2013 május 26.
Az volt a terv, hogy a Nyúlszigetet elhagyva a reggeli busszal átugrunk Sihanoukville-be, ahonnan másnap reggel áthajózunk Koh Rong szigetére. Szintén tengerpart, szintén semmittevés.
Aztán ahogy megérkeztünk a szárazföldre (és leküzdöttem a sokkot), kiderült, hogy az a busz, amivel kalkuláltunk, nincs is. Van helyette drágábban turista minibusz. Brendon kitalálta, hogy jobban járunk, ha inkább átmegyünk a szomszéd városba, Kampotba, ahonnan tuti olcsóbban járnak a buszok, mert a helyiek is ezen az útvonalon jutnak el Sihanoukville-be. Ha meg mégsem lesz olcsóbb, akkor azonos áron láttunk még egy várost. Mivel én is hasonlóan szoktam gondolkodni, nem jelentett problémát útirányt változtatni.
Helyi járattal áthaladtunk Kampotba.
Nem sokat vártunk a helytől, ezért is ugrottuk át idefelé jövet. Kellemesen csalódtunk.
Hangulatos Mekong parti kisváros, tele külföldivel (kezdődik a minden sarkon ismerősre akadunk útvonal) és turistáknak készített, Pesti Est jellegű ingyenes programújsággal, meg parti sétánnyal.
A lakók az utcán élik a közösségi életet. A gyerekeknek ingyen trambulin, a kamasz fiúk meg egy dekázás-féle játékkal szórakoztatják magukat. Egy tollaslabdát passzolgatnak egymásnak mesterfokon.
A város nem csak a borsültetvények miatt nevezetes. Jelentős a sótermelése is, és Ázsia egyik legmegosztóbb gyümölcse, a durian a város jelképe.
A durian egy emberi fejnél nagyobb, kívülről rücskös gyümölcs, ami furcsa szagot áraszt. Sokak szerint ázott zokni szaga van, de az íze jó, ezért javasolt nem szagolni, csak enni. Valaki vagy szereti, vagy utálja.
A városban minden sarkon kapható durian. Elég drága cucc. Kilója 4-5 dollár és egy gyümölcs legalább 3 kilós. Úgyhogy még nem kóstoltam, pedig hol máshol, ha nem a termesztés központjában?!
Annyira megtetszett a városka, hogy másnap is maradtunk. Robogót béreltünk és a sokaktól hallott Bokor Nemzeti Parkba látogattunk el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése