Merre tovább?

Szóval megvoltak a kozmopolita álmok. 

Éltem és otthonosan mozogtam New Yorkban. Együtt lüktettem a Nagy Almával, utaztam a metrón, a Staten  Island kompon, voltam klubokban, pubokban, házibuliban, reggeliztem, ebédeltem, vacsoráztam gyorséttermekben, napoztam a Central Parkban, shoppingoltam, végiglátogattam a "must see" múzeumokat, ott voltam a tipikus amerikai ünnepeken (Halloween felvonulás, Hálaadás), Karácsonykor és Szilveszterkor.

Otthon voltam. Pipa.

Nem volt a listán, de megtörtént. Bejártam az USA keleti partvidékét. 22 államban jártam. Virginiában pedig otthon voltam. Pipa.

És igen, igen, igen, eljutottam végre Tahitire és a földi paradicsom többi szigetére! Hosszú volt az út ide, nem volt is volt egyenes, de megvolt. Három hónapig polinéz lehettem. Mezítláb jártam és volt, hogy napokon át rendes ruhát fel sem vettem, csak pareot hordtam. Ettem nyers halat, nyers tengeri sünt, kenyérgyümölcsöt, hibiszkuszlevélen sült kókuszlepényt, életemben először halat pucoltam (és milyen csodaszép türkizkéket!), megtanultam mangót enni, szőttem-fontam pálmakalapot, házibulikba jártam, búvárkodtam, úsztam cápákkal, rájákkal, láttam delfint és soha véget nem érő trópusi esőket. Nem siettem, nem aggódtam. Míg a Nap süt és a tenger kék, mi bajunk lehet? Otthon voltam. Pipa.

Ugyan tervben nem volt, de beiktatódott Németország. Bodeni-tó. Lindau. Középkori házak, macskakövek, fizikai munka. Hajókázások a tavon, homár a kaszinóban, kultúrkörút. Bulik. És munka, munka, munka. Meg az ebből származó pénz :D

De otthon voltam. Pipa.

Most pedig itthon vagyok. Pipa.

Megigényeltem az új útlevelet.  Lehet haladni.

Maradt még pénzem a német munkából. Nem tudom, hogy csináltam, hiszen Tahiti a világ egyik legdrágább nyaralóhelye. Mondjuk, ha utána számolok, hányszor ettem gagyi zacskós kínai levest. . .  Nem, inkább utána se számolok!  : D

Szóval merre tovább?

Listán van még Csángóföld. Továbbra is támogatom a jelképesen örökbe fogadott keresztlányomat, de valami kézzel foghatót is akarok tenni a csángó-magyar nyelvért. Nem adtam fel a gondolatot, hogy elmegyek önkéntes tanárnak. Talán nyár elején. . .

Aztán újabb elemek is kerültek a listámra.

Ott van például Latin-Amerika. Hondurast, Belize-t, Mexikót és Guatemalát imádtam. Peru, Bolívia, Argentína régóta vonz. Olcsó országok, kevés pénzzel is elvan ott az ember fél évig.

Madagaszkár. Nem új a listán (már a rajzfilm előtt megvolt), de most hallottam róla új infókat és egyre jobban tetszik. De ha oda megyek, akkor a környező szigeteket (La Reunion, stb) is meg kell nézni, az meg költséges.

Húsvét-sziget, Cook-szigetek. Ezekkel csak az a baj, hogy onnan jövök. Szóval inkább majd később megyek arra vissza. Van még más oldala is a Földnek. Hiába ez az egyik legcsodálatosabb.

Indonézia. Ez is régi elem a listán. De annyira régi, hogy lassan érdeklődésemet vesztem. 15 éve tetszett meg. Vajon most van itt az ideje? Anyagilag beleférne.

Ázsia. Soha nem érdekelt. Nem tudom, miért. De a búvárkodás sem érdekelt és mégis kipróbáltam. És Thaiföldön meleg van és nagyon nagyon olcsó az élet. Angkor (Kambodzsa) és Laosz pedig Unesco Világörökségi helyszín. És oda most útitársam is akadna. . .

Afrika. Kamaszkorom nagy álma. Olyan távolinak és elérhetetlennek tűnt. Mint az Astoria Üzletház üvegliftje (LOL). Csak azóta túlnőttem rajta. (Tunézia. Iskola, kolesz. Otthon voltam. Pipa.) De ha Madagaszkáron járok, biztos útba ejtem Dél-Afrikát.

Szóval osztok-szorzok és forgatom a térképet. 

"Google, Google mondd meg nékem, hol a legszebb a vidéken!"

Pillanatnyilag a legkedvezőbb útirány: ÁZSIA.


Márciusban indulás! Vár Kambodzsa, Vietnám, Laosz és Thaiföld. Meg a többi, ami még belefér. . .