2016. október 28., péntek

Ihók és Mihók

Ezt a bejegyzést anno elkezdtem írni. Ne menjen kárba,megosztom, bár nem összefoglaló.

Van az a mese Ihókról és Mihókról... 

A történetre nem emlékszem, de az most mindegy is.

Mexikóban nagy a család és tele van Ihókkal és Mihókkal. De tényleg nagy. Képzelj el egy nagy családot. Vedd bele az unokatestvéreket is. Most szorozd meg kettővel. Adj hozzá még 4-et. Szorozd meg 3-mal. Adj hozzá 10-et. Na, most már lehet, hogy közel jársz Hombre családjának létszámához.

Kezdjük azzal, hogy Hombre szülei hagyományos nagy családból származnak. Fejenként 13 testvér. Ezek a testvérek mind megházasodtak és lett 2-5 gyerekük. Az eddig 26 nagynéni, 26 nagybácsi és nagyságrendileg 100-150 unokatestvér. Mivel 14 gyereknél a legidősebb és legfiatalabb között akár 30 év is lehet, kalkulálnunk kell az idősebb unokatestvérek gyerekeivel is. Nem legyünk túlzóak, számoljunk csak 25 unokatestvérrel, akinek fejenként 2 gyereke van. Na meg házastársa! Az plusz 75 családtag. Összesen nagyságrendileg 250 főnél tartunk..... És ebben nem az a poén, hogy ennyien vannak, hanem, hogy én is megismertem legalább a 70%-ukat.... :D

Mivel ennyi ember nevét és apját-anyját megjegyezni képtelenség, többeknek még Hombre is bemutatkozott a családi találkozókon. Ilyen szitura én is emlékszem gyerekkoromból, falusi esküvőkről, ahol ha megkérdezték, ki vagyok, teljesen felesleges volt a nevemet mondanom, azt kellett mondani, hogy kinek a lánya és unokája vagyok, akkor rögtön tudták, hova tegyenek.

Mivel Mexikóban mindennaposak a teltházas családi összejövetelek, és mivel a családban született gyerekek születésüktől kézről-kézre járnak, mindenkinek nagyon közvetlen a kapcsolata egymással. Állandóan jó kedvük van, megy a nagy röhögés és képesek a semmiből pillanatok alatt házibuli hangulatot teremteni, ahol valaki rövid időn belül tuti elkezd karaokézni is. Az ilyen bulikon többször felkaptam a fejem arra, hogy Ihónak meg Mihónak szólítanak valakit. Mindig mást... De csak nem hívnak mindenkit ugyanúgy... Aztán hamarosan leesett, hogy spanyolul a fiú (fia vkinek értelemben) IJO, amit ihónak ejtünk. A "fiam" pedig MI IJO, amit mihónak ejtenek.

A családi összejövetelek különben elég spontánok. Egyszercsak felbukkan egy kiscsalád a nagymamánál, hoz 20 főre elegendő kaját (annál többen csak nincsenek épp ott), aztán eszünk. Épp csak befejezzük, mikor betoppan egy másik Ihó a családjával, hoznak kaját és eszünk. Aztán hazajön az, aki ott is lakik a házban és főz vacsorát 20 főre és eszünk.

Mindezt két helyszínen, mivel az egyik nagymama Texasban él.



A szűkebb család is nagyon összejárós. Hiába laktunk Hombre lakásában, amint kinyitotta a szemét reggel, az volt az első gondolata, hogy menjünk át a szüleihez reggelizni. Aztán ott maradtunk ebédig. Meg vacsoráig. Meg hajnalig. Minden nap. Én meg próbáltam jól állni a dolgokhoz, de azért - valljuk be - a magyar kulturális hátteret figyelembe véve ekkora adag család már inkább méreg, mint gyógyszer.... Úgyhogy, amikor hajnali 2-kor megkértem Hombrét, hogy menjünk már haza, ő meg közölte, hogy van az emeleten üres ágy, dőljek le, ha álmos vagyok, kezdett kicsit hiányozni a régi jó szingliség. :D Végülis kompromisszumként úgy oldottuk meg a helyzetet, hogy Hombre hazavitt engem esténként a lakásába, ő meg visszament a szüleihez. Reggel meg értem jött és együtt reggeliztünk anyukájánál. Így én is kipihenhettem a családtúladagolást, meg ő is kihasználhatta az évi egyszeri látogatás minden pillanatát.

A szűk családja egyébként nagyon kedves, vidám és imádják egymást. Állandóan nevetnek valamin. Muszáj lesz felturbóznom a spanyoltudásomat, mert a viccek nagy részéről le fogok maradni...


1 megjegyzés: