Bábel

Vasárnap reggel. Vagy dél. Valami. Relativ. Ha az ember 6-kor fekszik le és 12-kor kel, a dél még igencsak reggel.

Kómás fejjel araszolok ki a szobám ajtaján. Majdnem beleütközöm valakibe. Egy idegen pasiba. Ez meg mit csinál itt? Illedelmesen köszönünk egymásnak, de csodálkozni sincs időm, mert magára csukja a fürdőszoba ajtaját.

Nyugdíjas szomszéd néni stilus befigyel, ajtó résnyire hagy, lesek. Melyik szobába megy be? (Túl sok választási lehetőség ugyan nincs, de annyira nem Aneta korosztály, hogy nem hiszem el, hogy az ő pasija.)

Miután lezuhanyzik, teljes lelki nyugalommal bevonul a női WC-be. Abba, amit tegnap dezinfekcionáltam. A pillanat felér egy kávéval. 

Egész megszoktam már, hogy Anetával ketten használunk egy klotyót, nem kell a sok melléspriccelős pasi utáni ragacsban egyensúlyozni, nem örülök a vendégjátékosnak. Ezt meg is mondom neki, amint kinyitja az ajtót. Persze új stilusomban, baromi kiméletesen, udvariasan.

Ezerszer elnézést kér. Meg én is, hogy szóvá tettem. Na, a jó viszony megőrződött... (Mert ugye ki tudja, mikor lesz vendégem a kávézóban. Vagy én az övé. Kisváros.)

Nem kérdezem, de nagyon úgy tűnik, valahol a felső emeleten lakik. Legalábbis felfelé távozik. Pedig ott csak egy lakás van, és az egy családé 2 gyerekkel. Több szobáról nem tudok.

A rejtély megoldására csak estig kell vánom. Kiderül, ki a pasi. 

Igen. Kisváros. Nagyon. 

Ma 8-kor végzek. Munka után hazafelé belefutok utcaművész barátaimba, Theoba és Bobba. A munkahelyükön. Az utcán. Esténként  stand-up comedy előadásokat, zsonglőrködést és hasonlókat adnak elő a kikötőben. Abból élnek.

Theo-t egy éjszakai sörözés során ismertem meg. Mivel pici a város, csak 2 kocsma tart éjjel is nyitva. Mikor a munkahelyemen végzek, de még nincs kedvem aludni (és általában nincs, ugyanis a több tonna kávé miatt, amit az ébrenmaradás miatt iszom, végül nem vagyok álmos), még ki szoktam ruccanni egy altató búzasörre a kollégáim társaságában. A pubban aztán ismerős arcokat lát az ember. Azokat, akik szintén éjjeli baglyok, vagy váltott műszakban dolgoznak, vagy egyáltalán sehogy, ezért ráérnek hajnalig kocsmázni. Egyik első sörözésem során elegyedtem beszélgetésbe Theo-val, aki Kölnből érkezett ide kb. 10 éve és foglalkozása utcaművész.  Egykerekű biciklin parádézik égő fáklyákkal zsonglőrködve. Teszi mindezt a 45 perces show-ja utolsó 5 percében. Az első 40 percben pedig provokálja a nézőközönséget. Mondhatjuk úgy, hogy animátor. Magához csalogatja a tömeget, majd ráveszi őket, hogy tomboljanak, ujjongjanak parancsra. Nem tudom, hogy csinálja, de nagyon megy neki. Felemeli a kezét, és 50 ember tombolva fütyül és tapsol. Pedig látnivaló még nem volt. Aztán elég rendes pénzt is összeszed vele.

Bob a késekkel

Rajta keresztül ismerkedtem meg Bobbal, aki Kanadából jött és eredetileg épitészként diplomázott, de unalmasnak találta az irodában üldögélést (nahát!) és ezért inkább beutazta a fél világot (50 országban járt, bakker, 14-gyel lemaradtam). Az ő show-ja más, mint Theo-é. Ő gumiember (átbújik egy teniszütőn - frankón!), stand up-os elemekkel szórakoztatja a nézőket és késekkel zsonglőrködik az egykerekű biciklin.

Noah lángok közt

Az ő tanitványa Noah, aki 18 éves és már 10 éve követi Bob munkásságát. Noah előadása elég vicces. Állandóan leejti a kuglikat, zavartan röhögcsél és annyira édes az előadása, hogy kezdő létére elég sok pénzt szed össze. A zárószáma eleinte az volt, hogy lefeküdt egy halom LEGOra, egy néző pedig ugrált a hasán. Ezt nemrég lecserélte. Összetört sörösüvegekre fekszik és egy felnőtt néző rááll a hasára. Brrrr... Igazi szilánkok. És a 45 kilós kissrácon álldogál a 90 kilós pacák. Szörnyű látvány, de mindig túléli :)

Theo különben a rangidős. Ki nem nézné belőle az ember, de 50 felett van. 

Mint megtudom, Theot (aki egyébként Klaus - Theo a művészneve) megbizta a polgármester, hogy szervezze össze az utcaművészek előadásait és hivjon újakat. Ingyenszinház az utcán, teljesen hivatalosan. Minden este 7-től 10-ig sorozatban nyomják a tóparti sétányon.

Ha már itt vagyok, megnézem az újak műsorát.

Az egyik új páros hihetetlen dolgokat művel egy kifeszitetlen, lazán lógó póznán. A csajszi egykerekű biciklivel egyensúlyozik egy lazán kifeszitett teregetőkötélen, miközben labdákkal zsonglőrködik. Ilyen nincs is, amit ez csinál!  (Annyira lesokkolt, hogy elfelejtettem fotózni.)

Filip nemrég érettségizett, német, Rostockból jött és az egyetemre gyűjti a pénzt. Legjobb száma az, amikor átbújik egy gyerekbicikli kerekén. De nem csak úgy simán, felülről. Hanem keresztben. Keze, lába, feje egyszerre. És közben zsonglőrködik :DDD

Egy másik új arc (Juan) Argentinából jött és azzal szórakoztatja a népet, hogy követi a járókelőket, meg különböző zenéket játszik be a járókelőkre asszociálva (cowboy kalapos ürge láttán Volt egyszer egy vadnyugat, szőke cicababák láttán Barbie girl, stb.). Meg időnként birkabégetést hallatva terelgeti a sétálókat. Halálra röhögi magát az ember rajta. Már amig néző és nem áldozat... :)

Szintén új elem Mauro is, szintén Argentinából. Az ő show-ját nem láttam, viszont ráismertem benne a WC-banditámra. LOL. Tündéri kedves srác. Utólag (is) örülök, hogy barátságosan informáltam a WC-vel kapcsolatos bakijáról. Hiába, kisvárosban vigyáznia kell az embernek minden megnyilvánulására - ugyebár... :D

Szerencsére tényleg jó viszont sikerült megőrizni. Éjjel már együtt sörözünk. Mindannyian.

Na, ha valaki kiváncsi rá, milyen az igazi bábeli zűrzavar, csatlakozhat a társasághoz... 

A srácok - munkájukból adódóan - nagyon jól beszélnek angolul és németül. Ad hoc jelleggel szólunk egymáshoz egyszer németül, egyszer angolul. Eleinte furcsa volt számomra ez a stilus, de hamar beilleszkedtem.

A két argentin srác spanyolul beszél egymás között és mint kiderült mindegyiknek olasz ősei vannak (Juan félig olasz állampolgár is, pedig az 1800-as évek óta kint él a családja, csak valami törvény miatt kettős állampolgár maradhatott). Miután megtudták, hogy én is beszélek olaszul, elkezdtük hármunk között ezt a nyelvet használni. Mert jól esik :) 

Még jó, hogy franciául csak ketten beszélnek társalgási szinten, igy az nem kerül elő túl gyakran. Egyre jobban irritál, hogy állandó hátrányom származik a franciatudásom nem létezéséből (ugye Tahiti is emiatt bukó).

Angol, német, olasz, spanyol, francia. Ül 7 ember az asztalnál és 5 nyelven dumál keresztbe kasul :) Tiszta Bábel, nem?

Ja és persze a koccintásoknál előkerül egy 6-ik nyelv, amin mindegyikük szépen mondja már:

EGÉSZSÉGEDRE ! :D