2014 november 27.
Sri Lanka nem lett a szívem csücske végül.
De hogy még a kanapészörfing sem jött be, az már azért durva!
Még októberben írt nekem egy CS pasi, hogy ha véletlenül Colombo-ban járnék, szívesen vendégül látna. Annak idején nem tűnt érdekesnek a dolog, de most, hogy még mindig volt pár napom a hazaútig, gondoltam, találkozom vele. Telefonon beszéltünk és egészen szimpatikus volt. Megbeszéltük, hogy a meditáció után elmegyünk kajálni és nála kanapészörfölök egy éjszakát.
Nem volt elég referenciája az embernek, de a meglévők megfelelőek voltak, ellenőriztem őket.
Amikor beértem a busszal Colombo-ba, fel is hívtam, hogy a megbeszéltek szerint összefussunk. Nem árulta el, melyik negyedben lakik, csak megadta a helyet, ahol találkozzunk. Ez egy kicsit bosszantó volt, mert 2 táskával átbumlizni a városon, hogy aztán jöhessek vissza pár óra múlva, nem túl hasznos időtöltés. A találkozó helyszínén időben megjelent az ember. Kocsival jött, amit előtte nem említett.
Elmentünk kocsival pár utcányit. Közben elmesélte korábbi CS élményeit, elárulta, hogy a húgával lakik,és hogy néhány kanapészörfös tiszteletlen volt korábban a húgával és ezért nem fogad már hímnemű vendégeket. Ez úgy mind rendben volt, egy rendes embernek tűnt.
Mondta, hogy elmegyünk most hozzá, letehetem a cuccaimat, aztán városnézés után, este jöjjek vissza és elmegyünk kajálni, neki addig dolgoznia kell. Ez is tök normális CS dolog.
Leparkoltunk egy épület előtt az utcán. Tiszta feszült volt az ember és folyamatosan próbált hívni valakit telefonon, aki nem vette fel. Nálam ilyenkor a receptorok azonnal jeleznek és elkezdtem figyelni, mi a hézag az emberrel. Meg is kérdeztem tök barátságosan, hogy kit hajszol ennyire. Azt mondta, a húgával kell mindenképp beszélnie. Gondoltam, azért, hogy szóljon, hogy most érkezünk. Tök OK.
Nem érte el telefonon, továbbmentünk a kocsival. Megint leálltunk, körülnézett, aztán kiállt a parkolóból és előrébb parkolt vagy 20 méterrel. Na, ez már nagyon fura volt, de mivel az ember különben ártalmatlan kisugárzással rendelkezett, nem paráztam, csak furcsállottam a viselkedését. Kiszállt a kocsiból, azt mondta, hogy meg kell néznie, rendben van-e a lakása, addig maradjak a kocsiban, ne szálljak ki. Na, ez már nagyon fura volt, de nem akartam paranoiás lenni, mert nyilvánvaló okom nem volt arra, hogy aggódjak.
Percek múlva visszajött, beszállt a kocsiba és hátratolatott vagy 30 métert, aztán elkezdett betolatni egy udvarba, aminek a kapuja felett nagy tábla hirdette, hogy egy hotel bejárata. Itt már konkrétan rákérdeztem, hogy mégis mi a terve és hova hozott.
Mondta, hogy ez az ő saját hotelje és itt fog nekem szobát adni. Kérdeztem, hogy miért nem a saját lakásában. Mert itt kényelmesebb és nincs teltház. És azért ment ő előre, hogy megkérdezze, van-e szabad szoba.
Namármost, ha a saját hotelje, akkor egyrészt tudnia kéne, hogy van-e szabad szoba, másrészt meg simán mondhatta volna, hogy várjak a hallban, amíg beszél a recepcióval. Harmadrészt pedig megemlíthette volna már korábban is, hogy hotelbe jövünk és nem a lakására, ami pedig a CS lényege. Az ugyanis nem a szállásadásról szól, hanem egymás életének megismeréséről.
Receptoraim azt jelezték, hogy simlis a csávó. Nyilván azért ment előre, hogy megbeszélje a személyzettel némi kis borravalóért cserébe, hogy játsszák el, hogy ő itt a tulaj. Mikor beléptünk, jelen volt 5 hímnemű szingaléz alkalmazott, akik fülig érő szájjal vigyorogtak, meg volt egy lány is, aki lesütötte a szemét. Paranoia ide vagy oda, itt világossá vált számomra, hogy az van, amire gondoltam. A pasik arcára volt írva a hátba veregetés ("Derék csávó vagy, hogy ilyen trükkel csajozol"), a lány meg szégyellte magát, hogy részt vesz benne.
Úgy tettem, mintha nem jöttem volna rá (ez mindig a legjobb trükk a lelépés előtt). Szépen letettem a táskámat oda, ahova mondták, elköszöntem a vendéglátómtól, és abban maradtunk, hogy este hívom, ha visszaértem.
Azonnal bementem Colombo központjába és próbáltam internetet és szállást találni. Az egyetlen kulturált és olcsó hely, amit ismertem, teltházas volt, úgyhogy úgy döntöttem, kimegyek inkább Negombo-ba, ahol legalább tudom, hogy van egy szép és olcsó hostel, mert legutóbb személyesen megnéztem.
Visszabuszoztam a hátizsákomért. Szóltam a recepciósnak, hogy ne aggódjon, a tulajjal mindent lebeszéltem (nehogy felhívja itt nekem), aztán visszabumliztam a belvárosba, megkerestem a Negombo-ba menő buszt és reméltem, hogy lesz hely a szálláson, amit kinéztem.
Nem akartam teljesen leírni a pasast, mert alapvetően nem tűnt rossz embernek, csak ez a szar Sri Lanka-i szemlélet, hogy az európai nőkkel bármit lehet, ez rondít bele a jellemébe. Nyilván úgy tervezte, hogy este majd hazavisz a szobámba és majd hirtelen fáradt lesz hazamenni, én meg nyilván nem rakhatom ki, hiszen ő állja a szobát, és majd ha eléggé lekötelezve érzem magam, akkor az ágyamból sem rakom ki.
Másnap megírtam a neki, hogy szerintem nem mondott igazat és nem az ő hotelje volt a hely, és ha igen, akkor ezt meg kellene említenie a profiljában, mert ez így fura, és mivel nem bíztam benne, ezért jöttem el szó nélkül.
Csak annyit válaszolt, hogy aggódott értem, de nem mondott semmit a vádakra. Magyarázkodott valamit arról is, hogy neki sokkal több referenciája van, de azok technikai hiba miatt nem jelennek meg az oldalon. Hát persze. Micsoda véletlenek :-)
Sri Lanka nem lett a szívem csücske végül.
De hogy még a kanapészörfing sem jött be, az már azért durva!
Még októberben írt nekem egy CS pasi, hogy ha véletlenül Colombo-ban járnék, szívesen vendégül látna. Annak idején nem tűnt érdekesnek a dolog, de most, hogy még mindig volt pár napom a hazaútig, gondoltam, találkozom vele. Telefonon beszéltünk és egészen szimpatikus volt. Megbeszéltük, hogy a meditáció után elmegyünk kajálni és nála kanapészörfölök egy éjszakát.
Nem volt elég referenciája az embernek, de a meglévők megfelelőek voltak, ellenőriztem őket.
Amikor beértem a busszal Colombo-ba, fel is hívtam, hogy a megbeszéltek szerint összefussunk. Nem árulta el, melyik negyedben lakik, csak megadta a helyet, ahol találkozzunk. Ez egy kicsit bosszantó volt, mert 2 táskával átbumlizni a városon, hogy aztán jöhessek vissza pár óra múlva, nem túl hasznos időtöltés. A találkozó helyszínén időben megjelent az ember. Kocsival jött, amit előtte nem említett.
Elmentünk kocsival pár utcányit. Közben elmesélte korábbi CS élményeit, elárulta, hogy a húgával lakik,és hogy néhány kanapészörfös tiszteletlen volt korábban a húgával és ezért nem fogad már hímnemű vendégeket. Ez úgy mind rendben volt, egy rendes embernek tűnt.
Mondta, hogy elmegyünk most hozzá, letehetem a cuccaimat, aztán városnézés után, este jöjjek vissza és elmegyünk kajálni, neki addig dolgoznia kell. Ez is tök normális CS dolog.
Leparkoltunk egy épület előtt az utcán. Tiszta feszült volt az ember és folyamatosan próbált hívni valakit telefonon, aki nem vette fel. Nálam ilyenkor a receptorok azonnal jeleznek és elkezdtem figyelni, mi a hézag az emberrel. Meg is kérdeztem tök barátságosan, hogy kit hajszol ennyire. Azt mondta, a húgával kell mindenképp beszélnie. Gondoltam, azért, hogy szóljon, hogy most érkezünk. Tök OK.
Nem érte el telefonon, továbbmentünk a kocsival. Megint leálltunk, körülnézett, aztán kiállt a parkolóból és előrébb parkolt vagy 20 méterrel. Na, ez már nagyon fura volt, de mivel az ember különben ártalmatlan kisugárzással rendelkezett, nem paráztam, csak furcsállottam a viselkedését. Kiszállt a kocsiból, azt mondta, hogy meg kell néznie, rendben van-e a lakása, addig maradjak a kocsiban, ne szálljak ki. Na, ez már nagyon fura volt, de nem akartam paranoiás lenni, mert nyilvánvaló okom nem volt arra, hogy aggódjak.
Percek múlva visszajött, beszállt a kocsiba és hátratolatott vagy 30 métert, aztán elkezdett betolatni egy udvarba, aminek a kapuja felett nagy tábla hirdette, hogy egy hotel bejárata. Itt már konkrétan rákérdeztem, hogy mégis mi a terve és hova hozott.
Mondta, hogy ez az ő saját hotelje és itt fog nekem szobát adni. Kérdeztem, hogy miért nem a saját lakásában. Mert itt kényelmesebb és nincs teltház. És azért ment ő előre, hogy megkérdezze, van-e szabad szoba.
Namármost, ha a saját hotelje, akkor egyrészt tudnia kéne, hogy van-e szabad szoba, másrészt meg simán mondhatta volna, hogy várjak a hallban, amíg beszél a recepcióval. Harmadrészt pedig megemlíthette volna már korábban is, hogy hotelbe jövünk és nem a lakására, ami pedig a CS lényege. Az ugyanis nem a szállásadásról szól, hanem egymás életének megismeréséről.
Receptoraim azt jelezték, hogy simlis a csávó. Nyilván azért ment előre, hogy megbeszélje a személyzettel némi kis borravalóért cserébe, hogy játsszák el, hogy ő itt a tulaj. Mikor beléptünk, jelen volt 5 hímnemű szingaléz alkalmazott, akik fülig érő szájjal vigyorogtak, meg volt egy lány is, aki lesütötte a szemét. Paranoia ide vagy oda, itt világossá vált számomra, hogy az van, amire gondoltam. A pasik arcára volt írva a hátba veregetés ("Derék csávó vagy, hogy ilyen trükkel csajozol"), a lány meg szégyellte magát, hogy részt vesz benne.
Úgy tettem, mintha nem jöttem volna rá (ez mindig a legjobb trükk a lelépés előtt). Szépen letettem a táskámat oda, ahova mondták, elköszöntem a vendéglátómtól, és abban maradtunk, hogy este hívom, ha visszaértem.
Azonnal bementem Colombo központjába és próbáltam internetet és szállást találni. Az egyetlen kulturált és olcsó hely, amit ismertem, teltházas volt, úgyhogy úgy döntöttem, kimegyek inkább Negombo-ba, ahol legalább tudom, hogy van egy szép és olcsó hostel, mert legutóbb személyesen megnéztem.
Visszabuszoztam a hátizsákomért. Szóltam a recepciósnak, hogy ne aggódjon, a tulajjal mindent lebeszéltem (nehogy felhívja itt nekem), aztán visszabumliztam a belvárosba, megkerestem a Negombo-ba menő buszt és reméltem, hogy lesz hely a szálláson, amit kinéztem.
Nem akartam teljesen leírni a pasast, mert alapvetően nem tűnt rossz embernek, csak ez a szar Sri Lanka-i szemlélet, hogy az európai nőkkel bármit lehet, ez rondít bele a jellemébe. Nyilván úgy tervezte, hogy este majd hazavisz a szobámba és majd hirtelen fáradt lesz hazamenni, én meg nyilván nem rakhatom ki, hiszen ő állja a szobát, és majd ha eléggé lekötelezve érzem magam, akkor az ágyamból sem rakom ki.
Másnap megírtam a neki, hogy szerintem nem mondott igazat és nem az ő hotelje volt a hely, és ha igen, akkor ezt meg kellene említenie a profiljában, mert ez így fura, és mivel nem bíztam benne, ezért jöttem el szó nélkül.
Csak annyit válaszolt, hogy aggódott értem, de nem mondott semmit a vádakra. Magyarázkodott valamit arról is, hogy neki sokkal több referenciája van, de azok technikai hiba miatt nem jelennek meg az oldalon. Hát persze. Micsoda véletlenek :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése