Cukormentes mosoly

Az egyik törzsvendégünk, aki a turista hajókon dolgozik, munka után minden este nálunk guritja le a jól megérdemelt sörét. Múltkor beszélgettünk a hajóutakról. Mondtam neki, hogy egyszer majd beütemezek magamnak egy hajókirándulást a Bodenseen. Rögtön felajánlotta, hogy menjek olyankor, amikor szolgálatban van, és majd bevisz a kapitány fülkéjébe, meg megmutat mindent a hajón. Eltekintve attól, hogy az unokabátyám révén (kapitány a Dunán) nem egyszer jártam már a kapitány fülkéjében (meg a hajó bármely részén), vonzó ajánlatnak tűnt. Naná, hogy majd olyankor megyek, mikor épp dolgozik!

Telt múlt az idő, a kirándulás csak nem jött össze, aztán mire összejött, az lett belőle, hogy Michl mégsem volt szolgálatban, viszont a szabadnapját szivesen "áldozta be" egy kirándulás érdekében. 

Úticél: a Virágsziget, Mainau

Reggel fél 10-kor indult a hajó Lindauból. Érintettük az összes fontos kikötőt útközben (Nonnenhorn, Wasserburg, Meersburg, stb). Egész máshogy néznek ki ezek a városok a tó felől, mint a szárazföldről. A hivatalos menetidő 3 óra, tehát épp ebédidőben érkezünk meg Mainaura. Úgy fél 12 körül éreztem, hogy éhen döglök. Javasoltam Michl-nek, hogy együnk egy levest a hajón, aztán az ebédmeghivás ajánlatom a szigeten továbbra is él. Intett a pincérnek, a pincér jelezte, hogy más dolga van, de azonnal jön. Negyed óra múlva még nem jött. Vészesen zuhant a vércukrom, pedig reggeliztem. Finoman vinnyogni kezdtem, hogy rosszul leszek, ha nem kapok enni. Jó, jó, azt mondta, mindjárt jön - nyugtatott meg Michl. Hát nem azért, de ha én nem jönnék a munkahelyemen negyed óráig, biztos leharapnák a fejem. Lassan kikötünk. Egyáltalán elkészül addig a leves és lesz idő megenni? Nem rendelhetnénk a másik pincérnél? Már harmadszor sétál el előttünk. Nem, nem, most egy fontos meglepetése van számomra, majd utána eszünk. Utána. Mikor vazz? Mindjárt kikötünk. Meg különben is: mi ez a meglepetés dolog?! Mire fel? Nehogymá félre értse a kirándulás célját! Na mindegy. Vágjunk jó pofát a dologhoz. Fizikai szükségleteim már egy ideje nem uralkodnak rajtam (leszoktam az alvásról), kibirom az éhséget is mosolyogva.

A (vér)cukormentes mosoly. Már egy hete csak a kajára gondolok... 

Meersburg a kapitány szemszögéből

Szédelegve követelem Michl-t a meglepetés irányába. Bemegyünk a kapitány fülkéjébe. Jujdejó. Lelkem mélyén abban reménykedtem, hogy a meglepetés valami sütiféle. Próbálok lelkesedést szinlelni: jujdeszuperhogyittlehetek, nemmegyünkmárvisszainkábbkajálni? Nem, mert most kötünk ki Meersburgban, ezt meg kell néznünk. Na jó, Meersburg tényleg szép, egy pillantást megér. Már remeg a lábam az éhségtől. 20 perc múlva kikötünk Mainauban. A levesnek lőttek. Remélem, ott majd hamar találunk valami éttermet. Ráakadok egy darabka kekszre a táskámban. Ez most életet ment.

Majd 3 órányi út után végre megérkezünk a szigetre. A szigetre belépődij ellenében lehet belépni. Cserébe viszont utána minden látnivaló ingyen van (lepkeház, pálmaház, stb.). Szerencsére a hajótársaságnak szerződése van a sziget "üzemeltetőjével", igy nem csak a hajójegyet, hanem a szigetbelépőt is megspórolom Michl igazolványának köszönhetően. Az én saram az ebéd a mai kiránduláson. Kérdezem Michl-t, hol szeretne enni, menjünk rögtön oda, mert nem érzem jól magam. 

- Jó, de itt az ajándékbolt, előbb menjünk be oda.

- Minek?! Menjünk enni, majd visszafelé nézelődünk. Mit akarsz venni?

Ő semmit, de én biztos akarok. Én ugyan nem. Max egy adag sült krumplit akarnék venni, de az itt úgysincs, húzzunk már enni, légyszi.

Na végre megérti. Elindulunk. Elhaladunk 4 étterem mellett. Ezek nem jók?

Nem, mert a túloldalon van egy, aminek jól hangzik a neve.

Ez vazzeg szórakozik velem. Mi a francot nem ért azon, hogy szédülök és lezuhant a vércukrom?  Átmászunk a kastélydombon, megállunk fényképezkedni vagy 3-szor. Rezignáltan veszem tudomásul, hogy itt fogok elpatkolni a szigeten. Nem baj, ha mentőt kell hívnia, majd leesik neki. (Akik régről ismernek, most már a véres részleteket várják a történetben. De nem, nem daraboltam fel, nem téptem cafatokra. Fegyelmezett és barátságos maradtam. Mit nem tesz a stresszmentes élet, mi? :D )

A dombtetőn kitalálja, hogy menjünk be a pálmaházba. Na, itt jött el a vég. Határozottan, de kellemesen tájékoztatom róla, hogy nem nézünk se jobbra, se balra, enni megyünk. MOST. Meglepődik, de ez segit.

És végre leülünk az étteremben, ahol zsúfolásig telve minden asztal (csak 2 pasi mellett van hely, oda ülünk le). Én már tudom, hogy itt egyhamar nem lesz ebéd, de továbbmenni már nincs erőm. Életem egyik legszarabb és legdrágább ebédjét fogyasztom el (miután a pincér volt szives 15 perc várakozás után felvenni a rendelést, és a másik pincérrel visszaküldtem az egy darab főételt, amit a leves előtt hoztak. Ha legalább mindkettőt előtte hozták volna....) Soha ne egyetek Mainaun, ha ott jártok! Egyetek a hajón, az olcsőbb és jobb is, vagy vigyetek kaját (kockás abrosz, szalonna, hagyma).

A sziget különben nagyon szép! Csupa virág, csupa zöld, kertészeti remekművek. A pillangóházban tenyérnyi pillangókat lehet testközelből nézegetni. Ha szerencsés az ember, még a kezére is szállnak.

Virágokból kirakott Bodeni-tó térkép, vizesés, teraszok. Kicsit Taorminára emlékeztet (Szicilia).

Mindenképpen érdemes megnézni!!!

Lehetőleg olyan kézenfogva andalgós partnerrel :)

De semmiképpen nem olyannal, akivel SEMMILYEN közös témát nem talál az ember, aki csak önmagáról és a munkájáról akar beszélni. Jaj de nagyon kinlódtam. Már a van-e kutyád, macskád szinvonalú társalgásig süllyedtem, hogy ne a kib... hajókról és a menetrendről kelljen végeláthatatlan sztorikat hallgatnom, de reménytelen volt. Bármilyen témát dobtam fel, vagy a hajóknál kötöttünk ki, vagy ott, hogy mekkora jani is ő, mert fejből tudja a hajók menetrendjét. És soha egyetlen visszakérdezés sem hangzott el. Olyan volt, mintha valami celebbel csinálnék interjút. Én kérdezek, ő elmondja, mekkora ász. Próbáltam kérdés nélkül is mesélni valamit, ne csak ő beszéljen már. A reakció: Hümmögés, és udvarias bólintás, majd újabb hajós teleregény. Egy idő után közöltem, hogy álmos vagyok, és bárgyú mosollyal bámultam ki az ablakon. 3 óra hazaút.  3 óra!  Reménykedve nézem az órámat: már csak 2 óra 40 perc van hátra. Fél óra múlva megint megnézem: még 2 óra 38 perc van hátra. Jajj. Fél óra alatt csak 2 perc telt el. Ez de hosszú lesz. De hosszú lett. 

Végre kikötött a hajó, szinte repültem lefelé. Még majdnem el is felejtettem álmosságot szinlelni :)

Utolsó tőrdöfésként közli velem Michl: hazakisér és igyunk meg egy sört a bárban a lakásom alatt.

Miiii?!?!?!? Alig szóltunk egymáshoz az elmúlt 3 órában (illetve egész nap), mi a fenének menjünk még sörözni?!?!?! Sorry, kihagyom. Nincs miről beszélgetnünk. Vagy ez csak nekem tűnt fel? :--o

Másnap rájövök, hogy igen, ez csak nekem tűnt fel, de ez már egy másik történet.....

De Mainau akkor is csodaszép :-)

Amit nem hagy ki az ember :)

Július 2-ik hétvégéje: EDDA koncert Agárdon. Több, mint 30 éve minden nyáron.

Három éve voltam először, azóta ki nem hagynám. Még akkor sem, ha épp másik országban élek...

Kicsit komplikáltan ugyan, de sikerült elcserélgetnem a munkanapjaimat úgy, hogy haza tudjak ugrani a hétvégére.

Volt olcsó fapados repjegy is 3700 Ft-ért. Simán megéri.

Meg is vettem gyorsan a repjegyet a visszaútra, de a hazaút nem tetszett. Csütörtökön van járat, vagy szombaton. Csütörtök túl korai, aznap még dolgozni szeretnék, szombat meg késő, épp csak a koncertre érnék oda, ki kéne hagynom az egész napos hekkezést és fröccsözést a kempingben. Pedig az szerves része a dolognak.

Vonat. 29 EUR. Nem rossz. És csak 7 óra Münchentől. A reptéri majomkodással együtt a repülés is 4 órára jön ki. Nem is nagy különbség. A kérdés csak az, hogy jussak el Münchenbe. Lindau - München vonattal 22 EUR. Plusz a visszaút. A repülő Memmingenben száll le, ami München fapados reptere, de a várostól 100 km-re van. Mondjuk szerencsére Lindau irányában. De akkor is. Reptérről Memmingenbe óránként 1 busz megy, Memmingenből Lindauba óránként 1 vonat (23 EUR). Igy már nem olyan olcsó a hétvégi kiruccanás. A több órás vonatravárásról nem is beszélve.

Milyen más lehetőség van?

Busz. 16 ezer Ft és 14 óra utazás. Hahaha. Van ember, aki a vonat vagy repülő helyett önszántából ezt választja?! 

:--o

Pár nap filózás után úgy döntöttem, jó lesz a vonat, majd elmegyek Münchenbe autóval, ott hagyon a külvárosban egy ismerősnél és Memmingenből meg reptéri transzferrel utazom Münchenbe. Igy a leggyorsabb és a legolcsóbb.

Jah, csak közben elfogytak a vonatra az olcsó jegyek. De utálom, hogy már a vonatjegyet is előre kell megvenni, különben drágább. 59 EUR-ért már nem éri meg. Újratervezés. 

Telekocsi. Van vmi német oldal, ahol útitársakat lehet keresni. Hmmm, egész sokan mennek Budapestre épp azokban a napokban. Kiválasztok egy csajszit, aki péntek délután indul. Ráadásul Stuttgartból. Ez jóóóó! Stuttgartból Münchenbe 2 úton lehet eljutni. Az egyik Augsburgon keresztül, a másik Memmingenen. És csak 30 km kerülő.

Megbeszélem a lánnyal, hogy kicsit többet fizetek bele az útiköltségbe, és akkor eljön értem Memmingenbe. Az autót ott hagyom a hétvégére (már csak ingyenes parkolót kell ott találni. Majd talán odamegyek korában és feltérképezem a helyet pénteken.) Na, ez tök jó megoldás!

Keresgélés interneten. Nem hiszem, hogy Memmingen hivatalos oldalán nincs infó a parkolásról...

Na, akkor mit tegyek?

ÁÁ, Cauchsurfing!! Találok pár CS-est, aki Memmingenben lakik. Irok nekik. Mit javasolnak, hol parkoljak a hétvégére, és hogy jutok el a reptérről oda? Egy kedves idősebb házaspár azonnal válaszol. Van egy P+R parkoló az autópálya mellett. Az szuper, mert akkor a fuvarozómnak sem kell a városban kóvályognia. A házaspár felajánlja, hogy eljön értem a reptérre, kicsit megmutatja a várost és aztán kivisz a parkolóba az autómhoz. Hát ez nagyszerű!!! Milyen egyszerű igy az egész! És sokkal sokkal olcsóbban is jön ki, mint a vonatos verzió. (Mert azért ne felejtsem el, hogy pénzt gyűjteni vagyok itt, nem azért, hogy elszórjam, amit megkeresek.)

Péntek 13. Hah. Idén már utaztam egyszer péntek 13-án. Mikor áprilisban kijöttem Németországba. 

Reggel még beugrom a bankba. Ideje végre egy számlát nyitnom. Utálom, hogy zokniban tartom a pénzem a szekrényben. Ahh de ahh. Német bürokrácia. Megér egy blogbejegyzést.

Délután megérkezem Memmingenbe a parkolóba. Jónak tűnik a hely. Ha Magyarországon lenne ugyanez a hely, biztos nem merném otthagyni a kocsit egy hétvégére még beriasztva és váltózárral sem, de Németországban ez egy teljesen biztonságos parkoló. Pont az autópálya alatt, távol mindentől, csak az út vezet oda, se házak, se semmi.

Barbi (a sofőröm) sms-t ir, hogy dugóban áll. Várok. 2 órát. Mindegy. Ráérek. Majd behozzuk full gázzal. Münchenben még felveszünk egy srácot, aki szintén Telekocsis utas. Barbi fotósként dolgozik kint 6 éve. Kiderül, hogy Pesten épp 1 saroknyira lakunk egymástól. Otthon semmi esély nem lett volna összefutni. Kicsi a világ :)

A srác egyetemi gyakorlaton van kint egy bankban valami pénzügyi elemzőként. Ilyen fiatalon elássa magát. Szegény. 

Baromi lassan érünk haza, mindenhol dugó meg épitkezés. Este 9 helyett éjfélkor érkezünk a városhatárhoz. A barátnőm, akinél aludni akartam, már nem győzőtt várni rám, hazament. Taxival kijutni hozzá elég költséges és hosszadalmas is. Felhivom az öcsémet. Mázlim van. Épp Érden van. Értem tud jönni. Akkor ott alszom. 

Másnap reggel barátnőim felvesznek Érden Agárd felé menet. Kezdőőőőőődik a buliiii! :D

AGÁRD: Parasztreggeli, hekk, fröccs, gofri. Hekk, fröccs, palacsinta. Sátorállitás. Fröccs. Lángos. Hekk, koviubi. Eddások. Dumálás. Koncert. Életem legjobb EDDA koncertje. Az idő elég bizonytalan volt. Lógott az eső lába. Ha mázlink van, megússzuk és csak a túlpartig jön le a zuhi. Kevesen voltak, friss szél fújdogált, és kivételesen senkivel sem kellett összetűzésbe keveredni. (A barátnőimet és engem sem kell félteni, ha érdekvédelemről van szó, és a koncerteken általában szóba kerül a téma, általában részeg kopasz pogózók kapcsán, akik nem értik, miért nem jó az nekik, ha állandóan ránktaposnak.) Ezúttal azonban békében és szeretetben szórakoznak a fiatalok a muszika lágy hangjaira. Nagyjából az első 20 percen fellök egy pogózó (igen, tudom, miért kell nekünk mindig legelől,  a tömegben állnunk), de lelkiismeretesen elnézést kér. Aztán 2 perc múlva újra odajön bocsánatot kérni. Hogy mik vannak. Újonnan szerzett Buddha öntudatommal (meg a lindaui reflexekkel) egyébként is kedvesen reagáltam, de azért erre nem számitottam :)

A koncert tényleg jó. Pataki szinte alig politizál, nem osztja az észt, csak azt teszi, amihez tényleg jól ért: énekel. És tényleg jól. Minél öregebb, annál jobb a hangja. És a hangulatteremtést tanithatná.

A koncert végéig megússzuk eső nélkül, miközben a Velencei tó túlsó partán dörög, villámlik és fekete felhőkből szakad az eső. Még épp átérünk a szemközti büfésorra (hekk, lángos, fröccs), mikor leszakad az ég alja. Nah, akkor Velence parti kényszerparty. Fél 4-kor birunk hazaindulni. Addig a többi ott-rekedt Eddással közös éneklés, ivás, tánc, csupa illedelmes szórakozás :)  Hiába, ez a korral jár... :D

Másnap béna az idő, napozás felejtős, sátorbontás, indulás Pestre. 

Non-stop találkozó barátokkal, családdal, aztán indulás vissza Lindauba.

Memmingenben értem jön a házaspár. Tök kedvesek. Iszunk egy kávét, megnézzük a városkát, aztán tiplizek vissza Lindauba, mert este 7-kor már dolgozom. 

Sűrű a program. De hát ugyebár pihenni ráérünk majd a koporsóban :D

Bábel

Vasárnap reggel. Vagy dél. Valami. Relativ. Ha az ember 6-kor fekszik le és 12-kor kel, a dél még igencsak reggel.

Kómás fejjel araszolok ki a szobám ajtaján. Majdnem beleütközöm valakibe. Egy idegen pasiba. Ez meg mit csinál itt? Illedelmesen köszönünk egymásnak, de csodálkozni sincs időm, mert magára csukja a fürdőszoba ajtaját.

Nyugdíjas szomszéd néni stilus befigyel, ajtó résnyire hagy, lesek. Melyik szobába megy be? (Túl sok választási lehetőség ugyan nincs, de annyira nem Aneta korosztály, hogy nem hiszem el, hogy az ő pasija.)

Miután lezuhanyzik, teljes lelki nyugalommal bevonul a női WC-be. Abba, amit tegnap dezinfekcionáltam. A pillanat felér egy kávéval. 

Egész megszoktam már, hogy Anetával ketten használunk egy klotyót, nem kell a sok melléspriccelős pasi utáni ragacsban egyensúlyozni, nem örülök a vendégjátékosnak. Ezt meg is mondom neki, amint kinyitja az ajtót. Persze új stilusomban, baromi kiméletesen, udvariasan.

Ezerszer elnézést kér. Meg én is, hogy szóvá tettem. Na, a jó viszony megőrződött... (Mert ugye ki tudja, mikor lesz vendégem a kávézóban. Vagy én az övé. Kisváros.)

Nem kérdezem, de nagyon úgy tűnik, valahol a felső emeleten lakik. Legalábbis felfelé távozik. Pedig ott csak egy lakás van, és az egy családé 2 gyerekkel. Több szobáról nem tudok.

A rejtély megoldására csak estig kell vánom. Kiderül, ki a pasi. 

Igen. Kisváros. Nagyon. 

Ma 8-kor végzek. Munka után hazafelé belefutok utcaművész barátaimba, Theoba és Bobba. A munkahelyükön. Az utcán. Esténként  stand-up comedy előadásokat, zsonglőrködést és hasonlókat adnak elő a kikötőben. Abból élnek.

Theo-t egy éjszakai sörözés során ismertem meg. Mivel pici a város, csak 2 kocsma tart éjjel is nyitva. Mikor a munkahelyemen végzek, de még nincs kedvem aludni (és általában nincs, ugyanis a több tonna kávé miatt, amit az ébrenmaradás miatt iszom, végül nem vagyok álmos), még ki szoktam ruccanni egy altató búzasörre a kollégáim társaságában. A pubban aztán ismerős arcokat lát az ember. Azokat, akik szintén éjjeli baglyok, vagy váltott műszakban dolgoznak, vagy egyáltalán sehogy, ezért ráérnek hajnalig kocsmázni. Egyik első sörözésem során elegyedtem beszélgetésbe Theo-val, aki Kölnből érkezett ide kb. 10 éve és foglalkozása utcaművész.  Egykerekű biciklin parádézik égő fáklyákkal zsonglőrködve. Teszi mindezt a 45 perces show-ja utolsó 5 percében. Az első 40 percben pedig provokálja a nézőközönséget. Mondhatjuk úgy, hogy animátor. Magához csalogatja a tömeget, majd ráveszi őket, hogy tomboljanak, ujjongjanak parancsra. Nem tudom, hogy csinálja, de nagyon megy neki. Felemeli a kezét, és 50 ember tombolva fütyül és tapsol. Pedig látnivaló még nem volt. Aztán elég rendes pénzt is összeszed vele.

Bob a késekkel

Rajta keresztül ismerkedtem meg Bobbal, aki Kanadából jött és eredetileg épitészként diplomázott, de unalmasnak találta az irodában üldögélést (nahát!) és ezért inkább beutazta a fél világot (50 országban járt, bakker, 14-gyel lemaradtam). Az ő show-ja más, mint Theo-é. Ő gumiember (átbújik egy teniszütőn - frankón!), stand up-os elemekkel szórakoztatja a nézőket és késekkel zsonglőrködik az egykerekű biciklin.

Noah lángok közt

Az ő tanitványa Noah, aki 18 éves és már 10 éve követi Bob munkásságát. Noah előadása elég vicces. Állandóan leejti a kuglikat, zavartan röhögcsél és annyira édes az előadása, hogy kezdő létére elég sok pénzt szed össze. A zárószáma eleinte az volt, hogy lefeküdt egy halom LEGOra, egy néző pedig ugrált a hasán. Ezt nemrég lecserélte. Összetört sörösüvegekre fekszik és egy felnőtt néző rááll a hasára. Brrrr... Igazi szilánkok. És a 45 kilós kissrácon álldogál a 90 kilós pacák. Szörnyű látvány, de mindig túléli :)

Theo különben a rangidős. Ki nem nézné belőle az ember, de 50 felett van. 

Mint megtudom, Theot (aki egyébként Klaus - Theo a művészneve) megbizta a polgármester, hogy szervezze össze az utcaművészek előadásait és hivjon újakat. Ingyenszinház az utcán, teljesen hivatalosan. Minden este 7-től 10-ig sorozatban nyomják a tóparti sétányon.

Ha már itt vagyok, megnézem az újak műsorát.

Az egyik új páros hihetetlen dolgokat művel egy kifeszitetlen, lazán lógó póznán. A csajszi egykerekű biciklivel egyensúlyozik egy lazán kifeszitett teregetőkötélen, miközben labdákkal zsonglőrködik. Ilyen nincs is, amit ez csinál!  (Annyira lesokkolt, hogy elfelejtettem fotózni.)

Filip nemrég érettségizett, német, Rostockból jött és az egyetemre gyűjti a pénzt. Legjobb száma az, amikor átbújik egy gyerekbicikli kerekén. De nem csak úgy simán, felülről. Hanem keresztben. Keze, lába, feje egyszerre. És közben zsonglőrködik :DDD

Egy másik új arc (Juan) Argentinából jött és azzal szórakoztatja a népet, hogy követi a járókelőket, meg különböző zenéket játszik be a járókelőkre asszociálva (cowboy kalapos ürge láttán Volt egyszer egy vadnyugat, szőke cicababák láttán Barbie girl, stb.). Meg időnként birkabégetést hallatva terelgeti a sétálókat. Halálra röhögi magát az ember rajta. Már amig néző és nem áldozat... :)

Szintén új elem Mauro is, szintén Argentinából. Az ő show-ját nem láttam, viszont ráismertem benne a WC-banditámra. LOL. Tündéri kedves srác. Utólag (is) örülök, hogy barátságosan informáltam a WC-vel kapcsolatos bakijáról. Hiába, kisvárosban vigyáznia kell az embernek minden megnyilvánulására - ugyebár... :D

Szerencsére tényleg jó viszont sikerült megőrizni. Éjjel már együtt sörözünk. Mindannyian.

Na, ha valaki kiváncsi rá, milyen az igazi bábeli zűrzavar, csatlakozhat a társasághoz... 

A srácok - munkájukból adódóan - nagyon jól beszélnek angolul és németül. Ad hoc jelleggel szólunk egymáshoz egyszer németül, egyszer angolul. Eleinte furcsa volt számomra ez a stilus, de hamar beilleszkedtem.

A két argentin srác spanyolul beszél egymás között és mint kiderült mindegyiknek olasz ősei vannak (Juan félig olasz állampolgár is, pedig az 1800-as évek óta kint él a családja, csak valami törvény miatt kettős állampolgár maradhatott). Miután megtudták, hogy én is beszélek olaszul, elkezdtük hármunk között ezt a nyelvet használni. Mert jól esik :) 

Még jó, hogy franciául csak ketten beszélnek társalgási szinten, igy az nem kerül elő túl gyakran. Egyre jobban irritál, hogy állandó hátrányom származik a franciatudásom nem létezéséből (ugye Tahiti is emiatt bukó).

Angol, német, olasz, spanyol, francia. Ül 7 ember az asztalnál és 5 nyelven dumál keresztbe kasul :) Tiszta Bábel, nem?

Ja és persze a koccintásoknál előkerül egy 6-ik nyelv, amin mindegyikük szépen mondja már:

EGÉSZSÉGEDRE ! :D

Lényegtelen, apró hírek

Defekt

Daganat nőtt az autóm kerekére. Na nem véletlenül... 

Egy útfelbontásnál a szembejövő BMW-s úgy gondolta, elég kicsi a Yarisom ahhoz, hogy elférjen a biciklisávban is, és pofátlanul az út közepén jött. Fékezni már nem akartam, ezért inkább hozzádörgölőztem az útpadkához. Annyira, hogy a kerék sérvet kapott. A külseje kicsit elkopott és a belső gumi kitüremkedett a lyukon. Elég szarul nézett ki, de azért 20 km-t még kibírt. Másnap viszont első utam a szervizbe vezetett. Meglepő módon (na annyira nem lep meg), az új felni cserével és szereléssel együtt kicsit olcsóbb volt, mint otthon lett volna...

Komolyan pofátlanság, hogy Magyarországon minden drágább, mint bárhol máshol.

Felavatódtam

Magam sem hittem volna, de megfürödtem a Bodeni-tóban. Én, aki simán eltöltök a tengerparton 1 hetet anélkül, hogy megmártóznék a vízben, én belementem itt a tóba.

Annyira tiszta a vize (ivóvíz minőségű állítólag), hogy nem nagyon tudtam más kifogást emelni, mint a hőmérsékletet. De mivel kint meg ragacsos, párás volt a levegő, még jól is esett. Ezt majd azért hajóról, a tó közepén is meg kell ismételni...

Bármixer lettem

Több lábon kell állni - mondom mindig nagy bölcsen. :)))  Az a jó, ha több dolgot tud az ember, mert akkor több helyen lehet rá szükség.

Délelőttös voltam és a kolléganőm szolgált fel, én meg a pultban készítettem elő neki a megrendelt italokat. Általában nincs szükség mixerre napközben, mert kávét és üdítőket mi is tudunk készíteni, koktélt meg átlagember nem iszik délben. Legalábbis itt nem. Hát ezt az amerikai Nobeles turisták nem tudták. És koktélt rendeltek délelőtt. Még jó, hogy virágkoromban annyit koktélozgattam, legalább van fogalmam róla, melyik koktélnak hogy kell kinéznie. A pontos összetétel nem számit, lényeg, hogy a hozzávalók stimmeljenek, az arányokat meg majd íz alapján....

Szerintem szuper kis Cosmopolitant és Mai Thait csináltam. Csak a jeget felejtettem ki... :D

És még mondja valaki, hogy a kocsmázás nem hasznos :D

Szakács lettem

Ezen felbuzdulva elkezdtem pedálozni, hogy hadd tanuljam meg a konyhai munkát is. Így ha épp pincérkedésre nem osztanak be, nem kell otthon üldögélnem szabadnap címszóval, hanem mehetek a konyhára dolgozni. Az meg sosem árt, ha az ember megtanul pár új receptet. Mint például fekete kagyló fehérboros mártásban.

Ráadásul a konyhában sosem éhes az ember... :D

Mézeskalács házikók

Tök jó városban lakom!!!

pmaNentlee

A bátor verebek.
Simán az ember kezére szállnak egy kis morzsa reményében

Mindig szerettem volna egy évszázados, történelemmel átitatott város dohos falai között lakni, otthonosan járkálni a macskaköves utcákon, a sikátorok között, érezni a régmúlt idők hangulatát. Lindau nagyon jó választásnak bizonyult. Nincsenek véletlenek, oka volt annak is, hogy pont ide sodródtam, és nem bántam meg.

Az egész városka középkorias. Méretre Vatikánváros másfélszerese. Épp csak nagyobb a Budai Várnál.
Ja, és mindez egy szigeten. A szigetre 2 hídon lehet bejutni. Meg hajón. Ennyi. 

Méretarányos képek

A város valójában már átterjeszkedett a szárazföldre és összeolvadt más kisebb városkákkal, de a történelmi óváros maga a sziget.

A legtöbb ház az 1400-as évek körül épült és még mindig laknak bennük. Nagy részük gótikus és reneszánsz. Alacsonyak a kapubejáratok, az árkádok boltivét nyújtózkodás nélkül elérem, gerendavázak és robusztus falak tartják a házakat, minden pici és mesebeli.

Szinte minden utca macskaköves (tűsarkú cipő felejtős). Kanyarognak a pici utcák, szűk sikátorok kötik össze a főbb útvonalakat. Címerek emlékeznek meg a házakon az építtető családról és az építés idejéről. Kutak, szökőkutak a tereken, szobrok, diszes homlokzatok, és mindenhol kávézók teraszai és üldögélő turisták. 

Csupa torony és romantika a város. A legjellegzetesebb pont a kikötő világitótornya. Ez szinte minden Lindau képeslapon szerepel. Meg a képeim 40%-án is :)

Másik ismerős kép a zöld tetejű Mangturm, ami a posztócéh tornya volt (Mang = mángorló).

A XII. sz-i fiatornyos torony a Tolvajok tornya. Ez valaha börtön volt, ezért is kapta nevét a lakóiról.


Az oroszlán a kikötői világitótorony párja. Ketten együtt üdvözlik az érkező hajókat a bejárat 2 oldalán.

Lindau olyan pici, hogy mindenki ismer mindenkit. Pár nap pincérkedés elég volt, hogy a Bodensee hajójáratok kapitányaival lepacsizzak, meg hogy csomóan rámköszönjenek az utcán.
De egyébként is mindenki mosolyogva járkál. Valaki azért, mert turista és épp nyaral. Valaki meg azért, mert  a szigeten dolgozik és sosem tudhatja, hogy a szembejövő nem lesz-e vendége aznap este (mivel a szigeten szinte csak hotelek meg éttermek vannak, mindenki vendéglátós). Az azért meglepett, hogy az emberek üdvözlik egymást az utcán, mint a falvakban régen. Nem baj, ha nem ismered, úgyis biztos valakinek a valakije, akit ismersz (vagy leendő vendéged). Tök kellemes és barátságos ettől a hangulat.

Tele a város külföldivel. Nem csak a turisták, a dolgozók is. A legtöbb hotelt és éttermet külföldiek üzemeltetik. 

Parkolni majdnem mindenhol tilos vagy méregdrága. Viszont 5 óriási parkoló van a városban. Ebből 2 a szigeten. És szinte ajándék áron. Negyedéves bérlet 25 EUR. Olcsóbb, mint Bp-en...
Miután a teljes sziget nagyjából 15 perc alatt bejárható, úgy is vehetjük, hogy mindenki a lakása közelében parkol :-) Én mindenképp, mert másfél perc gyalog a parkoló.

Még az autók is zöldövezetben állnak :)

És mivel a város a svájci-német-osztrák hármashatáron fekszik, tankolni Ausztriába érdemes átruccanni. A legközelebbi osztrák falu 4 km-re van, viszont a benzinárban jelentős a különbség (1,67 helyett 1,40 EUR).
Annak köszönhetően pedig, hogy kevés az autóforgalom, nagyon tiszta a levegő. Ezt elsősorban a hajmosások számán érzékeli az ember. Pesten már 2 nappal hajmosás után a következőre gondol az ember. Itt meg 5 nap után még mindig dráj vetter taft ("...és a frizura még mindig tart").

Egyedül a kukásautó zavarja meg békés nyugalmamat. Hajnali 6-kor. Ez azért különösen fájdalmas, mert 3-kor kerülök ágyba, és 6-kor még épp mélyen aludnék. A kukásautó meg alig fér be a sikátorba, ami az ablakom alatt húzódik, ezért vagy 20 percig tolatgat (brrrrmbrrrrm, pipipipipiiii), majd lendületből becsűri a kukát a tartályba (bummmtrptrt), aztán újabb 20 perces előadás következtében kibénázik a sikátorból. Aztán leállitja a motort. Majd 10 perc múlva kezdi az egész rohadt játékot előlről. Eleinte nem értettem, minek. Itt lakik, vagy mi?! Aztán rájöttem. A csillagbogár iszik egy kávét itt a kávézóban. És azért tolatgat 20 percig, hogy leparkoljon egy olyan helyen, ahol elférnek mellette az autók. Ami kb lehetetlen. Tehát, ha innen nézzük, nem is bénázás, hanem bűvészkedés, amit csinál. Én mondjuk jobban örülnék, ha nyulakat varázsolna ki a cilinderéből. Az csendesebb...

Naplemente

Ki fizet?

Itt mindig történik valami...

Normál munkanapnak indult.

Bajnokok Ligája utolsó meccs. Szerencsére Németország kiesett. Azok voltak a legszörnyűbb esték az elmúlt pár hétben, mikor Németország is játszott. Iszonyat tömeg a kávézóban, plusz asztalokat és padokat állitottunk be, mindenki enni és inni akar. De azonnal!!!

Dupla létszámmal dolgoztunk, de igy is kiköptük a belünket.

Na de ma este.... Ma más a vendégkörünk, épp Nobel dijasok találkozója van a városban. Kevés focirajongó, viszonylagos nyugi, már éjfélkor hazamehetek. Mondjuk azt nem tudom, otthon mit csinálok, mert aludni ilyen korán nem nagyon tudok, de majd becsatlakozom a Anetáékhoz (a szlovák kolléganőm, aki minden este bulizik). 

Van egy asztalom, ahol 3 német lány és egy indiai srác ül. 

- Mit rendeljünk? - kérezi az egyik lány a másikat.

- Én egy kis gyümölcslevet kérek.

- Hülye vagy? Rendelj koktélt, mert ő fizet - mutat a németül nyilvánvalóan nem beszélő srácra.

- Ja, akkor én is kérek egy koktélt - fűzöm hozzá poénból. Szórakoztat, ha beszólogatok a vendégeknek, a lányok meg értékelik a poént.

Iszogatnak a vendégek, telik az idő.

Közeledik az éjfél, kinyomtatom a számlákat, megyek beszedni a pénzt az utolsó asztalaimtól, mert ma csak éjfélig vagyok. Ezzel egyidőben az indiai srác betámolyog a WC-re, útközben futólag megkér, hogy legyek a barátnője (LOL), aztán bedobja a csészébe a kigyót (boa). Még látom, mikor távozik a kávézóból.

- 26 Euró lesz. - mondom a csajoknak, mikor az asztalukhoz érek.

- Ez félreértés lesz. A srác már fizetett.

 - Nálam ugyan nem!

- De pedig az előbb bement. Lehet, hogy a kollégájánál fizetett.

- Azt nem hiszem, mert csak nekem van hozzáférésem ehhez a számlához, és nekem senki nem szólt, hogy nyomtassam ki. A srác meg konkrétan hányni jött be.

- De nekünk azt mondta, hogy fizetett.

- Pedig nem.

- De hát nekünk nincs ennyi pénzünk.

Nem nagy össszeg ez a 26 Euro, de a lányok valószinűleg egyetemisták. Nyilván van ennyi pénzük, csak nem erre szánták.  Megértem őket. Az ő korukban engem is szarul érintett volna egy ilyen felesleges pénzkiadás.  Elkezdünk alkudozni. Ők elmennek, megkeresik a srácot és vissszahozzák, hogy fizessen. Felőlem menjenek, de valaki maradjon itt garanciának, hogy visszajönnek. Nem akar egyik sem. Akkor fizessék ki, aztán hozzák ide a srácot és majd én visszaadom nekik a pénzt, a srácnak nem kell tudnia. Mindenáron menni akarnak. Nem kéne, lányok. Ha nem jöttök vissza, nekem kell kifizetnem a számlát és nem annyira buli mások koktéljait állni. De esküsznek, hogy visszajönnek. Maradjon itt egyikőtök. Kettő feláll. A harmadik elkezd nyavalyogni:

- Most tényleg épp én maradjak itt egyedül?

- Jó, akkor itt hagyjuk a táskánkat garanciaként, hogy visszajövünk. - Táska... Aztán mit csinálok egy értéktelen táskával, ha nem jönnek vissza? 

- Itt hagyunk 2 táskát, benne a mobilunk és az irataink. -  Na jó, basszus, vitatkozhatok itt velük reggelig, akkor húzzatok és keritsétek elő a srácot.

Lerakom a 2 táskát. Őszintén remélem, hogy tényleg van benne érték is. És hogy visszajönnek érte.

Közben éjfél lesz, mehetnék haza, megbeszélem Anetáékkal, hogy találkozunk 10 perc múlva a Mojito Bárban.

A csajok csak nem jönnek. Igy viszont nem tudom lezárni a kasszámat sem. Szuper. Ennyit a korai hazamenetelről.

20 perc elteltével belekukkantok a táskákba. Legalább tudjam már, hogy érdemes-e várni. És tényleg benne van mindenük. Na jó, akkor visszajönnek, várok nyugalommal.

Még 5 perc és megjelennek a sráccal. Haha, tényleg megtalálták!!

A srác még mindig elég instabilan áll a lábán, de sűrűn elnézést kér a félreértésért. Ő odaadta a hitelkártyáját az egyik lánynak, azt hitte, ezzel el van intézve a fizetés. Ja, csak a csajszi meg rögtön visszaadta neki. Csak erre már nem emlékezett. Nagy bűnbánással nyújtja a kártyáját. Amit viszont én nem tudok elfogadni, mert a munkahelyemen nem fogadunk el hitelkártyát. Meg úgy semmilyet. Nincs POS terminál. Ki tudja, miért. Nem érti a srác sem. Kiderül, hogy amerikában él. Jah. Nem csoda hogy nem érti. Ott még az utcai WC-n is lehet kártyával fizetni :D

Én ekkor már nagyon röhögök. Mekkora sztori ez! Végre előkerül a srác (a hoteljéből rángatták vissza), de nem tud fizetni. Mutatom neki a sarki  ATM-et. Na, az nem jó, mert nem tudja a PIN kódját. Hát ez már tényéleg LOL. És ott lóg a nyakában a Nobeles találkozó belépőkártyája. Szóval nem valami csöves. És valszeg nem is hülye.

És akkor most mi legyen?

Végül odaugrik hozzánk egy másik asztaltól egy srác (ez is egy vicces asztal volt ma este, de ez egy másik sztori). Azt mondja, ő kifizeti ezt a számlát, ha a lányok isznak vele egy Tequilát. :D 

A lányok különben tök normális 20 éves csajok. Szépek, okosak, talpraesettek. Jó fejek. Elmesélik, hogy az indiai srác az utcán szólitotta le őket, és meggyőzte őket, hogy igyanak vele egy koktélt. És hogy nem szoktak ilyet csinálni különben. Megnyugtatom őket, hogy a legjobb esték igy szoktak kezdődni. Tapasztalat  :-D Ezt a kalandot sem felejtik el egyhamar :D

Magamat látom bennük. Hány ilyen hülye kalandunk volt nekünk is a barátnőimmel...  Ugye? ;-)

A megmentő srác megegyezik az indiaival, hogy az indiai vesz tőle golfleckét holnapután, és majd akkor kiegyenliti a számlát. Na, belőle sem néztem volna ki, hogy golfoktató. Milyen embrekkel találkozom ma?!

Rendeződik a dolog. A csajok ott maradnak tequilázni. Ennek azért is ürülök, mert igy nem engem nyúznak tovább a vicces asztaltársaságtól, hogy igyak velük. :D

Számlákat lezárom, mehetek haza.

Kisváros. Kevés utca. Na de ennyire?!

Hazaúton (ami 2 perc) összefutok az indiai sráccal. Bocsánatért esedezik. Megnyugtatom, hogy szuper sztori lesz ebből a blogomba, még én tartozom köszönettel neki :) Nem győzőm meg. Hogy higgyem el, hogy van neki pénze és hadd adjon nekem utólag borravalót. Haha, hagyjál már. Mondom, hogy örök emlék ez a sztori, nem kell a pénzed.

De ő nem szegény, tud nekem borravalót adni. Otthon inasa is van. Elhiszem, de nem érdekel. Nyugodj meg, tudom, hogy félreértés volt, jó arc vagy, csak részeg. Menjél haza szépen és ne aggódjál. De ő nem adott borravalót és szarul érzi magát. Akkor gyere vissza holnap este a Marmorsaalba, és adj holnap. Ő még jobbat tud. Meghiv ma este egy italra. Háááát. Tudod mit, vazzeg?!  Igyunk egy sört, azt úgyis akartam és Anetáék már ki tudja, hol járnak azóta. 

Aneták már valóban nincsenek a megbeszélt helyszinen. Rendelek Jainnak egy cola-búzasört. Ha már itt van, kóstolja meg a német kotyvalékokat. Dumálunk. Kiderül, hogy kémikus-fizikus a srác és még nem létező anyagokat talál fel. De hogyan és miből, ha eddig nem léteztek?! Egy kicsit magas ez nekem. Ez már az a fajta tudomány, ami hétköznapi szinten nehezen emészthető. Meg azt mondja, az USA kormányának is dolgozik. Meg elisméli még párszor, hogy mennyire gazdag. A Big Bang Theory (Agymenők magyarul) jut eszembe. Tuti hogy ő is nézi. Amerikai és kocka. Kizárt, hogy ne ismerje. Róla mintázták Rajesh-t :-D 

És persze ismeri. Sőt azt is elmondja, hogy az a Nobel-dijas fizikus, aki a Big Bang egyik legutolsó részében vendégszerepel, szintén itt van a konferencián. Na bakker. Nem láttam az utolsó 2 részt. Megvan az éjjeli program. Legalább tudjam már, kit nem fogok felismerni, ha találkozom vele (lásd Spielberg sztori). LOL

Mire a sör elfogy, a srác eljut arra a szintre, amikor a részegek mindenkibe szerelmesek és ha van rá lehetőség,  házassági ajánlatot tesznek akár a villanyoszlopnak is.  Rettenetes elszántsággal hajt azért, hogy szorongathassa a kezem :-) 

Ideje lepattannom, mielőtt idegesitővé válik az udvarlása.