2012. július 9., hétfő

Mézeskalács házikók


Tök jó városban lakom!!!

pmaNentlee

A bátor verebek.
Simán az ember kezére szállnak egy kis morzsa reményében



Mindig szerettem volna egy évszázados, történelemmel átitatott város dohos falai között lakni, otthonosan járkálni a macskaköves utcákon, a sikátorok között, érezni a régmúlt idők hangulatát. Lindau nagyon jó választásnak bizonyult. Nincsenek véletlenek, oka volt annak is, hogy pont ide sodródtam, és nem bántam meg.






Az egész városka középkorias. Méretre Vatikánváros másfélszerese. Épp csak nagyobb a Budai Várnál.
Ja, és mindez egy szigeten. A szigetre 2 hídon lehet bejutni. Meg hajón. Ennyi. 

Méretarányos képek


A város valójában már átterjeszkedett a szárazföldre és összeolvadt más kisebb városkákkal, de a történelmi óváros maga a sziget.

A legtöbb ház az 1400-as évek körül épült és még mindig laknak bennük. Nagy részük gótikus és reneszánsz. Alacsonyak a kapubejáratok, az árkádok boltivét nyújtózkodás nélkül elérem, gerendavázak és robusztus falak tartják a házakat, minden pici és mesebeli.

Szinte minden utca macskaköves (tűsarkú cipő felejtős). Kanyarognak a pici utcák, szűk sikátorok kötik össze a főbb útvonalakat. Címerek emlékeznek meg a házakon az építtető családról és az építés idejéről. Kutak, szökőkutak a tereken, szobrok, diszes homlokzatok, és mindenhol kávézók teraszai és üldögélő turisták. 







Csupa torony és romantika a város. A legjellegzetesebb pont a kikötő világitótornya. Ez szinte minden Lindau képeslapon szerepel. Meg a képeim 40%-án is :)

Másik ismerős kép a zöld tetejű Mangturm, ami a posztócéh tornya volt (Mang = mángorló).

A XII. sz-i fiatornyos torony a Tolvajok tornya. Ez valaha börtön volt, ezért is kapta nevét a lakóiról.


Az oroszlán a kikötői világitótorony párja. Ketten együtt üdvözlik az érkező hajókat a bejárat 2 oldalán.



Lindau olyan pici, hogy mindenki ismer mindenkit. Pár nap pincérkedés elég volt, hogy a Bodensee hajójáratok kapitányaival lepacsizzak, meg hogy csomóan rámköszönjenek az utcán.
De egyébként is mindenki mosolyogva járkál. Valaki azért, mert turista és épp nyaral. Valaki meg azért, mert  a szigeten dolgozik és sosem tudhatja, hogy a szembejövő nem lesz-e vendége aznap este (mivel a szigeten szinte csak hotelek meg éttermek vannak, mindenki vendéglátós). Az azért meglepett, hogy az emberek üdvözlik egymást az utcán, mint a falvakban régen. Nem baj, ha nem ismered, úgyis biztos valakinek a valakije, akit ismersz (vagy leendő vendéged). Tök kellemes és barátságos ettől a hangulat.

Tele a város külföldivel. Nem csak a turisták, a dolgozók is. A legtöbb hotelt és éttermet külföldiek üzemeltetik. 


Parkolni majdnem mindenhol tilos vagy méregdrága. Viszont 5 óriási parkoló van a városban. Ebből 2 a szigeten. És szinte ajándék áron. Negyedéves bérlet 25 EUR. Olcsóbb, mint Bp-en...
Miután a teljes sziget nagyjából 15 perc alatt bejárható, úgy is vehetjük, hogy mindenki a lakása közelében parkol :-) Én mindenképp, mert másfél perc gyalog a parkoló.

Még az autók is zöldövezetben állnak :)

És mivel a város a svájci-német-osztrák hármashatáron fekszik, tankolni Ausztriába érdemes átruccanni. A legközelebbi osztrák falu 4 km-re van, viszont a benzinárban jelentős a különbség (1,67 helyett 1,40 EUR).
Annak köszönhetően pedig, hogy kevés az autóforgalom, nagyon tiszta a levegő. Ezt elsősorban a hajmosások számán érzékeli az ember. Pesten már 2 nappal hajmosás után a következőre gondol az ember. Itt meg 5 nap után még mindig dráj vetter taft ("...és a frizura még mindig tart").

Egyedül a kukásautó zavarja meg békés nyugalmamat. Hajnali 6-kor. Ez azért különösen fájdalmas, mert 3-kor kerülök ágyba, és 6-kor még épp mélyen aludnék. A kukásautó meg alig fér be a sikátorba, ami az ablakom alatt húzódik, ezért vagy 20 percig tolatgat (brrrrmbrrrrm, pipipipipiiii), majd lendületből becsűri a kukát a tartályba (bummmtrptrt), aztán újabb 20 perces előadás következtében kibénázik a sikátorból. Aztán leállitja a motort. Majd 10 perc múlva kezdi az egész rohadt játékot előlről. Eleinte nem értettem, minek. Itt lakik, vagy mi?! Aztán rájöttem. A csillagbogár iszik egy kávét itt a kávézóban. És azért tolatgat 20 percig, hogy leparkoljon egy olyan helyen, ahol elférnek mellette az autók. Ami kb lehetetlen. Tehát, ha innen nézzük, nem is bénázás, hanem bűvészkedés, amit csinál. Én mondjuk jobban örülnék, ha nyulakat varázsolna ki a cilinderéből. Az csendesebb...



Naplemente


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése