Ki fizet?

Itt mindig történik valami...

Normál munkanapnak indult.

Bajnokok Ligája utolsó meccs. Szerencsére Németország kiesett. Azok voltak a legszörnyűbb esték az elmúlt pár hétben, mikor Németország is játszott. Iszonyat tömeg a kávézóban, plusz asztalokat és padokat állitottunk be, mindenki enni és inni akar. De azonnal!!!

Dupla létszámmal dolgoztunk, de igy is kiköptük a belünket.

Na de ma este.... Ma más a vendégkörünk, épp Nobel dijasok találkozója van a városban. Kevés focirajongó, viszonylagos nyugi, már éjfélkor hazamehetek. Mondjuk azt nem tudom, otthon mit csinálok, mert aludni ilyen korán nem nagyon tudok, de majd becsatlakozom a Anetáékhoz (a szlovák kolléganőm, aki minden este bulizik). 

Van egy asztalom, ahol 3 német lány és egy indiai srác ül. 

- Mit rendeljünk? - kérezi az egyik lány a másikat.

- Én egy kis gyümölcslevet kérek.

- Hülye vagy? Rendelj koktélt, mert ő fizet - mutat a németül nyilvánvalóan nem beszélő srácra.

- Ja, akkor én is kérek egy koktélt - fűzöm hozzá poénból. Szórakoztat, ha beszólogatok a vendégeknek, a lányok meg értékelik a poént.

Iszogatnak a vendégek, telik az idő.

Közeledik az éjfél, kinyomtatom a számlákat, megyek beszedni a pénzt az utolsó asztalaimtól, mert ma csak éjfélig vagyok. Ezzel egyidőben az indiai srác betámolyog a WC-re, útközben futólag megkér, hogy legyek a barátnője (LOL), aztán bedobja a csészébe a kigyót (boa). Még látom, mikor távozik a kávézóból.

- 26 Euró lesz. - mondom a csajoknak, mikor az asztalukhoz érek.

- Ez félreértés lesz. A srác már fizetett.

 - Nálam ugyan nem!

- De pedig az előbb bement. Lehet, hogy a kollégájánál fizetett.

- Azt nem hiszem, mert csak nekem van hozzáférésem ehhez a számlához, és nekem senki nem szólt, hogy nyomtassam ki. A srác meg konkrétan hányni jött be.

- De nekünk azt mondta, hogy fizetett.

- Pedig nem.

- De hát nekünk nincs ennyi pénzünk.

Nem nagy össszeg ez a 26 Euro, de a lányok valószinűleg egyetemisták. Nyilván van ennyi pénzük, csak nem erre szánták.  Megértem őket. Az ő korukban engem is szarul érintett volna egy ilyen felesleges pénzkiadás.  Elkezdünk alkudozni. Ők elmennek, megkeresik a srácot és vissszahozzák, hogy fizessen. Felőlem menjenek, de valaki maradjon itt garanciának, hogy visszajönnek. Nem akar egyik sem. Akkor fizessék ki, aztán hozzák ide a srácot és majd én visszaadom nekik a pénzt, a srácnak nem kell tudnia. Mindenáron menni akarnak. Nem kéne, lányok. Ha nem jöttök vissza, nekem kell kifizetnem a számlát és nem annyira buli mások koktéljait állni. De esküsznek, hogy visszajönnek. Maradjon itt egyikőtök. Kettő feláll. A harmadik elkezd nyavalyogni:

- Most tényleg épp én maradjak itt egyedül?

- Jó, akkor itt hagyjuk a táskánkat garanciaként, hogy visszajövünk. - Táska... Aztán mit csinálok egy értéktelen táskával, ha nem jönnek vissza? 

- Itt hagyunk 2 táskát, benne a mobilunk és az irataink. -  Na jó, basszus, vitatkozhatok itt velük reggelig, akkor húzzatok és keritsétek elő a srácot.

Lerakom a 2 táskát. Őszintén remélem, hogy tényleg van benne érték is. És hogy visszajönnek érte.

Közben éjfél lesz, mehetnék haza, megbeszélem Anetáékkal, hogy találkozunk 10 perc múlva a Mojito Bárban.

A csajok csak nem jönnek. Igy viszont nem tudom lezárni a kasszámat sem. Szuper. Ennyit a korai hazamenetelről.

20 perc elteltével belekukkantok a táskákba. Legalább tudjam már, hogy érdemes-e várni. És tényleg benne van mindenük. Na jó, akkor visszajönnek, várok nyugalommal.

Még 5 perc és megjelennek a sráccal. Haha, tényleg megtalálták!!

A srác még mindig elég instabilan áll a lábán, de sűrűn elnézést kér a félreértésért. Ő odaadta a hitelkártyáját az egyik lánynak, azt hitte, ezzel el van intézve a fizetés. Ja, csak a csajszi meg rögtön visszaadta neki. Csak erre már nem emlékezett. Nagy bűnbánással nyújtja a kártyáját. Amit viszont én nem tudok elfogadni, mert a munkahelyemen nem fogadunk el hitelkártyát. Meg úgy semmilyet. Nincs POS terminál. Ki tudja, miért. Nem érti a srác sem. Kiderül, hogy amerikában él. Jah. Nem csoda hogy nem érti. Ott még az utcai WC-n is lehet kártyával fizetni :D

Én ekkor már nagyon röhögök. Mekkora sztori ez! Végre előkerül a srác (a hoteljéből rángatták vissza), de nem tud fizetni. Mutatom neki a sarki  ATM-et. Na, az nem jó, mert nem tudja a PIN kódját. Hát ez már tényéleg LOL. És ott lóg a nyakában a Nobeles találkozó belépőkártyája. Szóval nem valami csöves. És valszeg nem is hülye.

És akkor most mi legyen?

Végül odaugrik hozzánk egy másik asztaltól egy srác (ez is egy vicces asztal volt ma este, de ez egy másik sztori). Azt mondja, ő kifizeti ezt a számlát, ha a lányok isznak vele egy Tequilát. :D 

A lányok különben tök normális 20 éves csajok. Szépek, okosak, talpraesettek. Jó fejek. Elmesélik, hogy az indiai srác az utcán szólitotta le őket, és meggyőzte őket, hogy igyanak vele egy koktélt. És hogy nem szoktak ilyet csinálni különben. Megnyugtatom őket, hogy a legjobb esték igy szoktak kezdődni. Tapasztalat  :-D Ezt a kalandot sem felejtik el egyhamar :D

Magamat látom bennük. Hány ilyen hülye kalandunk volt nekünk is a barátnőimmel...  Ugye? ;-)

A megmentő srác megegyezik az indiaival, hogy az indiai vesz tőle golfleckét holnapután, és majd akkor kiegyenliti a számlát. Na, belőle sem néztem volna ki, hogy golfoktató. Milyen embrekkel találkozom ma?!

Rendeződik a dolog. A csajok ott maradnak tequilázni. Ennek azért is ürülök, mert igy nem engem nyúznak tovább a vicces asztaltársaságtól, hogy igyak velük. :D

Számlákat lezárom, mehetek haza.

Kisváros. Kevés utca. Na de ennyire?!

Hazaúton (ami 2 perc) összefutok az indiai sráccal. Bocsánatért esedezik. Megnyugtatom, hogy szuper sztori lesz ebből a blogomba, még én tartozom köszönettel neki :) Nem győzőm meg. Hogy higgyem el, hogy van neki pénze és hadd adjon nekem utólag borravalót. Haha, hagyjál már. Mondom, hogy örök emlék ez a sztori, nem kell a pénzed.

De ő nem szegény, tud nekem borravalót adni. Otthon inasa is van. Elhiszem, de nem érdekel. Nyugodj meg, tudom, hogy félreértés volt, jó arc vagy, csak részeg. Menjél haza szépen és ne aggódjál. De ő nem adott borravalót és szarul érzi magát. Akkor gyere vissza holnap este a Marmorsaalba, és adj holnap. Ő még jobbat tud. Meghiv ma este egy italra. Háááát. Tudod mit, vazzeg?!  Igyunk egy sört, azt úgyis akartam és Anetáék már ki tudja, hol járnak azóta. 

Aneták már valóban nincsenek a megbeszélt helyszinen. Rendelek Jainnak egy cola-búzasört. Ha már itt van, kóstolja meg a német kotyvalékokat. Dumálunk. Kiderül, hogy kémikus-fizikus a srác és még nem létező anyagokat talál fel. De hogyan és miből, ha eddig nem léteztek?! Egy kicsit magas ez nekem. Ez már az a fajta tudomány, ami hétköznapi szinten nehezen emészthető. Meg azt mondja, az USA kormányának is dolgozik. Meg elisméli még párszor, hogy mennyire gazdag. A Big Bang Theory (Agymenők magyarul) jut eszembe. Tuti hogy ő is nézi. Amerikai és kocka. Kizárt, hogy ne ismerje. Róla mintázták Rajesh-t :-D 

És persze ismeri. Sőt azt is elmondja, hogy az a Nobel-dijas fizikus, aki a Big Bang egyik legutolsó részében vendégszerepel, szintén itt van a konferencián. Na bakker. Nem láttam az utolsó 2 részt. Megvan az éjjeli program. Legalább tudjam már, kit nem fogok felismerni, ha találkozom vele (lásd Spielberg sztori). LOL

Mire a sör elfogy, a srác eljut arra a szintre, amikor a részegek mindenkibe szerelmesek és ha van rá lehetőség,  házassági ajánlatot tesznek akár a villanyoszlopnak is.  Rettenetes elszántsággal hajt azért, hogy szorongathassa a kezem :-) 

Ideje lepattannom, mielőtt idegesitővé válik az udvarlása.