2016. október 20., csütörtök

Hova tovább Mexikóból?


2015 májusi összefoglaló


2015 május 2.

Megtartottuk Hombrével első igazi, randinak szánt randinkat. Ugyebár megismerkedésünktől az összeköltözésig ilyesmikre nem volt alkalmunk... :)

Elvitt egy étterembe, ahol kukoricaüszög levest ettem. Jó, ez ott akkor nem hangzott ilyen gusztustalanul :D 


Utólag tudtam meg, hogy az a fekete gombaféle, amiből a huitlacoche leves készül, valójában egy élősködő, amit Magyarországon fertőzésként tartanak számon.



Még jó, hogy ezt akkor nem tudtam, mert tuti hánytam volna, míg megkóstolom. Mert nyilván még így is megkóstoltam volna, hiszen aki annyi gusztustalan dolgot összeevett már kíváncsiságból, mint én, nem hártál meg csupán azért, mert valami undorító. :)

Hombre nem evett levest. Pedig különben finom volt.



A vacsorához ittunk bort is, bár az Mexikóban annyira nem népszerű, és valójában nem is illik a mexikói ételekhez. Na de hát mégiscsak az első randink. Hívtuk a pincért. 

- Szeretnénk bort rendelni. Milyen boraik vannak?
- Piros és fehér.

Öööö... köszönjük a pontos információt..... a piros jobban megy az aznap esti ruhámhoz, akkor olyat kérek :)

- Úgy értem, hogy milyen fajta borok vannak.
- ??? - csodálkozó arc.
- Akkor legyen szíves hozni a borlapot.
- Á, borlapunk nincs, de el tudom mondani, milyen borok vannak.

Nem tudta :) Úgyhogy végül kértünk valamit, ő meg hozott valamit.



2015 május 5.

Jelentem, mexikói hagyományok alapján házasulásra alkalmas vagyok. Ezt anyukája mondta.

Az úgy volt, hogy anyukája tortillát sütött, ahogy minden reggel. Rántotta tortilla és bab nélkül olyan, mint..... olyan nincs is. Szóval megcsinálta a kukorica tortillákat, aztán valaki megkívánta a búzalisztből készült tortillát, úgyhogy anyukája annak is nekiállt. Magyar szemmel már-már úgy tűnt néha, hogy Hombre anyukája a végtelenségis ki van használva, de aztán ahogy jobban beleláttam a családi dinamikába, megértettem, hogy ő attól boldog, ha körülugrálhatja a családját. Mivel én kényelmetlenül éreztem magam, ha kiszolgált, eleinte még megcsináltam magamnak ezt-azt a konyhában, de hamar rájöttem, hogy ő az akcióimat nem úgy éli meg, hogy őt kímélem és a tiszteletem jele, hogy nem ugráltatom, hanem úgy, hogy nekem nem elég jó, amit ő csinál. Szóval beálltam én is a sorba és tőle rendeltem meg a rántottámat.

Szóval búza tortilla. A kukorica tortilla készítéséről hajdanán már írtam. A búza tortilla egészen másképp készül. Itt a tésztát sodrófával kell laposra nyújtani. Mivel ezt a fajtát csinálják ritkábban és mivel ezt leszámítva nem nyújtanak tésztát, különlegesnek számít, ha valaki tudja, hogyan kell egyenletesre és vékonyra nyújtani a tortillát. A hagyományok szerint egy lány akkor áll készen a házasságra, ha már képes búzatortillát csinálni.


Mivel Magyarországon az éghajlatra való tekintettel gyakrabban sütünk otthon, nem meglepő. hogy nekem is volt alkalmam találkozni már a sodrófával párszor. Nagymamámnak köszönhetően én már kábé 5 évesen készen álltam a mexikói hagyományok szerint a házasságra. :) Ezt persze sem Hombre, sem anyukája nem tudta. Én meg erről a hagyományról nem tudtam.

Ahogy figyelgettem, hogyan csinálja anyukája a tortillát, egyszer csak odanyújtotta nekem a sodrófát, hogy próbáljam meg én is. Én meg mit sem sejtve, gyakorlott mozdulatokkal kinyújtottam a tésztát.

Aztán tájékoztattak, hogy épp kvalifikáltam. :D


2015 május 10.

Elbúcsúztunk a családtól és repültünk Cancúnba.

A Maya Riviéra jó hely. Már voltam egyszer, még a nagy utazás előtt. Akkor egy utazási irodával mentem (még rutintalanul, de az az út nagyban hozzájárult a későbbi magányos vándor megszületéséhez, ugyanis az úton az idegenvezető számára a napi egyszeri étkezés és WC-zés teljesen okénak tűnt, és ebben nem értettem vele egyet) és akkor Mexikó mellett Guatemalát és Belizt is bejártuk. 



Ez alkalommal Hombréval csak Coba és Tulum piramisát néztük meg, meg hajókáztunk és sznorkeleztünk az Isla de las mujeres szigeten, aztán persze ki nem hagztuk volna Xel-Ha szórakoztató parkját, ahol a belépődíj áráért egész nap korlátlanul lehet enni-inni a többféle étteremben, grillezében és mellette még szuper a vízi vidámpark is. 

Utolsó napunkon Cancúnban már nagyon szorított az idő, hogy kitaláljuk, hova is megyünk másnap Mexikó után. A repjegyünk Londonba szólt. De onnan semmi ötletünk nem volt.

Abban megegyeztünk, hogy a munkája és vízuma miatt Angliában kell maradnunk fél évet. Abban is egyetértettünk, hogy Londonba nem megyünk. Na de hova máshova?

Napsütést akartam, esőt nem. Megnéztem az időjárási statisztikákat és megállapítottam, hogy 3 terület van Angliában, ahol az átlagnál több a nasütéses órák száma: Canterbury térsége, Bristol és a déli tengerpart egy része. Mivel Canterburyben már korábban próbáltam lakást találni és drágábbnak bizonyult még Londonnál is, ezt azonnal kizártuk. A déli tengerpart sem tűnt túl vonzónak, nem tetszett, mikor arra jártam. Bristolról csak annyit tudtam, hogy statisztikák szerint Aberdeen után ez a legélhetőbb város a bevándorlók számára. Nincs kérdés. Megyünk Bristolba.

Gyorsan megvettük a buszjegyet Londonból Bristolba, foglaltunk szállást 2 hétre Airbnb-n, aztán már csak remélni kellett, hogy tetszik a hely és találunk albérletet 2 hét alatt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése