Bejelentett munkahelyem van. Ez jó.
Egy pár apró formaságot kellett csak elintézni hozzá.
(For english version of the video click here.)
Először is be kellett jelentkeznem a Városházán. Regisztrálták a lakcimemet. Majd küldik róla az igazolást, ami kvázi lakcimkártyaként funkcionál majd itt.
Aztán az Adóhivatalnál igényeltem adószámot. Aztán a Biztositóhoz mentem, hogy TB számot igényeljek.
Aztán át a Munkahivatalba, ahol leadtuk a munkáltatóm adatait. Amit nem fogadtak el, mert nincs adószámom. Jöjjek vissza 2 hét múlva, ha megkapom postán az adószámomat.
Kb 2 hét elteltével levelet kaptam az Adóhivataltól, hogy mutassam be a Városházától kapott igazolást, miszerint regisztrálták a lakcimemet, mert ennek hiányában nem tudnak adószámot adni. Miután ezt még nem kaptam meg, diszkréten nem vettem tudomást a levélről. Minek idegeskedjek? Nekik fontos, hogy adót fizessek, nem nekem. Majd irnak újra, ha tényleg kell az igazolás. Vagy majd megoldódik magától.
Közben levelet kaptam a Biztositótól is, hogy szeretettel üdvözölnek ügyfelükként. Köszike.
Másnak újabb levél a Biztositótól: adjak le fényképet, hogy elkészithessék a TB kártyámat. Honnan akasszak le most fényképet? Ne piszkáljuk már egymást.
Másnap újabb levél: sziveskedjek adategyeztetés céljából befáradni, ja és ha még nem adtam le fényképet...
Jó. Majd.
Levél a Városházától: Regisztrálták a lakcimemet. Hurrá. Akkor mehetnék az Adóhivatalba. De nincs kedvem.
Másnap megint levéllel várnak a munkahelyemen (azt adtam meg postacimnek).
Úgy tűnik, felkerültem a Német Állam levelezőlistájára. Napi kapcsolatban állunk. Remélem, a postaköltséget nem számlázzak majd ki egy összegben valamikor :D
Tájékoztat valami hivatal, hogy megvan a német nyugdijszámom. Erre még nagy szükségem lesz szerintem :-D
Mire én nyugdijas korú leszek, már csak archiv iratokból emlékszünk majd a hajdani nyugdijrendszerre. "Mi?! Hogy az államtól kaptak pénzt az öregek? Hogyhogy?!"
Eddig jól állunk: adószám, nyugdijszám, TB szám, lakcim regisztráció, munkahely regisztráció, adategyeztetés.
Ezzel a fényképpel kéne valamit kezdeni. Fel a Weblapra. Áááh, online is fel lehet tölteni. Gyors fotó a szobám lila fala előtt. Tisztára mintha műtermi lenne :-)
Kész!
Hónap vége. Levelezőlista. Valami Adóizéhatóság tájékoztat a fizetésem nettó-bruttó felbontásáról. Olyasmi, mint amit nálunk fizupapirként ad a munkáltató. Itt valami hivatal küldi. Már értem, miért alacsony a munkanélküliségi ráta.
Közben összeszedem magam és rászánok egy pár órát az adategyeztető papir leadására. Megnézem a neten, hol van ez a hivatal. A szigeten kivül. Na, ne! Autóba ezért nem ülök. Van itt egy másik cimük, ahol nincs ügyfélfogadás. Nekem az is jó. Majd bedobom a postaládájukba.
Úgy fél óra bolyongás után megtalálom a hivatal bejáratát. Olyan cimet adtak meg, ami nincs is. Valami járókelő fedi fel a rejtélyt végül: a kikötő felőli oldalon van még egy épület, innen nem látszik, de ott a hivatal.
Ügyes megoldás. Ki sem kell irni, hogy nincs ügyfélfogadás, úgysem talál oda senki.
Mázlimra épp az ajtóban összefutok egy dolgozóval. Elmondom, mi célból jöttem.
- Szerencséd, fiam, hogy öreganyádnak szólitottál, ezért segitek neked. Ha itt leadod a papirt, postán küldjük neked a visszaigazolást, de ha elmész a Paradiesplatzra, ott személyesen is leadhatod a kirendeltségen és azonnal megkapod a Bundesrepublik bűvös pecsétjét.
A Paaraadiesplatz?! A sziget másik vége (ok, ez max 5 perc sétát jelent) és onnan jövök, mivel ott lakom!
Na jó. Leadom személyesen, ezen ne múljon
A kirendeltég egy pici iroda a téren. Elsősorban adótanácsadással foglalkoznak. Két ügyintéző üldögél bent. Meg vagy 10 ügyfél. Nézelődöm. Hol lehet sorszámot húzni? Vagy hol van a gyorsitott ügyintézés? Mert azt ugye nem gondolják, hogy végigvárom, mig 10 ember adótanácsadást kér. Várok kb 5 percet. Az ügyintézók elmélyülten adják a tanácsot, az ügyfelek türelmesen várnak. Én nem. Jobb dolgom is van. Inkább visszasprintelek a korábbi hivatalba és leadom a papirt. Kit érdekel, hogy mikor küldik a pecsétet.
Közben rámcsörög Marko. Elmorgom neki a kálváriámat. Első reakciója:
- Hogy mit csinálsz?! Adóhatóság?! Hát milyen kelet-európai vagy te, hogy adót akarsz fizetni?!
:-D
Elnézést kérek, tényleg szégyellem magam :-D
Visszaérek. És észlelem, hogy a hivatal 10 perc múlva zár. Mekkora szivás lenne, ha nem tudnám ma leadni. Az tuti, hogy még egyszer nem futok neki!
Sehol egy teremtett lélek.
Megkeresem a postázót. Ajtó zárva. Bekopogok egy másikon. Morcos ürge nyitja ki. Elmondom, hogy csak le akarom adni a papirt a postázóban.
Aaaazt nem lehet, mert zárva.
Ezt én is látom, ezért kopogtam itt.
De ő nem a postázó.
Na, ezt is gondoltam, de azért itt dolgozik, nem?
Igen, de ő nem vesz át levelet.
Én meg nem tudok máskor jönni. Úgyhogy lécci lécci.
Inkább dobjam be lent a postaládába.
Á, volt olyan? Nem láttam. De nincs nálam boriték. Tud adni egyet? (Minden irodában van dögivel boriték, nem?)
Hát neki nincs, vegyek a postán.
De a postán csak 100-as csomagban van és nekem csak 1 kell. (Meg a posta a szigeten kivül van. És ugye úgy kezdődött, hogy emiatt nem ülök autóba. De ha az ember kitartó, inkább engednek neki, csak húzzon már a rákba...) Nem akarja mégis inkább átvenni?
Jó, adjam oda neki, majd holnap átviszi a postázóba.
Jaj, de jó fej, köszi, köszi!! (Egy pillanatig elgondolkodom, hogy merjek-e igazolást kérni arról, hogy leadtam, de inkább nem feszitem túl a húrt. Ha nem adja le, az sem rosszabb, mint ha én nem jönnék vissza többet a papirommal. És ha ma nem adnom le, én nem jövök vissza.)
Egy hét múlva megjön a pecsét. De jó fej volt az ürge. Tényleg leadta :)Meg megjön a TB kártyám is. Jaj de szép! :-D
És jelzi a főnököm, hogy be kéne fáradnom az Adóhivatalba a Paradiesplatzon, mert úgy tűnik, rossz adókategóriába soroltak be és igy többet kell majd adóznom. Hjaj. Már igy is tök para, hogy hogy fogom én az adóbevallásomat elkésziteni jövőre. Hát még ha hibás az adókategória... Na de hogy én ott sorakozzak fél napot abban az irodában.... olyan isten nincs.
Gyors kutakodás a levelek között (van egy pár, nem sajnálják a hivatalok a postaköltséget).
És igennnn!!! Megtalálom az igazolást az adóbesorolásomról, miszerint 1-es kategóriában vagyok. Hurrá! Akkor nem kell átjelentkeznem. Sorbanállás megspórolva.
Második felvonás
Felbátorodva a német bürokráciával kapcsolatos, szerencsés kimenetelő kalandomon, úgy döntök, hogy nekifutok a bankszámlanyitásnak. Már körbejártam a témát, kideritettem, mi éri meg, csak mikor legutóbb beszaladtam a bankba (ami Lindauban nincs, csak Überlingenben), közölték, hogy számlanyitáshoz időpontot kell kérni, és már csak követekező hétre tud adni. Egy számlanyitás miatt?! Hűha...
Na, most elérkezettnek láttam az időt. (Ez a "most" még július 13-án volt, csak most foglalom össze a sztorit.)
Kértem időpontot aznapra, mikor úgyis épp Überlingenben jártam.
Szépen leparkoltam az autót a bank mögött, ahol kizárólag a biobolt ügyfelei állhatnak és azok is max 45 percet. Jól van, 10 percig maradok, ha utcán parkolok, rohangálhatok majd ki újabb pénzt bedobni. Ez jobb igy.
Az ügyintéző nagyon kedves, bevezet az irodába, kávét, üdcsit kapok (hol a süti?), bemutatkozik és elmeséli, hogy ki ő. Hűha. Lehet, hogy elnéztem valamit és prémium ügyfélnek jelentkeztem be?!
Kifaggat a fél életemről. Érdeklődik a jövőbeli terveimről. De szeretem ezeket a kérdéseket! Hát mittudomén mik a jövőbeli terveim.
Mondom neki, hogy én itten kérem csak egy megtakaritási számlát óhajtok nyitni, nincs más kérdésem.
Úgy tűnik, nem úszom meg ennyivel. Nem lehetne rögtön odaugrani?
A gép szerint nem...*
Ez itt kérem, egy teljeskörű pénzügyi tanácsadás, végig kell menni a kérdéseken.
Uff. És én még morogtam, hogy otthon a bankomnak valami kérdőivet kellett telefonon kitöltenem. 7 perc alatt. Hát jó. Nézzük a kérdéseket.
- Mi a megtakaritásom célja?
- Hát kell egy bakszámla, mert KP-ben kapom a fizetésemet és nem szeretem a ruhásszekrényben tartani a pénzem a zokniban.
- De hosszabb távon?
Jajj hagyjuk már ezt.
- Nincs hosszabb távú tervem. Egy hónapja jöttem Németországba. Lehet, hogy nem is maradok sokáig.
- De ha marad, biztos akar majd házat épiteni.
- Nem tudom. Szerintem nem.
- De szép házban lakni fontos, nem?
Neked, babám. Én pillanatnyilag az országot keresem, ahol ehhez majd kedvem lesz.
- Igen, fontos, de ez most nem aktuális kérdés. Ugorjuk át.
- Rendben. Akkor biztosan szeretne lakásfelújitásra takarékoskodni.
- Köszi, de nem akarok se házat, se lakást venni. Egy hónapja vagyok itt. Csak egy bankszámlát szeretnék, hogy ne KP-ben álljon a pénzem. Tényleg nem akarok mást.
- Értem, akkor haladjunk tovább.
Hurrá!
- Nagyon kedvező ajánlatunk van gépjármű finanszirozásra.
Ez itt totál kész van! Hol a kandi kamera? Ez nem lehet komoly. Tündérbogárka, repjegyre gyűjtök, hagyjál már a lakás, kocsi, új mosógép témával!
- Szóval szeret utazni. Egy évben hányszor nyaral?
Na, ezt most hogy magyarázzam el neki, hogy én gyakorlatilag tavaly október óta nyaralok?
- Egy évben kétszer. Erre gyűjtök. De higgye el, én tényleg csak egy számlát akarok nyitni.
35 perce ülök itt. És még el se kezdtük a számlanyitást. Fogy a türelem.
- Pontosan mire szeretné használni a bankszámláját? Erről fogja fizetni a közüzemi számlákat?
Megőszülök! Előre megnéztem mindent a neten, érdeklődtem telefonon. Pontosan tudom, miért jöttem. Nem kell más fajta számla. Mi a ráknak kell végigcsinálni az egész tanácsadó procedúrát, mintha halvány gőzöm nem lenne arról, hogy mit akarok itt?! Elég volt. 40 perc. Ki kell állnom a parkolóból, mert elszállitják, ha észreveszik, hogy nem vásárló vagyok. Ezek itt nem viccelnek ezzel. És nekem ma délután (kb 3 óra múlva) Memmingenben kell lennem, mert indulok Magyarországra az EDDÁra. 15 percet tudok még itt idétlenkedni.
Nagy levegő, udvarias, de határozottt stilusban tájékoztatom a csajszit, hogy mostantól számitva 15 percem van bankszámlát nyitni, 45 perce ülök itt és még szóba sem került az, amiért jöttem. Értékelem a részletes tájékoztatást, de erre nekem nincs időm.
Kicsit szivére veszi, de olyan kitartóan hálálkodom a szives tájékoztatásáért, hogy azért mégis megbékél.
Persze ezzel nincs vége. A gép. A gép szerint nincs. Csak úgy nem ugrálhatunk át a lakástakarékosssági kérdéseken. A gép szerint nem. Hivjuk a tapasztaltabb kolléganőt. Ő se tudja, de Frau Izé majd segit, de ő most ügyféllel van. Jó, addig átparkolom az autót máshova.
Visszajövök. Frau Izétől megtudjuk, hogy az új RENDSZERben nem lehet ezt a fajta számlát megnyitni. A gép szerint. Úgyhogy most sajnos nem fogok tudni számlát nyitni, de adjam meg az adataimat, majd értesitenek levélben.
50 perce jöttem. Egy hetet vártam az időpontra. És most számla nélkül távozzak?!
Meggyőzöm őket, hogy nekem MA kell számlát nyitnom.
Úgyhogy nyitnak nekem egy sima számlát és majd pár nap múlva átkönyvelik olyanra, amilyet akartam.
Heuréka!
Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy a bankkártyát sem zökkenőmentesen kaptam meg, de lényeg, hogy megvan.
A gép szerint is...
