Aztán orosz rulett lett belőle. Egy golyó a forgótárban, tartsd a fejedhez. Húzd meg a ravaszt! Ha szerencséd van, nem az az egyszem golyó kerül épp sorra.
Majdnem mindent buktam...
Ugye pénzem már nem nagyon van, de azért Új-Zélandra még el kellett jönnöm. Hogy ne kerüljön pénzbe a nyaralásom, felvettem a kapcsolatot helpx-es farmokkal. Ez a couchsurfing módosított verziója. Ingyen szállás és kaja napi 4 órányi munkáért cserébe. Olyan farmokat választottam, amivel lefedem az országot, és ahol készítenek sajtot, és/vagy vannak lovak. Találtam egy farmot, ahol lovasíjászkodnak (LOL) és én fogok nekik sajtkészítést tanítani (LOL).
A napi munka után meg majd szépen elkirándulgatok. Így gyakorlatilag az utazáson kívül másra nem kell költenem. Ha meg még autóstoppolok is....
Szóval minden tökéletes volt a "semmi sem lehetetlen" elvhez.
Már jó előre kimentem a szingapúri reptérre, hogy korán becsekkoljak és élvezhessem a lábmasszázst meg megnézhessem az Orchidea Parkot bent. Még ez volt a szerencsém.
Új-Zélandra magyar állampolgároknak nem kell vízum. Három hónapig lehet turistaként kint tartózkodni. Kötelező viszont olyan repjeggyel rendelkezni, mely az ország elhagyását biztosítja, valamint megfelelő anyagiakkal a kint tartózkodás idejére.
Én jó előrelátóan beszereztem egy repjegyet Sydney-be. Igaz ugyan, hogy oda nem kaptam vízumot, de ezt Új-Zéland nem tudja. Meg közben kiderítettem, hogy ha csak átszálló utas vagyok Sydney-ben és nem hagyom el a repteret, akkor nem kell vízum. Úgy gondoltam, majd kényelmesen kiválasztom az elkövetkezendő 2 hónap alatt, hogy melyik nap és milyen útvonalon távozom Új-Zélandról, addig meg elég ez a jegy.
Hát nem volt elég.
Közölték velem a reptéren, hogy nem csekkolhatok be, ha nincs jegyem Sydney-ből Magyarországra.
Na, ezen azonnal vitatkozni kezdtem, mert arra nem kényszeríthetnek senkit, hogy szakítsa meg a világ körüli útját és utazzon haza. Azt kérhetik, hogy legyen jegyem, amivel kiutazom az országukból, de azt milyen jogon kéri Új-Zéland, hogy mutassam meg a Sydney-ből haza vezető utamat?
Felhívták nekem az új-zélandi bevándorlási hivatalt. Alaposan kifaggattak a telefonban, minek megyek, meddig maradok, kik az ismerőseim kint, mennyi pénzem van, stb. Gyakorlatilag az egész bevándorlási interjút lenyomatták velem telefonon. Ezek után beláttam, hogy ugyan nem fair, de szükséges hirtelenjében repjegyet szereznem Sydney-ből valahova.
Azonnal wifi, elő a laptopot, villámgyors keresés. Amit az elmúlt napokban nem tudtam eldönteni (mert olyan drágák a jegyek és annyi útvonalat kellett volna még leellenőriznem ár szempontjából), azt most 10 perc alatt el kellett intézni. Vettem gyorsan egy jegyet Sydney-ből Szingapúrba. Ugyan nem terveztem, hogy visszajövök, de ez volt a hirtelen megpillantott legolcsóbb megoldás. Aztán, hogy Szingapúrból hogyan megyek Európába vagy máshova, azt még ráérek eldönteni.
Visszamegyek a csajszihoz, mutatom neki a visszaigazolást, mondja, hogy már rendben van. De mivel nála épp ügyfél volt, a szomszéd check-in pulthoz álltam oda.
Mutatom a srácnak a jegyemet, amit épp vettem, meg jelzem, hogy a kolléganője már mindent tud. Erre a csávó csak bólogat, majd elkezdi tárcsázni a bevándorlásit. Mondom neki, hogy ne húzza már az időt, mert most beszéltem a bevándorlásiakkal és azt mondták, ha veszek egy jegyet Sydney-ből valahová, akkor becsekkolhatok. Azért ő csak telefonál. Majd pedig közli velem, hogy nem csekkolhatok be.
Mi van?!?!?! Miért?
Mert csak akkor engedheti, ha van jegyem Budapestre.
De milyen jogon kényszerít engem egy reptéri alkalmazott arra, hogy visszautazzak Európába, ha még nem az volt az úticélom?!
Ráadásul pár perce azt mondták, hogy csak vennem kell egy jegyet Sydney-ből egy országba, ahova van beutazási engedélyem.
A felháborodásomat látva a szomszéd check-in pultos, aki valami vezető beosztású, odaint magához. Elregélem neki a problémámat. Azt mondja, hogy kell egy jegy Budapestre és kész. De én nem akarok Budapestre menni, hogy rohadjon rájuk a döglött kutyájuk szőrzete.
Megint felhívjuk a bevándorlásit. Szerencsére ugyanaz a csajszi, aki interjúztatott. Legalább nem kell elmesélnem mindent elölről.
Azt mondja, az új-zélandi beutazás feltétele, hogy legyen olyan kiutazós repjegyem, ami olyan országba szól, ahova tutira beengednek. De mondom, Szingapúr ilyen, most is itt vagyok. Szerinte nem, mert a hivatalos Szingapúr Bevándorlás oldalon az szerepel, hogy rendelkeznem kell hazaútra szóló repjeggyel.
Ami tök hülyeség, mert ilyet nem kérnek Szingapúrban (Tényleg nem, utána megkérdeztem a szingapúri bevándorlást a reptéren és ők is ledöbbentek). Meg mehetek vonattal is Malájziába és az is elég ide.
Azt mondja a csaj, hogy neki az alapján kell eljárnia, ami a honlapon szerepel, és ott repjegy van, a vonatjegyet nem fogadhatja el.
Ez őrület!!!!
Akkor most vegyek egy repjegyet Szingapúrból is valahova?!
Igen, de olyan ország legyen, ahol megfelelek a beutazás feltételeinek. Bakker, azok után, hogy a szingapúri beutazásról az új-zélandi bevándorlásnak tök más elképzelései vannak, mint a valóság és mint a szingapúri bevándorlásnak, aki a tulajdonképpeni illetékes, hát nem tudom, milyen országot kockáztassak meg. Csak nem fogok 10 repjegyet venni hirtelen, mert ezek képesek és mindet végig akarják ellenőrizni.
Azért ez elképesztő!
Ahhoz, hogy Új-Zélandra elindulhassak és becsekkolhassak a gépre, rendelkeznem kell egy ausztrál és egy szingapúri beutazási engedéllyel is. És ha hosszabb útvonalon megyek valamerre, akkor minden állomást lecsekkolnak. Ezek betegek!!!!! Ez irreális! Nem tök mindegy nekik?! Nem elég az, hogy eljövök Új-Zélandról, aztán majd Ausztrália meg Szingapúr kitessékel, ha nem felelek meg? Milyen hülyeség ez?!
Mivel az idő sürgetett, már csak 40 percem volt becsekkolni, döntenem kellett.
Most vagy lemondok az egészről és hagyom veszni a Szingapúr-Auckland repjegyet, meg a Christchurch-Sydney és a Sydney-Szingapúr jegyemet, vagy veszek még egyet, ezúttal Európába. Azzal már kibékültek, hogy ha bármely EU-s országba szóló jegyet mutatok.
Volt 10 percem kikeresni egy jegyet, 10 perc a fizetésre és 10 perc a visszaigazolás megvárására, és így még épp be tudtam csekkolni, mielőtt lezárták a check-in-t.
Fogalmam sem volt, milyen jegyet vettem, el sem olvastam a feltételeket. Tök gáz volt az egész. Ráadásul nem is a legolcsóbbat tudtam megvenni, mert a dátum ugye adott volt. A Sydney-be érkezés napjához kellett igazodni, mert ott max 8 órát tartózkodhatok vízum nélkül. Pedig az eredeti terv az volt, hogy többet fizettem a Sydney-s jegyért, hogy rugalmas legyen és úgy gondoltam, majd amikor már Új-Zélandban leszek és nézegetem a továbbutazáshoz a jegyeket, ezt majd aszerint módosítom, hogy mikor van olcsóbb csatlakozás. Hát ez nem jött be, hogy penészeden be a lábujjuk. Elég nagy anyagi veszteséget okozott ez a faszkodás. Mert ha ez így le lenne írva a honlapjukon, akkor nyugodt körülmények között megvettem volna az összes szükséges jegyet előre. De nem ez van leírva. Csak annyi, hogy legyen jegyed, amivel távozol.
Na mindegy. Három órányi stressz után végül is az utolsó pillanatban becsekkoltam. A laptopom totál lemerülve, ennyit a 10 órás repülés alatti filmnézésről. Meg a felszállás előtti lábmasszázsról. Még jó, hogy 3 órával korábban kimentem a reptérre. Lemaradtam volna a gépről, ha nem szánok ennyi biztonsági időtartalékot a becsekkolásra.
A 10 órás repülőút alatt kijött rajtam a feszültség. Semmit nem aludtam. Próbáltam a repjegyeket felidézni az emlékeimben, hogy legalább utánaszámoljak, mennyivel jártam szarabbul, mint ha vettem volna egy Auckland-Bécs jegyet, amin eredetileg gondolkodtam. Ehelyett most Sydney-n és Szingapúron keresztül érkezem Münchenbe. Sokkal többért. Tiszta ideg voltam.
Reggel úgy érkeztem meg Új-Zélandra, mint a mosott szar. És persze még ezek után is benne volt a pakliban, hogy nem engednek be, mert valami nem tetszik nekik. Főleg, hogy így elcsesztem egy csomó pénzt, simán beleköthetnek, hogy nincs elég pénz nálam a kint tartózkodáshoz.
A határőrök felé sétálva elhaladtam egy TIKI előtt (a polinéziából ismert faragott, grimaszos szobor), mentemben megsimogattam és kértem, hogy intézzen valami segítséget, hogy bejussak a maorik földjére.
Az útlevélellenőrzésnél az ember nem is kérdezett tőlem semmit. Már kezdtem örülni, hogy működik a TIKI. Megnézte, én vagyok-e a képen, aztán azonnal hívta a kollégáját, hogy elkísérjen a különszobába. Jaj, ne! Gondolom, az előző napi telefonálgatás során belső üzenetet csatoltak az útlevelemhez, hogy mindenképp tartóztassanak fel belépéskor.
A bevándorlási hivatal vendégszeretetét élvezhettem 3 órán keresztül 2 másik szerencsétlen társaságában. Az egyik srác argentin volt és vele is szinte szóról szóra ugyanaz történt, mint velem. Volt egy jegye Sydney-be. Rászóltak, hogy nem csekkolhat be, erre vett egy jegyet Szingapúrba. Majd vennie kellett egy másik jegyet abba az országba, ahonnan majd a hazaútja lesz jövőre. Jövőre!!!! Merthogy ő a világ körüli útja elején jár. Szegény! Szarabbul járt, mint én. Nyilván nem fogja ezt a jegyet elhasználni.
Én közben rájöttem, hogy ha lett volna időm okosan gondolkodni, olyan jegyet vettem volna, amire lehet lemondási biztosítást kötni, és akkor simán lemondom az Új-Zélandba érkezés után, és szépen nyugodtan kiválasztok egy másik jegyet egy jobb dátumra. De ugye abban a kapkodásban örültem, hogy a wifi működik és a bankkártyám engedélyezi a tranzakciót. Ilyen ravaszkodásra nem volt kapacitásom.
Ja, igen, a repülő fapados volt, így nem kaptunk kaját. Még jó, hogy volt nálam egy fánk, azt megettem reggelire, mert különben a 3 órás vendégeskedés alatt épp beájultam volna a vércukorszintem leesése miatt.
Már dél volt, mire végre sorra kerültem és mehettem interjúra.
Megkérdezték, minek jövök, hol fogok lakni, mit akarok csinálni, meg mennyi pénzből.
Elmondtam nekik, hogy farmon fogok laki és a sajtkészítés művészetét tanulmányozom. Mivel ez csereprogram, nem kell fizetnem a szállásért és a kajáért, cserébe segítek kicsit a napi munkában. Meg hogy azért kell ez a study tour, mert otthon sajtot fogok gyártani. Igaz, hogy 2 éve hagytam ott a munkahelyemet, de közben dolgoztam és pénzt gyűjtöttem Németországban, hogy még egy utolsót utazhassak, mielőtt kecskét veszek a sajtbizniszhez és azokat ugye nem hagyhatom magukra egy fél éves utazás miatt. És miközben a fél éves ajándék szabadságomat töltöttem Ázsiában, rájöttem, hogy el kellene mennem a Cook-szigetekre, ami már szinte csak egy ugrás Ázsiából, mert hogy voltam 3 hónapot Francia Polinéziában és az is nagyon tetszett és a Cook-szigetek is tuti hasonló. És ha már Új-Zélandon vezet keresztül az utam, felvettem a kapcsolatot farmokkal, mert az majd jó lesz a saját bizniszemhez, amit alig várom, hogy megnyissak januárban. Megmutattam neki a bankszámlakivonataimat. Szerencsére elfogadták print screen verzióban (képernyőn). Őszintén bevallottam, hogy előző este óta nem volt lehetőségem frissíteni, így most a hirtelenjében megvett repjeggyel kevesebb a pénz a számlán. Megnézte. Az autóm ára forintban. Illetve annak már csak töredéke. Megmutattam neki az előre print screenelt árfolyamot és átváltást is NZ dollárra. Le sem ellenőrizte. Azért még meg akarta nézni a többi számlámat is, bár mondtam neki, hogy azokon alig van pénz (utoljára júliusban mentettem le kivonatot az ausztrál vízumigénylés csatolmányaként, de azóta azt a pénzt elköltöttem). Azért megnézte. És amit látott, az alapján még ott is volt pénz. Júliusban. Szóval gyakorlatilag ugyanazt az összeget nézte meg több számlán, több időpontban, mivel a számláim között szoktam átvezetgetni a pénzt biztonsági okokból (kártyás vásárlás, adatlopás, ne egy helyen legyen minden pénzem). Így számára kétszer annyinak tűnt a pénzem, mint amennyi valójában rendelkezésemre áll.
Hahaha... ha más szemszögből nézem... tulajdonképpen ugyanúgy megdupláztam a pénzem, mintha a ruletten a fekete nyert volna... : - D
Az interjú után a csajszi elvonult a kollégáival. Pár perc múlva előjött és intett, hogy kövessem. Ilyet már láttam a várakozás alatt. Most vagy visznek a csomagomért és azzal együtt várhatok a deportálásra, vagy minden oké és visszakísér a útlevélpecsételéshez.
Ez utóbbi volt. Én voltam az utolsó a várószobában, akit behívtak interjúra és én voltam az egyetlen, aki az ott tartózkodásom ideje alatt pozitív elbírálásban részesült. Ezt tuti a TIKInek köszönhetem.
Ja! A repjegyeimről szó sem esett. Soha senki egy pillanatra sem nézte meg, hogy valóban vettem-e jegyet a becsekkolás előtt. Ennyit erről. Megint tanultam valamit.
Legközelebb előre megveszek minden jegyet, így nem írják fel az útlevélszámomat. És sztornózható jegyeket veszek. Meg valószínűleg ilyen vízummizériás országba jövetkor az is jobb, ha az ember 2 hétre veszi a visszaúti jegyét, aztán, ha beengedték és megkapta a 3 hónapos pecsétet (más nincs nekik úgysem), akkor lehet a valódi itt tartózkodásra módosítani a repjegyet. Ezt már New York kapcsán is megtanulhattam volna.
Hát most tanuljon belőle mindenki más, aki olvassa.
Azért megragadom az alkalmat és gratulálok a New Zealand Immigration-nek, mert ezzel a 3+3 órás tortúrával abszolút győztes lett a kategóriában és a hajdani fél órás NY-i beléptetési rémálom már csak bohókás mókának tűnik mellette.
DE ITT VAGYOK ÉS EZ A LÉNYEG!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése