Egy barátom, akit még decemberben, a Keybar-ban ismertem meg, felajánlotta a kanapéját szálláss céljára.
A 14-ik utcában lakik, ami pontosan 1 saroknyira van a Keybar-tól. Szuper! Legalább nem kell sokat gyalogolni buli után.
Úgy döntöttem, utolsó NY-i napjaimat céltalan bolyongással töltöm. Már úgyis mindent láttam a városból, ami érdekelt, inkább csak élvezem az atmoszférát.
Mint értesültem, a 12-ik utcában több éve mőködik egy magyar könyvesbolt. Délelőtt meg is látogattam. A tulaj, Miki Amerikában született, de gyerekkorától rendszeresen járt Magyarországra, és a 80-as években szépen ki is használta a "nem york-i srác" státusszal járó előnyöket. . . : )
A könyvesbolt alatti pincét a budapesten megszokott stilusban klubként üzemelteti. Magyar szinjátszókör tart előaadásokat, magyar művészek alkotásaiból rendez kiállitásokat, és néha magyar zenészek lépnek fel (Hobo, Delhusa Djon).
A magyar vonulatot követve vasárnap elnéztem a 82-ik utca környékére, ami hagyományosan a magyar negyed - volt valaha. Itt található a Magyarok Háza, a Magyar Könyvtár, és állitólag több magyar üzlet is. Nem vittem túlzásba a magyar vonatkozások keresgélését, de a Magyar Házat azért megleltem.
Péntek este magyar party alakult ki a Keybarban. Megismertem 2 magyar társaságot. A lányok már 10 éve kint élnek. A másik brigád pár hónapja érkezett csak valami munkahelyi csereprogramra, és nem is maradnak sokáig. Érdekes érzés úgy bulizni new York-ban, hogy körülöttem csupa magyar táncol.
Szombaton sem volt hiány új ismerősökben. Fogyott az Unicum, ment a sztorizgatás, ki hogy került ide, mióta, miért. Különböző korosztályok, kalandok, életutak, és a végén mindenki a Keybarban köt ki : )
Vasárnap egy couchsurferrel bandáztam. A srác anyja magyar, apja indiai, NY-ban született. Elég jól beszél magyarul, de azért maradtunk az angol társalgásnál.
Szombatra beterveztem egyik kedvenc útvonalamat is: Staten Island Ferry.
A komp ingyen szállit át Staten Island-re, ami Manhattantől délre található. Sima lakóövezet, semmi érdekes. Ami mégis érdekessé teszi, az az, hogy a komp a Szabadság szobor mellett halad el és Manhattant is 30 percen keresztül lehet a legjobb poziciókból fényképezni. A sötétedés előtti utolsó komppal mentem, igy odafelé még világosban készitettem képeket, visszafelé meg megvártam a következő járatot, igy a kivilágitott Manhattan látványát is élvezhettem.
Ma pedig, hétfőn, verőfényes napsütésben elhagytam Manhattan-t, és 2 órányi metrózással kivergődtem a reptérre.
A csomagom persze túlsúlyos volt, ahogy számitottam rá. Ki-be rakosgattaam a ruháimat a reptér egyik sarkában, hogy elkerüljem a túlsúly kifizetését, majd mire odakerültem a check-in-hez, egy másik ügyintéző ült ott, és meg se mérte a táskámat . . . Na persze ez nem panasz : )