Szívatott az időjárás, de nem fogott ki rajtam.
Csakazértis elkészítettem első saját sajtomat.
4 napra települtem ki csendes, vidéki környezetbe, ahol békésen alhat a tej és érhet a sajt. Tervben volt mindenféle kirándulás, bodzaszedés, tábortűz, amíg a sajt csendespihenőn van. Meg teraszon sajtgyúrás és napozgatás. Ehelyett lett esőkabátban, sárban dagonyázás, meg teraszról az asztal ki- bepakolgatása (naná, hogy akkor kezdett esni, mikor kitelepültem, és azonnal kisütött a nap, mikor behurcolkodtam). Felváltva ömlött az eső és tűzött a nap. Ha a májusi eső tényleg aranyat ér, én meggazdagodtam az elmúlt napokban.
Azt különösen szerettem, mikor szabadtéri tüzet akartam gyújtani és fentről frankón azt figyelték, mikor kezdek hozzá. Amint kipakoltam a tűzifát, szemerkélni kezdett az eső. Felfüggesztettem a tevékenységet, bepakoltam tető alá a fákat, kisütött a nap. Újra tűzrakás, újra eső. Behurcolkodás, napsütés. Rutinos róka kivár. Nem fog ki rajtam az idő. Várok, míg tisztul az ég. Egy árva felhő sincs az égen felettem. A nap is süt. Jó lesz. Gyújtós a tűzrakó helyre, papír, gyufa, csepeg az eső. De honnan?! Felnézek. Valami rejtélyes varázslat következtében totál szürke az ég, csupa esőfelhő. Na, velem nem szórakozol! Akkor rakom a tüzet esőben! Úgyis eláll az eső percek múlva és úgyis csak a füst kell (parenyica - de ne rohanjunk így előre). Végülis vagy fél óráig esett az eső. De kitartottam. Tüzet raktam, szépen parázzsá égett, szépen füstölt, sajt ne ázzon, füstölés egy lábos alatt (tudom, ezt így most nehéz elképzelni, de működött. Igaz, a lábosból nem jött ki a füstszag. Valakinek valami ötlete, hogyan szagtalanítsam?), aztán jött a sajtok forgatása esőkabátban (amennyiben a nevetés egészséges, a sajtjaim az örök egészséget hordozzák, mert szerintem szétröhögték magukat a látványtól), és mire épp elkészült az infrastruktúra, a sajtocskák meg füstfürdőzgethettek magukban, fent is úgy döntöttek, kikapcsolják az esőt (gondolom, eleget röhögtek), úgyhogy a napsütésben már pont nem kellett szabadtéren bűvészkednem. No comment...
Na de vissza a kezdetekhez.
Parenyica volt a cél, aztán rámtört a kísérletezés és lett belőle Feta-jellegű (azért csak jellegű, mert nem juhtejből készült, de különben megszólalásig hasonlít) pácolt sajt is.
Megcsináltam az alapsajtot, másnap meg meggyúrtam a parenyicát és bepácoltam a fetát.
Alvadék felkockázva |
Este pedig a szalonnasütés után (mert azért sikerült kifogni egy esőmentes pár órát és mégiscsak volt tábortűz) jött a kreativitás. Poénból kipróbáltam, meg lehet-e füstölni a sajtot nyárson is. Merthogy elvileg hideg füst kell neki (különben megolvad), és ez meg meleg. Na de hátha. És meg lehetett. És finom volt. Ezért rátértem a nagyüzemi termelésre...
És tényleg boldogok a sajtkészítők... : - D
Mérleg:
Sajkészitő tanfolyam (Befektetett eszközök - Immateriális javak)
Sajkészitéshez szükséges eszközök (Befektetett eszközök - Tárgyi eszközök)
10 liter tej (Forgóeszközök - Készletek)
Energiaköltség (Forgóeszközök - Követelések)
Autó újrafényezése* (Passziv időbeli elhatárolás) - de mivel ez a jövő zenéje, inkább nem kalkulálom bele az összesítésbe
Ha az összköltséget elosztom az elkészitett sajtmennyiséggel, egy egységnyi parenyica ill. feta 1700 Ft-ra jön ki.
Hát nem a spórolásért csináltam, az biztos... :-D
* A tejtermelőhöz indulván, az esőtől fellazult földön tolatva, csúszkálva (ilyen 25 cm mély mocsarat képzeljetek el) váratlanul nekemugrott egy sor szőlő, és már nem tudtam kitérni...