Közlekedés

Újabb kalandokban volt részem közlekedés címén.

Kezdődik azzal, hogy gyalogosan életveszély átkelni az utakon. Nem csak a baloldali közlekedés miatt (hogy az ember hirtelen nem is tudja, merről várja az autókat), hanem az erősebb elsősége miatt is. Aki nagyobb, gyorsabb, az mehet. Ha kicsi, lassú és törékeny vagy (ergo gyalogos), jobb, ha inkább megpróbálod az életedet az úttest azonos oldalán leélni. Van persze zebra, de ez senkit nem zavar. Van lámpa is, de gyalogosoknak ritkán. A kersztbe-kasul haladó autókat hivatott rendszerezni - már amennyire lehet. Ilyenkor, ha elég időt töltesz az út szélén ahhoz, hogy tanulmányozd a lámpaváltás szisztémáját (és ne aggódj, valószínűleg lesz időd), akkor a kanyaródók ideje alatt - életed kockáztatásával - eljuthatsz félútig. Utána meg már csak kisebb szakaszon kell futni (2-3 sáv), az már gyerekjáték : - D

Kipróbáltam a hajózást több formában, metróztam és buszoztam is. És jutott vonat meg bicikli is.

Természetesen mind nagyon drága.

A busz 7 Baht volt (50 Ft), a helyijáratos hajó 10 Baht, a távolsági 15B. Meg kellett állapítanom, hogy a metro helyi viszonylatban drága közlekedési eszköz. Alig mentem 6-8 megállót, és 30 B-ba került. Majdnem 300 Ft! : )

A vonat viszont 80 km-re (másfél óra) csak 15 THB. Igaz haramadosztály, de nincs is más a normál vonatokon. Bicikli 40 B egy napra.

A busz elég egyszerű, műanyag ülések, nyitott ablakok, kánikula. Sofőrnek lenni nem nagy kunszt. Elég, ha az ember tudja tekergetni a kormányt és nyomkodni a pedálokat meg a dudát. Utasok felvételéhez elég lassítani, az ajtót ráérünk menet közben becsukni, és elinduláskor sem szükséges megnézni, csüng-e még valaki az ajtóban. Viszont feltétlenül szükséges minden szembejövő buszost üdvözölni - lehetőleg derékig kihajolva az ablakon. Akár menet közben is. 

A buszra a jegyet kallernál lehet megvenni, aki egy hosszúkás fémhengert rázogatva sétál a buszon (ebben van a pénz, a jegy, és ezzel tépi el az átadott fecnit). Az ötlet jó. Nem kell estére berekednie azt ismételgetve, hogy jegyeket vegyenek. Olyan zajt csap, hogy muszáj észrevenni.

Hajóval Bangkok északi részére mentem el. Nem volt ott semmi látnivaló, csak hajókázni akartam. A hajó gyors (nincs dugó), gyakran jár és tiszta. Azon is jár a csörgős kaller. 

Elsőre persze rossz irányba szálltam (mert ugyanott áll meg mindkét irányba a hajó és kiírva semmi nincs) és a kaller tök segítőkész volt, nem is kellett fizetnem a rossz irányban megtett 2 megállóért (na, nem mintha földhöz vágott volna az összeg). 

A helyijáratos hajóra úgy kerültem, hogy a város modern részéből akartam visszajutni a szállásomra, de a taxik meg voltak hibbanva (200 B az 50 helyett), és hiába próbálkoztam jóóóó sokáig, nem vitt el senki rendes áron, az állami taxik meg mind utassal jártak. Úgyhogy sétáltam és integettem. Aztán végső megoldásként már majdnem bevállaltam az életveszélyes motoros taxit, mikor megszólított egy srác (turista) és javasolta, hogy menjek kishajóval. Nem is tudtam, hogy van ilyen is, hiszen a folyó nem itt folyik. Elmagyarázta, hogy a kis csatornán jár a hajó, innen pár száz méterre van a megállója és elvisz a nagy folyóig, ami az óvárost szegélyezi (onnan már nem lakom messze). És mindez 10 B-ért.

Na, ez a hajó megér egy misét!

A megállója egy híd alatt, a fák tövében van. Ha nem álltak volna ott emberek, biztos meg sem találom. 

Jön a csónak, lassít, az emberek már ugrálnak le rőla, páran már ugrálnak fel. Én azért megvárom, míg 1 méternél közelebb kerül a parthoz. Rutintalan ugró vagyok, menjünk biztosra. De remélem, azért megvár. Az ülések mind tele, megállok a széksor mögött. Mellettem két hordó. Olajoshordó. De nem csak típusra. Valóban fűtőolaj van benne. Jó lesz nem nekidőlni.

Halad a csónak, lehet kapaszkodni egy kötélbe, ami a tetőponyva alatt halad az elejétől a hátuljáig. Egyszercsak elindul a kötél a kezemmel együtt előre. Mi a fene?! Jaj, mozdul a tető! Minden álló utas lehajol és elengedi a kötelet. Követem példájukat. Á! Egy híd alatt haladtunk át, és lehajtották a tetőt. De így is majdnem súroltuk a híd alját. Hát ez vicces.

A vonat több pályaudvarról érhető el. Elég fapados. Vagyis műanyag. elvileg 3 osztály foglalható, de a sima járatokon csak haramadosztály van. A gyors vagy expressz járatokon talán van más kategória is. Az a jó, hogy a pályaudvari információnál adnak menetrendet, ami tök világos (nincs sok vonat), és ha az ember be tudja azonosítani az állomásokon kiírt helységneveket (4 kis fánk, indás csavar, duplavé, kis ciráda), akkor még helymeghatározásra is használható. 

Odafelé szinte percre pontos volt a vonat, még csodálkoztam is. Visszafelé viszont késtünk egy kicsit. Úgy másfél órát. Ami egy egész napos biciklizés (ragacs, izzadtság, napégés) után már kész tortúra volt. Viszont legalább turista party volt a vagonban.

Amikor ugyanis megállt a vonat, odajött hozzám egy ember és közölte, hogy akadály van a vonat előtt és szálljunk le, menjünk busszal. Erre 2 turista fel is pattant, hogy leszálljon, de nekem gyanús volt, hogy se egyenruhája az ürgének, se a helyiek nem mozdulnak. Elindultam megkeresni a kallert, hogy mondjon valami hivatalosat, de nem találtam. Megláttam viszont 2 másik külföldit és megkérdeztem őket, mit tudnak a témáról. Mondták, hogy náluk is járt a pasi a buszos javaslatával, de ők is csalásnak vélték. Itt nem kell ám rosszra gondolni. Nem bántani akarják az embert, csak pénzzel levenni. Plusz buszjegy. Esetleg taxi a pályaudvarig. Megvan a napi bevétel. Már, ha bedől nekik az ember.

Szóltam gyorsan a 2 másik utasnak, hogy szerintem ne szálljanak le, majd visszamentem az új ismerősökhöz, mert jó arcnak tűntek. Aztán telt-múlt az idő, a kaller megnyugtatott, hogy csak 15 percet állunk. Mi addig dumáltunk. a csajszi francia és Honkongban él (23 éves), a sráv meg olasz és abban a városban született, ahol én éltem egy évet 2001-ben (Reggio di Calabria). Ez mekkora véletlen már! : D

Gyorsan megosztottuk egymással utazós terveinket és infóinkat (meg is van, hova megyek holnap). Közben megjelent még 2 turista pár. Társaságban szívni is jobb. A vonat végülis 1 óra álldogálás után indult el, meg még késett felet, de jó társaságban repült az idő.

Ez is kreatív lehetett. . .

A bicikli meg bicikli. Két kereke van, gurul és kreatívnak kell lenni, hogy eljusson az ember a céljához. Árkon-bokron át, ha nincs más.

Pár óra tekerés után egész bátran vágtam már át az autók előtt. Meg a balra tarts-ot sem mindig tévesztettem el : )