Ferenc Józsi után továbbhaladtunk a Fox Gleccserhez, ami 30 km-rel van délebbre. A két gleccser színében és méretében különbözik. A Fox nagyobb és fehér, a FJ kékebb és népszerűbb.
Hamar megérkeztünk Fox faluba, a gleccser lábához. Jákob meghívott minket egy vacsorára az egyik helyi kávézóba. (Tök jó fej.) Kicsit aggódtam, hogy lemegy a nap, mielőtt eljutunk a tóhoz, de végülis holnap is van nap...
Időközben szóba került az éjszakai szállás kérdése is, és a fiúk felajánlották, hogy alhatok a kisbuszukban. Van egy csomagtartó polc, ami gyerekággyá alakítható és ha nem vagyok 50 kilónál több, akkor talán nem szakad majd le. Határeset...
Mire megfelelő helyet találtunk az éjszakázáshoz a tóhoz közeli parkolóban, már bealkonyult. És hűvös lett. Meg be is lustultam/tunk. Sebaj. Majd másnap megnézzük a tavat. Napfelkeltekor.
Elég hűvös volt éjszaka, pedig volt rajtam jó pár réteg. Szakaszosan aludtam. Talán ennek köszönhető, hogy teljesen lemaradtam a napfelkeltéről. Mire felkeltem, a fiúk már a tóparti étteremben reggeliztek és Papa már megjárta a tó körüli túrát. Az idő felhős volt, úgyhogy a tükröződés nem igazán érvényesült.
Egy bőséges reggeli után, - amire megint Jákob vendége voltam ("Én csak egy kévét iszom, köszönöm." "Jaj, ugyan már, egyél valamit, olyan sovány vagy!"), úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk a tó körüli sétát és azonnal nekivágunk a Fox gleccsernek.
Újabb másfél órás kirándulás.
Ideje volt nekivágni az előttünk álló hosszú autókázásnak.
A főút a nyugati parton vezet délre egy darabig, aztán Haast település közelében átszeli a Déli Alpokat. Már, ha nyitva van a hágó. A hágó ugyanis annyira keskeny és annyira omlékony a hegy, hogy nagyobb esőzések idején lezárják az egész átkelőt. Mivel az elmúlt napokban eső és hó esett több helyen, többször volt zárva az út. Az idegenforgalmi irodákban lehet érdeklődni naponta, hogy érdemes-e nekivágni a több órás útnak. Az általános az, hogy a hágó éjszakánként zárva, reggel viszont letakarítják az éjjel útra csúszott kőtörmeléket, és napközben járható. Ez az eset állt fent épp most is. Pedig esős, nyálas idő volt.
Ahogy a hágón haladtunk át, megértettük, miért tartják olyan veszélyesnek az útvonalat. Keskeny szerpentin halad a szakadék szélén, sáros, kavicsos törmelék mindenhol, szinte csoda, hogy az út még nem csúszott le a mélybe... Pár héttel ezelőtt egy lakóbusz haladt át éppen ezen a szakaszon, mikor a hegyből leszánkózott egy darab, és lesodorta az autót. Az ausztrál pár, aki a kocsiban utazott, eltűnt. Egy héttel később megtalálták az egyikük holttestét 60 km-rel lejjebb a folyóban. A másikat máig nem lelik.
Szerencsére semmi nem csúszott és omlott, amíg áthaladtunk a veszélyes zónán.
Egy bőséges reggeli után, - amire megint Jákob vendége voltam ("Én csak egy kévét iszom, köszönöm." "Jaj, ugyan már, egyél valamit, olyan sovány vagy!"), úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk a tó körüli sétát és azonnal nekivágunk a Fox gleccsernek.
Fox gleccser távolról |
Újabb másfél órás kirándulás.
Fox gleccser közelről |
Ideje volt nekivágni az előttünk álló hosszú autókázásnak.
A főút a nyugati parton vezet délre egy darabig, aztán Haast település közelében átszeli a Déli Alpokat. Már, ha nyitva van a hágó. A hágó ugyanis annyira keskeny és annyira omlékony a hegy, hogy nagyobb esőzések idején lezárják az egész átkelőt. Mivel az elmúlt napokban eső és hó esett több helyen, többször volt zárva az út. Az idegenforgalmi irodákban lehet érdeklődni naponta, hogy érdemes-e nekivágni a több órás útnak. Az általános az, hogy a hágó éjszakánként zárva, reggel viszont letakarítják az éjjel útra csúszott kőtörmeléket, és napközben járható. Ez az eset állt fent épp most is. Pedig esős, nyálas idő volt.
Ahogy a hágón haladtunk át, megértettük, miért tartják olyan veszélyesnek az útvonalat. Keskeny szerpentin halad a szakadék szélén, sáros, kavicsos törmelék mindenhol, szinte csoda, hogy az út még nem csúszott le a mélybe... Pár héttel ezelőtt egy lakóbusz haladt át éppen ezen a szakaszon, mikor a hegyből leszánkózott egy darab, és lesodorta az autót. Az ausztrál pár, aki a kocsiban utazott, eltűnt. Egy héttel később megtalálták az egyikük holttestét 60 km-rel lejjebb a folyóban. A másikat máig nem lelik.
Szerencsére semmi nem csúszott és omlott, amíg áthaladtunk a veszélyes zónán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése