Meersburg

Szininek nyomát sem láttuk egész délután. Markoval úgy döntöttünk, kirándulgatunk a környéken.

Egy tóparti városka, Meersburg felé vettük az irányt. 

Tündéri kis hely!

Csipkés tornyú vár a dombtetőn, promenád a tóparton, régi malom, cirádás épülethomlokzatok. Gyönyörű panoráma a Bodeni-tóra. 

Az időjárás kicsit bizonytalan volt. Nem tudta eldönteni, melyik évszakot prezentálja, ezért nagyjából 20 percenként teljes fordulatot váltott. Esőből napsütés, hidegből meleg.

Még jó, hogy Meersburg is tele éttermekkel és kávézókkal, igy szinte azonnal tető alá lehet kerülni egy zivatar esetén.

Meersburg után átugrottunk Birnauba, ahol egy katedrális áll a dombtetőn.
A katedrális részemről felejthető élmény volt (túlcsicsázott barokk), de a kilátás megérte a kitérőt.

Hosszú volt még a délután, ezért Birnau után megszavaztunk egy nagyobb kerülőt is: Heiligenberget.

Heiligenberg egy magántulajdonban álló kastély, de bizonyos időszakokban látogatható. Hát ez a bizonyos időszak nem most volt, de azért kivülről megcsodálhattuk.

Azt hiszem, nem szomorkodnék nagyon, ha meghivnának ide egy hétre nyaralni...

Másnap már kora délután indulnom kellett vissza Lindauba, hogy az esti munka előtt még legyen időm összekészülni. Egy búcsúebéd a teraszon frissen grillezett langusztával és kézi sajtolású, házi olivaolajjal meglocsolt zöldségekkel (nyam-nyam), aztán irány haza.

Még egyszer

Überlingen a tó másik végén fekszik. Állitólag szebb, mint Lindau. Hmm. Erre kiváncsi leszek.

Kedd este indultam autóval. A Bodensee partja mellett vezet az út. Gyönyörű a táj! Balra a tó, mögötte osztrák, majd félúttól a svájci hegyek, aztán Überlingennél megint Németország van a túlparton. Az út a jó magyar szokás szerint a falvakon vezet keresztül, ami engem nem zavar, de az autópályához szokott németek azért morognak miatta. 50 km a táv, és kb 70 perc alatt teszem meg. Hulla fáradt vagyok, előre szóltam Szinisának és Markonak, hogy én vacsora után húzok aludni. Megérkezem. Arra számitok, hogy Dolores is ott lesz, de nem. Helyette viszont egy svájci házaspár üldögél a teraszon. Tegnap ismerkedtek meg velük valami pubban és most argentin steaket grilleznek a tetőteraszon. Miért nem lepődöm meg? :-)

Bodensee panoráma a tetőteraszról

Kellemes estét töltünk együtt, majd 11 körül kezdek leszédülni a székről. Aludnom kell. Szini kitalálja, hogy menjük hajókázni. Hova?! Azt nem tudja, de ilyenkor szép a tó. Ebben igazat kell adnom neki. Ha nem lennék ilyen dögfáradt... Pár percnyi hezitálás után belátom, hogy ha most lefekszem aludni, ők meg valami fergeteg partyba csöppennek, örökre bánni fogom, hogy nem mentem velük. Majd alszom eleget a koporsóban - biztat a svájci házaspár is. Hja, és ez az örök alvás egyre közelebb kerül, ha igy folytatom...

Irány a hajó. Tényleg, még meg sem néztem, mi a hajó neve. Once Again. Még Egyszer. Haha :-)
Aki ezzel hajókázik, az még egyszer fog :-) Eddig stimmel....

Felberreg a motor, kiúszunk a kikötőből. Üvölt a zene, hasitjuk a hullámokat, távolodnak a parti fények. Úgy érzem magam, mintha egy moziban ülnék és filmen látnám az egészet. A testem jelen van, de olyan álmos vagyok, hogy szinte kivülről figyelem magam. Lehet, hogy hamarosan felébredek és kiderül, hogy ez az egész, ez a Lindau sztori, a hajózás, a kaszinó, a bulik, a munka, ez mind csak álom volt? Hirtelen nem vagyok biztos benne, hogy nem álom-e az egész. Aztán kikötünk. Meersburg. Nem fáradunk azzal, hogy a kijelölt kikötőt használjuk. Megállunk közvetlenül egy bár teraszánál, átmászunk a part korlátján és rendelünk valami koktélt. A svájci házaspár közben elköszön. Hárman maradunk. Sima Caipirinját iszom, ami elvileg nem brutál erős, de amilyen kimerült vagyok, rövid idő alatt kiüt. Szini rendel nekem egy liter sima vizet, de már mindegy. Éber álommá válik az életem. Forog a világ. Valamikor valahogy beszállok a hajóba, mire a fiúk eloldják a kötelet, én már majdnem alszom, de azzal a fajta alvással, mikor hallja az ember, mi történik körülötte. Felberreg a motor, megyünk valamennyit, aztán hallom a vasmacska láncait. Kikötünk. A tó közepén. Szini megint túl részeg ahhoz, hogy egy zsúfolt kikötőben kikössön. Nem baj, szeretek hajón aludni. Érdekes, hogy a hajón nem is forog a világ körülöttem. De jó! Elringatnak a hullámok. 

Parkoló a vízen. Árbocok erdeje a végtelenségbe nyúlóan.
Már értem, miért nem mertünk ide részegen beparkolni...

Reggel 8-kor arra ébredek, hogy már a kikötőben állunk, és Szininek nyoma veszett. Marko meg ezerrel alszik. De jót aludtam! Éhes vagyok. Diszkrét zörgéssel próbálom Markot "véletlenül" felébreszteni. Elég reménytelen. Na, akkor próbálok még aludni. Kifekszem a hajó teraszos részére (nemtom mi a rendes neve). Ejtőzöm még 2 órát, de közben fülledt meleg ereszkedik a kikötőre. Nagggyon éhes vagyok. Felébresztem Markot, jelzem, hogy zuhan a vércukrom. Nagyon megértő. Jó, jó, mindjárt felkel. Úgy 15 perc után belátom, hogy nem fog. Akkor szerzek magamnak kaját. A gond csak az, hogy a kocsim a garázsukban áll, gyalog meg szerintem itt nincs semmi a környéken. Én meg már szédelgek. Hát akkor Marko igy jártál. Most pedig felkelsz :-D

És Marko felkel. A fülledt melegtől közben rámtapad a farmer, este nem mostam le a sminkemet, zuhanyozni és enni akarok. Kezdek kicsit nyűgössé válni. Felsétálunk a lakáshoz. Marko becsenget. Mi a fenének? Szini nem dolgozni ment? Hát elvileg igen, de azért ő inkább becsenget. Nem értek semmit, ő meg nem magyaráz. Jó, akkor csengetünk. Motoszkálás bentről. Tényleg nem dolgozni ment. Marko tud valamit, de nem mondja. Várunk. Megint csengetünk. Kulcs belülről a zárban. Várunk. Mindjárt összeesem. Ennem kell. Sorsomba beletörődve leülök a földre. Még közlöm Markoval, hogy ha hullafehéren eldőlök, sörgősen adjon a számba egy darab kenyeret. Látszik, hogy nem érzi a helyzet súlyát. Mosolygok, de tényleg szarul vagyok. Az ajtó csak nem nyilik. Aztán Marko kap egy sms-t. Látom a fején, hogy ő sem örül. 

- Menjünk, reggelizzünk valahol - mondja. - Szini nincs egyedül.

A kandúr mindenit! Gondolhattam volna....

Beülünk egy kávézóba, helyreáll a vércukrom. Dumálunk. Mindenféléről. Egyszer csak megkérdezi:

- Te, Magyarországon milyen dolgokat lehet látni még Budapesten kivül? Többször voltam már Bp-en, de máshol még nem. És utálom a beskatulyázást, de nálunk az él a köztudatban Magyarországról, hogy Budapesten kivül nincs semmi.

- Hm, hát.... Sok szép minden van, de tény, hogy az ország Budapest központú.

- De miért?

- Ennek történelmi magyarázata van. Tudod, a világháború előtt Magyarország nem ilyen kicsi volt...

- Igen, tudom. De mielőtt folytatod... nehogy azt kezdd el mondani nekem, hogy még tengeretek is volt!!! Mert az a miénk!

- Ööööö. LOL. Ott a pont. Szóval akkor úgy kezdem, hogy Magyarország útszerkezete az első világháborúig, mikor Horvátország is a Monarchiához tartozott és ezen keresztül szinte saját tengerünk volt... Jó igy? :-D

- Igy jó :-D Csak rosszul érint, mikor osztrákokkal beszélek, és előjönnek a saját tenger dumával. 

- OK, megértem. Ilyen az, ha két patrióta találkozik és ugyanazt a dolgot más szemszögből látja... Vicces.

És tényleg. Ugyanolyan hévvel beszél a hazájáról, mint sokan a barátaim közül. Csak az ő szemében Abbázia Opatija, Szabadka Subotica, Nagymagyarország tengerpartja Horvátország tengerpartja. Nem megyünk bele a részletekbe. Mindketten ismerjük a történelmet. Tapintatos kompromisszummal kezeljük a témát.

Dél körülre tiszta a levegő a kecóban.  Végre zuhanyozhatok!!!

Ezt csak suttogni merem

Valami olyat kell most mondanom, amit szerintem senki nem feltételezett volna rólam. A volt munkatársaimat most majd a padlóról kell a döbbenettől felmosni, de akikkel nem dolgoztam együtt, csak máshonnan ismernek, azok sem számitottak ilyen fejleményre. Olyan - nem várt - fordulat következett be az érzelemvilágomban, amit nehéz bevallani.  Azok az ex-kollágák, akikkel együtt szenvedtünk heti 40 órában, most inkább ne is olvassanak tovább.  Szörnyű és döbbenetes mondat fog elhangzani a számból:

SZERETEK DOLGOZNI JÁRNI

Én sem hittem volna, hogy ez megtörténhet. Hogy alig várom, hogy ott legyek a kávézóban, magamra öltsem a kötényt és a kötelező mosolyt (ami meglepő módon tényleg őszinte), és rohangálhassak a vendégek között. Hihetetlen a hangulat a pult mögött, ezerrel megy egymás húzása, mindenki jó fej, röpködnek a poénok, meg néha a söralátétek is. Azt is baromira élvezem, hogy a vendégek dobják fel néha a labdát és lehet szellemes válaszokkal szórakoztatni őket. Ami mellesleg nem kevés borravalót is hoz. Nem nagyon hittem volna, hogy a trécseléssel pénzt lehet keresni, de úgy tűnik, sikerül :-D

Igaz, hogy az elmúlt napokban eljutottam a végelgyengülés szintjére is. Minden rendszeresség elmúlt az életemből. Egyszer reggel dolgozom, egyszer délután, egyszer éjjel. Emiatt aludni már nem is birok 8 órát. Főleg, mert közben átköltöztem az új lakásba, ott meg nincs még sötétitő függöny, igy napfelkelte után nagyjából esélytelen az alvás. Ami azért gáz, mert van, hogy reggel 4-re érek haza, 10-re már mennem kéne, és az a köztes 6 óra jó lenne, ha alvással telne, nem pedig álmatlan forgolódással. Az elmúlt 5 napban összesen 20 órát aludtam. Közben rászoktam a napi 2 kávé és kóla kombóra, de már alig van hatása.

Az új lakás különben sokkal jobb, mint az előző. Itt csak 5-en lakunk, tilos a házibuli és végre egyágyas szobám van. A ház valaha hotel volt, így a szobám a folyosóról nyílik, nappali, konyha nincs, viszont a városka központjában található, és épp a sétálóutcák egyikére és egy szökőkútra néz az ablakom. Úgyhogy ha akarom, feng sui-s vizcsobogásra alhatok el... :-)

Vastag falak, boltívek a szobámban. Kilátás az ablakomból.
Reneszánsz faragott ív és öles gerendafal a lépcsőházban.

A hátrány, hogy most már nem csak a lépcsőn kell leszaladni, hogy a munkahelyemre érjek, hanem 4 perces sétát kell tenni. Vagy 2,5 perces sprint futást, ami nálam a gyakoribb, mivel állandóan késében vagyok. Hja, azért van, ami nem változik... :-D

Szerdára végre szabadnapot kaptam. Hurrá! Ezen kivül még 1 szabadnapom lesz júniusban. Hát nem viszem túlzásba a pihenést, de mivel a munkám most a szórakozásom is, nem bánom. Meg különben is, mivel nem állandóan nappal dolgozom, nem olyan nyomasztó ez, mint a hétfőtől péntekig irodában gunnyasztás. Arról nem is beszélve, hogy itt 10 nap alatt megkerestem annyi pénzt, amennyit 1 hónap alatt a bankban, szóval még motiválva is vagyok :-)

Épp úgy alakult a beosztásom, hogy kedden reggeles voltam, csütörtökön meg este 8-ra megyek, igy gyakorlatilag 2 teljes szabadnapom van. Ideális helyzet ahhoz, hogy meglátogassam kaszinós barátaimat Überlingenben.

Kiváncsi vagyok, milyen őrültség vár rám megint :)

Osztálykirándulás

Két nap telt el a hajós-kaszinós este óta, de mintha hetek lettek volna. Annyi minden történik itt!

Belejöttem a munkába, leszoktam az olyan földhözragadt dolgokról, mint alvás, rendszeres étkezés, pihenés. Teljesen normálisnak számit, hogy 12 óra munka után (amit vidáman kibirok talpon), mikor hajnali fél 2-kor végre bezár a bazár, nem aludni rohanok, hogy másnap fel tudjak kelni, hanem elmegyünk sörözni a kollégákkal. Aztán mikor 3 körül hazaérek, belecsöppenek a lakótársak házibulijába. Az ember akkor aludjon, amikor lehetősége adódik, ne pedig akkor, amikor fáradt :-D

Egy 22 éves szlovák lánnyal (Anetta) lakom egy szobában, és a lakásban vannak még rajtunk kivül páran (kb 6-8 szlovák és orosz pasi), de velük nem nagyon találkoztam eddig. Leszámítva pár bulit (mert ezek állandóan buliznak). Múltkor épp megint buli volt a szomszéd szobában, én meg készültem lefeküdni (igen, igen, buli az élet, de azért mégiscsak kinőttem én már ebből). Bekopog az egyik kissrác. 

- Nem akarsz ma a bátyámmal aludni?

- Tessék?! Hülye vagy? Mi van? (Azt se tudom, ki az.)

- Aludj ma a bátyámnál.

- De miért?

- Mert én akarok Anettával aludni.

- Ja. Nem akarok.

- De miért?

- Mert nekem ez a szobám, és én itt alszom.

- De miért?

- Mit miért? Én itt lakom, itt alszom.

- De nem lesz semmi bajod tőle. Csak 1 éjszaka.

- Értem, de nem akarok.

- Miért?

- Mert én itt alszom. (Azt már az amerikai pszichopaták kezelése alatt megtanultam, hogy ha valaki érvek nélkül hajtogatja a saját mondókáját, teljesen felesleges értelmes beszélgetésbe elegyedni vele. Legjobb, ha én is hajtogatom a magamét. Egyszer majd csak megunja... És persze hamarosan tényleg megunta.)

Tiszta osztálykirándulás feeling. Mindenki ott alszik, ahol sikerül neki, állandóan buliznak, rendetlenek és minden közös. Kicsit úgy érzem magam néha, mint valami tanárnéni. Leszámítva, hogy én nem fegyelmezem őket  :-))

A lakás különben borzasztóan lepukkant. Szép, régi épületben van, legalább 200 éves a ház. De belülről egy tragédia. Normál esetben látogatóként sem lépnék be ilyen helyre, de mivel mostanában elvesztettem a földhözragadtságomat, ez nem annyira számit. Van egy óriási nappali, amiben nincsenek bútorok, ezért vegyük úgy, hogy nem is létezik. A szobák külön lakattal záródnak, tehát gyakorlatilag külön lakásaink vannak közös fürdővel. És ez a legszörnyűbb. A fürdőszoba polca olyan, hogy a sáros cipőmet se tenném oda.

Nappali, fürdő és a ház homlokzata

DE.........

Szerencsére ez az állapot nem tart sokáig. Pár napra szól, amíg a végleges szállásra beköltözhetek. Hosszú távon nem bírnék itt élni, de arra pont jó volt, hogy hirtelen legyen hol laknom.
Pontosan 1 hete indultam Magyarországról, és már 5 napja van munkám, holnaptól rendes lakásom is lesz.
Ja, és már igényeltünk nekem német adószámot meg TB-t. Még hivatalos is vagyok itt...

Azt hiszem, most már egyértelmű, hogy megérte eljönni otthonról a semmibe... :-D

Hajótörés

Szóval ülök a teraszon. 

Az étteremből kisétál 2 pasi dohányozni. Egy 50 körüli és a 30-as. Elsőre észre sem veszem őket. Csak amikor hangoskodni kezdenek. Valami szláv nyelven beszélnek. Hozzám. Hozzám?! :-o

Kiderül, hogy horvátok és azon vitatkoztak, hogy horvát vagy ausztrál vagyok-e. Na ez aztán LOL. Mert hát Horváth vagyok :D És épp az ausztrál repjegyeket nézegetem. Ezen jót röhögünk, dumálni kezdünk. A fitalabbik srác nemrég jött haza 3 év után Ausztráliából. Szó szót követ, és meginvitálnak az asztalukhoz bentre, ahol az idősebbik pasi barátnője egyedül üldögél, mig a pasik kint cigiznek (és közben engem fűznek). Háritok, álmos vagyok, blogot irok, meg különben is a munkahelyemen hülyén jönne ki vendégként leülni. Mondjuk nagyon szimpik. Tiszta idiótának tűnnek. Jó értelemben. Hát, ha nem akarok velük iszogatni, akkor legalább menjek el velük hajókázni. Áááh, kösz, de álmos vagyok, aludni akarok, másnap dolgozom. De csak ide mennek az osztrák partoldalra a Kaszinóba. Akkor is baromi álmos vagyok. Bár tényleg jó arcok :-)

Na valahogy odakerülök az asztalukhoz. A pasi barátnője német, olyan 45 körüli és rögtön nagyon szimpatikus. Kortalanul vihorászik és azonnal barátnőként viszonyul hozzám. Kicsit magamra emlékeztet :-) Nem véletlenül, ugyanis később az is kiderül, hogy egy napon van a szülinapunk. Hajrá Karácsonyi gyerekek! :-)

Annyiban maradunk, hogy elkisérem őket a hajójukig, aztán hazakotrok aludni. A kikötő kb 200 méterre van.  Sétálunk, én meg arra gondolok, hogy szivem szerint velük mennék, de már megint ez az idióta felelőségérzet (hogy észnél akarok lenni a munkahelyen) teszi tönkre az életemet. Ahh, mit! Ki tudja, mi lesz holnap! Hát nem arról szól ez az időszak, hogy spontán legyek?! Ideköltözöm Lindauba, mert tetszik, aztán kihagyok egy éjszakai hajókázást, mert valaki azt mondta, hogy 8 óra alvásra van szüksége az emberi szervezetnek?! De hülye vagy, Orsi! Takarodj haza a meleg pulcsidért és irány a hajó! Majd max bealszol a buli közepén :-D

Hát a bealvás elmaradt és meg kell, hogy mondjam, az utóbbi idők egyik legjobb döntését hoztam, mikot a szivemre hallgattam. Ezt az estét nem felejtem el!!!!

Áthajókáztunk a tavon, közben pezsgőt ittunk és úgy beszélgettünk, mint régi ismerősök. Be a kaszinóba. Szenesa (az idősebbik pasi) vett egy halom zsetont. Nem kicsit lehet zsés az ember, mert 1000 Eurós cimleteket kért. Vagyis 1000 Eurót akar egy összegben feltenni a játékban... Nem néztem ki belőle, hogy őszinte legyek. Vajon ki lehet?

Szorongatom a kezemben a kötelező belépődij összegét zsetonban és aggódom, hogy most bizony 4 lábrohasztó munkaórát fogok elpazarolni. Aztán Szenesa kitalálja, hogy vacsorázzunk. Homárt mindenkinek. Ez kész van! :D Lepacsizik a pincérnőkkel (ez kicsit olyan, mint amerikai barátom, Gary, az sem birt ki 10 percet imerkedés nélkül). Pezsgőt küldet a Black Jack asztalhoz és lefoglaltatja a helyünket. Hát igy is lehet. :-)

Végre lejutunk a játékterembe. A Pókerbajnokság megnyerése óta nem kisértettem a szerencsémet. Nem volt rá büdzsé :-)

Az ajtóban Szenesa kezembe nyom egy 1000 eurós zsetont. Menjek, tegyem meg a feketére a ruletten. Szinte repülök az asztalig. Nem olyan ez mint a filmekben? Ahol a csóró csajszi hoz szerencsét valami gazdag palinak? Feltszem az ezrest a feketére. Elismerő és döbbent pillantások az asztalnál. Mert hát nem éppen úgy vagyok öltözve, mint egy milliomos :-D

De micsoda érzés!!! Kockázat nélkül, mert nem az én pénzem. De milyen laza dolog feldobni egy ezrest csak úgy. És ha veszitek, akkor sincs semmi. Igaz, nagyjából ennyit fogok keresni egy hónap alatt. És mégis milyen jól eső érzés laza mozdulattal rádobni a feketére. Nem tudom, akarok-e nyerni. Nem számit. Már azzal nyertem, hogy itt vagyok, és dobálózom az erzessel. Ilyet máskor úgysem teszek. Legalábbis nem a saját pénzemmel :D

Gurul a golyó. Hirtelen érzéstől vezérelve rábodok pár saját zsetont is a feketére. Meg a párosra. És a golyó megáll. Fekete 28. Baszki. Épp nyertem 1000 eurót :D

Szaladok vissza Szenesához, nyújtom neki a pénzt. Furcsán néz rám. Kérdem, mi vam. Azt mondja, nem vagyok átlagos. Miért? Mert a normál reakció az lett volna, hogy tiltakozom, hogy ne hülyéskedjen, miért akar 1000 eurót egyben feltenni, meg vonakodnom kellett volna, hogy részt vegyek ebben a pazarlásban. Meglepődve nézek rá. Ez meg sem fordult a fejemben. Sőt! Még örültem is, hogy én tehettem fel. Tényleg az lett volna a normál, hogy elrontom a bulit? Mert akkor nem baj, hogy nem vagyok normális. Őszintén örülök magamnak :-)

És ő is örül. Meg Márkó és Dolores is. Meg én is. Olyan sorszerű ez a találkozás. Meg hogy elhivtak. Meg hogy eljöttem. Mindannyian őrültek vagyunk és ettől szép az élet. 

Szenesa elosztja a nyeremény ezrest 4-ünk között. Potya pénz, hiába jönne most jól, úgy érzem, túl földhözragadt dolog lenne kuporgatni és pénzre váltani. Játszani kell. Játék az élet. Vesztünk, nyerünk, aztán pár száz euróval a zsebemben hagyom el a Kaszinót. Ez jó buli volt. Irány vissza Lindauba.

Beszállunk a yachtba (na nem valami luxushajóra kell gondolni! Csak egy szolid csónak méretű). Szenesa matt részeg. Ez eddig fel sem tűnt. Igy akar vezetni? Márkó sincs túl jól. Még én vagyok a legjózanabb, pedig pár pohár pezsgő nálam is befigyelt, És mint tudjuk, én nem birom jól az alkoholt :D

Na, akkor mi legyen. Hááát, ők most nem tudnak vezetni. Pihenniük kellene pár órát. Akkor hajózzunk be a tó közepére, ott nem lehet balesetet okozni, aztán pihenjünk ott pár órát, reggel meg kikötünk. Na szuper. A héten már aludtam autóban. Most megtoldom egy hajón éjszakázással. Kaland az élet!

Kiderül, hogy a tó mélyebb, mint a vasmacska lánca, ezért nem rögzitjük a hajót. Úgy tűnik, ez nem aggasztja a két matrózunkat. Még jó, hogy nem értek hozzá, igy én sem aggódom annyira.  Ringatózunk a vizen, beszélgetünk az élet nagy dolgairól (Carpe Diem, lesz-e holnap, Coelho, Richard Bach, Remarque, előkerül minden). Hajnali 4 van. 11-re megyek dolgozni. Nem kéne picit lepihenni? De. Hintáztatnak a hullámok, csend van és sötét, csak a parti fények látszanak. Jól érzem magam. De jó, hogy nem mentem haza 8-kor aludni! Valamikor beszunditok, majd arra ébredek, hogy esik az eső és a lágy ringatózás kicsit szögletesebbé vált... Marko is felébred, kinéz az ablakon, majd ijedten felpattan és ébreszti Szenesát. Én is körülnézek. Jé, de közel van ez a ház! Bakker, kisodródtunk a partra. Remélem, nem lett baja a hajónak. Dögfáradt vagyok, alig 1 órát aludtunk, semmi kedvem haajótöröttest játszani.  Bár poén lenne. Úgyis idén van a Titanic 100 éves évfordulója.  :-)

Szenesa még mindig nem aggódik. Felássa a properrellel a parti kavicsréteget, de végül vizre kerülünk. Zuhog az eső, sztrájkolnak az agysejtjeim, már nem beszélek németül, de kb magyarul se. Rohadtul fáj a fejem. És mégis jó kedvem van.

Micsoda este volt ez!!!! :-D

Már morzsál

Este 6-kor kezdek dolgozni. 

Izgulok. Utoljára 10 éve dolgoztam ilyen munkaterületen, ide meg elvileg  gyakorlatot kértek. Hát, remélem, a 10 évezzel ezelőtti tapasztalatom elég lesz, vagy legalábbis tudom majd kompenzálni IQ-ból.

10-kor már lerohad a lábam. Hja, az állóképességem maradékát is elvesztettem az irodai üldögélések alatt. Szivás lesz ez....

A kollégák jó fejek. Irakiak, törökök, szlovák, orosz, német. Party hangulat a pult a mögött. Rekordgyorsasággal befogadnak, mindenki segitőkész, barátságos, támogató. Ezerrel tanulok, memorizálom a dolgokat, rohangálok az asztalok között. 

11-kor már szeretnék inkább kézen járni és nem a lábomnak nevezett duzzanaton, és hálistennek jön a főnök szólni, hogy elhúzhatok aludni. Az óradijamat rögtön ki is fizeti. Megbeszéljük, hogy hétfőn elmegyünk a Finanzamtra és hivatalosan bejelnt. Wow. Még ez is.

Másnap szombat. Este a focimeccsek után (óriás kivetitő, óriás forgalom a meccsek alatt) bulit rendeznek, nekem is jönnöm kell dolgozni. Ez az igazi mélyviz. Rögtön benyomnak a konyhába, hogy tanuljak. Pár óra alatt lemaródik a bőr a kezemről, viszont megtanulom a fél étlapot. Aztán 10-kor kezdődik a party. Nyomás a pult mögé. Van 15 percem megtanulni a kölönböző kávéféleségek készitését, a sörök kotyvasztását (mert itt aztán van citromos sör kultúra... nem hiába innen ered ; még nem tudom mindet felsorolni, de van Sprite és sör, Cola és sör, Cola és búzasör, Szóda és sör és még pár másik, és ezeknek külön-külön nevük van), az egyszerűsitett koktéllistát, helyi szokásokat, gépek működését, stb. Basszus, ki mondta, hogy a vendéglátós munka tök egyszerű? Komolyan mondom, a bankban nem kellett ennyi mindent megtanulni az elején :-D

Hajnali 6-kor már véget is ér a buli. Nem állok a lábamon. Fáj a testem. Fogom én ezt igy birni? Elpuhányodtam az intellektuell életvitelem közepette. Kicsit elgondolkodom rajta, hogy talán mégiscsak tovább kéne állnom Ravensburgba és megvárni, hogy kapjak valami lightos házvezetőnői munkát, de nem az a tipus vagyok, aki 2 nap után felad bármit. Majd belejövök.

7-re már ágyba is kerülök. Gyorsan kell aludni, mert délben már megint munka van. Még jó, hogy a kecó az étterem melletti épületben van.

Valahogy elvegetálok a pult mögött déltől este 7-ig. Lehet, hogy az lesz a kulcs, hogy meg kell tanulnom alvás nélkül élni? :D

Kezd leállni az agyműködésem, megyek aludni. De azért előtte még feldobok egy sztorit a blogomba... Kiülök a Marmorsaal teraszára, eszem egy tejszines lazacos pennét (dolgozók jelképes áron kajálhatnak és tök jó a konyha), aztán bogarászom a laptopon a Cook-szigeteki repjegyeket.

Akkor még nem sejtem, hogy perceken belül belecsöppenek életem egyik leghihetetlenebb kalandjába és megint nem alszom semmit...

(folyt. köv.)

Szabadság, szerelem

A szállásadóm jó fej srác. A szülei magyarok, de ő spanyolországban született, és soha nem élt magyarországon. Ennek ellenére tökéletesen jól beszél magyarul. Megdumáljuk a CS ötlet furcsaságát, és hogy rá is csodabogárként szoktak nézni, mikor vadidegeneket vendégül lát. Megreggelizünk, aztán útnak indulok. Megyek vissza Lindauba. Ha már ennyire tetszett előző este...

Rutinosan rögtön a Marmorsaal felé veszem az irányt, hogy csekkoljam az emileket, válaszoljak a tegnapi szállásajánlatokra, melyekre a nagy kapkodásban este már nem reagáltam. Baromi hangulatos ez a hely! A terasza alig pár méterre van a tótól, a falakat belül márvány boritja (ez volt hajdanán a pályaudvari előkelő váróterem), Mona Lisa figyel az ajtó mellől. Eklektikus a berendezése, és valahogy olyan kellemes az aurája. Bakker! Megkérdezem, nem akarnak-e felvenni dolgozni :-D

És LOL. Akarnak. Este már kezdhetek is. Szállást is adnak. Pénzért persze, de tök olcsón. Szuper! :-)

Ez aztán a szabadság, amire vágytam! Megtetszik egy hely és egyszerűen itt maradok. Valamiért elbűvölt ez a Lindau. Még nem voltam más városban a Bodensee-nél, lehet, hogy bármelyik másik városka igy megtetszett volna, de ez most mindegy. Azt éreztem, amit anno New Yorkban: szeretnék itt lakni. És most tessék, itt a lehetőség.

Hihetetlen szabadság érzést ad! Enyém a világ! Bárhol lehetek, ahol akarok! 

Szerelmes vagyok az életbe! :-D

De hol alszom ma?

Ez a kérdés foglalkoztatott egész nap. Még reggel megálltam egy Mekiben netezni (meg enni, mert vazzeg ünnepnap van Ausztriában, amit nem tudtam, igy minden bolt zárva, csak az éttermek vannak nyitva, az én büdzsém meg megáll a Meki szintjénél, kaját meg nyilván nem hoztam, ha útközben is van bolt). Feldobtam egy segélykérő üzenetet a CS-re (ma estére szállást lécci SOS), aztán faltam a kilómétereket. Az volt a tervem, hogy mielőtt Ravensburgba megyek, megnézem magamnak a Bodensee-t. Már a múltkor is terveztem, de aztán mégsem fért bele az útba.

Találomra kiválasztottam Lindaut. Lehetett volna Friedrichshafen is, de nem az lett valamiért.

Este 7-re értem Lindauba. De édes városka! Gyönyörű a tópart, látszanak az Alpok, csupa sétálóutca, kiülős, teraszos kávézók. Tetszik. Itt szívesen laknék. Csak sehol nincs ingyen wifi. A telefonom meg nem internetképes. Akkor marad a fizetős internet. Az sincs. Nemááá! Meg kell tudnom, válaszolt-e valaki CS-n, mert még egy éjszakát nem akarok az autóban tölteni. Végigszáguldoztam a várost, sehol semmi :-( A Mekiben (mert az mindenhol van) a rohadt T-Com szolgáltatja a wifit, ami ugyan ingyen van, de csak ha van egy német mobilszámod, amire elkülhetik a kódját. Ha túrista vagy, dögölj meg. Nem kicsit kezdek ideges lenni. Se bedobós, se fizetős, se semmilyen internet. Este 9 van, még ha lett volna szállásom, már akkor is lekésem róla, mert lefekszik aludni az ember. Közben meg ömlik az eső, mintha muszáj lenne neki. Teljes kétségbeeséssel leszólitok egy embert, aki elég jó fejnek bizonyul ahhoz, hogy kölcsönadja a mobilját netezni. Ami viszont nem tölti be a mailboxomat....  Mi van már?! Az a sorsom, hogy megint a kocsiban aludjak?!
Kétségbeesett fejemet látva az ürge javasol egy kávézót, ahol van ingyen wifi. Marmorsaal a neve. Csak menjek itt egyenesen, aztán balra, aztán át a hídon, aztán jobbra a bank előtt, aztán erre meg arra, parkoljak le és sétáljak 100 métert. Mivaaaan?! Na, majd beütöm a GPS-be.
Beütöm. Nincs ilyen. Neeee máááá, de tényleg! :-S
Megpróbálom lekövetni, amit mondott. Persze nem találom. Megint érdeklődöm, megint ezt a helyet javasolják, de megint nem bírom lekövetni az útbaigazitást. Most vagy én vagyok matthülye, vagy ez a város áttekinthetetlen. Végül találok egy hotelt. 4 csillag. Itt tuti van wifi, majd előadom a drámát, hátha ideadják a kódot 5 percre. Nem adják. De javasolják, hogy menjek el a Marmorsaal-ba. De hol a rákban van az?! Itt a sarkon, gyalog 100 méter. Jajdejó!

Odarohanok. Van wifi. De kódot kér. Hát nekem most nincs időm itt leülni és fogyasztani. Megszólitok egy pasit, aki a laptopján matat. Megadja a kódot, letöltöm a maileket. 3-an hivtak meg ma estére, de csak 1 adott telszámot. Jelen esetben ő nyert, mert azonnal el tudom érni, hogy egyáltalán tud-e még fogadni. Tud. 20 km-re lakik. Máris megyek!

Közben megszólit a pasi, akitől az előbb a kódot kértem. Adjam kölcsön az ernyőmet, mert megázik a laptopja, mig visszaér a autójához. Meg hogy meghiv egy italra. Mondom neki, hogy épp rohanásban vagyok, de ha velem jön, befér az ernyőm alá, elkisérem a kocsijáig. Velem jön. Tök jó arc. Ez a kaland is jól indul... :-D

... és az akármi lett is

Mivel jó időben elkezdtem szervezni az utazást (szerda reggel még nem tudtam, mikor indulok aznap, kedden meg hajnali 3ig pakolásztam), nem sikerült CS (Couchsurfing - még mindig) szállást találnom útközbenre. De azért nekiindultam. Gondoltam, Győrig jutok, ott megnézem neten, jelzett-e vissza szállásadó. Ha nem, akkor még mindig felhívhatom az unokanővéreimet, akik ott laknak, és alhatok (talán) náluk.

Este 6-ra értem Győrbe. De még bennem volt a mehetnék (nem véletlenül, hiszen 3 után indultam). Na jó, akkor lesz ami lesz alapon továbbmegyek. Este 10-re eljutok Sankt Pöltenig, addig még történhet csoda. Ha meg nem, akkor alszom a kocsiban. Ilyet még úgysem csináltam, és tök poén lehet. Vagy nem. Majd kiderül.

Kiderült. Poén volt. Egyszer :-)

Egy kamionos pihenőt néztem ki a GPS-ben. Mikor anno egy kamionos haverommal utazgattam egy hétig, láttam, hogy ezek a helyek többnyire kulturáltak és biztonságosak, sok helyen még fizetős zuhanyzó is van, ami meglepő módon kulturált és tiszta. Na, amit én találtam az épp nem volt ilyen :-D De a következő meg olyan messze volt, hogy nem bírtam volna ébren odajutni. Akkor marad ez. Ha poén, akkor legyen poén :D

Kerestem egy nyugis helyet az autók és kamionok között, ahol nem világit az arcomba a biztonságról gondoskodó reflektorok hada. Rögtön feltűnt az időjáráshoz képest lengén öltözött hölgyek feltűnően magas aránya. Backi. Épp ilyen helyet fogtam ki? Még jó, hogy tornacipő, farmer, ápolatlan fej van rajtam. Legalább nem hiszik, hogy én is. Nem is hitték. Épp csak leparkoltam, megszólított 2 szociális munkás csaj (tényleg azok, a csajoknak hoznak kávét, meg lelkisegélyt), és felhívta a figyelmemet arra, hogy a helyi szabadtéri bordélyházban sikerült megállnom. Miután megbeszéltük, hogy a kellemetlen körülmény csak kellemetlen, de különben nem veszélyes a hely, úgy voltam vele, hogy sokkal veszélyesebb, ha félálomban autókázom, mintha itt alszom. Szépen magamra zártam az autót, kézközelbe  készítettem a riasztót (van rajta pánik gomb, amitől az autó veszettül dudál és vinnyog), megágyaztam a hátsó ülésen és tök jót aludtam hajnalig :-)

Vár a világ

Mennem kell. 

Elpazaroltam az életemből 3 hónapot a semmire. Munkakeresés cimszóval. 

Mert megint megszállt a földhözragadtság és nem birok elvonatkoztatni a gondolattól, hogy repjegyet csak pénzért adnak. Mert abban továbbra is hiszek, hogy az utazáshoz nem pénz kell, hanem kedv és lendület, aztán a többi majd jön magától, de a repjegy az más.

Legalábbis még nem jöttem rá, hogyan lehet tengerentúlra eljutni repjegy illetve pénz nélkül. És ez az én nagy bajom.

Mert épp egy csodás kis desztinációt néztem ki magamnak.

Ugye eredeti terveim között (amit tavaly szeptemberben kitaláltam, mikor úgy döntöttem, hogy a "lakás, kocsi, biztos munkahely" életstílus engem nem tesz boldoggá) még az szerepelt, hogy 3 hónap New York, 3 hónap Tahiti, 3 hónap Csángóföld, 3 hónap munka lezárásként, hogy pótoljam az elköltött pénzem.

Aztán ebből az lett, hogy Amerikát meghosszabbitottam (minek korlátozzam magam tervekkel, nem erről szól ez az év :D). Csángóföldön borult az önkéntesség (az állam megvonta a támogatást az oktatástól, az elnökség lemondott, minden bizonytalan épp). Én meg ugye az USA-ban többet utazgattam, mint dolgoztam, ezért a Tahitire szánt pénz egy része ugrott. Na meg ugye a HUF árfolyam is negativ irányba billenti a Dollárban mérhető pénzeszközeim mérlegét.

Szóval itt jött az ötlet : vegyük csak előre ezt a munka-dolgot, keressünk egy kis pénzt, aztán élvezzük az életet Tahitin. Elköldtem az önéletrajzomat szanaszét Európába, voltam interjún is, de csak nem lett semmi. Közben Tahitin is keresgéltem, mert ugye kijutni az egy dolog, de ott aztán lakni és enni is kell. Gondoltam, majd dolgozom. Kontaktáltam pár CS-est, de következetesen franciául beszélnek hozzám, hiába irok angolul. Franciául pont nem tudok. Igy viszont munkát sem nagyon fogok ott találni. 

Szóval a dolgok zajlottak, jöttek-mentek az ötletek, végül kialakult a terv: 

Június első hetében veszem a nyúlcipőt és elindulok. Mindegy hova (Olaszo. vagy Németo. vagy bármi), csak legyek a helyszinen, mert interneten keresztül nem lehet szezonális munkát találni, a nyár meg elkezdődött, vagy most találok, vagy cseszhetem.

Tahitit meg picit módositottam: Cook-szigetek. Ugyanott van, pont úgy néz ki, csak kevésbé felkapott, és legalább angol a hivatalos nyelv. És ha már ott leszek, majd azért átnézek Tahitire is :-D

Bocs, hogy ilyen giccsesek a képek...
Mást nem találtam :-)))

A Sors megint bebizonyitotta, hogy ha az ember elkezdi az álmait követni, a Mindenség összefog, hogy segitsen (Coelho). Elhatároztam, hogy nekiindulok akár a semminek is, erre hirtelen akadt munka. Németországban. Ravensburg környéke :-) Egy barátnőmön keresztül. Háztartási kisegitő, de többet keresnék, mint a bankban. Haha. Szuper!

Szerdán (pár nap múlva) indulok.  Akkor talán itt az ideje, hogy egy pár dolgot, amit különben az elmúlt hónapokban lett volna időm elintézni, most gyorsan összecsapva megoldjak. Hiába, prés alatt nő a pálma. Sokkal motiváltabb vagyok, ha kapkodni kell :-D

Hétfő este. Barátnőm hiv, hogy gond van. A csajszi, akinek a helyére kisegitőt kerestek, kitalálta, hogy mégsem utazik haza, igy mégsincs számomra munka. De az ember, ki beigérte az egészet, azt mondja, menjek csak, ha már mindent leszerveztem, majd segit nekem munkát találni, úgyis sok embert ismer.

Na. 

Vissza az eredeti tervehez. 

Indulás a semmibe. 

Merthogy én most már elindulok, akármi lesz is....

(folyt. köv.)

Szelek szárnyán

- Mit csinálsz hétvégén? - kérdezte a vitorlázórepülő-pilóta barátnőm.

- Még nem tudom. Miért?

- Nem jössz ki velem a reptérre?

- De! Mikor indulunk?

Így kezdődött, és szombat reggel indultunk.

Dóri barátnőm majd minden nyári hétvégét a reptéren tölt Dunakeszin. Mindig érdekelt volna, milyenek ezek a hétvégék, de valahogy soha nem került szóba, hogy meglátogassam kint.

Nagyon szép idő volt, ideális légáramlatok a vitorlázórepüléshez.  Dóri el is húzott (vagyis repült), hogy teljesítse a következő előirt feladatát: az 5 órás repülést. Ez azt jelenti, hogy 5 órán keresztül kell a levegőben maradni motor és varázslat nélkül. Legalábbis állítják, hogy ez nem varázslat, de nekem mugliként ez akkor is az. Mert a madár az OK, az feküdjön rá a levegőre, aztán ha elnézte a légáramlatot, csapdos kettőt a szárnyával és megint jól van. De ezek a gépek nem csapkodnak. És mégsem esnek le. Nagyon kíváncsi voltam erre közelről...

A dolog úgy zajlik, hogy a csörlő egy kötél segítségével felhúzza a gépet, a megfelelő magasságnál a pilóta leoldja a gépről a húzókötelet, aztán megpróbálja a felfelé szálló légáramlatokat (termikek) levadászni és segítségükkel minél tovább vitorlázni. A leszálló gépet aztán a társaság többi tagja (pilótajelöltek és én) visszatolja a startvonalra. Ez volt a napi munkám. És cserébe az egész napos géptologatásért az egyik oktatópilóta elvitt egy kis sétarepülésre.

Indulás előtt az oktató (Tóni) (nyelvújítóknak OktaTóni) megkérdezte, repültem-e már. Mondom, hogy nem. Na, akkor a kezdő csomagot kapod. Az milyen? Ismerkedünk a repüléssel, vitorlázgatunk. Miért, milyen más opció lenne? Hát zuhanórepülés és egyéb őrültségek. Jaaaaa, hát akkor én inkább a második lehetőséget választom. Kamikázeeee! :D

Beszállás, öv becsatolása, homokzsák a hátam mögé (nem vagyok elég nehéz - ez a másik, amit én nem értek... miért kéne MÉG nehezebbnek lennie annak, ami a semmin fog repülni?!), tető lecsuk, kötél ellenőriz, vontatás indul. Húz a kötél, a gép pedig szépen elemelkedik a földtől. Aztán mikor már elég magason vagyunk (vagy más indok miatt) leoldjuk a kötelet és szabadon szárnyalunk. Teljesen biztonságosnak érzem. Pedig épp a fizika törvényeit cáfoljuk meg. Jó jó, valójában nem. Csak szerintem. Mert nekem ez a  "kavarog a levegő és fenntart egy gépet benne 2 emberrel" ez nem fizika. Ennyi erővel kviddicset is játszhatnánk az iskolákban :)

De láthatóan működik, úgyhogy elfogadom tudatlanságom bizonyítékaként és hiszek benne, hogy okkal működik.

Tóni belekezd a kamikáze programba. Csinálunk valamit, ami szerintem a dugóhúzó (szakértők nyugodtan javítsanak ki, ha nem), aztán meredeken elkezdünk zuhanni. Olyan, mintha be akarnánk csapódni a földbe. A gyomrom felnyomul a torkomhoz. Adrenaliiin!!! :D Aztán a föld felett hihetetlenül kevéssel a pilóta felhúzza a gép orrát és újra elemelkedünk (most meg mitől?!?!? - állítólag valami légpárna keletkezik a gép alatt és attól. De szerintem valaki kimondta az Vingardium Leviosa varázsigét....)  Száguldozunk egy képzeletbeli hullámvasúton fel, le, aztán tökéletes leszállásal megérkezünk a leszállópályára. Az egész alig volt pár perc, de tombol bennem a vér. 

Imádok a levegőben lenni! 

Másnap megint kapok lehetőséget egy potyarepülésre, de akkor már a sétarepülést választom. Kíváncsi vagyok, milyen érzés csendben suhanni a levegőben, motorzúgás nélkül, csak a szelet hallgatva. Úgy képzelem, hogy valami könnyed nyugalmat fogok érezni. És nem is tévedek. Siklik a gép 78% nitrogén, 20% oxigén és egyéb gázok keverékén, és olyan biztonságosnak érzem, mintha a földön sétálnék. Egész más ez, mint nagy utasszállítón vagy motoros sétarepülőn repülni. Azokat is teljesen biztonságosnak érzem, de ott megvan az illúzió, hogy a motornak és a gépeknek köszönhetően marad a levegőben. Itt viszont olyan hihetetlen az egész. Tetszik ez a varázslat. Nem is akarom megtudni a fizikai magyarázatot, mert elmúlik az illúzió.

Közben lentről valaki filmez. Ez a meglepetés része a dolognak. Na, akkor hány éves a kapitány? :-)

Boldogok a sajtkészítők

Szívatott az időjárás, de nem fogott ki rajtam. 

Csakazértis elkészítettem első saját sajtomat.

4 napra települtem ki csendes, vidéki környezetbe, ahol békésen alhat a tej és érhet a sajt. Tervben volt mindenféle kirándulás, bodzaszedés, tábortűz, amíg a sajt csendespihenőn van. Meg teraszon sajtgyúrás és napozgatás. Ehelyett lett esőkabátban, sárban dagonyázás, meg teraszról az asztal ki- bepakolgatása (naná, hogy akkor kezdett esni, mikor kitelepültem, és azonnal kisütött a nap, mikor behurcolkodtam). Felváltva ömlött az eső és tűzött a nap. Ha a májusi eső tényleg aranyat ér, én meggazdagodtam az elmúlt napokban.

Azt különösen szerettem, mikor szabadtéri tüzet akartam gyújtani és fentről frankón azt figyelték, mikor kezdek hozzá. Amint kipakoltam a tűzifát, szemerkélni kezdett az eső. Felfüggesztettem a tevékenységet, bepakoltam tető alá a fákat, kisütött a nap. Újra tűzrakás, újra eső. Behurcolkodás, napsütés. Rutinos róka kivár. Nem fog ki rajtam az idő. Várok, míg tisztul az ég. Egy árva felhő sincs az égen felettem. A nap is süt. Jó lesz. Gyújtós a tűzrakó helyre, papír, gyufa, csepeg az eső. De honnan?! Felnézek. Valami rejtélyes varázslat következtében totál szürke az ég, csupa esőfelhő. Na, velem nem szórakozol! Akkor rakom a tüzet esőben! Úgyis eláll az eső percek múlva és úgyis csak a füst kell (parenyica - de ne rohanjunk így előre). Végülis vagy fél óráig esett az eső. De kitartottam. Tüzet raktam, szépen parázzsá égett, szépen füstölt, sajt ne ázzon, füstölés egy lábos alatt (tudom, ezt így most nehéz elképzelni, de működött. Igaz, a lábosból nem jött ki a füstszag. Valakinek valami ötlete, hogyan szagtalanítsam?), aztán jött a sajtok forgatása esőkabátban (amennyiben a nevetés egészséges, a sajtjaim az örök egészséget hordozzák, mert szerintem szétröhögték magukat a látványtól), és mire épp elkészült az infrastruktúra,  a sajtocskák  meg füstfürdőzgethettek magukban, fent is úgy döntöttek, kikapcsolják az esőt (gondolom, eleget röhögtek), úgyhogy a napsütésben már pont nem kellett szabadtéren bűvészkednem. No comment...

Na de vissza a kezdetekhez.

Parenyica volt a cél, aztán rámtört a kísérletezés és lett belőle Feta-jellegű (azért csak jellegű, mert nem juhtejből készült, de különben megszólalásig hasonlít) pácolt sajt is.

Megcsináltam az alapsajtot, másnap meg meggyúrtam a parenyicát és bepácoltam a fetát. 

Alvadék felkockázva

Alvadék az utómelegítés után

Formázás

Nyerssajt

Sós, fokhagymás és lilahagymás feta

Parenyica hevitése

és a formázás

Este pedig a szalonnasütés után (mert azért sikerült kifogni egy esőmentes pár órát és mégiscsak volt tábortűz) jött a kreativitás. Poénból kipróbáltam, meg lehet-e füstölni a sajtot nyárson is. Merthogy elvileg hideg füst kell neki (különben megolvad), és ez meg meleg. Na de hátha. És meg lehetett. És finom volt. Ezért rátértem a nagyüzemi termelésre...

Nagyüzemi füstölés :-)

Füstölt és natúr parenyica

És tényleg boldogok a sajtkészítők...  : - D

Mérleg:

Sajkészitő tanfolyam (Befektetett eszközök - Immateriális javak)

Sajkészitéshez szükséges eszközök (Befektetett eszközök - Tárgyi eszközök)

10 liter tej (Forgóeszközök - Készletek)

Energiaköltség (Forgóeszközök - Követelések)

Autó újrafényezése* (Passziv időbeli elhatárolás) - de mivel ez a jövő zenéje, inkább nem kalkulálom bele az összesítésbe

Ha az összköltséget elosztom az elkészitett sajtmennyiséggel, egy egységnyi parenyica ill. feta 1700 Ft-ra jön ki. 

Hát nem a spórolásért csináltam, az biztos... :-D

* A tejtermelőhöz indulván, az esőtől fellazult földön tolatva, csúszkálva (ilyen 25 cm mély mocsarat képzeljetek el) váratlanul nekemugrott egy sor szőlő, és már nem tudtam kitérni...

KRESZ - plusz

Ó, én balga! :-D

Hát nem kihagytam a KRESZ-es bejegyzésből az egyik legjobb témát?! :-o

STOP tábla kiegészitése:
A teljes megállás ingyenes.
Guruló kerekekkel 164.5 dolcsi.
A te döntésed.

Hasonlóképpen:
Teljes megállás - nincs dijazás
Guruló kerekek - akár 500 USD büntetés

Érdekes hozzáállás :)
Semmi sem tilos, csak mindennek ára van...

Miből van a hold?

Vajkultúra, joghurtkultúra, kefirkultúra.

Van olyan hely, ahol a kultúrát nem művelik, hanem eszik.

Ilyen hely Majorka, vagy más néven a tejesek Sárospatakja, azaz Csermajor.

1889 óta képzik itt a sajtkészítőket. Akik boldogok. És a heringek öröklik a Földet. Ezt Brian óta tudjuk... (Aki most hülyén néz, az itt pótolhatja filmkultúrális elmaradását.)

Szóval, ha sajtkészítő tanfolyam, akkor Csermajor. Ezt persze akkor még nem tudtam, mikor megálmodtam, hogy saját nemespenész-tenyészetem és extrém-sajtom lesz, de a Sors szépen egyengette az utamat (megint), és elképzeléseim elképzelhetetlenül hamar egy 3 napos gyorstalpaló formájában manifesztálódtak.

Hajdani szolgálati lakás füstölővel, gazdasági épülettel.
Csermajor valaha teljesen önellátó, zárt, bentlakásos iskola volt. Mint egy külön falu. 

Az eredeti ötlet Amerikában fogant meg a fejemben, mikor szokásos heti bevásárlásaim egyikén megállapítottam, hogy itt (ott) bizony alig lehet rendes sajtot kapni. Volt Cheddar, meg érett Cheddar, meg kevésbé érett Cheddar, meg ömlesztett lapka Cheddar, meg reszelt Cheddar, meg Swiss (az amerikai Pannónia), meg ömlesztett Swiss lapka, meg Pepper Jack (csipős paprikás sajt), meg Papper Jack lapka, meg Mozzarella és reszelt Parmezán. Na persze a "rendes sajt" is relatív fogalom, főleg abban az országban, ahol a lakosság alig lát a Trappistánál tovább (tudtátok, hogy Magyarország sajtfogyasztásának 80%-át a Trappista teszi ki?), de azért szerintem Ti értitek, mire gondolok ;-)

Persze csillagászati áron lehetett venni Európából importált jóféle sajtokat is (Camembert, Chaumes, Brie, Provolone, stb), de azokból kb 10 deka került 7-10 dollárba, úgyhogy azt meghagytam az amerikai pénztárcájú nyújorkiaknak. 

Én meg elepedtem egy kis óhazai sajt után. És hát mit csinál a találékony magyar, ha nincs pénze valamire? Elkészíti SK. A sajtot. Nem a pénzt. (Jó, van, aki a pénzt is, de erre most nem térek ki.)

Utána is jártam a neten a házi sajtkészítés rejtelmeinek, és összekotyvasztottam egy friss túrósajtot, ami fokhagymával és borssal keverve nagy sikernek örvendett azon bátor, vállalkozó kedvű ismerőseim körében, akik el mertek távolodni az előre csomagolt, félkész ételekhez kötődő megszokástól.

Miután láttam, hogy a dobozos tejből kis manipuláció hatására túró lett, kielégíthetetlen kíváncsiságom arra kereste a választ, hogy vajon milyen adalékkal lehet a tejet meggyőzni arról, hogy 30 dkg Trappistává szelídüljön. Így jött a gondolat, hogy tanfolyamra kéne mennem. Az események gyorsan pörögtek, én pedig kikötöttem Csermajorban.

És most már tudom, mitől lyukas a sajt, hogy hogy készül az orda és a tejpor, meg hogy igazi tej-e az UHT tej, mit tud a sajthárfa, és tényleg sajtból van-e a Hold, és mitől füst ízű a füstölt sajt, és miért szakad szálakra a Parenyica, és hogyan lehet otthon igazi vajat készíteni.

Sajtforma

Oltottunk, inkubáltunk, alvasztottunk, ülepítettünk, utómelegítettünk, hőmérőztünk, préseltünk, szikkasztottunk és lett sajt.

Alvadék a savóban

És hogy a tanultakat hasznosítsam is, nekiállok a május 21-i héten sajtot gyártani és Parenyicát gyúrni. Akit pedig érdekel a művelet, vagy csak kilátogatna hozzám a friss levegőre, azt szívesen látom.* 

Készül a Parenyica

* Helyszin Bp-től 30 km. Részleteket megbeszéljük telefonon.

KRESZ

Volt szerencsém az utóbbi időben a nemzetközi közlekedési szabályokat tanulmányozni.

Azt már korábban megállapitottam, hogy az amerikai közlekedési táblák különböznek az európaiaktól. Gondolom, mivel ott nem kell tanfolyamra járni a jogositvány megszerzéséhez, senki nem értené a kódolt közlekedési szabályokat. Vagy épp forditva? Épp azért nem szükséges KRESZre járni, mert nincs kódrendszer?
(Merthogy a jogosítvány megszerzése Amerikában családi ügy. A szülők tanítják a gyereket vezetni, és ha ők úgy érzik, már biztonságosan vezet egyedül is, akkor mindketten aláírják az engedélyt és a gyerek igényelhet magának jogsit. 16 éves kortól.)

Lényeg a lényeg, nem kell megtanulni, miért van pirossal bekarikázva a kerek táblákon a 60-as szám (amit persze ne keverjük össze azzal, ha a számot szögletes kék táblán látjuk), hanem simán kiirják: SPEED LIMIT 45.  A kör alakú táblában elhelyezett kis fekete és piros autócska helyett kiirják, hogy DO NOT PASS (ne előzz). Megspórolják a sok tanulást. Elég olvasni tudni. Ciki akkor van, ha valaki nem beszél angolul elég jól... Vagy nem tud olvasni. De ebben az esetben már gyalogosként is kicsi a túlélési esélye, mivel a piros bácsi és zöld, sétáló bácsi helyett a zebránál is DON'T WALK és WALK felirat jelzi az áthaladás szabályosságát. (Ez mondjuk elgondolkodtat egy pillanatra. New Yorkban soha senki nem a zebrát használja és nem vár a zöldre, annyira rohan. Lehet, hogy nem is sietnek, csak nem tudnak olvasni? :-D )

Elképzelem ugyanezt a feliratozós rendszert Európában, ahol minden országnak más a nyelve...
Biztos sokat segítene például Krakkó felé menet egy NIE WYPRZEDZAC! felirat, hogy ne előzzek...
Hehe! Szép káosz lenne belőle :D

Szóval lehet, hogy mégsem olyan nagy baj, hogy mi Európában jelrendszert alkalmazunk a KRESZ táblákon?

Pár példa:

Sebességkorlátozás
USA

Sebességkorlátozás
EU

Útszűkület balról
USA

Útszűkület balról
EU

Kötelező haladási irány
USA

Kötelező haladási irány
EU

Kapaszkodósáv
USA

Kapaszkodósáv
EU

Veszélyes útkanyarulat sebességkorlátozással
USA

Veszélyes útkanyarulat sebességkorlátozással
EU

Vadveszély
USA

Vadveszély
EU

Jönnek a nehezítések.
Kérjük, értelmezze az alábbi közlekedési táblákat az autópályán száguldva!

Sebességkorlát 60 mph
4 tonna feletti járműveknek 55
USA

              Ez már haladó gyorsolvasóknak szól:

Ez meg extra gyors felfogásúaknak:

Ha kamiont előzöl, ne vágj be elé, hagyj nagyobb követési távolságot 

Ami még furcsa volt és bizonytalanságot okozott nekem Amerikában, az a közlekedési lámpák és a kanyarodás szabályai. 

Jobbra kanyarodni akkor is lehet, ha semmi nem jelzi külön és teli piros a lámpa. Magyarországon a piros az piros. Ha a piros ellenére lehet jobbra kanyarodni, akkor külön zöld nyil jelzi. Itt nem. Néha külön táblán kiirják szöveggel, hogy nem lehet pirosnál kanyarodni, de különben szabad.

Értelmezzük a mellékelt képet :)

A képen a bal sávnak piros a lámpa, de balra mégiscsak lehet kanyarodni a zöld nyíl szerint. De csak minden második lámpaváltásnál! A páratlan esetekben a bal sáv feletti jobb oldali lámpa jelzése él, mely telizöld. 

Vizsgázóknak: 

Ön épp akkor érkezik a kereszteződéshez, mikor pirosra vált a lámpa. Ön az első a sorban. Balra szeretne kanyarodni. Várakozás közben megfigyeli, hogy a sávhoz tartozó 2 lámpa közül az egyik balra nyilat mutat (kivilágítatlanul).

Mit tesz, ha a lámpa telizöldre vált?

Kérem, szíveskedjen a helyes választ megjelölni!

A. Elindul, bízva abban, hogy a telizöld az telizöld, és vállalja, hogy összetör egy autót és kitoloncolják

B. Megvárja, míg az Ön mögött állók dudálnak, hogy induljon már (nem fognak, mert rohadt udvariasak)

C. Megvár pár lámpaváltást, míg végre megérti a rendszert (közben persze fényképes dokumentációt készít a blogja számára), aztán a tények ismeretében biztonsággal bekanyarodik

Próbálom megérteni a rendszert.

A középső tábla jelentése: Telizöldnél balra kanyarodva elsőbbségadás kötelező.

Áh, ez máris segít. Tehát a telizöld, az európai telizöld. 

A jobb szélső tábla pedig azt jelzi, hogy -kivételesen - tilos piros jelzésnél jobbra kanyarodni. Csak, hogy tuti ne tudjam követni...

Na de hogy egy kicsit az öreg kontinenst is cikizzem.

Egy cáfolat arra, hogy mi Európában olyan baromi nemzetköziek vagyunk:

Pirosnál itt álljon meg!
(10 méterrel a lámpa előtt)

Kösssz! Aki a feliratot nem érti vagy későn veszi észre, az elgurulhat a lámpa vonaláig, így a jobbról becsatlakozó kis utca kereszteződésében áll meg, és feltartja a forgalmat. De azért ők szóltak... :D

És egy amerikai gyöngyszem a végére. Az egyik kedvencem.

Baleset megelőző tábla az egyirányú utca egyik kereszteződésében:

Kétirányú forgalom kezdete
USA

Vigyázz! Kétirányú forgalom!
EU

Feltűnő és egyértelmű, nem? Egyszer csak jön a szembeforgalom, te meg vidáman mész a - szerinted - egyirányú utca bal oldalán.....