4000 sziget

2013. május 7-8.

Laosz legdélebbi részét, a Mekong folyó egyik szélesebb szakaszát hívják 4000 szigetnek. A név magáért beszél. Aprócska, sokszor alig pár négyzetméteres szigetecskék tarkítják a térképet. A folyó itt egyben országhatár is, úgyhogy egyes kis szigetekről át is lehetne "ugrani" Kambodzsába.

Egy Don Det nevű szigetről hallottam, hogy szép is, olcsó is, Lionelnek is a listáján volt, tehát oda tartottunk.

Az autostop végállomásáról csónakkal jutottunk át Don Det-re.

Nem túl nagy sziget. . .

Jó, hogy nem kell sokat sétálni a napfelkelte megtekintésétől a napnyugtai pihenésig

És valóban olcsó. Panorámás bungaló 3 EUR. Oké, oké, nincs privát fürdő, de azt itt már el sem várja az ember.

Mondjuk, többnyire jobb is, ha messzebb van a WC és nem kell szagolni.

Dondet beillik a sorba Ton Sai és Pai mellé a Léhaság-szigetcsoport tagjának. Ide azért jönnek az emberek, hogy heverjenek. A bungaló teraszán a függőágyban, az étterem teraszán a párnákon, a strandon a homokban vagy bárhol, ahol jól esik.

A másik két Léhaság-szigeteki helyszínhez hasonlóan itt is boldogok az ételek. Sőt! Itt 10.000 Kip (1 EUR) plusz pénzért BÁRMELY ételt elkészítik vicces verzióban. Happy grillcsirke. Különben Ázsiában szigorúan tilos a drogfogyasztás! Gondolom, ha ellenőrzés érkezik, majd azt mondja az étterem, hogy azért hívják boldognak a csirkét, mert smile-t rajzolnak a tányérra majonézzel. Vagy a táp- és ketrecmentes tartás miatt? : )

Különben ázsiai országokban az ember már attól vidámabb, ha belepillant egy bármilyen standard menübe. Szok kici ócó.

Variációk züldségre egy oldalon
Ja, bocs, szöldségre
Vagy zölcségre
Esetleg szöltség?
Talán mégis inkább zéltsög.

Alkalmazkodva a helyi szokásokhoz, első napunkon mi is csak hevertünk. Állati, elviselhetetlen meleg volt, erőnk sem lett volna messzire menni. Elvonultunk reggelizni, majd ottfelejtődtük délig a friss gyümölcsökből készített shake-et iszogatva. Délután átmentünk egy másik étterembe, ahol egy sör mellett megismételtük a délelőtti gyakorlatot. Nehéz nap volt.

Másnap aztán erőt vettünk magunkon és biciklit béreltünk. Átkerekeztünk a szomszéd szigetre, ahol egy vízesést volt érdemes megnézni, meg a tájat, meg a helyi embereket. Fürödtünk is egyet a Mekongban, meg lefotóztuk a helyi templomot.

Miután hősiesen végrehajtottuk a kötelezően előírt turista-feladatokat, boldogan (na, nem happy szinten) hevertünk le ismét egy teraszon.

Ennyi volt a 4000 sziget. Utolsó napjaim Laoszban.