Eldőlt

2014 november 10-12.

Áthurcolkodtam egy panzióba a strand közelében. A szoba viszonylag kulturált volt, az ár meg elfogadható. A tisztaság hagyott kívánnivalót maga után, de volt wifi és ez bármiért kárpótol.

Mindemellett érett a gondolat, hogy búcsút intsek Sri Lankának.

Közben úgy alakult, hogy Gabi vendégei közül egy kisebb magyar csoport egy 4 napos szigettúrára készült és szerettek volna magyar idegenvezetőt maguk mellé. Én szívesen vállaltam volna, mert még úgysem jártam a sziget belsejében. 

A szakáccsal meg úgy nézett ki a helyzet, hogy sehogy. A csávó felvette az angyaljelmezt és végezte a munkáját, mintha mi sem történt volna. Gabi próbált másik szakácsot szerezni, de a szingaléz farkastörvények szerint csak az után léphetne be a territóriumra az új szakács, miután a régi távozott. Különben összevesznének azon, ki pisilje körbe a kertet. A jelenlegi arc viszont egyáltalán nem tervezte, hogy otthagyja az aranybányát, ahol évek óta büntetlenül garázdálkodik. Patthelyzet. Ő nyert.

Ezt hamarosan én is beláttam, és meghoztam a döntést. Eljövök Sri Lankáról.

Megbeszéltem Gabival. Jobb ötlete neki sem volt, úgyhogy egyetértett a döntésemmel.

Megvettem a repjegyet december 1-re.

Továbbcuccolás

2014 november 9-10.

Teltek a napok, strandra jártam, olvasgattam, vártam. Vártam, hogy megbeszéljük, hogyan tovább. 

Közben étterembe jártam enni, mert a villában főzni nem lehetett, fogyott a pénzem, céltalan és költséges volt az egész ottlétem. Munkatapasztalatért mentem Sri Lankára, nem nyaralgatni. Meddig fog ez tartani? Meddig érdemes várni, hogy a szakács eltűnik?

Négy napja hédereltem a villában, és a srác, aki felajánlotta, hogy ott maradhatok első éjjel, már célozgatott rá, hogy kereshetnék másik szállást. De mit? És mennyire hosszú távút?

Megnézegettem a helyi kanapészörfösöket, hátha akad valami szimpatikus egyén, de csupa referenciával nem rendelkező helyi, aki már a személyes bemutatkozásnál is "my best friend"-ként hivatkozik az ismeretlen vendégekre. És ki tudja, ki a rokona vagy a barátja a szakácsnak. Nem bízom a helyiekben. De akkor hova menjek? Panzióra nem lesz pénzem. Meg hát ismét ott a kérdés: MEDDIG? Meddig várjak arra, hogy a szakács magától távozik? Mit csináljak addig? Nyaralgassak?

Megbeszéltük Gabival, hogy másnap elköltözöm az átmeneti szállásról. Valahova.

Este, mikor visszaértem a strandról, érdekes kis helyzet fogadott a villában. Sötétek voltak az ablakok, de nyitva volt a bejárati ajtó és egy autó állt az udvarban. Vendégek vannak? Remélem, nem a tulaj, és nem bukik le a srác, hogy ingyen lakom ott.

Bementem az ajtón. A nappaliban, a sötétségben néhány elemlámpás férfi motoszkált. Bakker. Betörők?! Barátságosan köszöntem és ártatlanul a karbantartó srác után érdeklődtem. Mintha csak váratlan vendég lennék. A pasik hülyén viselkedtek. Lehet, hogy tényleg betörők. Gyorsan becsuktam az ajtót, kihátráltam és az udvarról felhívtam a srácot. Megnyugtatott, hogy tud a furcsa vendégekről, valami fotózásra adta bérbe a helyet, de menjek csak be nyugodtan a szobámba, ő is jön nemsokára.

Bevackoltam magam a kis birodalmamba. Pár óra múlva kopognak. A karbantartó srác volt. Közölte, hogy épp egy híres Sri Lankai magazinnak készítenek fotókat a pacákok a nappaliban és a fotós érdeklődik, hogy vállalok-e bikinis fotózást. Hát nem tudom, hogy ennél kreténebb még lehet-e a helyzetem Sri Lankán. Kedvesen visszautasítottam a lehetőséget és gondolatban azonnal csomagolni kezdtem. Tényleg jobb, ha elköltözöm. Persze a srác nem adta fel: 

- Sokat fizetünk.

- Nem érdekel a pénz, köszi. 

- Híres leszel.

- Az sem érdekel, de nagyon kedves, hogy rám gondoltatok.

- Hát akkor jó éjszakát.

Megállapítottam, hogy nem viselem túl jól a szingalézek európai nőkkel kapcsolatos gondolatvilágát. Először a szakács és a pofon, aztán a rendőrfőnök és a célzásai, most meg ez a srác és a fotózás.

Talán meg kéne fogadnom a rendőrfőnök (és szinte minden barátnőm) tanácsát: 

El kéne húznom innen....

A száműzetés napjai

2014 november 6.

Miután ily hirtelen kiűzettem a Paradicsomból, kicsit elvesztettem a talajt a lában alól.

Gabi sem nagyon tudta, hogyan tovább. A szakácsot kirúgni nem akarta, mert a szingalézek bosszúállók, és Sampath túl sok dologban tudott volna ártani neki. Persze megegyeztek baráti hangnemben, hogy Sampath távozik másnap, de aztán szingaléz módra maradt és úgy tett, mintha mi sem történt volna.

Eléggé magam alatt voltam. Oda az álommeló? Mi lesz most? Elhúz vajon a szakács? Mert amíg ott van, nyilván nem megyek vissza. Ha visszamennék és az akciója következmények nélkül maradna, akkor úgy érezné, hogy újra megteheti. Meg ezek után úgysem tudnék rendesen együttműködni vele. Nem is akarnék. Szóval nem tudom, mi lesz.

Reggel felkeltem. Kisétáltam a teraszra, ittam egy teát. És akkor ma? Itt fogok ülni attól félve, hogy az ámokfutó utánam jön? És meddig maradok itt? Hova megyek utána? Miért alakult így ez az egész?

Kiszökdécseltem a villa előtti sziklára, üldögéltem 15 méterrel az óceán szintje felett, hallgattam a szél zúgását és a hullámok robaját, sütött a nap, kellemes volt a hőmérséklet. Ott ültem, tele kételyekkel és egy kis szomorúsággal - a világ egyik leggyönyörűbb látványa előtt. Kellett pár perc, míg a reményhal életre kelt bennem és megláttam a szépet.

Ez gyönyörű! Úristen, milyen szerencsés vagyok, hogy itt lehetek! Itt ülök, egészséges vagyok, érzem a bőrömön a langyos levegőt, látom a tenger tajtékos hullámait, hallom a víz moraját, van hol aludnom, nem éhezem, itt lehetek, ezen a csodaszép helyen, ahova sokan csak almukban jutnak el, itt üldögélek délelőtt tízkor, míg mások a munkahelyen robotolnak, vagy a dugóban araszolnak, szabad vagyok és az álmaimat követem. Az élet gyönyörű!

Kit érdekel, mi történt, és mi lesz?! MOST van most. Most gyönyörű, most vagyok itt, most kell átélni.

Hirtelen olyan boldogság járt át, úgy átéreztem, hogy minden rosszban van jó is, hogy bármi is történik az életben, mindig ott van mellette a szép, hogy repkedni tudtam volna a sziklák felett.

(Azért persze nem repkedtem, mert másnap a rendőrségi helyszínelők megírták volna a jelentésben, hogy a hülye liba öngyilkos lett a melója elvesztése miatt :-D )

Közöltem magammal, hogy minden úgy van, ahogy lennie kell. A döntések majd megszületnek a pillanatban, amikor meg kell születniük.

Egyetlen döntés volt, aminek a bürokrácia miatt még aznap meg kellett születnie: a feljelentés megtétele. A tarkóm még mindig sajgott, szerencsére előző este egy fénykép is készült róla, ami ugyan nem egyenértékű az orvosi látlelettel, de több, mint a semmi.

Gabi nem akart velem jönni a rendőrségre, mert szerinte időpazarlás ott üldögélni, de én valahogy úgy éreztem, hogy ha egyáltalán semmit nem teszek, akkor az igazságtalanság érzése fel fog őrölni belülről. Másrészről pedig csak pár cucc volt nálam, amit hirtelen beszórtam egy táskába, de ha nem mehetek vissza a villába, akkor kelleni fog a többi cuccom is, én pedig egyedül nem merek visszamenni érte.

Szóval hívtam egy tuktukot, elmentem a rendőrségre, ahol a rendőrfőnök nagyon barátságosan fogadott. Helyi ismerősök közben meggyőztek, hogy a pisztollyal hadonászást ne keverjem bele az ügybe, mert a helyi rendőrség csak elbagatellizálná az ügyet, inkább magasabb fokon kéne megpróbálni hatást elérni vele. Rendben, nem szóltam róla. (Zárójeles megjegyzés: nyilván azóta sem történt semmi az ügyben, nyilván a helyiek közötti betyárbecsület vette rá a lojálisnak tűnő ismerősünket, hogy inkább a szakács érdekeit védve elsimítsák az ügyet.)
A rendőrfőnök nagyon kedves volt. Megkínált egy csésze teával és biztosított róla, hogy ő maga fog személyesen eljönni velem a cuccaimért, ha várok egy fél órát, amíg lejár a fogadóórája. Vártam.
Közben beszélgettünk. Faggatott az utazásokról. Elkérte az e-mail címemet. Teázgattunk. Kérdeztem, mit tanácsol, feljelentsem-e a szakácsot, vagy csak több bajom lesz belőle. Azt mondta, ha feljelentem, elzárja pár napra. És aztán? Aztán inkább utazzak el a szigetről...

Na, ez királyul hangzik. Akkor inkább nem jelentem fel.

Közben lejárt a fogadóóra. A rendőrfőnökkel és 2 egyenruhással beültem egy dzsipbe, és mentünk a címre. Útközben alig beszélgettünk, de a rendőrfőnök több célzást tett arra, hogy hivatali időn túl is szeretne velem az utazásaimról beszélgetni. Hülyének tettettem magam, erre rám nézett: ÉRTED, mire gondolok?
Hogyne értettem volna, csak pillanatnyilag azzal voltam elfoglalva, hogy megszerezzem a cuccaimat anélkül, hogy lelőnének, az már csak hab a tortán, hogy a rendőrfőnök kétértelmű ajánlatait lepattintsam magamról.

Tíz perc alatt kapkodtam össze a cuccaimat. A szakács nem volt ott. Illetve utólag kiderült, hogy ott volt, csak nem jött elő, mikor hívták, a rendőrök meg nem fáradtak azzal, hogy bemenjenek a házba. (Szerintem mire én a bejelentésemet megtettem, már le volt zsírozva minden a háttérben.)

Visszaúton a rendőrfőnök felajánlotta, hogy elvisz a jelenlegi szállásomra, csak előbb ki kell tennie az őrsön a kollégáit. Köszöntem, és inkább hívtam egy tuktukot. Lehet, hogy paranoiás vagyok, de egy kényelmetlen nyomulós szitu hiányzik most a legkevésbé.

Azért a kocsiban ülve mégiscsak megírtam a feljelentést a rendőrök javaslatára, de aztán semmi következménye nem lett. Napokkal később sem. Elvileg be kellett volna mennie a szakácsnak egy meghallgatásra, de nem ment. A rendőrök meg nem keresték. Most vagy ilyen szar az igazságszolgáltatás itt, vagy ilyen szinten le volt zsírozva a dolog.

Ágytakaró Sri Lankáról MEGVEHETŐ

Érdekel valakit száriból készült foltmozaik ágytakaró?


A szári az az indiai stílusú selyem-jellegű tóga-viselet, amit Sri Lankán is hordanak a nők.

Magyarországon is lehet kapni ilyen ágytakarókat indonéz és indiai lakberendezési boltokban.

Mérete: kb 2,3 méter x 2,3 méter
Anyaga: selyem (vagy inkább műselyem)
Származási hely: Sri Lanka

Karácsonyi ajándéknak épp jó.

A takarók alja is mozaik, de csak a selyem oldalukkal felfelé érdemes használni őket. Kisebb anyaghibákat kritikus szemmel felfedeztem rajtuk, de ez csak nagyon kritikus szemmel látható. (Például az egyiknek a hátoldalán van egy 3mm-es, hamu ütötte lyukacska.) A kép ne tévesszen meg senkit, az ágy kisebb a standard méretnél, ezért tűnik nagyobbnak a takaró.


KIKIÁLTÁSI ÁR: 10.000 Ft darabja
(Ez a magyar ár, külföldi ismerősöknek 30 GBP-ért kínálom.)


Érdeklődés esetén közeli képet tudok készíteni, pontos méretet tudok adni.

Karácsony előtti kézhezvétel megoldható ;)

A szakács borsot tör...

2014 november 5.


...  az orrom alá.

Volt pár probléma a hotel szakácsával, Sampath-tal.

Többnyire anyagi természetűek. Mondjuk úgy finoman, hogy nem engedélyezett módon egészítette ki a fizetését a hotel büdzséjéből. Az én feladatom az volt, hogy ezeket a nem engedélyezett lehetőségeket a minimálisra redukáljam. Mindenhol ott voltam és mindent láttam. Mindent számoltam és figyeltem. Baromi idegesítő lehetett számára.

Mindketten igyekeztünk emellett fenntartani a barátságos viszonyt, de azért néha kellett hozzá mélyeket lélegezni és 10-ig számolni.

Az igazi feszültség akkor kezdődött, mikor egy nagyobb projekten próbált munkaszerzés címén jutalékra szert tenni, viszont a munkát nem ő szerezte, így a vállalkozó beköpte a próbálkozását.

Szembesítettem a váddal, amit nyilván tagadott.

Mivel Gabi nem véletlenül adott Sampath feje fölé egy ellenőrt, számára is nyilvánvaló volt, hogy nem a vállalkozó hazudik céltalanul, hanem Sampath füle mögött van a vaj. Ő is számon kérte.

Sampath kitartóan tagadott. És persze felhúzta az orrát, mert ezzel tartotta leginkább alátámasztottnak az ő verzióját.

Odáig fajult az orrfelhúzása, hogy este részegen megjelent a teraszunkon egy pisztollyal a kezében. Nem csinált vele semmit, csak hadonászott. Az sem biztos, hogy éles fegyver volt. Gabi ki is röhögte, de azért én nem szeretem az ilyet. Tartsuk be a kulturált viselkedés szabályait. Ne lőjük le egymást egy nézeteltérés miatt, nem?

Túlléptünk a fegyveres malőrön, de azért sosem lehet tudni alapon lementettem a biztonsági kamera erre vonatkozó felvételét. Még akár szükség is lehet rá.

Aztán pár nappal később jött a következő hülyesége. Szándékosan kiakasztott. Vásárolni mentünk együtt és a megbeszélt induláshoz képest egy teljes órán át váratott. Azt mondta, zuhanyzott. Próbáltam jó arcot vágni, mert öszvérrel és szamárral nem lehet veszekedni, csak annál hülyébb lesz. Túl is estünk a bevásárláson kulturált formában. Én utána elmentem más dolgokat intézni, nekik meg szóltam, hogy pár napja már esedékes lett volna a medence kitakarítása, jó lenne, ha sikerülne végre beiktatni a napi programba.

Délután hazaérek, a medence tiszta mocsok, Sampath nincs is otthon, a felesége és a másik dolgozó meg pihenget. Semmit, de semmit nem csináltak egész nap. Ott tartózkodásom óta először egy kicsit hangot adtam a felháborodásomnak. Napok óta sztrájkol a személyzet Sampath vezényletével, kezdett egy kicsit elég lenni. Felőlem aztán elhanyagolják a kertet meg a tetőjavítást, ha itt ez elfogadható viselkedésnek számít, de a vendégek ellátása ne akadozzon.

Már korábban is kihúzták a gyufát egyszer, amikor a teljes személyzet bulizott este, reggel meg nem kelt fel senki reggelit adni a vendégeknek. Ha rajtam múlt volna, aznap kirúgom az összeset. Csak a miheztartás végett. De nem állt hatalmamban ilyet tenni. Meg különben is elég nehéz komolyan haragudni egy 35 éves férfira, aki ártatlan tekintettel mutogatja a rommá tört műanyag ébresztőóráját, amit állítólag dühében összevert, amikor az nem ébresztette őt időben. Európában max sűrű bocsánatkérések közepette lehetne az ébresztőórára hivatkozni, és akkor is csak bizonyos esetekben. Itt viszont Sampath-nak komoly meggyőződése volt, hogy ez egy elfogadható indok. Négy fő személyzet volt akkor, négyüknek nem volt egyetlen telefonja sem beállítva ébresztőre. És micsoda véletlen egybeesés, hogy épp buli volt előző este. Volt valami bájos abban, hogy tényleg azt várta, hogy elhiszem a meséjét. Viszont ilyen színvonalon nem is érdemes felnőtt dolgozóként kezelni, úgyhogy hagytam a fenébe az egészet. Ki nem rúghatom, akkor meg minek szájhősködjek. Mondtam neki, hogy ezúttal még kimentem őt a szarból, ha a vendégek panaszkodnak az utazási irodának, akin keresztül jöttek, de legközelebb magára vethet.

Na a fenyegetés hatott. A legközelebbi esetnél kézbe vette az ügyeket. És a pisztolyát is. Idióta.

Ezt még tényleg benyeltem volna, mert Gabi is nyugtatgatott, hogy csak hősködik a fegyverrel. De kezdett egyre bosszantóbb lenni a helyzet.

És akkor jött a medencetakarítós eset a vásárlásos várakoztatás napján.

Aznap este vacsora után odahívott a konyhába és elkezdte az észt osztani. Meg panaszkodni. Meg közölte, hogy mostantól ez meg ez nem tartozik a munkakörébe. És nem fog medencét takarítani. Kérdeztem, hogy akkor a főzésen kívül azért óhajt-e valami mást is csinálni, mert tudtommal a fizetése egy kicsit komplexebb feladatkörre jár. Felajánlottam a béke kedvéért, hogy nekem az is jó, ha kiszervezi a munkát a többieknek, és akkor neki nem kell bepiszkolnia a kezét, de a hotel legyen rendben tartva. Ezt persze nem fogadta el, mert nem  megoldáskeresés volt a célja, hanem a nyafogás és kötözködés. Teljesen beleélte magát a panaszkodásba. Ez nem jó, meg az nem jó, ezt szeretné, meg azt szeretné, ezt nem hajlandó, meg azt nem hajlandó. Egy idő után elegem lett és mondtam neki, hogy ha ennyire nem tetszik neki ez a munka, akkor ne erőszakolja meg magát, nyugodtan keressen másikat. Erre az adott munkakörre mi ennyi pénzt adunk. El lehet vállalni és szó nélkül elvégezni, vagy vissza lehet utasítani és helyet adni másnak, aki szívesen elvállalja. Nekem olyan személyzet kell, amelyik elvégzi a munkát. Ennyi büdzsénk van ennyi munkára. Senkit nem kényszerítünk a maradásra, ha tud jobb helyet. Szeretnénk, ha mindenki elégedett lenne, aki itt dolgozik, de a munkát el kell végezni. Megbeszélhetjük, hogy más munkakört kap, de akkor a fizetést is igazítjuk. Mondja meg, mit hajlandó elvégezni és mit nem, aztán majd megnézzük, hogy ez nekünk elég-e. Gondolom, nem erre számított, hanem az addig szokásos rendkívül megértő bólogatásra, de sajnos az egy órás szándékos várakoztatással aznap délelőtt eljátszotta a megértő hozzáállásomat. Látta, hogy nem hatott meg a nyavalygása, erre kikelt magából és üvöltözött, hogy ő el is mehet. Mondtam, hogy valóban létezik egy ilyen opció is.

Néhány másodperces szünet következett. Gondoltam, elmondtunk mindent. Most majd durcáskodik 2 napig, aztán ugyanúgy nem végzi el a munkát. Már hozzászoktam. Szóval megfogtam a vacsorás tányéromat és elindultam a szobám felé. Pár lépés tettem csak, amikor Sampath felugrott és utánam jött. Megálltam, ránéztem, hogy mi van. Sötét, gonosz tekintettel meredt rám. Elég félelmetes volt, de nem volt időm elemezni a szándékait, mert a következő másodpercben lekevert nekem egy kibaszott nagy fülest. Csodálom, hogy nem borultam fel. Életösztönöm azt súgta a tekintete alapján, hogy ne reagáljak. Úgyhogy szó nélkül, rezzenéstelen arccal elsétáltam.

Visszasétáltam a lakhelyemre teljesen fegyelmezetten. Szerintem kábé sokkot kaptam. Nem csak az ütés nagyságától, de a ténytől is, hogy egyáltalán kezet emelt rám. Amellett, hogy nő vagyok, az adott helyzetben elvileg a főnöke is.

Annyiban biztos voltam, hogy egy percig nem maradok ezzel az állattal egy területen. Ráadásul fegyvere van. Most akkor mi lesz a következő? Tényleg használni is fogja?!

Szerencsére az egyik helyi ismerősünknek, aki Sampath-nak nem nagy rajongója, van egy villája, ahol épp nem voltak vendégek, így átmeneti jelleggel, aznap éjszakára befogadott. Épp csak annyi cuccot kaptam össze, amit remegő kézzel (mert addigra azért kijött rajtam a stressz és a félelem) sikerült, aztán tuktukot hívtam és azon parázva, hogy lelő, amíg kihajtok a kapun, elhagytam a helyszínt.

Rendőrség, ügyvéd, elnök

Sri Lankán mindenkinek van dolga a hivatalos szervekkel.

Még nekem is, pedig nekem aztán se birtokom, se konfliktusom senkivel.

Általános gyakorlat, hogy ha valakik nem tudnak egy vitában megegyezni, akkor bevonulnak a rendőrségre, ahol a rendőrfőnök, mint a falu bölcse, igazságot tesz. Vagy nevezzük szolgabírónak? Azt hiszem, ezt a funkciót ők töltötték be magyar viszonylatban.

A rendőrségen állandóan áll a sor. A panaszos és a vádlott bevonul a rendőrfőnök irodájába, egymás után, illetve egyszerre előadják a panaszukat, a rendőrfőnök szigorúan néz, feltesz pár határozott kérdést, majd ellentmondást nem tűrően ítéletet hirdet. Utána a panszosok balra el. Jöhet a következő, Sri Lanka nagy család, nyitott ajtók mellett zajlanak ezek az ítélethirdetések, így nem szükséges találgatni és pletykálni, világosan értesül mindenki a falubeli konfliktusokról.

Börtönbe kerülni sem túl komoly ügy az országban. Elég hozzá egy "Megöllek, te asszony!" fenyegetés, és már fel is lehet jelenteni a bűnöst. Marihuána birtoklásért, pofozkodásért, fenyegetésért 2-3 nap elzárás jár. Különösebb nyilvántartást nem vezetnek róla, így a kényelmetlenségen felül az erkölcsi bizonyítványon esett folt miatt nem kell aggódni.

Kevés valódi konfliktus történik a helyiek között. Többnyire szájhősködnek, esetleg lekever valaki egyet a másiknak, de komolyabb verekedésbe ritkán keverednek. Amikor viszont igen, akkor nem minden résztvevő kerül ki élve. Egy kisebb ökölcsata is simán halállal végződik. Furcsa módon a reinkarnációban hívő buddhisták országában az ilyen "apró malőrök" miatt sem kell túlzottan aggódni. Egy véletlen gyilkosság miatt is max pár hónapra ültetnek le valakit, és utána minden mehet tovább a régiben. Nem lesz kiközösítés.

Már a megérkezésem utáni hetekben sikerült szembesülnöm ezekkel az érdekességekkel.

Földmérők jöttek, hogy felkérésre térképet készítsenek a telekhatárokról, mert úgy tűnt, a szomszéd túlterjeszkedik. Felkísértem őket én is. A szomszédnak annyira nem tetszett a megjelenésünk (a saját területünkön mellesleg), hogy üvöltözni kezdett. Én ekkor még idegvérrel és nagy önbizalommal rendelkeztem, ezért barátságosan mosolyogva tájékoztattam róla, hogy eszünkben sincs az ő területére lépni, valamint csak mérünk egyelőre, szó sincs építkezésről vagy bármiről, ami őt zavarhatná. Mivel a hangoskodással nem tudott megijeszteni (jó edzést kaptam gyerekként), befenyegetett. Közel hajolt az arcomhoz és közölte: "Megöllek, ha még egyszer meglátlak itt!"

Én továbbra is hidegvérrel, fejcsóválva és mosolyogva közöltem vele, hogy megölni másokat igazán illetlen dolog. Szerintem ideges lett :-)

Akkor még nem tudtam, hogy Sri Lankán nőt megütni nem tabu. De szerencsére megálltunk a fenyegetésnél. Persze ez nagyszerű alkalom volt arra, hogy keresztbe tegyünk neki, ezért ijedt tekintettel feljelentést tettünk ellene a rendőrségen. A szembesítésen aztán a helyi szokások szerint bevonultunk a rendőrfőnökhöz, aki bölcs döntést hozott: Ne pattogjon a csávó, amíg nem az ő telkén méricskélünk.

A megbeszélés után barátságosan elcseverésztünk mindannyian a rendőrség épülete előtt, és a fenyegetőm még kedélyesen meg is magyarázta, hogy nem haragszik ám rám, csak ő ilyen hirtelen felindultságú típus.

A következő rendőrségi eset az volt, amikor Dilan, a kis takarító srác a hotelben egy nap nem jött haza. Kiderült, hogy rossz társaságba keveredett és lecsukták. De másnap már jött dolgozni.

Sokat jártam ügyvédnél is. Az ember nem is hinné, hogy a békés buddhisták országában mennyit kakaskodnak az emberek. Alapvetően az erősebb kutya b...szik elve érvényesül mindenben. Hiába van papírod arról, hogy te vagy a tulaja valaminek, ha nem vigyázol rá, elveszik. Ha van egy telked, de nem ott laksz, akkor beköltözik rá más. Ha balga európai módon próbálod visszaszerezni, éveken át futkoshatsz a bíróságra, de nem történik semmi. Azon kívül, hogy a betolakodó felépíti a házát és lassan a szomszédok is elhiszik, hogy jogosan lakik ott. Egy ilyen szituációra az ügyvéd azt a tanácsot adja, hogy ha valami a tiéd és elvették tőled, vedd vissza. Ha kell, erőszakkal. A betolakodó nem jelenthet fel, hiszen ő a jogtalan. Ha nem veszed vissza, akkor a betolakodó úgy tekinti, hogy nem is a tiéd a tulajdon. Hiszen, ha a tiéd volna, megvédenéd. Olyan egyszerűen hangzik, és olyan logikus. Csak sajnos Európában már az óvodában leszoktatnak az igazság ilyen forma érvényesítéséről, később a jogrendszer pedig még önbíráskodónak is bélyegez, ha megpróbálsz a több évtizedes pereskedés helyett egyénileg intézkedni.

Pedáns rendben az akták az ügyvédnél - Sri Lanka módra
Mappákba rendezés helyett egymásba hajtogatva és feltekerve

Hogy tovább fokozzam a köztisztviselőkkel kapcsolatos érintkezéseimet, találkoztam az ország elnökével is.

Gabinak kellett egy levelet átadnia személyesen, ezért elmentünk egy ünnepségre, ahol a közelgő választásokra való tekintettel több ezer robogót ajándékozott épp az elnök a helyi rendőrségnek.

Mondjuk, azért ez még így is olcsóbb, mint a mi hírhedt rendőrségi biciklijeink pár éve :-D

Az elnök különben egy mosolygós pacák, akit általában fehér hálóingben, piros sállal a nyakában ábrázolnak a minden második utcasarkon fellelhető óriásplakátok.

Szóval már októberben rutint szereztem szingaléz ügyintézésben. És akkor még nem is tudtam, hogy később majd személyes okból is jól jön ez a tapasztalat....

Orsi néni

Már említettem, hogy az egyik esküvős párunknak volt egy 5 éves gyereke. Ádám nagyon talpraesett kiskölyök. Már a reptéren, az első találkozásunkkor szimpatizáltunk egymással, mikor előretolakodott a felnőttek elé, határozottan kezet nyújtott és teljes névvel, lakcímmel bemutatkozott.

Eléggé odavan a Csillagok háborújáért, amiről én viszont csak annyit tudok, hogy lézerkardoznak, meg Darth Veder a szuszogó fekete rosszfiú, de ez nem tartott vissza attól, hogy belemenjek vele egy játékba. Onnantól viszont állandóan lézerkardoztunk. És én voltam a sötét oldal.

Néha már szóltak neki a szülei, hogy hagyja már békén Orsi nénit egy picit, mert Orsi néninek dolga van. Orsi néninek. Ismertem egy Orsi nénit gyerekkoromban. Az egyetlen Orsi nevű egyént mellesleg,. Ez volt az egyetlen bizonyíték számomra gyerekfejjel, hogy a nevem egyáltalán létezik, mert az iskolában volt egy halom Kata meg Ági meg Zsuzsa meg előfordult minden névből legalább kettő, de Orsolyából egy sem. Na szóval volt ez az Orsi néni, aki nem különösebben érintette meg a lelkemet, de ettől függetlenül is idétlenül hangzott a néni a nevem után. Most viszont Ádámkának köszönhetően hallottam eleget.

Most őszintén: Hát úgy nézek én ki, mint egy NÉNI?!

Ádámka mellesleg nagyon művelt kissrác. Kicsit beszélgettünk a vulkánokról, mert teljesen odavan értük, én meg ugyebár hajdani vulkántúra-túravezetőként jártam jó páron, és van is némi infóm róluk. Gondoltam, lenyűgözöm kis barátomat a Strombolival, ami Szicília mellett egy máig aktív vulkán, és amin fel lehet mászni a kráter szintjénél magasabbra, ahonnan éjszaka kiválóan látszik a fortyogó, bugyborékoló, köpködő láva. Mikor azt mesélem Ádámnak, hogy milyen volt a látvány, mikor ott jártam, levittem neki gyerekszókincsre a történetet:

- És akkor felülről bele tudsz nézni a kráterbe, és olyan az egész, mint a tűzijáték.

Erre Ádám:

- Az nem tűzijáték, hanem magma.

Én kérek elnézést…


Komoly a gyerek. Ország alapján mondja a vulkánok neveit, azt is tudja, melyik aktív, melyik nem.

A kis tudós koponyája mellett viszont azért ugyanolyan mesevilágban élő kisgyerek, mint a többi. 

Mikor a reptérre vittük ki őket, kérte, hogy mellé üljek az autóban. Egész úton szórakoztattuk egymást. Egy idő után lefáradtam, próbáltam témát váltani. Talált valami krémes tégelyt az autóban, kérdezte, mi van benne. Viccből mondom neki, hogy gyerekek vannak benne. Oda szoktam tenni a gyerekeket, akik túl sokat dumálnak az autóban. Még poénból el is kezdtem őt összecsomagolni, hogy beletegyem a tégelybe. Azt gondoltam, hogy ekkora tudásbázissal rendelkezvén más a világra a rálátása, mint a korabelieknek. De nem. Tök komolyan vette, hogy képes vagyok egy normál méretű gyereket belepréselni egy 5 centis tégelybe. Gondoltam, túlzok még egy kicsit, hogy rájöjjön, hogy csak viccelek, és mondtam, hogy több gyerek is van benne, nem csak egy. Nem jött rá. Aranyos volt, ahogy kapálózott a becsomagolás ellen, de nem tudom, hol van az 5 éves gyerekeknél a félelem határa, és nem akartam neki rossz emlékeket okozni. Az is lehet, hogy nem teljesen hitte el, inkább csak belement a játékba, de azért látszott rajta, hogy hihetőnek is tartja a sztorimat.

Én az ő korában biztos elhittem volna.

Emlékszem, óvodás voltam és anyu bevitt a munkahelyére, a kolléganője, Erzsi néni meg irgumburgum stílusban leteremtett, mert sáros cipővel léptem be az irodába. Azt mondta, hátraköti a sarkamat. Nem akart ő bántani, csak így szokták mondani ugyebár. Én viszont úgy megrémültem attól, hogy egy ilyen érthetetlen, definiálhatatlan dolgot akar művelni velem (Hová és hogyan köti?!), hogy onnantól hiába vett nekem kis cumisüveges színes cukorkát, én már rettegtem tőle. Nem is javult meg a barátságunk. A cukrot azért persze megettem.

Szóval elárultam Ádámnak, hogy vicceltem ám és nincsenek is gyerekek a tégelyben. Hitte is meg nem is. Kedves játszótárs ez az Orsi néni, de jó lesz vigyázni vele.  Egyrészt a sötét oldal lézerkardos harcosa, másrészt gyerekeket pakol tégelyekbe, aztán meg letagadja.

Ööööö…. Hááát.... Ezen az Orsi nénis imidzsen azért még dolgoznom kell… :-D

A másik esküvő

2014 október 30.

A másik esküvő már zökkenőmentesebb volt. Nyilván, mivel addigra minden dekoráció odaért.

Ők ugyan nem kértek elefántot, de az elefántos ember jó fej volt és maradt még egy pár percig, így a másik menyasszony is vele vonult fel. Eddigre már a menyasszonyi csokor is előkerült, állt a sátor, amire közben a napsütés miatt szükség sem volt.

Időközben megkértük a ceremóniát vezető embert is, hogy amikor az időtlenségről és örökké tartó dolgokról beszél, ne nézze jelentőségteljesen az óráját, mert európai szemmel – és egy szót sem értve a szertartásból – ez baromira úgy tűnik, mintha unná a melót és a végét várná.

Szóval minden szép volt.

Az esküvő végén az ifjú pár és családja átvonult a hotelbe, koccintottunk a boldog jövőre, ők is kaptak szép nászutas dekorációt, majd elhaladtak egy tengerparti szikla tetején álló étterembe a privát díszvacsorájukra.

Másnap a pár elutazott Ausztráliába, ahol a menyasszonynak meghívásos fellépése lesz. (A menyasszony különben magyar celeb, aki felismeri, felismeri…)

Esküvő a parton elefánttal

2014 október 30.

Két család száll meg a hotelben épp. Mindkettő esküvőre jött. A sajátjukra.

Az egyik családban van már egy 5 éves közös gyerek, csak eddig nem tartották fontosnak az esküvőt. Most nászúttal egybekötve tartják meg. Jöttek a menyasszony szülei is, meg az öccse.

A másik ifjú párt is a lány szülei kísérték el. És az ő öccse is eljött. Érdekes statisztika :)

Az esküvői szertartásokat egyéni ízlés (és pénztárca) szerint lehet megrendelni.

Nálunk az egyik család a virágos díszítésre helyezte a hangsúlyt, a másik elefántot kért.

Mindkét esküvőt október 30-án tartottuk. Az egyiket délután 3-kor, a másikat 4-kor.

Az esemény előtti napokban már mással sem foglalkoztunk, mint a szervezéssel. Le kellett foglalni a díszleteket, megszervezni az odaszállítást, megrendelni az elefántot szállítással, időpontra, megrendelni a táncosokat és énekeseket, akik a házasulandókat kísérik és köszöntik, ugyanez a ceremóniamesterrel, aki a szertartást vezeti. Az egyik pár kért anyakönyvvezetőt is, azt is meg kellett rendelni és időpontra odahívni. Közben esős lett az idő, kellett valami sátor is vészesetre.

Ezek teljesen normális részletfeladatai egy kis rendezvény leszervezésének. Európában. De nem itt.

Így néz ki a helyszín jó időben, tisztán

Pár nappal korában kimentünk a helyszínre, egy csendes tengerpartra, ahol szépen benyúlik a víz fölé egy pálma, és ez ideális háttér a fotókhoz. A part tiszta kosz volt. A legutóbbi vihar óta még senki nem szedte össze a fövenyre kisodort műanyag palackokat és fél pár papucsokat. Gabi megbeszélte az egyik környékbelivel, hogy kis pénzért cserébe másnapra összeszedik a szervetlen hulladékokat, az ágakat pedig homokkal befedik.

Megrendeltük az elefántot 3-ra, a poruwa virágkaput fél 3-ra, az anyakönyvvezetőt szintén 3-ra, a sátrat 2-re, a táncosokat két időpontra, egyszer 3-ra, egyszer meg 4-re.

Két nappal az esküvő előtt az egyik család aggódott a minden délután menetrend szerint érkező zivatar miatt, azért 4 óra helyett inkább 2-re kérték az esküvőt. Gyorsan végighívtunk minden szereplőt és átszerveztük. Az elefántos tehát marad 3-kor, a másik meg előreugrott 2-re. 

Egy nappal az esemény előtt a másik anyósjelölt kitalálta, hogy ezzel az átszervezéssel ők hátrányos helyzetbe kerültek. Ők is korábbra kérik. Utólag kiderült, hogy a menyasszony és a vőlegény teljesen elégedett volt a 3 órás időponttal, de mire ez a hír hozzánk is eljutott, már újra átszerveztük az egészet, most fél 2-re.

A gond azzal van itt (és ennyi módosítás után máshol is ezzel lenne), hogy belezavarodnak a szereplők a programba, ráadásul nem is veszik innentől komolyan az időpontot, hiszen látják, hogy állandóan változik. Na, nem mintha különben bárki bármilyen időpontot komolyan venne ebben az országban - úgy zárójelben.

Szóval összeszerveztük a transzfert, melyik család mikor lesz odaszállítva a helyszínre, ki hogyan váltja egymást, ki jön előbb, stb, stb.

Egész reggel esett az eső, már kezdtünk aggódni, hogy az időjárás meghazudtolva önmagát nem vált át délben napsütésre, ahogy szokott.

Gabi ment előre az első családdal, én később mentem az anyakönyvvezetővel, akit tuctuc-kal vettünk fel a lakásánál.

Mikor Gabi megérkezett a tengerpartra, a sátornak már állnia kellett volna, a homokfövenynek tisztának kellett volna lennie, az elefántnak díszes ruhában kellett volna valahol várakoznia.

Ehhez képest a műanyag palackok szanaszét hevertek a parton, a sátras sehol, az elefánt sehol. Gabi elkezdett vadul telefonálni, miközben fél kézzel a szemetet szedte. Kiderült, hogy mivel reggel esett az eső, mindenki azt feltételezte, hogy elmarad az esküvő, ezért nem jöttek. Most nyilván megfordul minden ésszerűen gondolkodó ember fejében a kérdés: Miért nem kérdeztek rá, hogy elmarad-e? Miért döntötték el egy feltételezés alapján, hogy elmarad? Mi az, hogy le vannak előlegezve és nem jönnek?!

Igen, ez fordult meg a mi fejünkben is. Aztán az egyik helyi származású segítő jóbarátunk elmagyarázta, hogy mindenről mi tehetünk. Nekünk kellett volna reggel végigtelefonálni minden szereplőt és még egyszer elmondani nekik, hogy igen, lesz esküvő, igen, aznap lesz, igen, kell táncolni, igen, ide kell jönni, igen, fogat kell mosni és pisiljenek is előtte, igen, jöjjön Fáni is. Jó dolog felnőtt emberekkel együtt dolgozni.

A reménytelen helyzethez képest gyorsan rendeződtek a dolgok. A fél kettes kezdésből ugyan nem lett semmi, de 2-re már felállították a virágkaput, virág is volt rajta, az elefánt is megérkezett, csak díszruhát felejtettek el hozni neki, a sátras ember is feltűnt a színen. Mindeközben az első násznép türelmesen várakozott és tengerparti esküvői fotókat készített.

Ezalatt én a tuctuc-ban ültem az anyakönyvvezető háza előtt és arra vártam, hogy elkészüljön a hölgy és végre indulhassunk. Még csak 10 perce kellett volna elkezdeni a szertartást és még oda is kell érni. Mikor megérkeztünk, a sátor már épült és az elefántot is sétáltatták le a parkolóból. Alakul ez...

Hamarosan került ruha is az elefántra és a táncosok elkezdték a vőlegény felvezetését.

A vőlegény leparkolt a virágkapunál, a táncosok és az elefánt pedig odakísérte hozzá a menyasszonyt.

A nagy kavarodásban a menyasszonyi csokor a kocsiban maradt, a kocsi meg közben elment a másik családért, de a násznép hősiesen mosolygott tovább. Sütni kezdett a nap.

A hagyományos szingaléz esküvő a poruwa szertartás szerint zajlik. A koszorúslányok énekelgetnek valamit (közben vakaróznak, meg nem képesek rendesen állni, pedig előre kértük őket, hogy próbáljanak tekintettel lenni arra, hogy ők itt a díszlet részei a fotózáshoz, de még így sem sikerült fegyelmezniük magukat), a táncosok dobnak pár szaltót, a szertartást vezető ceremóniamester meg szingalézül kántál.

A szertartás végén kettéhasítanak egy kókuszdiót. Ha a kókusz szép törés mentén hasadt, akkor jó házasság lesz.

Mire lezajlott a ceremónia, az anyakönyvvezető asztala is megérkezett. A sátor még épült, de mivel úgyis sütött a nap, ez már senkit nem érdekelt.

Legvégül az immár házaspár tett egy kört az elefánton.

És ebből az élményből persze megbocsáthatatlan bőn lett volna kihagyni az 5 éves csemetét.

A szállodába visszaérve nászutas hangulatba öltözött a friss házasok szobája. Friss virágokból kirakott jókívánság fogadta őket.

Gólyalábas halászok és szörf

Sri Lankán nagy divat a szörfözés. Némelyik strandon óriásiak a hullámok, és szörfiskolában sincs hiány. Az igazán elvetemült szörfrajongókat még egy trópusi eső sem riasztja el.

Mirissán voltunk nemrég, amikor váratlanul ránkszakadt az élményzuhany. Langyos zápor trópusi stílusban. Mi egy étterem teraszán vártuk meg a felhőszakadás végét, de a szörfösök ki sem jöttek a vízből.

Végülis igazuk van. Ők így is, úgy is csurom vizesek, a tenger meg esőben is hullámzik. Sőt.

Itt egy videó is az esőben szörfözésről.



Mirissa felé haladva az út mentén mindig lát az ember gólyalábon halászó szingalézeket. Volt alkalmam meglesni őket különböző napszakokban.

A gólyalábon halászás lényege a halak átverése. Halperspektívából ugyanis csak egy bot áll a vízben, az pedig ugye nem veszélyes, és milyen szerencse, hogy a bot mellett épp úszik egy kukac.

És ugyanez naplementében.

Unawatuna

Sri Lanka egyik legnépszerűbb nyaralóhelye az Unawatuna Beach környéke, ahol mi is lakunk.

A strand korábban megnyerte a Discovery Chanel legszebb strand versenyét. Nem véletlenül.

Mára kicsit másképp néz ki a tengerpart, mint akkoriban. Részben a 2004-es cunami következtében, amely félmillió embert tett hajléktalanná és visszafordíthatatlan természeti károkat okozott, részben pedig az emberi hülyeség miatt, ami legalább olyan veszélyes, mint a tenger 12 méteres hullámai.

A közszájon forgó történet szerint a strand korábban két részre tagolódott: a helyiek által használt északabbi partszakaszra, ahol keskenyebb homoksáv állt rendelkezésre a napozáshoz, és a turisták által preferált délebbi partszakaszra, ahol széles homoksáv és szállodák, éttermek álltak a vendégek rendelkezésére. Állítólag egy helyi kapcsolatokkal rendelkező vállalkozó engedélyt kapott egy stég építésére, amin éttermet akart üzemeltetni. A stég hosszan nyúlt be az öbölbe. Elég hosszan ahhoz, hogy megváltoztassa az áramlatok irányát, tönkretegye a korallzátonyokat és átrendezze az öblöt. Pár év alatt az áramlatok elhordták a homokot a szállodák előtti partszakaszról, lecsupaszítva a strandot a kövezetig, miközben kiszélesítették a helyiek által használt homokos partot. A szállodák felháborodott tiltakozására végül elbontották a stéget, de az áramlatok - talán csak egyelőre - nem tértek vissza a korábbi mederbe.

Most a szállodák sziklafalakkal védekeznek a teraszuk végében tomboló hullámok ellen, miközben egyre több, turistáknak is szánt étterem nyílik a túloldalon. A dolog óriási hátránya, hogy a látótávolságban pár száz méteres távolságot a két partszakasz között most csak úszva, vagy a tengertől távoli utcácskákon tuctuc-kal (esetleg sétálva) lehet megtenni, mivel a két partszakasz nincs járható földdarabbal összekötve.

A kép bal felén a homokos part, jobbra a sziklás

A kis utcácskák elég nagy távolságot jelentenek. Érdemesebb tuctuc-kal menni, de a sétának is vannak előnyei. Az út két oldalán ugyanis kisebb-nagyobb butikok várják a vásárlókat. Mindenféle nyári ruha, nadrág, szoknya, ing beszerezhető néhány száz rúpiáért (1000-2000 forint között).

Ha a hegy nem megy Mohamendhez....
Mozgóárusok zaklatják a napozókat

Aki esti szórakozásra vágyik, annak is ebben az utcában kell keresnie az úticélját. Hétköznap csendesek az esték, de péntekenként nagy a dínom-dánom a Happy Banana Club-ban. 

A helyi srácok fergeteges hangulatot képesek teremteni, bár múltkor épp nem ők, hanem a szomáliai kalózok elleni védelemmel megbízott tengerészek szórakoztatták a közönséget részeges hastáncukkal, mikor épp itt töltötték kimenőjüket.

Csípős ételek

Az Ázsiára jellemző csili-imádat elől itt is nehéz elmenekülni.

Akárhogy is próbálkozik az ember, minden napra jut valami csípős étel.

Ázsiában nagy tortúra volt nekem az étkezés, és itt sem számítottam jobbra.

Eleinte nagyon szenvedtem és csak piszkálgattam az ételeket, de az éhség nagy úr. Muszáj volt bele-beleenni.

Mostanra fokozatosan kiégtek az ízlelőbimbóim és már nem üvöltök a fájdalomtól, ha véletlenül beleharapok egy helyi szinten átlagos erősségűnek minősített zománcoldóba. A zöld csili bizonyos fajtáinak még az ízét is képes vagyok érezni és élvezni. Kicsit aggódom, hogy maradt-e még annyi ideg a számban, hogy a normál magyar ételek ízeit élvezzem még valaha...

Na, ez volt a túldramatizálása a helyzetnek....

Valójában nagyon sok helyen képesek tekintettel lenni a nyámnyila turistákra, és kérésre még a curry-t is megcsinálják csili nélkül. Úgy pedig egyenesen isteni étel!!!

Zöld csili

Találtam egy vicces szöveget a curry-ről. Megosztom.




CURRY-FŐZŐ VERSENY


Egy FRANK nevű turista feljegyzései:

"Nemrégiben abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy bírónak választottak ki egy curry főzőversenyen. Az eredeti bíró megbetegedett az utolsó pillanatban, én pedig pont ott álltam a bírói asztalnál és a sörös sátor holléte felől érdeklődtem, mikor felkértek. A másik két bíró (két helybéli indiai) biztosított afelől, hogy a curry egyáltalán nem lesz erős, azonkívül ingyen sört kapok a kóstolgatás teljes idejére, tehát belementem."


Íme az értékelő lapok a versenyről:

Curry # 1: Manoj Maniac Mobster-Monster Curry-je
1. BÍRÓ: Kicsit túl sok paradicsom. Nagyszerű zamat.
2. BÍRÓ: Kellemes, sima paradicsom íz. Nagyon enyhe.
FRANK: Jesszusom, mi a pokol volt ez? Ezzel le lehetne szedni a megszáradt festéket az úttestről. Két sörbe került, hogy kioltsam a lángokat. Remélem ez volt a legrosszabb. Ezek az indiai fickók őrültek.

Curry # 2: Applesamy Utánégető Curry-je
1. BÍRÓ: Füstös, enyhe sertés beütéssel. Gyengén csípős Jalapeno íz.
2. BÍRÓ: Izgalmas sült rostélyos íz, több paprika kellene bele, hogy komolyan lehessen venni.
FRANK: Gyermekektől távol tartandó!! Nem vagyok benne biztos, hogy mit kellene éreznem a fájdalmon kívül. El kellett zavarnom két fickót akik Heimlich-fogást akartak alkalmazni rajtam. Sürgősen több sört kellett hozniuk mikor meglátták az arcomon a grimaszt.

Curry # 3: Farouk Hires Gyújtsd Fel Az Istallót curry-je
1. BÍRÓ: Kiváló tüzes curry! Nagyszerű zamat. Több bab kellene bele.
2. BÍRÓ: Bab nélküli curry, kissé sós, remekül használja a piros paprikát.
FRANK: Hívjátok Lucas Heights-t, felfedeztem egy uránium szivárgást! Az orromban olyan érzésem van, mintha Domestost szipákoltam volna. Már mindenki tudja mi a dolga, hozzák a söröket mielőtt meggyulladok. A pincér kislány hátbavágott, így most a gerincem a mellkasom első részében van. Az ábrázatom kezd igen ramatyul kinézni a sok sör miatt.

Curry # 4: Barbu Fekete Mágiája
1. BÍRÓ: Fekete bab curry gyakorlatilag bármi fűszer nélkül. Kiábrándító.
2. BÍRÓ: Enyhe hárs íz a fekete babhoz. Köretként használható halhoz vagy egyéb enyhe ételekhez, nem igazán lehet curry-nek nevezni.
FRANK: Éreztem, hogy valami a nyelvemhez dörgölőzik, de az ízét nem éreztem... lehetséges az ízlelőbimbókat kiégetni? Savathree, a pincér kislány mögöttem állt a friss sör-utánpótlással; az a 150 kilós lotyó egyre izgibbnek néz ki. Ez a nukleáris hulladék, amit eszem szintén. Nem lehet, hogy a curry fokozza a nemi vágyat?

Curry # 5: Laveshnee Legális Ajak-Eltávolitója
1. BÍRÓ: Húsos, erős curry. A frissen őrölt Cayenne bors tökéletes ízt ad. Igazán nagyszerű.
2. BÍRÓ: Curry aprított sztékkel. Több paradicsomot még elbírna. El kell ismerni a cayenne bors igen erős benyomást tesz.
FRANK: A füleim csengenek, a homlokomon izzadtság folyik és a szemeimmel már nem tudok fókuszálni. Elfingottam magam, négy ember mögöttem kórházi kezelésre szorul. A versenyző megsértődött mikor megmondtam neki, hogy a curry-je következtében agykárosodást szenvedtem. Savathree megmentette a nyelvemet a vérzéstől azzal, hogy egy kancsóból sört öntött közvetlenül a nyelvemre. Azon gondolkozom, vajon le fogom-e égetni az ajkaimat. Nagyon idegesít, hogy a másik két bíró folyton megkér, fejezzem be a sikoltozást.

Curry # 6: Vera Világi Vegetáriánus Variációja
1. BÍRÓ: Híg de mégis erős vegetáriánus curry. Jól eltalált egyensúly a különféle erőspaprikák között.
2. BÍRÓ: Az eddigi legjobb. Agresszívan használ erőspaprikát, hagymát és fokhagymát. Igazan nagyszerű.
FRANK: A beleim immár egyenes csövek gáz állapotú, kénes lánggal megtöltve. Összeszartam magam mikor fingottam és attól félek, hamarosan átégeti a széket. Úgy tűnik senki nem tud megmaradni mögöttem, kivéve azt a Savathree lotyót, azt hiszem perverzebb mint gondoltam. Már nem érzem az ajkaimat. Kéne egy nagy fagyi, hogy kitörölhessem a seggem vele.

Curry # 7: Sugash Sikito Szenzáció Curry-je
1. BÍRÓ: Közepes curry, túl sok konzerv-paprikát használ.
2. BÍRÓ: Hát, hát. Olyan az íze, mintha gyakorlatilag az utolsó pillanatban beledobtak volna egy konzervnyi paprikát Meg kell jegyezzem, aggályaim vannak a 3-as számú bíróval kapcsolatban. Úgy tűnik egy kissé csalódott, mivel folyamatosan durván káromkodik.
FRANK: Valaki tehetne egy gránátot a számba, kihúzhatná a biztosítótűt, és én az égvilágon semmit sem éreznék. Az egyik szememre megvakultam, és a külvilágnak olyan hangja van, mintha minden rohanó vízből állna. Az ingemet teljesen beborítja a curry, ami észrevétlenül kicsusszant a szám szélén. A gatyám tele van láva-szerű szarral, így legalább passzol az ingemhez. Legalább majd a boncolás során tudni fogják mi okozta a halálomat. Úgy döntöttem abbahagyom a lélegzést, mivel túl fájdalmas.
Francba vele, oxigénhez úgysem jutok. Ha levegőre lesz szükségem, majd szippantok a hasamon lévő 10 centis lyukon keresztül.

Curry # 8: Hansraj Hegyi Szent Curry-je
1. BÍRÓ: Tökéletes befejezés, ez egy jóízű curry, mindenki számára biztonságos, nem túl erős, de pont elég fűszeres ahhoz, hogy észrevetesse magát.
2. BÍRÓ: Ez az utolsó darab egy jó, kiegyensúlyozott curry, nem túl erős és nem is túl enyhe. Sajnálattal láttam, hogy nagy része kárba veszett mikor a 3-as számú bíró elájult, leesett a székről és magára rántotta a currys tálat. Nem biztos, hogy túléli. Szegény Ausztrál, kíváncsi lennék mit szólt volna egy igazán csipős curryhez?
FRANK: Nincs feljegyzés

Főzőshow és filmforgatás

2014 október 20.


Vendégeink filmet forgatnak.

A profi operatőr és barátnője, aki a riporter és a vágó szerepét játssza, filmet készít Sri Lankáról.
Hozták a kamerát minden kirándulásra, készültek a felvételek a hotelben, az úton, mindenhol. Vágás után a kisfilm az Utazás kiállításon és még pár helyen lesz látható.

Egyik este filmezték a vacsorakészítés folyamatát is. Épp tipikus helyi rice & curry készült.

Megkértek, hogy segítsek tolmácsolni és kommentáljam a látottakat.

Kaptam microportot a zsebembe, mikrofont a ruhámra, aztán kommentáltam az eseményeket. Nem nagyon tudtam, mit mondjak, mert a szakácsunk, Sampath nem sem volt túl közlékeny, úgyhogy improvizáltam és leginkább azt mondtam el, amit éppen láttam. Nem aggódtam, hogy túl sok hülyeséget beszélek, mert úgyis összevágják majd az egészet egy pár perces kis videóra, és alig marad benne a dumámból. Gondoltam én.

Ehhez képest egy 16 perces filmecske lett belőle, ahol minden szóismétlésem, tétovázásom hallható.

Aki szeretne Sri Lanka-i módra curry-t készíteni otthon úgysem kapható zöldségekből, itt megnézheti a videót.

Dzsungel Bícs

2014 október 19.


Sri Lanka déli részén vannak az ország legszebb strandjai.

Az egyik ilyen a Jungle Beach.

Úton a strandra, kilátás a hegyről

Az Unawatuna-öböl őserdővel határolt tengerpartjára a dzsungelen keresztül lehet lesétálni. A part homokos, a hullámok szelídebbek, mint az öböl más részein, nincsenek éttermek (csak egy) és árusok, csak dzsungel, napágyak és majmok.

Sri Lankán többféle majom él. A mi kertünkben fekete majmok laknak. Ők nem jönnek emberek közé, csak elvannak a fákon. Vannak az Ázsiából ismert barna majmok is a szigeten. Ezek lopnak. Lejönnek az emberek közé és viszik, ami mozdítható.

A Jungle Beach-en is barna majmok vannak, úgyhogy nem is nagyon szabad felügyelet nélkül hagyni a cuccokat, főleg azt, ami csillog.

Erre a strandra kevés turista jár, mert lusták lesétálni. Főleg a helyiek töltik itt a szabadidejüket.

Vidám élvetemetés szingaléz módra

...opcionális vízbefojtással

A tengerparton található egyetlen kis étterem kínálatában szendvicsek, frissen facsart gyümölcslevek és frissen fogott tenger gyümölcsei szerepelnek.

Délután, mikor hazafelé indultunk, megálltunk a dombtetőn megnézni a Japán templomot, ami onnan kapta a nevét, hogy a 2004-es cunami után japán adományokból épült.

A szentély után belefutottunk egy kisebb helyi társaságba, akik a parkolóban éppen rögtönzött táncos-zenés show műsorral szórakoztatták magukat. Akármerre járnak a szingalézek, valahogy mindig épp van náluk egy dob és egy kis partyhangulat...

Miután kiszórakozta magát a 7 fős társaság, mindannyian felpattantak az ott álló tuctuc-ra, - ami elvileg 3 személyes és már ült benne valaki - és vigyorogva, integetve elszáguldottak.

Pattogatott kukorica helyett királykókusz jár az előadáshoz

Tettem fel új fényképeket

Kicsit el voltam maradva a fényképalbumokkal. Utoljára kb márciusban osztottam meg fényképeket.

Ha valaki esetleg hiányolta, az most az oldal jobb szélén, a "FOTÓK" cím alatt megnézheti az elmúlt háromnegyed év termését...

Bálnales

2014 október 15.


Évek óta próbálok bálnát látni.

Több helyen jártam, ahol bálnák fordulnak elő, de valahogy sosem jutottam el a bálnalesig.

Francia Polinéziába novemberben érkeztem. A bálnák meg épp október végén úsztak északra az áramlatokkal.
Új-Zélandon augusztusban voltam. A bálnák is. Csak akkor pénzem nem volt eme költséges mulatságra.
A Cook-szigeteken szintén anyagi okokra hivatkozva skippeltem a bálnalest.

Most viszont.... tadadaaam!

Itt vannak a bálnák és itt vagyok én is. És csoportkísérőként/tolmácsként részt is vehetek a bálnales programon, amire a vendégeink mennek.


A kirándulás hajnalban kezdődött. Fél 7-kor indult a hajó Mirissa Beach kikötőjéből.

Induláskor enyhén dohos mentőmellényeket és friss, meleg teát, kávét, valamint hányinger elleni gyógyszert osztogatott a legénység. Közel egy órás hajókázás után értük el azt a területet az óceánon, ahol a bálnák szoktak felbukkanni.

Útközben több delfincsapat is kísérte a hajónkat.

Mindenki izgatottan várta az első bálnák felbukkanását. Mikor a hajósok megpillantották a kis szökőkutat a vízen, azonnal jeleztek a többi hajónak is, és mint a hajdani bálnavadászatokon, több hajó iramodott a vízi emlős irányába.

Túl közel nem jutottunk, mert addigra lemerült a víz alá. Párszor felbukkant még (vagy ugyanez vagy másik), de igazán jó képet nem tudtam csinálni róla. Viszont elvileg most kezdődik csak a párzási időszak, úgyhogy lesz még lehetőség olyat is látni, amikor a bálna megfordul és kicsap a farkával.

Helyi halászok

Hamarosan elindult visszafelé a hajó és 11 körül ki is kötöttünk.

Innen pár perces sétával átballagtunk a Mirissa Beach-re, ahol a délutánt töltöttük.

Vendégeink nagyon bevállalósak voltak, így hazafelé kipróbáltuk együtt a helyi tömegközlekedést.

A helyi buszok úgy mennek, mintha rally versenyen lennének. Szembe sávban előznek, száguldanak, mindenkit ledudálnak és nyitott ajtóval veszik vadul a kanyarokat. Express busznak hívják őket és valóban gyorsabban bárminél. Még az autónál is. A tamilokkal folytatott háború folyományaként a buszok oldalát a hajdani harckocsik anyagával erősítették meg, így baleset esetén a busz még csak be sem horpad. Ezzel élnek vissza, amikor kétsávos úton a záróvonalon haladnak folyamatosan. Tudják, hogy inkább a padkára húzódik a szembejövő.

Felszállás után (igazából már közben) elindult a busz nyitott ajtóval. A kalauz jött oda hozzánk (tuti pókember talpú cipője van, hogy nem repked ablaktól ablakig munkahelyi ártalom címén) és kérte a pénzt a jegyre. Kb 90 forint volt egy jegy a 30 km-es útra.

Nagy élmény volt! Tiszta hullámvasút. Kellett ugyan kapaszkodni, hogy ne repüljünk le az ülésről utazás közben, de a vidámparkban is kell kapaszkodni, mégis szeretjük.

Vízum és vízumhosszabbítás Sri Lankán

Sri Lankára nem kell hagyományos értelemben vett vízum, de utazás előtt az interneten beutazási engedélyt kell igényelni.

Ez egy egyszerűsített vízum, olyan, mint az amerikai ESTA vagy ausztrál ETA. Itt is ETA-nak hívják. Electronic Travel Authority. A Bevándorlási Hivatal honlapján kell kitölteni egy űrlapot, meg kell adni a személyes adatokon túl, mikor érkezünk, hol lesz a szállás, meddig maradunk, milyen céllal jövünk, aztán 24 órán belül meg is érkezik az engedély e-mailben.

Ez a vízum érkezéstől számítva 30 napig érvényes és kétszeri beutazásra jogosít fel. Tehát, ha Sri Lankai nyaralásunk közepébe beiktatunk 4 nap Maldív-szigeteket, akkor onnan visszajövet nem kell újabb vízumot igényelni.

Ha már az országban van az ember és tovább maradna egy hónapnál, kérvényezni lehet a vízum meghosszabbítását 3 hónapra.

Az ETA feltétele, hogy rendelkezzünk 6 hónapnál hosszabban érvényes útlevéllel és visszaútra szóló repjeggyel, valamint vagy szállásfoglalással, vagy bizonyítékkal, hogy van pénzünk szállásra.

Nálam minden rendelkezésre állt a visszaúti repjegy kivételével. Mivel tudtam, hogy nem jövök vissza egyhamar, nem akartam jegyet venni, aminek a módosítgatására rámegy a vagyonom, úgyhogy csak egy irányba vettem jegyet. A reptéren a becsekkolásnál viszont kérhetik a vízumhoz szükséges dokumentumokat, ezért egy utazási irodát megkértem, hogy nyomtasson ki nekem egy foglalásról szóló értesítőt. Ez nem érvényes repjegy, el sem fogadják a reptéren, ha alaposabban megnézik, de rábíztam magam a szerencsére.

A reptéren (BUD) persze be kellett mutatnom minden papírt a légitársaságom képviselőjének, mivel abban az esetben, ha Sri Lankán megtagadják a belépésemet, a légitársaságom köteles visszaszállítani a kiindulási helyemre. Ezért a légitársaság érdeke meggyőződni a vízumom érvényességéről. Ezzel a gyakorlattal már Új-Zéland kapcsán is találkoztam nem kis szívás keretén belül. De hát ezért vagyok most már rutinos. :)

Szóval kérték a papírokat, szépen be is mutattam a szállásfoglalást, a bankszámlakivonatot és  repjegy foglalásáról szóló értesítést. A mázli-faktor ott jött be a képbe, hogy mire a dokumentumok bemutatásáig jutottunk az ügyintézővel, már látta, hogy nagy utazó vagyok és mindenre felkészülök előre (LOL), mindent kinyomtattam, még a bankszámlakivonatot is, úgyhogy csak jelképesen pillantott rá a papírokra. Formális ellenőrzés volt. Mázlimra. Ha megnézte volna, elutasíthatta volna a becsekkolásomat. Szeretem a rulettet :-D

Sri Lankán a beléptetésnél már semmit nem ellenőriztek. Bepecsételték a vízumot az útlevelembe (még van 2 üres oldal), és kellemes nyaralást kívántak.

A vízumhosszabbításnál még lesz macera a repjegy miatt, de majd megoldom azt is valahogy.


Múltkor, mikor Colombo-ban jártunk, beugrottam a Bevándorlási hivatalhoz is, hogy megejtsem ezt a a vízumhosszabbítást. A hivatalban megismerkedtem egy amerikai sráccal, aki 3 éve él Sri Lankán, dolgozik is, de negyed évente kell jönnie vízumot hosszabbítani. Ezzel csak az a baj, hogy baromi időigényes a folyamat.

Először is kell hozzá igazolványkép, amit ott meg is csinálnak a szomszéd szobában. 4 db kép 300 forintba kerül. Olyan is :D

A fényképész csávó nagyon humoránál volt, mikor én jártam ott, mert először intett, hogy üljek csak le, amíg ő befejezi az előző ügyfél képeinek felszeletelését, aztán letette az ollót és közölte, hogy zárva van. Néztem csodálkozva, mert hát akkor miért ültetett le korábban, de állította, hogy lejárt a munkaideje, megy haza. Ez dél körül volt, akár még el is hihettem. Elkezdtem kérlelni, hogy "naaa, csak még ezt az egyet", de kötötte az ebet a karóhoz, hogy itt már nem lesz több kép. Kérdezem, hogy de akkor hol tudnék máshol képet csináltatni. Monda, hogy ki kell menni az épületből, ott van a piac és ott keressem meg a helyet. Na, nekem erre nem lesz időm, épp csak be akarom adni az igénylést, utána már rohanok is tovább a dolgomra. Újra kérni kezdtem "lécci lécci" stílusban, aztán ajánlottam neki pénzt, de csak nemet mondott. Végül ránéztem tök csalódottam, erre elkezdett röhögni, hogy csak viccelt ám. Viccelt. Mert hogy nyitva van. Hát nagyon humoros srác. Nevetve mondtam neki, hogy kitekerem a nyakát, de lehet, hogy nem vicceltem ;-)

Szóval, ha megvan a fénykép, ki kell tölteni az igénylőlapot, be kell adni a recepción. Adnak egy sorszámot. Ezzel oda kell menni a hátsó irodákhoz és valahogy bejutni. Nem szólítanak, nincs sor, valahogy le kell seftelni az ott várakozókkal, hogy kinél alacsonyabb sorszám. 

Ha oda bejut az ember, egy ügyintéző átnézi az igénylőlapot és elkéri a repjegyet vagy az egyéb csatolandókat. Ez az én esetemben azért volt mókás, mert a kinyomtatott kamu repjegyem épp aznap reggelre szólt, amikor én délben a hivatalban voltam. Tehát éppencsak lejárt. És ugye vízumhosszabbításnál nem illik utolsó pillanatban menni. Na sebaj.

Nem is nagyon tudtam, ebben az esetben melyik rubrikát ikszeljem be az űrlapon: Van repjegyem vagy nincs?

Beadtam a papírokat, a csajszi elvette a lejárt repjegyemet, gyorsan odanyújtottam neki a bankszámlakivonatot, hogy itt a pénz a lejárt jegy pótlására, bólogatott, aztán kiküldött. Úgy 10 perc múlva szólítottak sorszám alapján egy másik ablakhoz. Átadtak egy kis cetlit, amivel át kellett menni a pénztárhoz befizetni a hosszabbítás díját. Onnan elvitték az útlevelemet a hátsó irodákba, ahol valaki jóváhagyja a kérést. A gond csak az volt, hogy épp a kókuszos tolmácsolós napon történt ez, és már másfél órája tartott az ügyintézés a hivatalban, nekem pedig mennem kellett a következő kókuszos meetingre. A hivatal közben kiürült. Mármint ügyintézői oldalon. Valami nagy megbeszélésre ment mindenki. Ügyfél oldalon vasárnapi piaci állapotok uralkodtak. Teltház. Mondjuk a pár turistán kívül mindenki tök békésen üldögélt. Csak mi, rutintalanok csináltunk aznapra más programot is.

Sikerült kisírnom az egyik kóborló ügyintézőnél, hogy vegye előre az útlevelemet, mert Sri Lanka legnagyobb kókuszgyártójával van találkozóm. A Renuka márkanév sokat segített. Személyesen ment a pasi végig a jóváhagyókon és 5 percen belül kezemben volt az útlevél a meghosszabbított vízummal.

Kár, hogy még így is 2 órát voltam ott.

Kókusztej - Hogy is van ez?

2014 október 13.

Egyik vendégünk Magyarországon ásványvizeket és reformkonyhás termékeket forgalmaz. Úgy gondolta, hogy a nyaralást összeköti az üzlettel, és tárgyal pár helyi kókuszgyártóval export-import ügyben. Tolmácsra volt szüksége, így magával vitt a tárgyalásokra.

Bepillantást nyerhettem Sri Lanka bizniszvilágába. És kapok az alkalmon, hogy eloszlassak pár tévhitet a kókusztejjel kapcsolatban.

Parasztvakítás avagy Mi folyik itt?

Bérelt autóval és sofőrrel mentünk Colombo-ba.

Az első megbeszélést az ország legnagyobb kókusztermék-gyártójánál, a Renuka értékesítési managerével tartottuk. Nem tudtuk, mire számítsunk. Vajon nyugati stílusú lesz-e a tárgyalás? Vagy sri lankásan késnek fél órát? Mennyire tudnak majd angolul?

Korábban érkeztünk a megbeszélt időpontnál, de már majdnem készen álltak a fogadásunkra. Rögtön teával kínáltak, hoztak ásványvizet és süteményt is. A megbeszélést azzal kezdték, hogy kisfilmet vetítettek a cégükről, a termékpalettáról és a gyártás főbb elemeiről. Kiválóan beszéltek angolul. Európai stílusú tárgyalás volt. Bármi kérdés merült fel részünkről, azonnal rugalmas megoldást kínáltak, ajánlottak promóciós segítséget a termékbevezetéshez, a magyar piaci árak és a konkurens termékek árának figyelembevételével kalkulálták a nagyker árakat, rugalmasak voltak a szállításban és mindenben. A főbb termékekből kóstolót hoztak, hogy összehasonlíthassuk őket.

Egyszerűen professzionális volt az egész. Amin Európában vagy Amerikában nem lepődtem volna meg, de itt valahogy nem számítottam erre a színvonalra. Sri Lankán a részletek nem fontosak, minden családias és barátias. Ez a cég viszont a barátságos fogadtatás mellett profi is volt.

És úgy tűnik, a termékeik a lehető legtermészetesebbek. A kókusz kókuszból készül :-)

A következő cég, akihez mentünk, a legnagyobb kókusztermék exportőr vállalat Sri Lankán. 

Kicsit lekezelően fogadtak. Ők is megkínáltak teával, megkértek, hogy mutassuk be a cégünket, de igazából oda se figyeltek. Heti több konténernyi cuccok küldenek több országba, egy-két konténernyi mennyiség nem nagyon érdekelte őket, és ez látszott is a fejükön. Mintákat (ami a magyarországi élelmiszer bevizsgálás miatt kell) is csak vonakodva akartak adni.

A harmadik cég, ahova mentünk, azt a stílust képviselte, amire a kezdettől számítottam. Kicsit szervezetlenek, kicsit felszínesek, de őszinték és barátságosak. Kókusztermesztő farmerek egyesültek és vezetőjüknek egy idős, tiszteletreméltó bácsit tettek meg, aki angolul minimális szinten beszélt (háromszor fogalmaztam át a mondanivalómat, alapigéket sem ismert, a végén már mutogattam néha), és egyáltalán nem voltak felkészülve külföldi forgalmazásra. De tündéri kedvesek és lelkesek voltak, jót beszélgettünk.


Minden cég elmesélte, melyik technikát alkalmazza a kókuszolaj (vagy vaj vagy zsír - ki hogy nevezi) kinyeréséhez. Ezek nagy részét már Tahitiről ismertem, ott eléggé foglalkoztatott a kókusz és minden, ami belőle készül. Itt is hasonló technológiával dolgozzák fel a kókuszdiókat.


KÓKUSZVÍZ

Nem vagyok biztos a magyar elnevezésben, mindenesetre ez az az ital, ami a fiatal kókuszdióból kijön. Aki járt trópusokon, az már elcsodálkozhatott a tényen, hogy ez az ital nem fehér. És nincs kókusz íze. Ez egy víz-szerű folyadék, amely az éretlen kókusz belsejében található, és tartalmazza egy felnőtt ember napi ásványi anyag és vitamin-szükségletét. Külseje sárga (királykókusz) vagy zöld.

Útszéli kókuszárus. A fillérekért (80 forint) megvett kókusz tetejét levágják és szívószállal tálalják. Ha kiittuk a levét, machetével kettévágják és a lágy hús kikanalazható

KÓKUSZTEJ

Ha a kókuszt nem szedik le fiatalon, akkor a növény a benne található folyadékot felhasználva vastag gyümölcshúst nevel a belsejében. Ez a fehér, kemény, ropogós, zsíros hús maga a kókusz, amit enni szoktunk. A kókusztej ebből készül, mégpedig úgy, hogy kikaparják a húst a héjából (nem könnyű munka, aki már próbálta, tudja), aztán összepépesítik vízzel (mai időkben turmixgépben), aztán átszűrik egy vászondarabon. A kapott eredmény egy krémes, tejszerű ital.

Önmagában is iható, de errefelé inkább főzésre használják (curry).

A konzervben kapható kókusztejeket gyakran visszahidratálással készítik, tehát a szárított, porított kókuszt hígítják vízzel a kívánt állag eléréséig.


KÓKUSZKRÉM

Krémesebb, sűrűbb kókusztej, általában 22 % körüli zsírtartalommal. Ezt is főzéshez használják, de a konzervekben sajnos a megfelelő állagot adalékanyagokkal érik el.


KÓKUSZROST

A fiatal kókuszt borító zöld héj az érés során kiszárad és 5-10 cm vastag, szálas, puha réteg lesz belőle. Ezt használják kókuszrost matracokhoz vagy kertekben komposztnak. Errefelé madzagot és keféket is gyártanak belőle.


KÓKUSZRESZELÉK

Kétféle kókuszreszelék van. Az egyik a nagydarabos, ami a kókusz húsából kivájva készül szárítással, és viszonylag drága termék. A másik a filléres kókuszreszelék, aminek alig van íze és fonnyadt, apró morzsácskákból áll. Ez az, amit lehet otthon bárhol kapni. Ez a kókuszolaj és kókusztej gyártásakor megmaradt hulladék, ami csak nyomokban hasonlít a kókuszra.


KÓKUSZOLAJ

A kókuszolaj úgy készül, hogy az érett kókuszokat héjastól feldarabolják (copra) és napon kiszárítják. Amikor a víztartalom már szinte teljesen elpárolgott, a megmaradt gyümölcshúst kiszedik a héjból, óvatosan melegítve-préselve kinyerik belőle az olajat. Ennek az olajnak sárgás a színe és kókuszillata van.

Rosszabb minőségben, de gyorsabban úgy tudják az olajat előállítani, hogy nagyobb hőfokon melegítik a kókuszt. Töpörtyűzsír kategória. Ez sötétebb színű és az illata sem olyan tiszta, de főzéshez még jó.

Nyugati országokban is egyre népszerűbb a kókuszolaj, de nálunk az illatmentest kedvelik az emberek. Elég hülye aromája lenne ugyebár a csirkepaprikásnak kókuszosan...

Ehhez alkalmazkodva az alap kókuszolajat finomítják. Vagy vegyi úton, vagy fizikailag. A fizikai finomítás drága és lassú, ilyenkor ásványokon szűrik át a sárga olajat. Ez halványítja a színét és enyhíti az illatát.

A vegyszeres eljárás kevésbé egészséges, viszont fehér és illatmentes olajat eredményez. Lehet választani.


SZŰZ KÓKUSZOLAJ

A legjobb és legdrágább megoldás a szűz olaj. Ilyenkor még szikkasztás előtt megtisztítják a kókuszt a csonthéjától és az alatta lévő barnás hártyától (mint a mandula). Lassan szárítják és melegítés nélkül, kizárólag préseléssel nyerik ki belőle az olajat.
Ez az olaj hófehér és kókusz illatú. Ez a legtisztább és legegészségesebb minőség. Csak megkérik az árát.

A kókuszolaj 24°C-nál magasabb hőmérsékleten folyékony. Ez alatt szilárd és fehér, teljesen zsírszerű.


+ ÖTLET

Ezen tulajdonságát kihasználva különben állati jó koleszterinszegény zsíroskenyeret lehet belőle csinálni. Illatmentes kókuszolajban (kb egy csészényi) ki kell sütni 1-2 szelet füstölt zsírszalonnát. A kókusz teljesen átveszi az ízt és illatot, kenyérre kenve tök olyan, mint a zsíroskenyér, csak egészségesebb. Tudom, mert próbáltam :-D