Hogyan izgassunk fel 3 férfit 2 perc alatt?

Az a téma következik, amire már régóta vártatok. A szaftos részletek.

Nem voltam soha elájulva a franciáktól, nem olvadtam el Alain Delontól, meg Depardieu-től sem, a francia nyelv is hidegen hagyott, de 2 hónap együttélés francia pasikkal megváltoztatta a hozzáállásomat.

Van egy dolog, amihez a franciák kétségkívül nagyon értenek.

Valami, amit igazán szenvedéllyel és fantáziával művelnek. . .

A fantázia pedig fontos, hiszen a változatosság gyönyörködtet.

Gondolom, már rájöttetek : a francia konyháról lesz szó  ; - )

Szeretnek főzni és jól is főznek. Üres hűtőből pazar vacsora - nem gond. Hiába ugyanazok a hozzávalók, kétszer pont ugyanazt nem esszük. Bátran használnak abszurd íz-kombinációkat, és mindig valami jó sül ki belőle.

Mesterszakácsunk Lionel. Imád főzni és mi is imádjuk, ha ő főz.

Pár érdekes dolgot már tanultam tőle. 

A panír például összehasonlíthatatlanul finomabb, ha nem száraz kenyérből készül a prézli, hanem serpenyőben (olaj nélkül!) frissiben megpirított bagettből. Ilyenkor reszelő sem kell, mert a kenyér kézzel elmorzsolható.

Szintén panír: ha nincs otthon tojás, majonézből és tejből készült lével helyettesíthető, de ilyenkor a lisztet a prézlivel keverve a végén kell rátenni, nem első lépésként. (Ez utóbbi lehet, hogy bő olajban nem működik. Ők kiskanálnyi vajon sütögetnek, de így szerintem csak vékony húsok vagy halak sülnek át.)

Citromot és gyömbért minden ételbe tehetünk. Nem baj, ha szalonnás-tejszínes szószról van szó : )

Az utóbbi idők nagy favoritja a flambírozott banán. Ananásszal kezdődött. Vajon megpárolták az ananászt, szórtak rá kristálycukrot, majd mikor már puha volt, felöntötték rummal. A serpenyő elfordításával a tűzhely lángja meggyújtotta az alkoholt és karamellizálta a cukrot. Isteni finom édesség lett belőle.

Akartunk volna azonnal egy második adagot enni, de nem volt több ananász. Csak banán. Hát akkor legyen banán. A szertartás ugyanez, csak a végén került rá egy csokifondant is (sok sok keserű kakaó kevés cukorral és tejszínnel felfőzve a banánsütéshez használt vajon, plusz fűszerek)

Legközelebb már unalmas lett volna pont ugyanezt enni, ezért csokiszósz helyett fahéjas-gyömbéres-szerecsendiós-szegfűszeges öntet került a banánra.

Kicsit rászoktunk a flambírozott banánra, de a változatosságról nem mondtunk le: következett a tejszínes karamell-szósz.

Azért nem rossz ínyencekkel együtt lakni, főleg, ha főzni is tudnak : )

Ha meg épp nem a főzésről van szó, jöhetnek a sajtok és borok. A francia sajtokat nem nagyon kell reklámoznom. Nem véletlenül híresek. A borok szintén. Szoktunk néha francia sajtokat enni. Meg kell mutatni a "vendégnek" a legjobbakat. 

Lakótársaim - mint a franciák általában - nagy patrióták. Büszkék a szülőföldjük jellegzetes ételeire. Mindegyik más régióból jött és egymás között megy a finom vetélkedés, kinek vannak jobb sajtjai és borai, de azért abban egyetértenek, hogy Franciaország a sajtok és borok királya. Büszkén kóstoltatják meg velem a pireneusi és baszk-földi sajtokat paprikás meggylekvárral és jó kis bordói borral

Amit én persze megdicsérek (joggal, mert mennyeiek), majd vállvonogatva megjegyzem: 

"Azért az olasz sajtok jobbak. . ."

A hatás leírhatatlan! : - D