2013. január 31., csütörtök

Pál ma tál

Holnap meg bögre. Bruhaha. De sz@r volt. ^^

A múltkori pálmakalap után pálmatálat készítettünk.

Ez sokkal egyszerűbb és hasznosabb. És szerintem szomorú fűz leveleiből vagy nádból vagy más otthon található cuccból (bútorszállító heveder és akkor van egy függőágyad) is elkészíthető.


ÍGY KÉSZÜL:

  1. Vágj le a pálmaágról 4 db, egyenként 3 levélből álló szakaszt. Kettesével tedd őket egymás mellé, és fűzd át a leveleket egymás alatt-felett. 
  2. Most a két X-et fordítsd egymással szembe, és kezd a leveleket egymás alatt-felett átfűzögetni. Kezd a legszélsővel és fűzd át az összes levélen, ami keresztben halad előtte. 
  3. Ha minden átfűzögetted, a kilógó végeknél fogva húzd szorosra a szövést.
  4. A kilógó végeket hajlítsd vissza, és fűzögesd megint a keresztben haladók alá-fölé.
  5. Csináld meg ugyanezt a másik oldalon is.
  6. Húzd szorosra a szövést. Készt az alap.



  1. A tál végeinél kilógó szálakat többféleképpen lehet "elvarrni".
  2. Összefonhatod őket 6-os fonással, ami gyakorlatilag ugyanaz a művelet, amit eddig csináltál: fűzd őket egymás alá-fölé szisztematikusan.
  3. Ha kész, a rövid végeket rejtsd el a tál hátoldalán. (Ez, ha megszáradt, le is vágható.)
  4. Ha a tál másik végét is összefonod, csónak alakú tányérod lesz. Ha nem, akkor felakasztható bortartó.
  5. Ha meg egyáltalán nem fonod a végeit, lehet simán csomót kötni rá és akkor lapos gyümölcskosarad lesz.




Ha nagyobb tálat szeretnél, 3 helyett több levélből álló szakaszokkal kezd a szövést. Ha kerekebb vagy érdekesebb formájú tálat akarsz, válassz különböző számú levélből álló szakaszokat.

Ez a tál 3-4-4-5 levélből álló szakaszokból készült


2013. január 30., szerda

Monoi és vanília


Tahiti neve szorosan összekapcsolódik a helyben gyártott, híres testápoló olajjal, a Monoï-val. Helyben préselt kókuszolajban Gardenia tahitensis-t, avagy Tiarét pácolnak, ettől a kókuszolajnak kellemes, kicsit bódító illata lesz.

A Tiare virág Tahiti egyik jelképe. Fehér virág, amit a helyiek a fülük mögé tűznek. A nők a kinyílt virágot hordják, a férfiak a nyílatlant. Családtagok és vendégek köszöntésekor ebből készítenek virágfüzért az érkezőnek vagy távozónak.

A kókuszolajat a szárított kókuszból készítik. A különböző szigetek lakói által összegyűjtött és előkészített koprát (feldarabolt, héjatlanított, kiszárított kókusz) Tahitin vásárolják fel. A kipréselt kókuszolajat szűrés és tisztítás után illatosítják Tiarével, Ylang-ylanggal vagy tahiti vaníliával.

Az olaj csak természetes összetevőket tartalmaz, hidratálja a bőrt, parfüm helyett is ideális, a Tiare illatú pedig szúnyogriasztóként is szolgál. Valamilyen rejtélyes okból nem szeretik a szúnyogok.


A Monoi gyártásának állomásai élőben is megtekinthetőek



Vanília

A vanília termesztéséről már korábban írtam.

A tahiti vanília jellegzetessége, hogy sokkal erősebb az aromája, mint a más országokból származó vaníliának. A rudakat nem szárítják ki, hanem még szikkadt állapotban vákumcsomagolják, így jobban őrzik az illatot és ízt.


Nem csak rúd formában kapható. Praktikus a vanília őrölt változata. A rudakat szimplán, mindenestül leőrlik, így sütés-főzés közben könnyebben adagolható.

Készítenek belőle vanília pasztát is. A pépesített vaníliát alkohollal és cukorral keverik, és szép, de nem túl praktikus hosszúkás üvegben árulják.

Hozzá lehet jutni vanília kivonatként is. A vaníliát ez esetben alkohollal és vízzel oldják. Ez annyiban jobb a pasztánál, hogy nincs benne cukor.


Trükk:

A helyiek a vaníliát nem úgy használják, hogy kikaparják a magját, és azt főzik bele az ételbe. Felszeletelik a rudat 2 cm-es darabokra, a darabokat főzik az étellel együtt, a főzés végén kiszedik, megmosssák, és még 2-3-szor fel tudják használni ugyanígy.




WEBSHOP : )

Van még hely a hátizsákomban. Ha valaki Tahiti Vaníliára vagy Monoira vágyik, jelezze péntekig. Korlátozott számban veszek fel megrendelést : )


Monoi - 120 ml - 1000 Ft
Vanília rúd 25 g (6-7 db)   -  2500 Ft
Vanília paszta - 120 ml - 2500 Ft
Vanília por - 20 g - 2500 Ft
Vanília kivonat - 50 ml - 2500 Ft

2013. január 28., hétfő

Bloggerina

Beneveztem egy Blogger versenyre.

Annyian mondtátok, hogy élvezhető stílusban írok, hogy most már kíváncsi vagyok, mi erről egy újságíró véleménye. 

A Nők Lapja Cafeblogja hirdette meg a versenyt.

Ha elég sokan szavaznak rám, és bekerülök a legjobb 50-be, akkor a Nők Lapja Café zsűrije elé kerül a blogom.
És ha oda kerül és ha tetszik nekik és ha látnak fantáziát bennem, akkor az még jó is lehet nekem.

Akár még újságírói munkát is ajánlhatnak. Wow!

Meg lehet laptopot is nyerni, de az most tényleg tök mellékes (elégedett vagyok kicsinyke Netbook barátommal).

A zsűri csak akkor fogja elolvasni a Blogomat, ha az első 50 legtöbb szavazatot kapott blog közé kerülök. És közel 400 blog van versenyben. És köztük a Tékasztorik is, ami egy nagyon nagyon népszerű blog. . .
Szóval nem lesz egyszerű, de próba cseresznye. . .


A szavazás mától indult és 2013. február 17-ig tart.

Szavazni Facebook regisztrációval lehet. Ha be vagy lépve a Facebookon, elég, ha csak a linken található "SZAVAZOK" gombra kattintasz. Egy Facebook fiók 5 blogra adhat le szavazatot, de a verseny alatt egy blogra csak egyszer tudsz a Facebookodról szavazni.



Ha szoktad olvasni a blogomat, az alábbi linken tudsz szavazni rá:


Ha nem szoktad olvasni, de jó fej vagy és szavazni szeretnél, itt a link:


Ha nem szoktad olvasni, nem is akarod, sőt, azt sem tudod, ki vagyok, csak valaki megkért, hogy szavazz, itt teheted meg:


Ha csecsemő korú gyereked van és a nevében létrehoztál Facebook oldalt, akkor az ő nevében is szavazhatsz. Itt:


Ha a kutyádnak, macskádnak, nyuladnak hoztál létre Facebook regisztációt, ide kattints:


Egyéb állatok, klubok, kedvenc szobabútor, vadászreflex íj, imádott körömlakk, kedvenc sorozat, kedvenc szín, kedvenc közmondás számára létrehozott Facebook fiók esetében pedig ezt a linket használhatod:


Ha pedig nem tudsz olvasni, de szereted a színes piktogramokat, kattints az alábbi képre:




Mindenkinek köszönöm a szavazást! 

Ha esetleg ismerőseitek körében is hirdetitek az igét és ők is szavaznak, extra köszönet érte.


* A Szavazok gomb nem mindig működik sajnos. Nyomkodjátok kitartóan. A Like gombot NE nyomjátok. Azt nem veszik figyelembe a végén. Köszi : )


2013. január 22., kedd

Szerencsés Mr C


Egyik lakótársam, Charles haverja érkezett hozzánk Franciaországból.

A srác 3 hétre jött Polinéziába nyaralni. Búvárkodni szeretne.

Valami furcsa keresztneve van, nem is értettem rendesen. Gondoltam, majd Lioneltől megkérdezem. Kiderült, hogy halvány fogalma sincs neki sem. Egy hétig próbáltuk elcsípni a nevét, mikor mások szólították meg, de senki nem nevezte nevén a gyereket. Egy hét után meg már ciki lenne megkérdezni, úgyhogy magunk között elkereszteltük Mr C-nek. 

Mr C első itt töltött napján elhaladt Papeetebe és repjegyet vásárolt Bora Borára meg Rangiroára búvártanfolyam elvégzése céljából. Második itt töltött napján elugrott búvárkodni, hogy ráhangolódjon a merülésre. Aztán meg aznap délután bevonult a kórházba, mert merülés közben vér folyott a füléből. Este hazaengedték, de 4 hónapra eltiltották a búvárkodástól és 1 hónapig repülőre sem ülhet. Hogy hogy repül vissza Európába 3 hét múlva, az még rejtély. Mindenesetre erős a gyanú, hogy valamiért nem az a sorsa, hogy ő itt most búvárkodjon : )

Azért Mr C nem ijedt meg az árnyékától (sem a vérétől), és másnap bátran repülőre ült, hogy megnézze Bora Borát. Ha menni kell, hát menni kell. Azért annyit javasoltam neki, hogy a repülőn a szakadt dobhártyája felőli ablakhoz üljön, mert ha le- és felszállásnál véletlenül túl nagy lenne a nyomás, legalább ne a mellette ülőre spricceljen a véres agyvize.

Mr C - minden látszat ellenére - szerencsés ember. Épségben megúszta a repülést, és a - szigorú tiltás ellenére elkövetett - tengerben úszás közben sem szedett össze fülgyulladást. De azért a rangiroai repjegyét lemondta.

Mr C különben rettenetes békés nyugalommal rendelkezik, naphosszat üldögél a kanapén olvasgatva, semmin nem aggódik, mindig derűs mosoly ül az arcán, és még azt is különösebb izgatottság nélkül veszi tudomásul, ha váratlanul kiesik a kezéből a füves cigi.


Charles ezzel szemben sokkal lendületesebb. Igaz, lendülete nagy részét arra fordítja, hogy egy barátnőre tegyen szert. Ennek érdekében kirándulásokat, vasárnapi reggeliket, esti összejöveteleket szervez.


Pár nappal ezelőtt kajakozni invitálta két kolléganőjét. Lionel felfújható kajakjával négyen szálltak vízre (Mr C is).

Tahiti tengerpartjának jellegzetessége, hogy a part menti kb 300 méter széles sávban sekély a víz (korallzátony), aztán ahol a hullámok megtörnek, hirtelen mélyül a víz és kezdődik a nyílt óceán. Az óceán oldalára a halászok az átjárón szoktak átevezni, ahol a korallzátony megszakad, viszont a víz sodrása nagyon erős. A halak is itt közlekednek, a ragadozók meg ide járnak ragadozni. Hogy a delfinek pontosan mit csinálnak itt, azt nem tudom, de esténként ők is itt tobzódnak és szaltóbemutatót tartanak.



Szóval a hajó és legénysége nekiindult a lagúna (és a lányok) meghódításának.


Sütött a nap, igazi strandidő volt. Egy darabig. Aztán - ahogy máskor is lenni szokott - hirtelen felhők lepték el az eget és lóbálni kezdte a lábát az eső.

Ez az a pillanat, amikor a part felé kell venni az irányt. Mert lehet, hogy csak szemerkélni fog az eső, de lehet, hogy őrületes vihar támad. Trópusi éghajlat, esős évszak. Ember nem mondja meg, milyen idő várható.

Bátor tengerészeink csak nem tűnnek fel a láthatáron, Lionellel kezdünk aggódni.

Elő a távcsövet.


Igen, ott vannak a vízen, jó messze,  de nem eveznek. Mintha csak nézelődnének. Nem látják a felhőket?! Vagy elhagyták az evezőket és bajban vannak?! Mivel pánik jeleit nem mutatják, tudomásul vesszük, hogy szándékosan nem eveznek a partra.


Eltelik fél óra, besárgul a levegő, csepereg az eső. Már tényleg itt kéne lenniük. Távcső elő. Úgy látszik, már a part közelében vannak, de mintha többen lennének. Elő a fényképezőgépet. Zoom. Felnagyított kép elemzése közösen. Hmm. Itt mintha még egy csónak lenne. És ők abban ülnek, nem a kajakban. Lehet, hogy tényleg elhagyták az evezőt? Vagy korallra eveztek és léket kaptak? Mindenesetre a létszám megvan, segítségük is akadt, nagy baj már nem lesz.

Úgy egy óra elteltével megérkezik a hős csapat. Az utca felől. Cipelik a kajakot. Csurom vizesek.

Mégis mi történt?

Elmesélik, hogy áteveztek az átjárón. A nyílt óceánon aztán láttak egy csapat delfint (vagy 40-et) és őket bámulták. Ugráltak a delfinek, repült az idő, közben beborult az ég, de nem aggódtak, mert hiszen idefelé tök gyorsan eveztek, majd visszafelé is gyorsak lesznek. Az, hogy az átjáróban kifelé irányú a sodrás, valahogy nem jutott eszükbe. Elkezdtek visszafelé evezni, de az áramlat győzött 4:1-hez. Nagy volt a hullámzás (a nyílt óceán már csak ilyen. . . ) és felborult a kajak. Ekkor lettek csurom vizesek. És ekkor hívták a parton nézelődők a tűzoltókat. Visszamásztak a kajakra, semmi bajuk nem volt, de közben eleredt az eső. Kievezni reménytelennek tűnt, de azért még mindig viccesnek látták a sztorit (nem tudom, ebben mekkora szerepe volt a befőttesüvegben magukkal vitt dohányárunak). Aztán szerencsére megérkezett a mentőcsónak és bevontatta őket. Motorral. Mert anélkül a halászok sem mennek át az átjárón. . .

Tahiti legolvasottabb napilapja másnap
LOL
(Azonnal bekereteztük)




Pálmakalap


Még jó, hogy Lionel a polinéz kultúra megszállottja, és mindent megtanult a helyiektől, amit élő ember megtanulhatott. 

Beszél polinézül, ismeri a halfajtákat, a vadon termő gyümölcsöket, el tudja készíteni a tradicionális ételeket és ha kell, pálmából fon kalapot.

Ez utóbbit én is meg akartam tanulni.

Hogyan készítsünk kalapot a kókuszpálma leveléből?





Rövid verzió:


Végy egy pálmaágat. Vágj le belőle egy akkora darabot, ami körbeéri a fejed. Fond össze a leveleit ízlés szerint. Kész.



Részletesebb verzió:


  1. Végy egy pálmaágat. 
  2. Vágj le belőle egy akkora darabot, ami körbeéri a fejed. 
  3. Rögzítsd a végeit kör alakban
  4. Fogj meg 4 egymás melletti levelet. Fűzd az elsőt a 2.sz. fölé, a 3.sz. alá és a 4.sz. fölé, majd vezesd ki a levelet a kör közepénél
  5. Fogj egy új levelet (5.sz). Fűzd a 2.sz-t a 3.sz. fölé, a 4.sz alá és az 5.sz fölé, majd vezesd ki a kör közepénél
  6. Ezt ismételd, amíg körbe nem érsz és elfogynak a levelek
  7. Igazgasd el a kalap karimáját és a középre vezetett leveleket
  8. Rendezz a közepén 5 egymás melletti levelet egymás alá, majd fűzd az 1.sz-t a 2.sz fölé, a 3.sz alá, stb, mint az előbb
  9. A levelek végét vezesd a karima alá
  10. Ha kitartó vagy és elég hosszú levelei voltak a pálmaágadnak, a fonás körbeér és lesz egy SK kalapod
  11. Ha nem, akkor még mindig használhatod a kreálmányt frizbinek : D




2013. január 21., hétfő

Kis Tahiti


Tekintve, hogy 2 hét múlva vissza kell térnem a mesebeli paradicsomból a hóokádó sárkány birodalmába, kicsit igyekszem kihasználni utolsó napjaimat és megnézem, amit eddig halogattam.

Tahiti Iti-ről, a félszigetről már írtam. De mikor nemrég ott jártunk, csak egy részét néztük meg. Ideje volt teljesen körbejárni Kis-Tahitit.

A félsziget északi oldalán indultunk körbe. Ezen az oldalon több vulkanikus eredetű, fekete homokos strand található. A növényzet inkább kontinentális, mint trópusi. Pálmafák alig-alig akadnak, lombhullatókat, cserjéket és kerti haszonnövényeket viszont mindenfelé láttunk. 



Mivel a félsziget alapvetően egy hegységből áll, melynek lankái lakhatásra alkalmas területként nyúlnak a tengerbe, csak egy autóút áll rendelkezésre, de az sem vezet teljesen körbe. Az északi oldalról a délire csak Nagy-Tahiti felől lehet eljutni, a hegyeken keresztül és a félsziget csücske felől nem. 


Ment, ment, mendegélt, amíg az út végéhez nem ért...
Fordulj vissza vagy menj gyalog!


A házak az út hegy felőli oldalán épültek, a tenger felőli oldalon csak a part (strand) van.

Házak Tahiti Itin

Utcák Tahiti Itin


Az utóbbi idők nagy esőzései miatt a különben szinte száraz patakok folyókká duzzadva rohannak az óceánba, tejeskávéra emlékeztető színben oldva a lejtők agyagos talaját, a házak mögötti hegyoldalakból pedig számtalan időszakos vízesés ered.


Torkolat



Az infrastruktúra kicsit gyengébb, mint Tahitin. Éttermet nem találtunk, a büfé zárva volt és máma már a benzinkút sem hasadt tovább.



A temető viszont kisebb falunak is beillik.



2013. január 19., szombat

Villámkoktél

Az elmúlt 3 hétben egy rosszabb amerikai sorozat szerepelőinek életére hajazott az aktivitásunk.

Reggeli után kis pihi a kanapén. Délig. Gyors ebéd, majd különböző tervek szövögetése a délután eltöltésére vonatkozóan. Délután 3-kor sajnálkozás afelett, hogy megint hogy elszaladt az idő és jajdekár, hogy nem mentünk semerre, mert ilyenkor meg már ugye késő, mindjárt este van. Inkább nézzük meg a naplementét (kötelező napi program), vagy játsszunk le egy darts-partyt.

Mi ezt nézzük Barátok közt helyett


A semmittevés varázslatos nyugalmát csak egy-egy házibuli zavarta meg, amiből viszont akadt bőven.

Vagy hozzánk toppantak be haverok egy esti italra, vagy minket hívtak meg valakihez. Ilyen baráti összejövetelek 3 naponta adódnak, úgyhogy az ember folyamatosan azt érzi, hogy történik valami esemény a mindennapokban. Máris igazolt a kanapén döglés napközben.

Egyik este - meglepő módon - épp a kanapén ültünk, és gitározgatással, dartsozással színesítettünk a soha véget nem érő nyaralás nehéz pillanatait, mikor valakinek eszébe jutott, hogy inni kéne egy koktélt. 

Hja, kívánságok születnek, a hűtő meg szinte tök üres.

Két fiú felpattant, berohant a konyhába, majd nagy röhögés után, alig 2 perc elteltével egy tál punccsal jelentek meg a teraszon. Ezt meg hogy csinálták? 

Pillanatok alatt a tál fenekére néztünk (merthogy tök finom volt), aztán a második adag puncs elkészítését már mindenkinek látnia kellett.


Kamera, stopper készenlétben. Hajrá!


Vaníliás banánlé (ez itt dobozos italként kapható),
ananászlé, friss mangódarabok,
friss banándarabok, lime, cukor, tahiti rum. 

Dolgozik a versenyszellem, villámtempóban darabolják a banánt, hámozzák a mangót, borítják a tálba a rumot, repkednek a hozzávalók, közben parodizált francia tájszólásban kommentálják a főzőshow-t. Tiszta profik, pedig először (na jó, másodszor) csinálják.

Szintidő: kevesebb, mint 1 perc.  Wow! : - )





Vicces előadás volt, a puncs megint isteni lett, pedig semmi extra nincs benne (a sztoriban sem, de ilyen aktivitás mellett már ez is eseménynek számít : D )



Egy perces villámkoktél - sűrű időbeosztással rendelkező, elfoglalt embereknek : D


2013. január 18., péntek

Rivalló


A rangiroai pijjegő kiscsirke után nem hittem volna, hogy találkozom még idegesítőbb madárral.

És de.

Korábban is hallható volt néha esténként egy éles, sivító, sikoly-szerű hang a távolból, de miután analizáltam annyira, hogy megállapítsam, nem emberi halálsikoly, nem is foglalkoztam vele.

Egészen addig, amíg a hangot kiadó madárka le nem telepedett az udvarunkon. A szoba ablaka melletti kőkerítésen.

Az élmény leírhatatlan.

Napfelkelte előtt kezdődik. Úgy 4 óra tájban. Éles, magas hangon sivít a madár. Olyasmi, mint a hajdani úttörősíp hangja. Kellemetlenül éles, de legalább vészhelyzetben jó messziről lehetett vele morze jeleket adni.

 
Szóval a madár 4 órakor elkezdi a Morse ABC szerinti nullát kódolni. Táá táá táá táá táá. Ez csak a ritmusa. Hanggal kombinálva inkább fíííííí-fíííííí-fíííííí-fíííííí-fíííííí, de maradjunk a Morse jeleknél. Olyan 200 db nulla után a madár lejátszik további 160 nullát. Ekkorra már tele az ember feje a hanggal, de még próbál visszaaludni.

Madárka őrzi a ritmust, másodpercenként 1 db 1 mp-ig tartó hangot ad ki. Ez egy könnyed hajnali matematikai műveletként egyenlettel is felírható. Percenként 30 táá az óránként 1800, osztva a nullával (tudom, ez igazából értelmetlen művelet, de ebben az esetben a nulla az 5), kijön a 360.  Ami egy teljes kör. Vagyis X nem más, mint a kör közepe, a célkereszt, amit az ember képzeletben a madárka fejére helyez, mielőtt meghúzza a ravaszt.

Hajnali 5 volt, 1800 sípolás után rezignáltan előkotortam a füldugómat és aludtam tovább fél 7-ig. Sanszos volt, hogy a madárka kisípolja magát addigra és eltakarodik az ablak alól. De nem. Hihetetlen, de másfél óra múlva még mindig ott sikoltozott. Nem akartam még felkelni, de kezdett a gyomromban valami fekete érzés kibontakozni. Mindenki tudja, milyen az, amikor a ház előtti közért vagy egy autó riasztója megszólal éjszaka és órákon át vinnyog. Hiába  a füldugó, az ember teste átveszi a rezgést, lüktet a vérben az éles hang, hullámzik a sejtfalak között a feszültség. Reggel 8-ra (4 órányi sivítás, azaz 7200 db sípolást követően) a sejtfalak közötti feszültség kitörni készült.

Egyáltalán milyen kretén fajzat ez a madár?



Kimegyek a kerítéshez.

Meglepetééés!

Nem, nem Harry Potter kapott a reggeli levélosztásnál rivallót.

A recsegő hangú békamadaraink ülnek a falon.


Ez a hang belőlük jön?!

A nőstény szinte hasal a hím lábai előtt, furcsán erotikus mozdulatokkal böködi a pasi begyét. Mintha masszírozná. . .  (Közben négy negyedes ütemben sivít.) A hím csak álldogál mozdulatlanul. Látszólag nem érdekli a téma. Látszólag. . . Mert ezt a borzasztó visítozást egy pasi sem viseli el, ha nem szex esélye lóg a levegőben. . . : )

A nőstény felfelé gyúró mozdulatokkal matat a hím mellkasán. Majd a nyakán. Aztán a hím kinyitja a száját, a nőstény meg lelkesen csipegeti ki a tátott csőrből a felöklendezett ételt. Közben persze nem hagyja abba a süvöltést. Érdekes szertartás. Gondolom, azzal a hímmel akar párosodni, amelyik alkalmas lesz később a fiókák táplálására. Vagy nem tudom. Mindenesetre elég egyoldalúnak tűnik a vonzalom. . . Percekig nézem őket, ezt a jelenetet ismételgetik. Elképesztő. Ha belegondolok, hogy hajnali 4 óta ez megy. . .   Mozdulj már rá, Béla!

"Repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg. . ."


Béna-Béla csak álldogál mélán, mi meg reggelizni akarunk. Ti meg, madárkák, amit ennyi idő alatt nem végeztetek el, azt már úgysem fogjátok.

- Ideje elkotródniuk - gondolja Lionel is, és egy kőhajítással véget vet filmes karrieremnek (meg Béla dilemmájának is).

De legalább csendben (a tenger morajlását hallgatva) reggelizünk.


2013. január 17., csütörtök

Kókuszevő rák


Vízi állat. Hátrafelé halad. Ollója van. Mi az? 
Igen, igen, ez így könnyű.

És ha azt mondom: Vízi állat. Hátrafelé halad. Ollója van. Fára mászik. 
Szűkül a lehetséges válaszok köre, nem?

Pedig a válasz ugyanaz. Rák.

Polinézia egyik különlegessége a kókuszpálmára mászó rák. Jellemzően a Tuamotu szigeteken fordul elő.



Ezek a rákok éjszaka kapaszkodnak fel a pálmafák törzsén 4-5 méter magasságba, hogy  hozzáférjenek a friss kókuszhoz. A páncéljuk színe azúrkék és csokibarna (trendi, nem?), több kilósra nőnek és kókusz illatú a húsuk. Meglepően szép állatok. 

Viszont miután létfenntartó tevékenységük szorgos gyakorlása szöges ellentétben áll a kókusz betakarításából élő polinézek érdekeivel, szimplán szépnek lenni nem elég ahhoz, hogy elnyerjék a helyi lakosok szimpátiáját és megőrizhessék életterüket. 

Elterjedt szokás a kókuszpálmák megbádogozása. Alumínium lapokkal körberakják a pálma törzsét, így a rákok (és a patkányok) nem tudnak felmászni a kókuszdiókig. Ennek köszönhetően ma már csak a Tuamotu zátonyok távolabbi (lakatlan) motuin élnek ilyen rákok.


2013. január 16., szerda

Fű, tetkó és Mana


Pakalulu

Fű polinéz nyelven.

Itt mindenki füvezik. Mindenki. A társasági élet tartozéka a körbejáró joint. És nem azért, mert hippi vagy romlott és lepukkant emberek körében mozgok. Ez itt szimplán a kultúra része. A helyiek is szívnak, de a pálmát a franciák viszik. Szerintem a polinézek is tőlük vették át a szokást : )

Nem csinálnak erős cigiket, nem az a cél, hogy betépjenek. Csak kellemes lazaságot, meg könnyed jókedvet akarnak. De azt mindenki. Kivéve a terheseket és a lúzereket, akik nem tudják letüdőzni a füstöt. Bár ez utóbbi kategória (nem a terhes, hanem a lúzer) esetében a többes szám nem biztos, hogy helytálló. Szerintem nincs rajtam kívül más a szigeteken, akinek ez az indoka a békepipa kihagyására : )


Tatau

Tetoválás polinéz neve. Az angol tattoo szó innen ered. A magyar meg ezen keresztül szintén. A polinéz tetoválások világhíresek. A Hawaii tetkók is ide tartoznak, mivel Hawaii is a polinéz háromszög része. Annyi a különbség, hogy Hawaii-on színes tetoválásokat készítenek, itt meg feketéket.

Jellegzetes tulajdonsága a tetoválásoknak, hogy első pillantásra nonfiguratívnak tűnnek, de valójában szimbólumok összessége. Mindennek van saját szimbóluma. A teknős szimbóluma például egy pikkelyszerű ábra, maga a teknős pedig az utazás jelképe. Szóval, ha pikkelyt lát az ember, akkor az utazásra kell gondolni. A tetoválások általában rejtenek egy tikit, ami egy kis méretű, embert ábrázoló groteszk figura és a viselője védelméről gondoskodik.

Jellemzően a felkarjuk egészét, a vállukat, mellkasukat és lábszárukat tetoválják a férfiak. A nők tetoválásai kisebbek és a lábon vagy a karon, esetleg a nyakon szokott lenni. De sok pasi tetováltatja az arcát, hátát vagy az egész testét.

Már gyerekkorban elkezdik a tetoválást. A hagyományok szerint (ma már csak a Marquesas szigeteken találkozhatunk ezzel), a lányok a fenekükre tetovált szimbólummal jelezték, hogy ivaréretté váltak.

A hagyományos tetoválást kihegyezett csontokkal végezték és pár helyen még ma is lehet ilyen ősi módszert kérni a tetkónk felvarratásakor. De persze a helyek többsége steril és modern eszközöket használ. Európai normák szerint (mivel Franciaországban vagyunk hivatalosan).

A tetoválás ugyanolyan népszerű, mint a füvezés. Minden betelepült európainak van. A helyieknek meg nem is kérdés. Európai lányoknál a lábfej és a vádli a nyerő. Fiúknál felkar, váll és vádli.

Volt szerencsém közvetlen közelről végigkövetni egy polinéz tetoválás elkészítését.

Lionel gondolkodott már évek óta egy tetkón, és úgy érezte, most jött el a pillanat.



Első lépésként lejegyzetelte, hogy milyen jelentésű tetoválást szeretne, milyen szimbólumok tetszenek neki. 

Leadta a marques tetováló művésznek, aki másnapra megtervezte az ábrát.

Az igényelt jelentések szimbólumait kombinálta a kedvenc szimbólumokkal, így került a kompozícióba egy védelmet biztosító Tiki, tengert jelképező hullámok, utazást megtestesítő teknős-jelkép, a szabadság madarai, szerencse, napsugarak.

Konzultáció után felrajzolták az egészet a bőrre tollal, majd kisebb javításokat követően nekiállt a művész a körvonalak felvarrásának. 5 órán át tartott.


Négy nap szünet és bőrápolás után jöhetett a színezés. A tradicionális polinéz tetováláshoz csak fekete tintát használnak, de a tinta sűrűségével játszva különböző árnyékolást és szürke árnyalatokat is létre tudnak hozni.

A színezés is 5 órán át tartott. 


Elkísértem Lionelt, de nem bírtam 5 órán át ott üldögélni, úgyhogy shoppingolás lett belőle, majd a finishben (utolsó 1 óra) visszatértem és a várakozás unalmas pillanatait a tetováló stúdió ihletésére a bokám dekorálásával töltöttem.


Még jó, hogy épp volt nálam alkoholos filc (frissen shoppingolva - a következő projektem kelléke).

Ahhoz képest, hogy improvizáltam, nem is lett rossz. Nem? : )





Mana

A hely szelleme. Erő.

Nevezhetjük energiának is. Mana mindenhol van. Minden háznak van saját szelleme.

A Mana iránti tiszteletből polinéziában nem szabad cipővel belépni a házba. Sem a teraszra. Vendégségben mindenki kérdés nélkül ledobja a papucsát a terasz előtt. Ez mondjuk azzal jár, hogy a kertben is mezítláb mászkálnak, majd ugyanezzel a talppal mennek be a házba. Szóval a Mana megőrződik, de a tisztaság nem.

Sok helyi az utcán sem hord cipőt, de azért, ha a "nagyvárosban" járnak, felvesznek egy tangapapucsot. Szőnyegek alig-alig vannak a lakásokban. És hiába mossa fel az ember a padlót naponta, valamennyire poros, koszos. Nincs szőnyeg, nincs papucs, így a fürdőszobától az ágyig újra koszos lesz az ember talpa, és azzal fekszik le aludni.

Mondjuk, ha az ember lefekvés előtt még elszív egy pakalulut, pont nem érdekli, hogy néz ki a talpa : D




2013. január 14., hétfő

Macskalottó

Kaptunk egy macskát. Kölcsön.
Még Karácsony előtt.

A ház egyik korábbi lakója, aki pár hónapja hagyta el a fedélzetet és most néhány kilométerrel odébb lakik, Franciaországba utazott az ünnepekre. Macskáját meg ránk hagyta arra a két hétre.

Azt az apró információt, miszerint macskája vemhes és a nálunk töltött 2 héten belül várható az égi áldás, majdnem elfelejtette közölni. Konkrétan, ha nem kérdezek rá - a macska hasát látva, - hogy terhes-e, nem is említi.

Szegény macsek. Idegen környezet, idegen emberek, ráadásul a házban már van egy macskánk. Biztos nem lesz könnyű biztonságos fészket találnia, ahol szülhet. De biztos keresni fog. Szóval mostantól csukjuk a szekrényeket, fiókokat, szobákat. Azért persze mindenkinek jobb lenne, ha megvárná, míg hazaér a gazdája, és csak utána ellene. Mikor is jön haza a srác? Január első hetében. És vajon mikor ellik a macska? Négyen négy félét tippelünk. Na, kíváncsiak leszünk, kinek a tippje jön be.

Naponta figyeljük a macska hasát. Nehogy váratlan meglepetés érjen. Csukjuk a szekrényeket, elpakoljuk a féltettebb cuccokat, amit a macska fészeknek tekinthet. Jó lenne tudni, hol van a legjobb hely az ellésre - macskaszemmel. Gyanúsan sokat tartózkodik Charles szobájában. Ketten is arra tippelünk, hogy ott fog szülni. Egyéb tippek a kanapé a teraszon és az udvaron valami rejtekhely.

Már csak az a kérdés, hány kölyke lesz. Nem túl nagy macska, meg elég fiatal is. Többen 4 darabra fogadnak. Én megkockáztatom az 5-öt. Valaki még a 6-ra is mer fogadni.

Lassan érdemes lesz a tippeket táblázatban vezetni.

Ez a tippelés egész jó szórakozás. Elkezdünk mindenre tippelni. Esni fog-e az eső a szilveszteri bulin? Ki lesz az első vendég, aki betoppan? Látunk-e aznap delfint a teraszról?

Felmerül az ötlet, hogy egy nagy iskolai táblát rakunk a teraszra és azon vezetjük a tippeléseket. Meg a kártya győzelmeket. Meg a darts eredményeket (időközben vettünk egy darts táblát a kártyázás pótlására).



Dátum:
Hely :
Darab :
Lionel
Dec. 27. 
Charles szobája
4
Én
Dec 28. 
Charles szobája
5
Charles
Dec 31. 

3
Vivien
Jan 3.
Charles szobája
4


A macska végül január 3-án ellett meg. Charles ruhásszekrényében (alsó polc, cipők). 4 kölyke lett. Ezzel Vivien az abszolút, minden kategóriás győztes.



A macsek gazdája mellesleg éppen fél órával a nagy esemény UTÁN érkezett meg, hogy elvigye kedvencét. Fél órával. Mekkora lúzerség már! : D


2013. január 8., kedd

A hangok is mondták

Mióta itt vagyok, nem nagyon kávézom. Itt nem szükséges pörögni.

De az íze miatt hiányzik néha egy jó kis tejeskávé.
És nehéz ellenállni, mikor mindenki más issza.

A Marae-beli elázás után nálunk jött össze a csapzottak társasága és némi száraz ruha és meleg ital kíséretében próbáltuk túltenni magunkat az előadás elmaradása miatti csalódottságunkon.
Ittam egy tejeskávét.

Tudom, nem kellett volna, de megtörtént. Két havi megvonás után koffeint fogyasztottam. . .

Az este olyan volt, mint mindig. A többieknek. Eleinte. Sör a kézben, notebook a térden, zene a háttérben. Nyugalom, netezgetés, rövid beszélgetések (a kártyázás túladagolás miatt szünetel). Csak én pattogtam körülöttük. Meg a poloskák, amiket egy teniszütővel vadásztam le. A macskák érdeklődve nézték az állapotomat. A fiúk rezignáltam vették tudomásul, hogy meghibbantam.


Hiperkativitásom odáig fajult, hogy elkezdtem őket zaklatni. Elsőként Lionel haját kellett feltétlenül befonnom. Aztán megindult a lavina. A fonott haj ihletet adott. Elő a söröskartonokat meg az ollót.

Két kis szárnyacskával Lionel épp úgy nézne ki, mint Asterix. : - )


A hülyeség ragadós. Vivien poénból Batman jelmezt rendel. 10 percem van elkészíteni. 12 perc alatt készül el. Gáz. Oda a renomém.



Charles Tapsihapsi akar lenni. Na, ez már szivatás! Meg közben elfogy a sörös karton. 

Fiúk, menjetek sört venni! : D



Míg a nyuszi jelmez készül (baromira nem egyszerű tűzőgép, ragasztó és egyéb alapfelszereltség nélkül barkácsolni), Batman elvonul aludni.

De hát leee seee fotóóóztaaam! : - S




Az a jó, hogy a társaság teljesen hibbant. Nem vagyok egyedül! : D




A szilveszteri buli után nyakunkon ragadt vagy 50 sörösüveg és ugyanennyi (ha nem több) dobozos sör fémdoboza, plusz egyéb újrafeldolgozható hulladékok (szelektív gyűjtés van ám!).
Elnézve a helyzetet, a konyhapult kiváló mobilantenna lenne: teljes a lefedettsége : )

El kéne takarítani. De nincs motiváció. Akkor adjunk hozzá!

Gurulós kuka utcáról behurcol. Teraszajtóban megállít. Felnyit. konyhapulttól felkészülés, vigyázz, dob!

Lássuk csak, mennyi ment mellé!


Igaz, utána többet kellett takarítani, mert szanaszét fröcsköltük a nappaliban az egy hetes állott sört (és dohányzó sörivók dobozaival a hamut is), de simán megérte. : - D



2013. január 1., kedd

Szilveszter


Szilveszterre bulit szerveztünk. Nálunk. A teraszon.
Mindenki hoz valamit alapon.

A buli olyan franciásan lazára sikerült.

Az egész az olívabogyóval kezdődött.

Ülünk a kertben, sör, koktél, chips. Mint minden buli kezdete. Jó, jó, otthon Szilveszterkor a kert nem játszik, de különben ugyanolyan.



8-ra megtelik a kert, páran átülünk a teraszra. Valaki hozott olívabogyót. Jó dolog a kanapén heverve eszegetni. Csak ne kéne mindig felülni, hogy a magot a hamutartóba (ami mellesleg egy emberi fej nagyságú tengeri csiga - itt mindenki ilyen saját kezűleg halászott hamutartót használ) dobja az ember.

Hát ne keljünk fel!

Fekve célbaköpés a hamutartóba. Az első próbálkozás előtt az ember bizonytalanul néz körbe. Ilyet mégsem illik. De amíg az egyik hezitál, a másik már céloz is, lő és mellé. Mindenki elveszi az asztalról a poharát. Biztos ami biztos. Forog a hamutartó, repkednek a magok, fogy az olíva. Percek alatt egyre többen csatlakoznak a játékhoz.

Ja, ezek itt felnőtt, 30 körüli emberek ám! : D

Helyi szokásnak bizonyul a koreográfiára táncolás. Egy ember elkezdi a lépéseket mutatni, a tömeg meg másolja, ebből szervezettnek (erobikosnak) tűnő csoporttánc jön létre.

Éjfélre már jó a hangulat. Kíváncsi vagyok, hogyan zajlik itt az újév köszöntése. Várom a visszaszámlálást. 11.58. Nemsokára. Mindenki feláll a fotelokból, pohár a kézben. Elő a pezsgők (igazi pezsgő, nem habzóbor, mert ezek itt kényesek az ilyenre). Még kb 1 perc lehet éjfélig, mikor kibontják a pezsgőket és elkezdenek tölteni. Milyen felkészültek. Biztos azért, hogy pontban éjfélkor tudjunk koccintani. Na, lassan számolhatunk vissza?
De nem. Mindenki elkezd boldog új évet kívánni egymásnak. Hé! Mi ez?! Már éjfél van?! Hol a visszaszámlálás? Hol a pontosság? Milyen dolog ez? És mi van, ha még nincs is éjfél? Úgy tűnik, ez itt senkit nem zavar. Öntik egymás szájába a pezsgőt az üvegből.



Hiába van poharam, nem úszom meg a beöntést. Úszik az arcom meg a ruhám a pezsgőben, csípi a szememet a buborék. Francia humor.

A hangulat hajnali 2 körül hág a tetőfokára, mikor valaki megtalálja a fürdőszobában a pumpás folyékony szappant. Én a teraszon ültem éppen és csak az tűnt fel, hogy a félmeztelen, vizes felsőtestek száma feltűnően meggyarapodott a konyhában.

Benézek a teraszajtón és elsőre értelmezhetetlen kép fogad. Ketten hasalnak a földön és úszó mozdulatokkal vonaglanak. 


Érdeklődve várom a magyarázatot, amit a következő pillanatban meg is kapok. 

A földön vonaglók felkelnek, közben 2 másik játékos nekikészül a konyhapult előtt. Elrugaszkodás, és . . .  csúszás a szappanos, vizes konyhakövön. Hason. Meztelen felsőtesttel, mert az jobban siklik. Cél a szemközti fal elérése. Ami úgy 5-6 méter. 

Ismételten felhívom a figyelmet a tényre, hogy itt elvileg felnőtt emberekről van szó : D 

És mint ilyen, én is elgondolkodtam, hogy beszállok a játékba : ) 

Csak amíg hezitáltam, valaki fokozni akarta a mutatványt és rumot locsolt a kőre, aztán próbálta meggyújtani, mert tűzön csúszni mégiscsak viccesebb. Legalábbis a nézőknek. Szerencsére az elképzelése megvalósításáig nem jutottunk el, viszont a célbacsúszás is véget ért.


Hajnalig tartott a dínom-dánom. Az év első napfelkeltéjét még közösen néztük meg, aztán lassan elszivárgott a nép hazafelé, a kertben elszenderedett matt részegeket behúztuk az étkezőbe (hátha esik az eső éjjel), néhányan székpárnákon megágyaztak maguknak a konyhakövön, a szerencsések pedig még jó időben einstandolták a helyüket és bealudtak a teraszon a kanapékon.



Január elseje egy közös takarítással és délutánig tartó reggelivel indult, majd ebéd címszóval megetettem lakótársaimat magyaros lencselevessel, nehogy elszegényedjenek 2013-ban.

Az év első napfelkeltéje nyugatról nézve
(Olyan, mintha a nap sugarait látnánk, pedig az nem lehet, mert nyugat felé néz a terasz)