak, hogy jövök. Visszaigazolta. (Miután a NY-i lakások átlag 20 nm-esek, nem lehet korlátlan embermennyiséget meghivni, igy mindig egyeztetni kell előzőleg, hogy teltház van-e már.)

Eljött az este. 7-re volt meghirdetve a kezdés. Kedvenc NY-i TV-sorozataim alapján tudom, hogy a 7 óra  rugalmasan kezelendő, de azért illik 10 előtt megérkezni... Elég éhes is voltam, meg már le is akartam tenni az ételhordót, amit egeész délután hurcolásztam, úgyhogy fél 8-ra terveztem az érkezésemet. Csak előbb még elugrottam felrobbanni a kordonos felvonuláson.
A lakás Manhattan szivében (na, jó, bal tüdejében) van, 8. sugárút, Chelsea körzet. Jó hely. Biztos nem kevés a bérleti dij. Ezen a környéken olyan 2-3000 USD egy normálisabb lakás. A normálisabb alatt azt értem, hogy nem az ágy mellett van a WC, hanem jutott neki külön helyiség. :)

7.30. Felcsengetek Nadav-hoz (talán indiai lehet a neve alapján - elfelejtettem megnézni a CS adatlapját). Belépek a lakásba. Egy kicsit rasztás beütésű srác és egy 20 év körüli lány beszélget a kanapé mellett, a konyhában pedig (ami gyakorlatilag a kanapé hátoldala) egy indiai srác hagymát szeletel. Biztosan ő lesz Nadav. De akkor miért nem viselkedik házigazdaként?! Szeleteli tovább a hagymát, épp csak rámnéz. Fura. Bemutatkozom a másik kettőnek, majd odalépek a hagymás srcához. Nem értem, mit mond, de nem Nadav, az tuti. Na, akkor nincs mese, tisztázzuk ki kivel van, megkérdezem. Hol van Nadav? A lány közli, hogy el kellett ugrania ügyvédhez, de nemsokára jön. Pont most?! :) Ez érdekesen indul... Vendégeket hiv és lelép... Meg úgy tűnik, túl korán érkeztem. Legalábbis remélem, nem ez az összlétszám...
Kipakolom a kaját, amit hoztam (padlizsános rizottó). Az indiai srác megkér, hogy segitsek paradicsomot szeletelni. Hát ezen ne múljon... Bár, ha tudom, hogy itt fogok főzni, nem cseszem el a fél délutánomat a rizottóval otthon.
Kb 20 percet töltünk négyesben, udvarias társalgás, mikor csengetnek. Na, talán Nadav lesz az. A lány ajtót nyit, belép egy srác. Totál szőke. Tuti ez sem Nadav :D
És tényleg nem. Kiderül, hogy tősgyökeres NY-i. Hamarosan újabb emberek érkeznek. Egy spanyol pár (8 hónapja költöztek ide, munka miatt), a rasztás srácról kiderül, hogy ausztrál és 9 hónapig barangolt Dél-Amerikában, aztán NY után Törökországban kirándul. Mindezt pénz nélkül. Gondolom a zéró büdzsé miatt nem telik samponra :D De azért jó fej. A hagymás srác is elmondja, mivel foglalkozik, de nem értem. Furán ejti a mássalhangzókat. Konkrétan sehogy. Megkérdezem, honnan származik, erre közli, hogy itt született. LOL. Szállingóznak az újabb emberek: 3 francia lány, az egyik októberben jött és szilveszter után távozik, csak a 90 napos vizum idejere marad nyaralgatni (nahát, nem is ismerek mást, aki hasonlót tervez :D), egy orosz csaj, egy olasz srác, aki informatikus itt pár hónapja, egy német lány, aki az egyetemen tanit művtörit 3 hónapja, egy csajszi Algériából (8 éve él itt és az ENSZ-nél dolgozik), meg még jöttek páran, de emlékszem. Egy a lényeg: a lakás már tele volt, Nadav meg sehol :D
Beszélgettünk, ismerkedtünk, ettünk, időnként szóba került a standard kérdés: te honnan ismered Nadavot? Mint kiderült, az algériai lányon és az első 3 érkezőn kivül senki nem ismeri őt :D Mindenki Michaelen keresztül került ide. Ez azért absztrakt. Szórakoztatjuk magunkat kreativ ötletekkel: lehet, hogy Nadav nem is létezik, csak egy fedőnév. Lehet, hogy egy akció fedőneve, idecsődit egy halom külföldit, aztán jön a bevándorlási. Vagy még jobb: kábitószert rejtett el a lakásban és rank küldi a rendőrséget. :D
Azért nem nagyon sirunk a házigazda után: végülis mindenünk megvan, eszünk, iszunk, jó a társaság. Aztán 10 körül betoppan a diszvendég: maga a házigazda. Hát ért a hatásvadászathoz. Kitörő örömmel fogadjuk. :D

11 körül elkezd hazaszállingózni a társaság. Az illem itt azt diktálja, hogy lépj le a vacsoráról 11-kor. Kezdem megtanulni. Azért azt est szlogenje még elhangzik párszor búcsúzáskor:

Jó volt a házibulid, Nadav, de legközelebb azért te is gyere el! :D

Mindjárt karácsony

Ezt onnan lehet tudni, hogy a Rockefeller Center előtti óriás karácsonyfát már felállitották, és New York lakossága lelkesen várja a hivatalos pillanatot, amikor mindenki számára világossá válik, hogy közeledik a karácsony. Ez pedig a Nagy Karácsonyfa kivilágitásának ceremóniája. November 30-a, este 7 óra.
Nekem ugyan programom van aznap este 7-től, de úgy döntök, 2 legyet ütök egy csapásra és kicsit késem a vacsiról, de megnézem a kivilágitást.

A legjobb helyszin a fa megtekintéséhez az 5. sugárúton a 49-ik és 50-ik utca közötti szakaszon van. A 47-ik utcánál érkeztem az 5-ik sugárúthoz. (1-es pont a térképen) Kisebb tumultus a zebra előtt. Mondhatni normális. Előretolakodtam és átkeltünk az úton. Fordulnék balra, az 50-ik utca irányába, de látom, hogy fémkerités halad mellettem. Jó, akkor kikerülöm jobbra. Ott is kordon. Mi a...? Visszafordulok. Fordulnék. De nem lehet. Nyomul a tömeg, rendőrök állnak az úttest mellett és nem engednek viszamenni. Azt mondják, haladjak a tömeggel és majd a kordon végén kijöhetek. Hogyaza...!!! Pont erre van időm. Hát jó, haladjunk a kordonnal. Tetvészkedik a tömeg, beszélgetnek, meg-megállnak, fényképezkednek, közben haladunk a kordon vége felé. 20 méter 5 perc alatt. Mozogjon már ez a vánnyadt banda! Kordon vége... lenne, ha nem lenne lezárva (rendőrökkel) és nem terelnének tovább, vissza a kereszteződés irányába. Hát jó, úgyis arra akartam menni, sodródom az árral, mást úgysem tehetek. Kereszteződés (20 méter újabb 5 perc alatt). Szuper. A kordon halad északra, én meg át akartam kelni az úton. De azt nem engedik. Jó, akkor majd a következő sarkon. Vánszorog a tömeg, üvöltenek a rendőrök, hogy haladjunk, ne trécseljenek, szedjék a lábukat. Persze mindenki baromira ráér, pont nem érdekli őket, hogy gyalogos dugót okoznak. Végre látom a következő sarkot. De... Neeeee mááááár! Ott is kordon. Még mindig nem birok átjutni a túloldalra. Most már nem érdekel a fa, csak hadd jussak ki innen. Dolgom lenne máshol. 48-ik utca sarok. Megkérdezem a rendőrt, mégis hol lehet innen kijutni. A 52-ik utcánál. Mi?!?! Az még 4 sarok. Majdnem 1 km. Ezzel a tempóval vagy egy óra. Na ne! Elkezdem kerülgetni a népet, néznek rám csúnyán (ne nézzé' vazze' mer' még le is csaplak! :D). Felrobbanok. A 49. és 50. utca között megakad a tömeg. Mi van már megint? Ja, itt a fa. Ugyan még nincs kivilágitva, de lefényképezem.

Túloldalra nézve látom, hogy ott is kordon mögött terelődik a nyáj, csak a másik irányba. Legalább igazságos a rendszer a jobb- és baloldaliakkal :D Na, haladjunk. Viszonylag gyorsan elverekszem magam az 52-ik utcáig. És.... Kordon halad jobbra. De bakker én át akarok kelni az úton!! Nincs mese, megyek jobbra. Nézem, hol lehet átmászni a kordonon. Rendőr rámszól, nem lehet. Kapják be, de télleg. Kanyar jobbra, vissszaterelés balra, és újra ott vagyok, ahol az előbb át akartam mászni, csak 5 cm-rel odébb, a kordon túloldalán. Állunk a zebra előtt. Lámpaváltás, áthalad a nép 10%-a. Tisztára mint az autós dugók. Várakozás, lámpaváltás, újabb 10-12 ember jut át a zöldön. Vki megpróbál a rendőr mellett elosonni. Példát statuálva visszaterelik a tömegbe. Együttérzek vele. Ez pillanatnyilag a legbarátságosabb érzelmem. Ha még egyszer meglök valaki, hasbakönyöklöm. Jussak már át és el innen, soha vissza!!! Végre a túloldalon vagyok! (2-es pont a térképen) Nem hiszem el, hogy itt is kordon van!!! De szerencsére az én kordonom végetér, csak a túloldaliak vannak bekeritve. Ők még nem tudják, hova tartanak...


És ez csak egy szerencsétlen fenyőfa kivilágitása. Képzelem, mi lehet itt Szilveszterkor. Az tuti, hogy messze elkerülöm a belvárost.


Másnap visszamentem éss lefotóztam azt a nyomorult fát.
Nem is olyan nagy szám :S

A karácsonyi dekorációk viszont érdekesek.

                   .                                

Csiiiiz! :D

Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy művelődjek egy kicsit, úgyhogy ellátogattam a Természettudományi Múzeumba. A belépő kicsit húzós, de ha az ember jól körülnéz a honlapon, felfedezheti, hogy be lehet jutni olcsóbban is. Ennek módja pedig igen egyszerű: egyszerűen szólni kell jegyvásárlásnál, hogy nem akarsz olyan sokat fizetni :D
És működik. Nem akartam pofátlan lenni, úgyhogy az eredeti ár egynegyedét hajlandó voltam kifizetni. Csóró magyar vagyok, az összeomló forinttal a bankszámlámon, fizessenek a japán turisták :)

A látogatásom lényege az volt, hogy megnézzem élőben az élethű méretű dinoszaurusz csontvázakat, de azért láttam más hasznosat is.

:D

Például rájöttem, hogy a szmájli ősibb a legősibb mesterségnél és hogy az őslények milyen vidám fickók voltak :)

:D

(A teki a legjobb fej!)

Meg láttam kalocsai papucsot :D

Meg lovasijász felszerelést...

... és ijakat

És himbilimbi ősembert

És persze megvolt a dinó is:

Black Friday hirek

Mégiscsak volt őrület pénteken. Csak nem jó helyen kerestük. Mint az újságból megtudtam, a tömegverekedés a helyi Tesco jellegű nagyáruházban (Walmart) szokott előfordulni.

Pár szemelvény a helyi újság hétfő reggeli hirei közül:

Walmart -  Los Angeles
Egy nő több vásárlót  is
megtámadott bors-spray-vel,

mikor az utolsó darab 

leárazott Xbox 360-ért 

versengtek.

Walmart - Rome (NY)
Egy férfit előállitottak
a rendőrök, miután nem 

sokkal éjfél után verekedést

kezdeményzett a helyi 

Walmart parkolóban sorban

állók között. Több incidens

is történt ebben az áruházban,

minek köveztkeztében 2 embert

szállitottak kórházba.

Target - Nyugat-Virginia
Bevásárlók tapostak el egy
haldokló férfit, aki a 

sorban állva rosszul lett

és összerogyott.

Walmart - Észak-Kalifornia
Egy férfit rablók lőttek meg
az üzlet parkolójában, mikor

a frissen vásárolt termékeket

nem akarta átadni. Sérülése súlyos.

Bakker. Erről lemaradtam. Pár saroknyira volt a legközelebbi Walmart, mi meg békésen shoppingoltunk a belvárosban...

Piknik a hóban

4 nap múlva december. Az idő hűvös, nyálkás, ködös, borús - kéne, hogy legyen. :-) De nem az! Helyette még mindig 16-20 fok, napsütés, tavaszias idő. El sem hiszem! Mekkora mázli!

Úgy döntünk, hogy Boston helyett inkább kirándulunk. Nem túl messze van egy kijelölt tengerparti sziklás kirándulóhely, ahonnan a helyi milliomosok luxuskalyibáit lehet látni.

A part gyönyörű, egyesek mezitláb kószálnak a homokban.
November 26. Hihetetlen!!!
(Igen, tudom, fogjam be, otthon meg lehet, hogy épp szar az idő, talán hetek óta nem láttátok a napot, 2 naponta szmogriadó, köd, BKV, kutyasz@r. Nem piszkálódásból, de baromira élvezem, hogy itt meg tavasz van. Szóval sorry.)

Vasárnap érkezünk vissza New Yorkba. Első utan a Central Parkba vezet. Mikor legutóbb erre jártam májusban, egy hétig ömlött az eső. A Central Park biztosan szebb a napsütésben. És igen. A Strawberry Field nevű mező tele emberekkel. Piknikeznek a fűben. 3 nappal december előtt.

Hóban és latyakban kéne taposnunk ilyenkor, nem? Na nem panaszkodom ám. Maradjon csak ilyen. Épp csak december 23-ig. Aztán essen a hó, mert a fehér karácsonyt jobban szeretem :D

Árnyék a falon

Mint időközben megtudtam, Gary lánya nem is Bostonban lakik, hanem Providence-ben (ami Rhode Island államban van). Juhhúúú! Ezzel 13-ra nőtt azon államok száma, melyekben megfordultam az elmúlt másfél hónapban. Ennek örömére - és korlátozott memóriámra való tekintettel - el is kezdtem egy térképen bejelölni a kipipált államokat.

Providence egy hangulatos kisváros, képzőművészeti egyetemmel és a világ legszélesebb hidjával felszerelve. A legszélesebb hid megtalálása és értelmezése kisebb erőfeszitést követelt, ugyanis hiába álltunk rajta, mi bizony csak kb 3 méter szélesnek láttuk. Aztán sikerült kinyomozni, hogy a szomszédos hid és a messzebbi kisebb hidak is beleértendőek a legszélesebb hidba, ugyanis a közöttük futó úttest is gyakorlatilag a hid része. Alatta viz folyik. Szóval ránézésre sok kis hid, de valójában egy nagy széles hid. Ez kicsit olyan magyaros volt. Mi szoktunk mindent a legnagyobbnak, legelsőnek, stb titulálni, mégha kicsit át is kell értelmezni a fogalmakat. Mert ugye nálunk volt először földalatti Európában. Ja, hogy az angolok megelőztek? Jó, akkor az első földalatti a kontinensen!! :D

Szóval megérkeztünk Kristen lakásába. Első albérletes hangulat. Kevés bútor, kreativ megoldások. Úristen, de rég volt, mikor én költöztem be az első albérletembe!
Borsó utca. Botrány a főbérlővel :D
Aztán Blaha. Életem legjobb partijai, minden nap buli. Lakótárs táncol az antik iróasztalon, jönnek-mennek a haverok, röhögés a konyhában, mindig ül vki a kanapén (ez a valaki nem mindig definiálható, de jó esetben legalább valamelyikünk ismeri, és nem csak a nagy kavarodásban tévelygett be az utcáról).

Épp csak tegnap volt. Na jó, tegnapelőtt :) Jaj, de öregnek érzem magam! :(

Dohány utcai dekorációimra emlékeztető interaktiv fal fogad a nappaliban. Minden látogató hozzájárulhat a diszitéshez. Fekete fotókarton és olló. Semmi több. Ez mekkora ötlet!!!

Gyorsan ott is hagyom kéznyomomat egy éjszakai városka és egy macskapár formájában...

       

Black Friday

Hálaadás másnapja. Eredetileg az a nap, amikor mindenki utazik vissza a rokonoktól az előző napi családi vacsora után, igy az utakon pokoli a dugó. A fekete péntek. Innen kapta a nevét. Manapság viszont a karácsonyi bevásárlások hivatalos kezdőnapja. Hihetetlen árengedményekkel. A fanatikus vásárlók már előző este lesátoroznak az üzletek előtt, hogy elsőkként juthassanak be. Egyes üzletek pedig már éjfélkor kinyitnak. Na, ezt nekem is látnom kell! Úgy alakitjuk a programot, hogy péntek reggel még a városban legyünk, és kicsit körülnézzünk. Állitólag már reggel 6-kor tömeg lesz az üzletek előtt. Mivel nem vásárolni akarunk, csak fényképezni az őrülteket, 10 óra körül érkezünk a City-be. És... SEMMI. Üresek az utcák. Tuti nem néztünk el a dátumot?! Sehol senki. Semmi tömeg, semmi őrület. Próbálunk biztosra menni, ellátogatunk a Macy's-hez. Az egyik legnépszerűbb áruház. Ott azért csak lesz vmi. Úgy tűnik, elkerültük a reggeli őrülteket, a normál vásárlók meg még csak most érkeznek. Macy mindenesetre egyet fizet, kettőt kap akcióval rukkolt elő, úgyhogy a shoppingolók fotózása helyett inkább átállok az ő oldalukra...

Ezennel a karácsonyi vásárlási őrület hivatalosan is elkezdődött... Mostantól elhavazzák az utcákat karácsonyi dekorációval, csengettyűkkel, fényfüzérekkel, a kirakatok meg megtelnek hóval-jéggel. Na jó. Csak műhóval-műjéggel.

Családi program

Délután 4 óra. Kisebb késedelem a Hálaadás miatt ide-oda igyekvő new yorkiak és az ebből adódó dugó miatt, de végülis megérkezünk Jersey-be. A bejáratnál egy tábla fogad: John 3.16. Tippelek, hogy ez vmi utalás egy Bibliai idézetre János evangéliumából. És igen. (Megkérdeztem, mit jelent ez pontosan, de persze elfelejtettem. Ne várjunk túl sokat tőlem vallási témában.) De érdekes, hogy ezt igy kiteszik az udvarra. Ilyet otthon nem látni.

A család nagyon kedves, pillanatok alatt egy hullámhosszra kerülünk. Mintha nem is most találkoznánk először.

Éhségcsillapitó falatkák, epres puncs, sajtok, és hamarosan már ülhetünk is asztalhoz. Mi (Gary és a lányok) már éhesek vagyunk. A parádé után nem ebédeltünk rendesen.

Mint megtudom, tipikus Hálaadás vacsorát fogunk enni, tradicionális ételekkel.

Mielőtt hozzálátunk, a házigazda asztali áldást mond és mindenki imádkozik. Tisztára, mint ahogy a filmek alapján elképzeltem :)

Aztán érkezik a vacsi:

• Először saláta és sütőtökkrémleves, aztán asztalra kerül egy halom - számomra ismeretlen - étel. Az egyetlen, amit felismerek, az a pulyka, de ez rajtam nem sokat segit, mivel még mindig vega vagyok.
• Van viszont édesburgonya, amit úgy készitenek, hogy a csicsóka tetejére pillecukrot (azt a habos, szivacsos édességet - marshmallow) tesznek és együtt megsütik.
• Párolt zöldbab.
• A pulyka tölteléke tepsiben összesütve (a töltelék a nálunk is ismert kenyeres megoldás, csak más fűszerekkel).
• Vörös áfonya szósz, vörös áfonya zselé, almaszósz.
• Tejszines szószban sült gyöngyhagyma.
• Egy másik édesburgonyás étel.

Persze mindent végigkóstolok. Ami továbbra is fura itt nekem, az az, hogy minden édes. Ennek ellenére nagyon izlik a vacsora. A zöldbabból, ami nem édes, duplán eszem. Hát ez van: nem vagyok édesszájú...

Vacsora után a háziasszony javaslatára egy játékot játszunk. A hagyományok szerint vacsora előtt szokás egyesével elmondani, ki miért hálás az életében. Ezt helyettesiti most a játék. Egy diszes dobozban előre gyártott kártyákon kérdések vannak. Mindenki húz egyet, majd őszintén válaszol a rajta található kérdésre. A kérdések vegyesek: Mit becsülsz a legjobban a tőled jobbra ülő emberben? Milyen Hálaadás napi hagyományt őriztek a családodban? Mely kolóniák vettek részt a Hálaadás napjának alapjául szolgáló eseményen? Mit szeretsz jobban, az édesburgonyát vagy a pulykát? Stb.

Kicsit aggódom, milyen kérdést húzok, és mi a fenét fogok válaszolni.

Amint meglátom, mi szerepel a kártyámon, megkönnyebülten nevetek:

MI A KEDVENC HÁLAADÁS NAPI HAGYOMÁNYOD?

Hehe. Eddig minden, ami aznap történt velem. Mondhatnám: 100%-ig szeretek minden Thanksgiving hagyományt.

Kis pihenő után elkezdjük az asztalra hordani a süteményeket: Sütőtök pite, almás pite, pekán dió pite, puncstorta-szerűség, gyümölcssaláta, sajttorta, citromkrém eperdarabokkal és tejszinnel, fagyi. Megtelik az asztal. Már kipukkadok, de mindet végig fogom kóstolni. Végül a fagyiról saját érdekemben lemondok. Inkább kétszer szedek a citromkrémből. Dupla tejszinhabbal :D

És ha már Thanksgiving: Hát én hálás vagyok, hogy meghivtak erre a vacsorára. Hálás vagyok, hogy ilyen jó dolgom van az életben. Hálistennek nem durrantam ki.

Hálaadás

Reggel fél 7. 6-ik sugárút és 42-ik utca kereszteződése. Gyűlik a tömeg a kordonnál. Mi a második sorban fagyoskodunk. Napfelkelte előtt járunk, de az utcákon már hömpölyög a nép. Mindenki igyekszik jó helyet találni a Thanksgiving Parade megtekintéséhez. A felvonulás csak 9-kor kezdődik. Ráadásul vagy 5 utcával odébb, úgyhogy mire ideér a jelmezes hacacáré, lesz vagy fél 10. Nem hiszem el, hogy hajnalok hajnalán itt állunk a hidegben. Az előző esti Broadway musical jó későn ért véget, alig aludtunk. Mindenesetre 7 órára már akkora a tömeg mögöttünk, hogy kezdem belátni: a legjobbkor érkeztünk, hogy jó helyünk legyen. És már csak 2 óra a kezdésig. Csak. A megszokott időjárással kalkulálva természetesen se sapka, se kesztyű nincs nálam, pedig most nagyon jól jönne...

Gary jó szokásához hiven a körülöttünk állókat (beleértve minket is) szórakoztatja. Legalább a hangulat jó! Bár esélyes, hogy arcunkra fagy a mosoly :D

Végre eljött az idő! Feltűnik az első óriás-lufi. Kb. 20 ember tartja zsinórokkal. Mögötte egyenruhás mazsorettek és tűzoltózenekar. Pulykának álcázott járművek, rajta táncoló emberek, újabb óriás repülő figurák, ismert meseszereplők, New York fontosabb egyesületei (rendőrség, iskolák) képviseltetik magukat. Grandiózus látvány, ahogy a 20 méteres (vagy több vagy kevesebb - nem jó a szemmértékem) szellemfigura ellebeg a felhőkarcolók között, majd egy kalózhajó úszik végig Manhattan utcáin. Már értem, miért kelt fel ennyi ember ilyen korán. Tényleg nagyszerű látvány! Üröm az örömben, hogy a rendezvényt felügyelő rendőrök épp előttünk tanyáznak le, igy minden képen szerepelnek. Nem baj, legalább van közbiztonság.

Úgy 1 órányi bámészkodás után úgy döntünk, a forró csoki és a meleg kávézó vonzóbb program, igy nem várjuk meg a parádé végét. Lelépünk. Dél körül indulnunk kell New Jersey-be a Hálaadás vacsorára.

Bonnie és Clyde

Csütörtökön Hálaadás. Az egyik legnagyobb amerikai ünnep. Mindenki a családjával tölti az estét. Hagyományos ételeket esznek (pulyka és édes burgonya). De erről majd később...

Reggel New York-ban Thanksgiving Parade. Olyasmi felvonulás, mint a Halloween napi. De erről is később... :D
Gary és a lányai meghivtak, hogy töltsem velük a Hálaadást. De nem Virginiában, hanem New Yorkban. Szerdán érkeztek a City-be. A terv: csütörtök felvonulás, este irány a rokonokhoz New Jersey-be, másnap a Black Friday (erről is később), utána utazás Bostonba, ahol Gary legnagyobb lánya, Kristen lakik pár hónapja (egyetem) és ez lesz az első saját Hálaadás napi vacsorája.

Szerda délután a Cityben kószálva kitaláltuk, hogy meg kéne nézni este egy musicalt a Broadway-n. Szuper! Cirka másfél órás sorbanállás után oda is jutottunk a kasszához, ahol a korábban eltervezett 3 előadás közül már csak 1-re tudtak 5 jegyet adni: Bonnie és Clyde. Miután tök véletlenül a kassza nyitása előtt fél órával érkeztünk a sorba, és még igy is egy óra volt, mig sorra kerültünk, de már alig voltak jegyek, és mögöttünk kilométeres sor kanyargott, elgondolkodtam, vajon aki a sor végén áll, milyen fejet vág 2 órányi sorakozás után a kasszához jutva, mikor épp közlik vele, hogy minden jegy elkelt...
Na de minket ez nem érintett. Elbóklásztunk a városban estig, aztán irány a musical!
A szinház belülről nagyon szép volt. Magyar szemmel nézve (ahol tobzódunk a csodálatos épületekben) nem extrém, de helyi viszonylatban exkluziv volt. Kicsit a Budapesti Operettszinhazra emlékeztetett.
Az előadás nagyon tetszett! Mondjuk imádom a musicaleket, szóval nehezen tudtak volna melléfogni :)
Ami érdekes volt, hogy nem volt élő zenekar, sem kötelező ruhatár (itt egyébként sem kötelező semmi), mondjuk egyáltalán semmilyen ruhatár nem volt, szóval ebből a szempontból egy mozira emlékeztetett a szitu. És ami határozottan nem volt: az az előadás végén a vastaps. Végre! Végre nem kellett az előadás élményéről elterelni a figyelmemet azzal, hogy szándékosan más ütemre tapsolok, mint a tömeg. Nem is hiszitek, milyen nehéz feladat megzavarni a birkásodásra hajlamos lelkes tapsolókat. Fogalmam sincs, hogyan alakult ki a vastaps Magyarországon, de máshol eddig nem találkoztam vele. Lehet, hogy vmi hajdani, Rákosit éltető tömeges taps maradványa. Egy a lényeg: most nem volt! Volt viszont kötelező állva tapsolás a végén. Azért kötelező, mert ha mindenki feláll előtted, kénytelen vagy te is...
Szóval az előadás nagyszerű volt és meglepő módon szövegértés szempontjából is teljesen élvezhető volt. Még ha próbálták is neheziteni a helyzetemet azzal, hogy texasi dialektusban beszéltek... :)

Naftalin helyett

- Mit vegyek fel, Anyu?
- A WC ajtót, Kislányom.
(- Kössssz...)

Hányszor hallottam ezt gyerekkoromban a ruhásszekrény előtt állva tanácstalanul. (És mennyire bosszantó volt.) Soha nem értettem, hogy honnan ered ez a nem túl vicces vicc. És most kell rájönnöm, hogy a ruhák és a WC ajtó között szoros kapcsolat van...

Ma szóba kerültek a bútorok, mikor Mercedesszel beszélgettünk.

Egy fiókos szekrényről akartam vmit mondani, de rájöttem, hogy nem tudom, hogy hivják angolul. Próbáltam körülirni és a más nyelvből vett szóval helyettesiteni. Mondom neki, ezt nálunk komódnak hivják. Erre elkezd nevetni: a "commode" itt WC-t jelent.

A fiókos bútordarabot viszont nevezhetem "dresser"-nek vagy "closet"-nek. Klozettnek? Hehe. Nálunk meg az a WC :D

Érdekes egybeesés. Vajon mi köze lehet a fiókos szekrénynek a WC-hez?
Rákerestem, és lám, miket találtam....

Könyvnek álcázott álványos bili
(Ismered ezt a könyvet? Ja, tök szar!)

Úgy tűnik, eredetileg az éjjeliedény használatát tették kényelmesebbé és diszkrétebbé azzal, hogy egy bútorba rejtették. A kényelmes szó latin megfelelőjéből ered a commode elnevezés. Kényelmes, mert igy az ágy mellett, karnyújtásnyira volt a bili, a szekrényke tetején meg a mosdótál.

16-ik századi kompakt fürdőszoba Európában. Wow!

Amerikában viszont csak a 19-ik században alakult ki az elnevezés, amikor megpróbáltak helyet találni a lakásban a budinak. Diszkrét megoldásként az illemhelyet a hálószoba melletti ruhatároló helyiségben helyezték el, amit itt "closet"-nek neveznek. Később bevezették a vizet, igy lett belőle Water Closet, vagyis WC.

De nem arról van ám szó, hogy a gardrób helyére tették a fördőszobát. Szándékosan ott tárolták a ruhákat továbbra is...

Hogy miért? Mert milyen praktikus is, hogy a molylepkék nem szeretik az ammónia szagát... Fujj!

New York szerdán 1.rész

Queens

Kertvárosias rész. Itt lakom. Kertes házak és lakótömbök váltakoznak. Én a 3-ik emeleten lakom egy nagyobb tömbben. Ingyenes parkolás az utcán. Tiszta járdák. Mókusok a fákon.

A főutca tele nemzetközi éttermekkel.

(Hú, ez a New Yok bemutatása sorozat baromi unalmas. Asszem nem erőltetem... Ez volt az első és egyben utolsó bejegyzés ide.)

Manhattan látképe az utcánkból

Aki komolyan vette Halloweent

A városrész főutcája

New York szerdán 0.rész

Úgy döntöttem, irok vmi hasznosat is most már, és elkezdem bemutatni egy kicsit New York másik arcát. Azt, amit nem mutogatnak filmekben. Se a csilli-villi sztorikban (Szex és NY), se a krimikben (NCIS). A hétköznapi New Yorkról fogok irni.

Úgyhogy aki a szaftos sztorikra vár, az a fenti cimmel ellátott bejegyzéseket ugorja át :D

És azé' szerda, mer' csak.

Alapinfók New Yorkról

Szerkezet:

A városnak több városrésze van (kb, mint a budapesti kerületek) (pl. Brooklyn, Queens, Manhattan) és a városrészeken belül vannak kissebb körzetek (mint pl. a XV. kerületben Kiszugló és Nagyzugló) (itt meg Queens-Astoria vagy Manhattan-West Side).

Citynek Manhattant nevezik, ami különben egy sziget. Brooklyn és társai inkább csak lakóövezetnek számitanak. Manhattant 3 egységre osztják: Lennváros, Középváros és Felváros :D

Downtown:

Az utcaszerkezet a belvárosban klasszikus. Nevezzük európai módon kaotikusnak. Rendes utcanevek, sehol egy derékszög vagy párhuzam. Ez volt a város magja. Itt található a jól ismert SOHO (ami egyébként azt jelenti, hogy South of Houston Street, tehát a Houston utcától délre fekvő rész), és van NOHO is (ami meg meglepő módon a Houston Str. North/északi oldala), meg itt van Little Italy és China Town (ahol alig van angol felirat), és Greenwich Village, és persze itt a Financial District a Wall Streeti Tőzsdével és a lebombázott tornyokkal. A Houston utcától északra megunták a hajdani városalapitók az utcanevek kitalálásának fáradtságos tevékenységét, és nagyon kreativan elkezdték beszámozni az utcákat észak felé haladva. A klasszikus európai értékeket képviselők még valószinűleg vitatkoztak egy kicsit anno a modern felfogású városatyákkal, úgyhogy a 14-ik utácáig még akad pár kesze-kusza utca Jane, Bank, Leroy és egyéb elnevezésekkel, de onnantól szigorú matematikai rend uralkodik. Mellesleg onnantól már a Középvárosban járunk.

Midtown:

A 14. ucától a Central Park aljáig tart (59. utca). Itt halad a Boradway, itt van a Times Square, az Empire State Building, a fontosabb pályaudvarok és hires üzletek (Macy's).

Uptown:

A Central Park melletti és a tőle északra fekvő városrész, beleértve Harlemet. Itt található a Magyar Nagykövetség és néhány magyar üzlet is - állitólag. Majd megnézem.

Vadlovak közt

Gary programmal készült a hétvégére: menjünk el az Assateague Szigetre, ahol szabadon élnek vad pónik. Menjünk! Irány kelet, át egy több kilométeres hidon, érkezés egy szigetre, ahonnan autózás tovább egy másik szigetre.

Hid a semmibe

A sziget egy rezervátum-szerűség, ahol szabadon kószálnak a vadlovak, és mindenhol táblák jelzik,hogy a lovak rúgnak, harapnak, támadnak.  Kisebb vagyon kifizetése után lehetőség van arra, hogy a kijelölt utat elhagyva a tengerparti homokban autókázzon az ember. Ehhez kötelező felszerelésként rendelkezni kell 4 kerék meghajtású autóval, vontató lánccal és ásóval (ez utóbbi akkor is jól jön, ha nem akad el az autó a homokban, de meg akarsz szabadulni az útitársadtól... Bár amilyen szél volt, percek alatt betemette a keréknyomokat, szóval elég lett volna simán otthagyni egymás tetemét, a szél meg elvégzi a piszkos munkát. Na, de ne térjünk el a tárgytól!).

Gary megszabadult tehát egy kisebb vagyontól és már száguldottunk is a homokban. Kipróbáltuk 2 kerék meghajtással is. Felejtő. Csak fúrtuk le magunkat a homokba. 4 kerékkel viszont úgy siklott az autó, mint a normál úttesten. Élmény volt vezetni! 60 km/órával bele a tengerbe, felcsap a viz a tetőig, reppennek a sirályok és a pelikánok, és ha elég gyorsan visszafordulsz a süppedő, nedves homokról, még az ásót sem kell elővenni :)

Egyetlen hátránya az volt ennek a mókának, hogy az autó 42.6 litert fogyasztott 100 km-es átlagon a homok miatt. Ez önmagában nem nagy tragédia (itteni benzinárak mellett), a vicces az volt, hogy ezt csak akkor vettük észre, mikor a sziget legtávolabbi csücskén voltunk, 34 km-re a bejárattól, a tankban viszont már csak 30 km-re való benzin volt... Eléggé LOL lett volna benzin után kutyagolni a homokban... Szerencsére - mint minden autó - ez is el volt látva hülyék elleni védelemmel, igy a 30 km letelte után még 15-öt gurultunk. Épp ennyire volt az első benzinkút. Hurrá!

Vigyázz, medve!

Tegnap éjjel (csütörtök) értünk haza északról. Rövid alvás, és már ülök is a buszon Washington felé. Garyvel kitaláltunk, hogy hétvégére leugrunk a Beachre. Washington pont félúton van, csak 4 óra mindkettőnknek. Onnan megyünk autóval.

Az időjárás még mindig nyárias, bár ma reggel - a hóesés óta először - be kellett gombolnom a kabátomat. Hiába... mégiscsak november van... :) Na, azért remélem, a parton jobb idő lesz. Már egész megszoktam a 20 fokot :D


Mercedesszel az utolsó esténket egy barátnőjénél töltöttük. A nő 76 éves, kb 50-nek néz ki, annyinak is érzi magát, francia származású, elegánsan öltözik, ezerrel pörög, önkéntes a madárkórházban, a helyi lakóközösség elnökségi tagja, egy hotelben dolgozik, 1 hónapja vett egy vadiúj terepjárót, most költözött ki New Yorkból Vermontba, hogy békés nyugdijas éveit élje, és úgy összességében: egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy magyar kisnyugdijas... Valahogy igazságtalan. Otthon hiába takarékoskodik az ember, örülhet, ha patkánypárizsira tellik majd a nyugdijból, itt meg boldogan és gondtalanul is lehet öregedni. Joan eleinte franciásan távoságtartó volt velem, de aztán miután az egyik macskája kivételes figyelemmel tüntetett ki (az ágyamban töltötte az éjszakát - amit különben nem szokott idegenekkel), Joan teljesen szivébe fogadott :)

Kilátás Joan lakásából

Vermont különben amellett, hogy gyönyörű a táj, nem nyújt sok turisztikai látványosságot. Kisebbnél kisebb városkákban jártunk (Mercedes munkája miatt), némelyik akkora sem volt, mint otthon egy falu, de itt városnak hivják. Azt hiszem, ezeket a helyeket szokták a hires szinészek származási helyként "koszos kis porfészekként" emlegetni.

Meglátogattuk a madárrezervátumot, amit Joan támogat. Mázlinkra épp akkor kezdődött egy madárbemutató. Reptették a teremben a sólymokat, baglyokat. Amputált madárvégtagokat fogdostunk, és megtudtuk, miért tud hangtalanul repülni a bagoly.

Egyik nap annyira nem volt látnivaló az egyik városban, hogy inkább a temetőben sétáltam. Ritka itt a temető, de északon mégis láttam jó párat. Némelyik sirkő olyan, mint a magyar sirkövek, némelyik viszont csak egy kb 10x10 cm-es lapos kő a földre fektetve. Rajta egy betű. Kereszt alakú sirköveket nem használnak.

Az időjárás nem nagyon emlékezetett arra, hogy északon járunk, csak néhány útmenti jelzőtábla: Vigyázz, medvék keresztezhetik az utat!

Jégkrémgyár

Üdvözlet a kanadai határ közeléből!

Mercedesnek munka ügyben el kellett utaznia északra. A cége fizeti az utazást és a szállást is. Felajánlotta, hogy jöjjek vele. Jöttem :)

Úgyhogy most északon vagyunk, Vermont államban. Keresztül jöttünk Connecticut és Massachusetts államon. Igy már 10 államban jártam, mióta itt vagyok. Jól haladok :D

6 órányi út New Yorktól. Itt ez semmiség. Néhányan simán levezetnek ennyit naponta munkába járás cimszóval. Felváltva vezettünk az úton. Alap infó: itt az autók sokkal nagyobb motorral vannak felszerelve, mint európai társaik. Autómata váltó, tempomat alapfelszereltég. Próbáltam féken tartani a lóerőket, mikor először ültem a kormány mögé. Egész jól sikerült - gondoltam én. Amig egy rendőrautó el nem kezdett követni minket. Korábban előttünk gurultak, aztén leálltak az út szélén. Jah, hogy amint elhaladok mellettünk, jöhessenek utánam. Szuper. Mi a fenét akarnak?! Nem kéne, hogy megállitsanak, mert nincs nemzetközi jogsim. És szerintem az itt kellene... Próbáltam a lehető legegyenletesebben gurulni, fix sebesség, fix nyomvonal. De ezek csak jöttek mögöttem. Tetűlassan haladtam, kicsivel a megengedett sebesség alatt, hátha megunják és leelőznek. Végül 10 pernyi paráztatás után békén hagytak. Huhh! Megvolt az első plátói kalandom a rendőrséggel :)

Az időjárás meglepő itt. Megnéztem indulás előtt az előrejelzéseket: 15 fok, napsütés, kevés felhő. Igy is pakoltam a ruhákat. De nem ez fogadott: majdnem 20 fok, semmi felhő :) Nálam meg csak télikabát van. Na de ez legyen a legnagyobb bajom :D

Gyönyörű helyeken járunk, svájci hegyek, erdők, tavak, patakok, ir jellegű kisvárosok. Mesebeli.

Ma délután elmentünk Vermont leghiresebb látványosságába: a Ben & Jerry's Jégkrémgyárba. Gyárlátogatás, kóstoló. Szuper prémium kategória. Túltesz az olasz fagyin, és a Haagen-Dazs rajongókat is el kell keseritenem: még annál is szinvonalasabb ez a jégkrém.

Érdekes izekben gyártják (http://www.benjerry.com/flavors/):

• kávé és maláta tejkaramella darabokkal és whiskey-s karamell "örvénnyel"
• vanilia-bab sós karamell örvénnyel és csokival bevont burgonya chips darabokkal
• egyyéb izek: Sárpite, Képzelj-egy-örvénylő-világot, Jamaikai-őrült-én, stb.

Furán hangzik, de tényleg finomak!!

Statisztika

Megnéztem a blogom statisztikáját...
A magyarok meghóditják a világot... Mindenhol ott vagyunk :))
És köszönhetően a Google forditónak, nem is kell külön angol blogot irnom a nem magyar barátaimnak :)

De, Gyerekek, ki olvassa a blogomat az Oroszországi Föderációban??!! :-o :D

Vhogy jelezzen nekem. Nem tudtam, hogy van ott ismerősöm...

Nem vagy egyedül...

Pár napja beköltöztem végre a new york-i albérletbe.

Mercedes-szel (akinek Subaru-ja van, nem Mercedes-e) hétfőn érkeztünk a Queens-i lakásba. Mercedes főhadiszállása New Jersey-ben van, de heti 2-3 napot a NY-i lakásban tölt általában. Az előző lakó csak csütörtökön tervezte a kiköltözést, igy pár napig a nappaliban a kanapén szörfölök, Mercedes meg egy matracon - szintén a nappaliban. Szóval 3 ember és egy kutya létszám.
Csütörtökön végre távozik az előző albérlő (kutyástul), igy birtokba vehetem a szobámat.

Maga a lakás NY-i méretekhez képest óriási. Kb 30 nm nappali, plusz konyha, fürdő, hálószoba (ami az én szobám most és kb 12 nm), egy halom beépitett gardróbszekrény (ami még mind tele van az eredeti tulaj - Mercedes mostohaanyja - ruháival. Tavaly novemberben örökölte Mercedes a lakást, azóta még nem volt szive kidobálni a cuccokat. Semmit. Gyakorlatilag nincs egy polc, ahova letegyem a ruháimat. Úgyhogy nekiállunk kipakolni pár szekrényt. (Nem is tudom, az előző lakó hol tárolta a dolgait...)
Kis doboz itt, kis teritő ott, arckrémek, szobrocskák, könyvek, gyufásdoboz gyűjtemény.

Estére egész sok hely szabadul fel. Mercedes pedig úgy dönt, hogy visszamegy Jersey-be.
Mielőtt indul, aggódva érdeklődik, nem fogok-e félni itt egyedül. Megnyugtatom, hogy évek óta egyedül élek, egyáltalán nem bánom, ha egyedül vagyok. Erre ő: Na jól van akkor, bár úgysem vagy itt teljesen egyedül... Veled vannak a szüleim.

Ezt meg hogy érti?!
Rámutat a könyvespolcon egy teritővel letakart dobozra. Barna cipősdoboz, rajta filctollal a következő felirat:

APA

NE DOBD KI!

Neeeeeee! Ugye ez nem az, amire gondolok?! :-@
És de.
Óvatosan megjegyzem, hogy kicsit aggaszt a tény, hogy egy halott ember maradványaival kell egy szobában aludnom, úgyhogy ha nem bánja, áthelyezhetnénk Apát a nappaliba. Szerencsére beleegyezik, bár nem érzi át a problémámat. Magyarázkodom: tudod, mi a halottakat a temetőben tároljuk. Tényleg? Itt az a szokás, hogy a család őrzi a hamvakat. Általában urnában, de neki épp nem volt kéznél. Úgyhogy Apa cipősdobozba került. De morbid :) És Mostohaanya is. A másik doboz. Még mindig morbid. És, ha már úgyis erről beszélgetünk, a harmadik dobozban a család barátja van. Jézusooooom!!!

Barátkozom a tényekkel, szokom a gondolatot. Végső tőrdöfésként, mikor felkerült a család a legfelső polcra (ahonnan szemlélhetik a lakást - jajj), Mercedes elégedetten megjegyzi: Na, most legalább egy polcra került a család a macskákkal...

Én már nem kérdezek. Nem akarom tudni... De megtudom. A család 4 kedvenc macskája is velem lakik.

Én és Drakula

Egész jól fejlődik az angoltudásom. Rengeteg új szót és kifejezést tanultam eddig, egyre könnyebben értek meg mindent. Ha négyszemközt beszélek vkivel, nincs gondom, de ha többen társalognak körülöttem, néha csak kapkodom a fejem. Ami állandó dilemmát okoz a környezetmnek, az az akcentusom. Nem szláv, nem latin, nem németes, nem távol-keleti, de nem is arabos. Találgatnak, aztán vhogy a többség végül az orosz mellett teszi le a voksát. De nem elégedettek a választással, mert azért mégiscsak van ott egy kis dallamosság. Jó kis nyelv ez a magyar!! :D

Gary elég találó kombinációban az orosz-olasz akcentusra voksolt. Phil Miamiban egyetértett vele. Mercedes először az orosz mellett foglalt állást. Aztán 2 nap múlva váratlanul megkérdezte: Erdély Magyarországon van? Hmmm. Ha tudná, milyen érdekeset kérdezett.... Mondom neki, hogy kb 1000 évig ott volt, de most Románia területén van, de továbbra is sok magyar lakja, magyarul beszélnek, magyarul tanulnak, magyar a kultúra és hagyományok, stb. Látszik rajta, hogy nem vágyik ennél részletesebb válaszra. Várakozóan tekintek rá: akkor miért kérdezte?
Erre ő: Rájöttem, hogy pont olyan az akcentusod, mint Drakulának a filmben!!!!

Kössssz.... Vámpir-akcentus. Na, ilyen sem mindenkinek jut :DDD

(Lábjegyzet: Vlad Dracul ugyan nem magyar volt, viszont az eredeti filmben Lugosi Béla alakitotta, igy simán lehet hasonló a kiejtésünk. És plusz vicc, hogy Lugosi Erdélyben született.)