2012. augusztus 28., kedd

Az A38-as nyomtatvány


Bejelentett munkahelyem van. Ez jó.
Egy pár apró formaságot kellett csak elintézni hozzá.


(For english version of the video click here.)


Először is be kellett jelentkeznem a Városházán. Regisztrálták a lakcimemet. Majd küldik róla az igazolást, ami kvázi lakcimkártyaként funkcionál majd itt.
Aztán az Adóhivatalnál igényeltem adószámot. Aztán a Biztositóhoz mentem, hogy TB számot igényeljek.
Aztán át a Munkahivatalba, ahol leadtuk a munkáltatóm adatait. Amit nem fogadtak el, mert nincs adószámom. Jöjjek vissza 2 hét múlva, ha megkapom postán az adószámomat.

Kb 2 hét elteltével levelet kaptam az Adóhivataltól, hogy mutassam be a Városházától kapott igazolást, miszerint regisztrálták a lakcimemet, mert ennek hiányában nem tudnak adószámot adni. Miután ezt még nem kaptam meg, diszkréten nem vettem tudomást a levélről. Minek idegeskedjek? Nekik fontos, hogy adót fizessek, nem nekem. Majd irnak újra, ha tényleg kell az igazolás. Vagy majd megoldódik magától.

Közben levelet kaptam a Biztositótól is, hogy szeretettel üdvözölnek ügyfelükként. Köszike.
Másnak újabb levél a Biztositótól: adjak le fényképet, hogy elkészithessék a TB kártyámat. Honnan akasszak le most fényképet? Ne piszkáljuk már egymást.
Másnap újabb levél: sziveskedjek adategyeztetés céljából befáradni, ja és ha még nem adtam le fényképet...
Jó. Majd.

Levél a Városházától: Regisztrálták a lakcimemet. Hurrá. Akkor mehetnék az Adóhivatalba. De nincs kedvem.

Másnap megint levéllel várnak a munkahelyemen (azt adtam meg postacimnek).
Úgy tűnik, felkerültem a Német Állam levelezőlistájára. Napi kapcsolatban állunk. Remélem, a postaköltséget nem számlázzak majd ki egy összegben valamikor :D

Tájékoztat valami hivatal, hogy megvan a német nyugdijszámom. Erre még nagy szükségem lesz szerintem :-D
Mire én nyugdijas korú leszek, már csak archiv iratokból emlékszünk majd a hajdani nyugdijrendszerre. "Mi?! Hogy az államtól kaptak pénzt az öregek? Hogyhogy?!"

Eddig jól állunk: adószám, nyugdijszám, TB szám, lakcim regisztráció, munkahely regisztráció, adategyeztetés.
Ezzel a fényképpel kéne valamit kezdeni. Fel a Weblapra. Áááh, online is fel lehet tölteni. Gyors fotó a szobám lila fala előtt. Tisztára mintha műtermi lenne :-)
Kész!

Hónap vége. Levelezőlista. Valami Adóizéhatóság tájékoztat a fizetésem nettó-bruttó felbontásáról. Olyasmi, mint amit nálunk fizupapirként ad a munkáltató. Itt valami hivatal küldi. Már értem, miért alacsony a munkanélküliségi ráta.

Közben összeszedem magam és rászánok egy pár órát az adategyeztető papir leadására. Megnézem a neten, hol van ez a hivatal. A szigeten kivül. Na, ne! Autóba ezért nem ülök. Van itt egy másik cimük, ahol nincs ügyfélfogadás. Nekem az is jó. Majd bedobom a postaládájukba.
Úgy fél óra bolyongás után megtalálom a hivatal bejáratát. Olyan cimet adtak meg, ami nincs is. Valami járókelő fedi fel a rejtélyt végül: a kikötő felőli oldalon van még egy épület, innen nem látszik, de ott a hivatal.

Ügyes megoldás. Ki sem kell irni, hogy nincs ügyfélfogadás, úgysem talál oda senki.

Mázlimra épp az ajtóban összefutok egy dolgozóval. Elmondom, mi célból jöttem.
- Szerencséd, fiam, hogy öreganyádnak szólitottál, ezért segitek neked. Ha itt leadod a papirt, postán küldjük neked a visszaigazolást, de ha elmész a Paradiesplatzra, ott személyesen is leadhatod a kirendeltségen és azonnal megkapod a Bundesrepublik bűvös pecsétjét.

A Paaraadiesplatz?! A sziget másik vége (ok, ez max 5 perc sétát jelent) és onnan jövök, mivel ott lakom!

Na jó. Leadom személyesen, ezen ne múljon

A kirendeltég egy pici iroda a téren. Elsősorban adótanácsadással foglalkoznak. Két ügyintéző üldögél bent. Meg vagy 10 ügyfél. Nézelődöm. Hol lehet sorszámot húzni? Vagy hol van a gyorsitott ügyintézés? Mert azt ugye nem gondolják, hogy végigvárom, mig 10 ember adótanácsadást kér. Várok kb 5 percet. Az ügyintézók elmélyülten adják a tanácsot, az ügyfelek türelmesen várnak. Én nem. Jobb dolgom is van. Inkább visszasprintelek a korábbi hivatalba és leadom a papirt. Kit érdekel, hogy mikor küldik a pecsétet.

Közben rámcsörög Marko. Elmorgom neki a kálváriámat. Első reakciója:
- Hogy mit csinálsz?! Adóhatóság?! Hát milyen kelet-európai vagy te, hogy adót akarsz fizetni?!

:-D
Elnézést kérek, tényleg szégyellem magam :-D

Visszaérek. És észlelem, hogy a hivatal 10 perc múlva zár. Mekkora szivás lenne, ha nem tudnám ma leadni. Az tuti, hogy még egyszer nem futok neki!
Sehol egy teremtett lélek.
Megkeresem a postázót. Ajtó zárva. Bekopogok egy másikon. Morcos ürge nyitja ki. Elmondom, hogy csak le akarom adni a papirt a postázóban.

Aaaazt nem lehet, mert zárva.
Ezt én is látom, ezért kopogtam itt.
De ő nem a postázó.
Na, ezt is gondoltam, de azért itt dolgozik, nem?
Igen, de ő nem vesz át levelet.
Én meg nem tudok máskor jönni. Úgyhogy lécci lécci.
Inkább dobjam be lent a postaládába.
Á, volt olyan? Nem láttam. De nincs nálam boriték. Tud adni egyet? (Minden irodában van dögivel boriték, nem?)
Hát neki nincs, vegyek a postán.
De a postán csak 100-as csomagban van és nekem csak 1 kell. (Meg a posta a szigeten kivül van. És ugye úgy kezdődött, hogy emiatt nem ülök autóba. De ha az ember kitartó, inkább engednek neki, csak húzzon már a rákba...) Nem akarja mégis inkább átvenni?
Jó, adjam oda neki, majd holnap átviszi a postázóba.
Jaj, de jó fej, köszi, köszi!! (Egy pillanatig elgondolkodom, hogy merjek-e igazolást kérni arról, hogy leadtam, de inkább nem feszitem túl a húrt. Ha nem adja le, az sem rosszabb, mint ha én nem jönnék vissza többet a papirommal. És ha ma nem adnom le, én nem jövök vissza.)

Egy hét múlva megjön a pecsét. De jó fej volt az ürge. Tényleg leadta :)

Meg megjön a TB kártyám is. Jaj de szép! :-D


És jelzi a főnököm, hogy be kéne fáradnom az Adóhivatalba a Paradiesplatzon, mert úgy tűnik, rossz adókategóriába soroltak be és igy többet kell majd adóznom. Hjaj. Már igy is tök para, hogy hogy fogom én az adóbevallásomat elkésziteni jövőre. Hát még ha hibás az adókategória... Na de hogy én ott sorakozzak fél napot abban az irodában.... olyan isten nincs.
Gyors kutakodás a levelek között (van egy pár, nem sajnálják a hivatalok a postaköltséget).
És igennnn!!! Megtalálom az igazolást az adóbesorolásomról, miszerint 1-es kategóriában vagyok. Hurrá! Akkor nem kell átjelentkeznem. Sorbanállás megspórolva.

Második felvonás

Felbátorodva a német bürokráciával kapcsolatos, szerencsés kimenetelő kalandomon, úgy döntök, hogy nekifutok a bankszámlanyitásnak. Már körbejártam a témát, kideritettem, mi éri meg, csak mikor legutóbb beszaladtam a bankba (ami Lindauban nincs, csak Überlingenben), közölték, hogy számlanyitáshoz időpontot kell kérni, és már csak követekező hétre tud adni. Egy számlanyitás miatt?! Hűha...

Na, most elérkezettnek láttam az időt. (Ez a "most" még július 13-án volt, csak most foglalom össze a sztorit.)
Kértem időpontot aznapra, mikor úgyis épp Überlingenben jártam.
Szépen leparkoltam az autót a bank mögött, ahol kizárólag a biobolt ügyfelei állhatnak és azok is max 45 percet. Jól van, 10 percig maradok, ha utcán parkolok, rohangálhatok majd ki újabb pénzt bedobni. Ez jobb igy.
Az ügyintéző nagyon kedves, bevezet az irodába, kávét, üdcsit kapok (hol a süti?), bemutatkozik és elmeséli, hogy ki ő. Hűha. Lehet, hogy elnéztem valamit és prémium ügyfélnek jelentkeztem be?!
Kifaggat a fél életemről. Érdeklődik a jövőbeli terveimről. De szeretem ezeket a kérdéseket! Hát mittudomén mik a jövőbeli terveim.
Mondom neki, hogy én itten kérem csak egy megtakaritási számlát óhajtok nyitni, nincs más kérdésem.
Úgy tűnik, nem úszom meg ennyivel. Nem lehetne rögtön odaugrani?
A gép szerint nem...*
Ez itt kérem, egy teljeskörű pénzügyi tanácsadás, végig kell menni a kérdéseken.
Uff. És én még morogtam, hogy otthon a bankomnak valami kérdőivet kellett telefonon kitöltenem. 7 perc alatt. Hát jó. Nézzük a kérdéseket.

- Mi a megtakaritásom célja?
- Hát kell egy bakszámla, mert KP-ben kapom a fizetésemet és nem szeretem a ruhásszekrényben tartani a pénzem a zokniban.
- De hosszabb távon?
Jajj hagyjuk már ezt.
- Nincs hosszabb távú tervem. Egy hónapja jöttem Németországba. Lehet, hogy nem is maradok sokáig.
- De ha marad, biztos akar majd házat épiteni.
- Nem tudom. Szerintem nem.
- De szép házban lakni fontos, nem?
Neked, babám. Én pillanatnyilag az országot keresem, ahol ehhez majd kedvem lesz.
- Igen, fontos, de ez most nem aktuális kérdés. Ugorjuk át.
- Rendben. Akkor biztosan szeretne lakásfelújitásra takarékoskodni.
- Köszi, de nem akarok se házat, se lakást venni. Egy hónapja vagyok itt. Csak egy bankszámlát szeretnék, hogy ne KP-ben álljon a pénzem. Tényleg nem akarok mást.
- Értem, akkor haladjunk tovább.
Hurrá!
- Nagyon kedvező ajánlatunk van gépjármű finanszirozásra.
Ez itt totál kész van! Hol a kandi kamera? Ez nem lehet komoly. Tündérbogárka, repjegyre gyűjtök, hagyjál már a lakás, kocsi, új mosógép témával!
- Szóval szeret utazni. Egy évben hányszor nyaral?
Na, ezt most hogy magyarázzam el neki, hogy én gyakorlatilag tavaly október óta nyaralok?
- Egy évben kétszer. Erre gyűjtök. De higgye el, én tényleg csak egy számlát akarok nyitni.
35 perce ülök itt. És még el se kezdtük a számlanyitást. Fogy a türelem.
- Pontosan mire szeretné használni a bankszámláját? Erről fogja fizetni a közüzemi számlákat?
Megőszülök! Előre megnéztem mindent a neten, érdeklődtem telefonon. Pontosan tudom, miért jöttem. Nem kell más fajta számla. Mi a ráknak kell végigcsinálni az egész tanácsadó procedúrát, mintha halvány gőzöm nem lenne arról, hogy mit akarok itt?! Elég volt. 40 perc. Ki kell állnom a parkolóból, mert elszállitják, ha észreveszik, hogy nem vásárló vagyok. Ezek itt nem viccelnek ezzel. És nekem ma délután (kb 3 óra múlva) Memmingenben kell lennem, mert indulok Magyarországra az EDDÁra. 15 percet tudok még itt idétlenkedni.
Nagy levegő, udvarias, de határozottt stilusban tájékoztatom a csajszit, hogy mostantól számitva 15 percem van bankszámlát nyitni, 45 perce ülök itt és még szóba sem került az, amiért jöttem. Értékelem a részletes tájékoztatást, de erre nekem nincs időm.
Kicsit szivére veszi, de olyan kitartóan hálálkodom a szives tájékoztatásáért, hogy azért mégis megbékél.
Persze ezzel nincs vége. A gép. A gép szerint nincs. Csak úgy nem ugrálhatunk át a lakástakarékosssági kérdéseken. A gép szerint nem. Hivjuk a tapasztaltabb kolléganőt. Ő se tudja, de Frau Izé majd segit, de ő most ügyféllel van. Jó, addig átparkolom az autót máshova.
Visszajövök. Frau Izétől megtudjuk, hogy az új RENDSZERben nem lehet ezt a fajta számlát megnyitni. A gép szerint. Úgyhogy most sajnos nem fogok tudni számlát nyitni, de adjam meg az adataimat, majd értesitenek levélben.
50 perce jöttem. Egy hetet vártam az időpontra. És most számla nélkül távozzak?!

Meggyőzöm őket, hogy nekem MA kell számlát nyitnom.
Úgyhogy nyitnak nekem egy sima számlát és majd pár nap múlva átkönyvelik olyanra, amilyet akartam.

Heuréka!

Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a bankkártyát sem zökkenőmentesen kaptam meg, de lényeg, hogy megvan.

A gép szerint is...


2012. augusztus 9., csütörtök

Mint a svájci óra


Augusztus 7.
Idegen számról kapok egy sms-t magyarul:   "Itt vagyunk. Hol dolgozol?"

Mi ez?! 
Jaaa. Egy gyerekkori barátnőm jelezte korábban, hogy a blogom ihletésére a férjével Lindaut választották nyaralási célpontnak. De ők augusztus 10-én jönnek. :-o

Vagy mégsem. 
Utólag kiderült, kicsit korábban értek ide. Kicsit :D

Én meg munkaidőben nem tartom magamnál a telefont, úgyhogy az sms után jó pár órával tudtunk csak kommunikálni.

Azért ők sem voltak restek addig, próbáltak rámtalálni. Arra még emlékeztek, hogy valami Zanzibár hangzású helyen dolgozom, ezért kitartóan kérdezősködtek a városban, hol van ilyen nevű hely. Persze nincs :)

Végigjárták a tópart éttermeit, aztán úgy gondolták, a kikötő vasút felőli végébe már nem sétálnak el, ott úgyis csak egy étterem látszik, és az csak a resti kocsma lehet. Hát otthon. De itt nem. A hajdani vasúti márvány váróterem, vagyis a Marmorsaal van a kikötő végében. Ahol dolgozom :)
De azért végül megtaláltuk egymást :)

Megbeszéltük, hogy csütörtökön velük tartok egy környékbeli kirándulásra. Miután a lényegesebb helyeken már jártam, egy kicsit távolabbit választottunk: Rajna vizesés, Svájc.

Pár óra alatt ott voltunk (reggelizés, eltévedés included).

A vizesés állitólag Európa legsebesebb vizesése. 600 köbméter zubog le másodpercenként. Más források szerint nem a legsebesebb, hanem a legszélesebb. Mindegy. Gyors és sok. És ez táplálja a Bodeni tavat. Mármint a Rajna.



Gyorsnak tényleg gyors. (Az érdeklődőknek csináltam videofelvételt is.) Elszédül az ember, ha felülről nézi. Aki még közelebbről akarja látni, az hajóval bemehet egész a vizesés mellé, és felmászhat egy nagy sziklára, de különben lépcsőkön is karnyújtásnyi távolságból élvezhető a vizpermet.



Nagyszerű fotótémák. Lennének... Ha nem merült volna le a fényképezőm aksija. Úgy érkezés után kb 5 perccel... Hurrá!! :-S

De sebaj. Van másik. Van nálam tartalék aksi. 
Jah, hogy EZ már a tartalék volt?! Amit meg hurcolok magammal, az hetekkel ezelőtt lemerült már?! 

Sebaj. Van máááásik! Itt az iPod. Az is fényképezős. Na meg vészesetre ott a telefonom is. És útitársaim fényképezőgépe is itt van még.

Csinálok még kb 4 fényképet, mikor jelez az iPod: merül az aksi. LOL. Akkor marad Zénóék gépe..... ami kb 10 perc elteltével szintén jelzi: le fog merülni.

Hé, azért ennyi elég lesz! Bermuda háromszögbe kerültünk vagy energianyelőbe? Pedig épp itt, a vizesésnél épült anno az első vizerőmű a Rajnán. Hát nem csoda, hogy erőmű kellett, nekünk is jól jönne most :)

Kénytelenek vagyunk beosztani a maradék töltést és kevés fényképpel megörökiteni a vizesést. Mert persze elemet sehol nem lehet kapni itt. Azért mégsem olyan rossz a helyzet. Az utolsó szufláig egész sok képet csinálunk.

Figyelem! A kép csak illusztráció!!!
A rajta szereplő 2 statiszta csupán látszólag hasonlit inkognitóban utazó barátaimra,
akik fontos köztisztviselői (vagy kormányhivatalnok vagy mi ez most már) hivatásuk
miatt nem vállalhatták arcukat a blogomban. Érthető is...
Hiszen milyen kellemetlen lenne, ha épp az egyik olvasómat kellene sittre küldeniük,
az meg a nyaralós képekre célozva felkiáltana a tárgyaláson:
Tudom, mit tettél tavaly nyáron!!! :-D


Még az autópályáról láttuk a közeli kisváros, Schaffhausen tornyait. 
Schaffhausen
Első pillantásra megtetszett mindhármunknak, ezért úgy kalkuláltuk a programot, hogy beleférjen az időbe.

Pici és hangulatos város. 
Svájci szinvonal, svájci árak. 
Sikerült méregdrágán ceruzaelemet vennem (2400 Ft - nosztalgikusan gondolok a Tesco gazdaságosra - erre a pár órára az is épp megfelelt volna).  De legalább tudunk fényképezni.

Felsétálunk a városka dombjára, ahol egy érdekes erőditményt találunk, az udvarán pedig dámszarvasok csordája épp farkcsóválva (Tényleg! Tök vicces!) rohangált a gondozójuk körül. 

Schaffhausen


Hazaúton még beugrottunk St. Gallenbe, ahol az Apátság és a könyvtára az UNESCO Világörökség része. Kicsit rohanás volt ez az utolsó fél (svájci) óra, ráaadásul dugóba is keveredtünk, igy sikerült másfél órát késnem munkából. Hát ennek is ideje volt már. Megmondta József Attila is: Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen. Na minden jól van akkor: a csillagok már az égen voltak, mikor beértem :)

St Gallen

Négyből egy az nulla


Úgy tűnik, vége az Überlingenes buliknak. Marko hazautazott Zágrábba, Szini meg ki tudja, mikor merre jár.

Utolsó közös (négyes) kalandunk a Bregenzi Opera volt. Hüpp hüpp :-(

Utólag azt is megtudtam, hogy kerültem egyáltalán képbe anno, mikor megismerkedtünk. Kiderült,  hogy Marko randizgatott valakivel 2 hónapig, aztán a csajszi úgy döntött, az ártatlan kék szemeknél jobban vonza őt az érett kor és a vastag pénztárca, és lefalcolt Markotól... hogy ráússzon Szinire. Kicsit pofátlan :D   Meg abszurd. Hogy gondolta? Hogy ezentúl is ugyanabba a lakásba jár látogatóba, csak másik szobában alszik?! :-))

Pár nappal ezután az malőr után indultak a Kaszinóba, Marko meg közölte Szinivel:
- Miattad nincs kisérőm ma estére, szerezz nekem másikat!

Kényelmes hozzáállás. Olyan Markos. Szini meg nem volt rest és leszólitotta az első (na jó, talán picit válogatott - szeretném hinni, hogy valami lepukkant csövessel nem vagyok egy kategória) útjába akadó, ráérőnek tűnő csajt.

És meg is mondta anno: Az unokaöcsémnek keresek kisérőt ma estére. Hülyén néz ki, ha csak 3-an megyünk. Gyere velünk!

Köszönettel tartozom Marko ismeretlen exének, aki miatt belesodródtam a társaságba. Két nagyon jó hónapot köszönhetek neki :-)

Mondjuk ahhoz a csajnak semmi köze, hogy ennyire egy hullámhosszon voltam/vagyok velük :-)

Szóval nem megyek többet Überlingenbe. A város különben nem rossz hely. Olyan, mint Lindau, csak nagyobb és van autóforgalom. Meg üzletek. És lehet este 11 után is enni. És vasárnap nyitva a közért. Szóval metropolisz. Helyi viszonylatban :-D




A parkolási rendszeren lepődtem meg ott. Nem papirra nyomtatott parkolókártyád ad az automata, hanem kis műanyag zsetont, amiben valszeg chip van. Ezt kell a végén bedobni a fizető-automatába. Hátránya, hogy nincs ráirva az érkezés ideje, igy pár percen múlhat plusz 1 óra fizetendő parkolás.






Hát egy korszak véget ért. Ráadásul az utcaművészek is elszállingóznak lassan. Jön a nyár vége. Pedig még alig kezdődött el. Mi lesz itt?! :-o

2012. augusztus 2., csütörtök

A nyakkendő öltöztet, a kutya meg operába megy


- Hogy dolgozol augusztus 2-án? - kérdezte Marko.
- Még nem tudom. Hiszen még csak július 29-e van...

A havi munkabeosztást - jó esetben - elsején szoktuk megkapni. Három főnököm van. Testvérek. Mindegyik más szerepkört tölt be a kávézóban. Az egyik a pénzügyekért, a másik a személyzetért, a harmadik az étlapért és minőségért felelős. A személyzetért felelős (Erdem) fura figura. Nem szokta elsietni a feladatait. Az augusztusi munkabeosztáson augusztus 1-én délben még dolgozott.

- Deritsd ki gyorsan, mert Szinisa programot tervezett.
- Hova megyünk?
- Bregenzbe az Ünnepi Játékokra.

Wow! Az Bregenzer Festspiele egy egy hónapig tartó előadás-sorozat a bregenzi vizi szinházban. A szinpad a vizre épült, a nézők a parti épület nyitott nézőterén ülnek. Maga a szinpad egy óriási diszlet. Láttam, mikor épült és az előadásról is sokat hallottam a vendégeinktől, akik az előadásról hazafelé tartva az utolsó bregenzi hajóval jönnek
Lindauba hajnali fél 1-kor, és még isznak nálunk egyet. Emiatt tartunk nyitva most hosszabban. Ez nagyon jó program lesz!!!

Sikerült elintéznem, hogy aznap (csütörtökön) szabad legyek, másnap meg csak délután kelljen dolgoznom.
Hogy pontosan mit fogunk csinálni, azt teljesen felesleges is lett volna kérdezni, hiszen Szinisa mellett az élet csupa meglepetés. Ő maga sem tudja, mire készül. Az a tuti, ha az ember mindenre felkészül és visz magával fogkefét. Meg útlevelet.

Csütörtökön szépen összekészültem, szinházi smink, CK koktélruha (Végre van hova felvennem! Még New Yorkban vettem, de eddig nem volt alkalmam hordani.), séró belőve, indulásra kész vagyok. Marko hiv: tali a kikötőben, hajóval jönnek, de ne a Once Again-t várjam, az most szervizben van. Hát jó... 
Üldögélek a parton, nézem az érkező hajókat. Ez tuti nem az. Á, ez sem lehet. Ez meg vitorlás. Mennyi hajó jár itt! Eddig fel sem tűnt. A munkahelyem felőli kikötői szárnyba csak a nagy utasszállitó hajók jönnek, a magánhajókat eddig nem is figyeltem. Hehe, de vicces ez a kis hajó. Mintha nem lenne teteje. És nem fehér, mint a többi, hanem barna. Mintha lakkozott parkettából lenne. Poén lenne, ha ezzel jönnének :) De biztos nem, ezen 3-an vannak. Jön még 2 kisebb jacht pár félmeztelen csajszival. Na, ez meg tuti nem ők. Legalábbis szerintem nem operáltatták át magukat :D

Marko hiv: Most futottunk be. Egy barna hajót keress!
- Hárman vagytok?! - csodálkozom.
- Igen, majd elmondom, gyere!

Miért is lepődöm meg? Keeezdőőőőődiiiik!!! :-DDD

Kiderül, hogy Szinisa egyik barátja ajánlotta fel a hajóját ma estére, csak nem szeret kimaradni a bulikból, ezért ő is jött. Alexnak hivják, 37 éves és rettenetesen alfa him. Ezen alapulva kb 15 perc alatt kihúzta nálam a gyufát. Jól indul :D   Lehet, hogy ma még leütöm... Ennyit a Buddha öntudatról :-D

Alex elmaradhatatlan társa Rock, a kutya, aki rutinos tengerész és hihetetlenül fegyelmezett eb (thja, a falkavezér Alex mellett más esélye nincs is). 
Gyors sör a kikötöi büfében, aztán indulás. Még csak 5 óra van, az előadás 9-kor kezdődik, de előtte még enni is akarunk.

Gyönyörű az idő, bár estére esőt igértek (majdnem minden nap esik egy kicsit az eső, igy sosincs kánikula), reméljük, nem mossa el az előadást.


video

Hangulatkép a hajóról
(rejtett kamerás felvétel... :D )

Bregenz kikötője előtt pár méterrel lehorgonyzunk. Fürdeni akarnak. Bakker. Én meg itt harci diszben, talpig sminkben. Még jó, hogy a koktélruhát szatyorban hoztam, nem rajtam van...

Fürdőruha azért rutinosan van a táskámban, de nem igazán akarok fürdeni. Pár perc múlva rájövök, hogy a fürdőruha egyébként is felesleges lett volna. Meztelenül akarnak úszni. Hát akkor hajrá. Úgy kb 20 méterre vagyunk a szinházi diszlettől, a korán érkező nézők már gyülekeznek....  és azt nézik, amint Alex a hajó tetejére állva bantu termékenységi táncot ad nekik elő. Meztelenül. Lóbál. Engem meg idegesit. Nem tudom, mi van velem. Nem találom viccesnek az egészet. Olyanok, mint a tizenéves kamaszok. Alex ráadásul valami magyar ismerősétől csodás szavakat tanult, és teli torokból üvölti - miközben a kigyót himbálja - hogy majomg€ci. Hát nem tudom.... Pár hét alatt kinőttem volna őket? :--o


Rocky legalább jó fej. Teljes extázisban van a sörért, meg bárkit vadul kiment a vízből, ha nem szólnak rá, hogy nyugi.



(Meg én is elég jó fej vagyok, hogy nem fényképeztem le semmi kompromittálót. Bár lehet hogy nem zavarta volna őket...)

Kikötünk Bregenzben. Épp a szinház mellett. Vacsorázunk. Isznak. Egyre őrültebbek. Rájövök, hogy velem van a baj. Nem kinőttem őket, hanem túl józan vagyok. Ezek meg már ittasan érkeztek. Persze, hogy nem egyforma a humorunk. Gyorsan rendelek egy Ramazzottit (Jägerük nincs - milyen étterem az ilyen?). És percek múlva egyre jobb fejnek tűnik a társaság. Nah, ezek az olaszok. Már megint jobb kedvre deritettek. Köszi Ramazzotti :)

Szini rendel még egy kör Vilmost.
- Akkor 4 elég lesz?
- Nekem igen - poénkodik Alex.
- Jó, akkor neki 4, nekünk még 3, összesen 7 Vilmost. - rendeli meg Szini.

Megjönnek a rövidek, Alex elkezdni a 4-et meginni. Senki nem röhög. Olyan természetes, hogy idióták, hogy tényleg nem viccből adják elő. Mi lesz még itt, ha ezek ezt mind megisszák?

Doloresszel elszaladunk átöltözni a hajóra. Sikerült a rulett szineibe öltöznünk. LOL. Megint kaszinó. Megint Bregenz. Mint mikor megismerkedtünk :-D

Jönnek a fiúk is. Valamelyik kitalálja, hogy mekkor poén már, ha nem vesznek inget az öltöny alá. Hiszen a nyakkendő úgyis öltöztet. Úgy tűnik, ezen az estén a poénok nem csak levegőbe lőtt szavak. Ing nélkül, nyakkendőben, zakóban jönnek....

Átballagunk a szinházhoz. Alex megköti Rockyt a hajókötéllel, amit idáig hurcolt. Igényes póráz :-)



Kiderül, hogy neki még nincs ám jegye. A mi jegyeinket Szini megvette korábban (prémium kategória - de szar dolgom van már megint), de Alex csak az utolsó pillanatban került képbe. Szini elrohan, majd pár perc múlva visszatér egy ürgével, aki last minute jegyeket árul (nem kis felárral). Hurrá! Alexnak is van belépője. Mi lesz a kutyával? Azt még nem tudja, lehet, hogy be sem engedik. Meg akarja próbálni lefizetni az őröket. 

Poénból megjegyzem:
-Szerintem add elő, hogy vak vagy, és Rocky a vakvezetőd.

Időm sincs mulatni a poénomon, megfordulok, és azt látom, hogy Alex súg valamit Szininek (max 1 mondat, esküszöm), és máris ott állnak a biztonsági őr mellett. Szini a karjánál fogva vezeti Alexet, aki a levegőbe bámulva magyaráz valamit az őrnek. Tisztára, mint aki tényleg nem lát! A következő pillanatban az őr már kiséri is be őket a nézőtérre. Ezek kééész vannak!!! És bejutott a kutyával! Azért jó, hogy operára jöttünk, nem pantomimre. Kevésbé ült volna a poén...

Az sem semmi, hogy Szinit mennyit kellett győzködni, vagy magyarázni neki. Kb annyit hangozhatott el, hogy "figyelj, gyengén-látó vagyok, kisérj az őrhöz!", és már mentek is. Mekkora arcok!!! :-D

Ennek az ötletemnek köszönhetően aztán Alex teljesen stilust vált velem szemben. Leszáll a magas lóról. Innentől barátok leszünk :D

Az előadás szenzációs!!! Andre Chenier. Járok operába, de erről soha nem hallottam. A francia forradalom idején játszódik. Nagyszerűen megcsinálták! Több szinpad a diszleten, néha egyidejűleg is játszódnak jelenetek a szinpadokon. Minden mozditható, az egész diszlet egy felsőtestet formál, az egyik kezében van az egyik szinpad (ez az első felvonásban átúszik a test másik oldalára), a mellkasán és fején más-más jelenetek játszódnak, vetitett képekkel egészitik ki a diszleteket, a fej nyitható, a testen kis ablakokon időnként kiénekel valaki, a francia forradalomban megölt résztvevők pedig nem a szinpadon haláloznak el, hanem a vizbe hullanak. A jobb oldali tükörben artisták himbálóznak, majd multi szaltóval a vizbe ugranak, némely szereplő úszva érkezik a szinpadra, minden mozog és változik, teljesen kihasználják a technika és a helyszin adta lehetőségeket.



Az előadás alatt néha meg kell szakadnom a röhögéstől. Ez a 2 szerencsétlen vörös fejjel, lihegve ül a zakóban a 28 fokban, ömlik a viz róluk, de nem vehetik le, mert nincs alatta ing.  :-)  De azért jó poén volt :-DDD

Sokáig nem kell ám izzadniuk, mert amint vége az operának, elkezd zuhogni az eső (mázlink volt, hogy eddig megúsztuk), megjelennek a viharjelzések a parton, dörög, villámlik. Ideális pillanatok egy éjszakai fürdőzéshez. Szerintük. Én azért készenlétbe helyezem a kamerámat. Ki tudja. Elvégre nem mindennap kaphat lencsevégre az ember egy tavon szaladó villám által agyoncsapott fürdőzőt... :-)

Kicsit para (úgy tűnik, csak nekem) a viharban hajókázni, egyedül a tó közepén, de szerencsésen kikötünk Lindauban.

Már megint mekkora este volt ez!!! :-D