Egy csipet(ke) magyar konyha

Nemrég elérkezettnek láttam az időt a magyar konyha remekeinek reprezentálására.

Gondoltam, a palacsintával kezdem. Nem csak azért, mert az általában külföldön is népszerű, hanem elsősorban azért, mert rég ettem jó kis magyar palacsintát. (Minden szentnek.... mint tudjuk...) :D

Az ötlet jó volt. Leszámitva, hogy kizárólag palacsintasütésre teljesen alkalmatlan serpenyőket találtam.

Azért nekiálltam. Az elektromos automata tűzhelyen. Ami az átlaghőmérséklet alapján időnként automatán ki- és bekapcsol. Természetesen mindig épp a legrosszabbkor. Kikapcsol, mikor a palacsintának forró serpenyő kéne, és belead apait-anyait, mikor már csak a túloldalnak kéne lassan sülnie. Ráadásul, ha alacsonyabb fokozatra állitom, több perc, mig lehűl.

Úgy a harmadik égett külsejű, nyers belsejű palacsinta és a különböző szentek családfájának (különös tekintettel szülőanyjuk ősi mesterségére) feltárása után már nem nagyon voltam boldog a magyar konyhaművészet bemutatására történő törekvésemtől. Végül 2 főzőfelület egyidejű használatával (az egyik képviselte a kislángot, a másik a nagyot) sikerült 40 perc alatt 4 db papirizű, palacsinta-szerű izét létrehoznom, ami nem volt túl szép, de legalább fnom sem. Azért nem adtam fel, és másnapra beszereztem egy jobb serpenyőt, javitottam a tésztán és megmentettem a haza becsületét :)

Következő nekifutásként a Zöldborsólevest házi csipetkével szántam asztalra. Ezt sem a tipikus magyarsága miatt, hanem mert megkivántam :D

Tök olyan, mint a borsóleves

Viszonylag zökkenőmentes volt az elkészitése, leszámitva a pirospaprikát, ami barna, durvábbra őrölt, és ki tudja, milyen a végeredmény, meg eltekintve pár hozzávaló hiányától, mint például a fehérrépa (nem baj, azt úgysem szeretem), zellerzöld, és minden egyéb fűszer, ami a Vegeta ill. leveskocka kiváltására alkalmas lenne. Leveskocka itt is van (itt ne lenne?! a dobozos ételek őshazájában?!), csak miután az összetevői között nem találtam emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszert, úgy döntöttem, megpróbálok inkább ételből főzni, és talán jó lesz a végeredmény benzoátok és guar gumi nélkül is. Meg különben sem tudják, milyennek kéne lennie az igazi borsólevesnek, ha jó ize lesz a végére, az már elég, a csipetke majd úgyis feldobja. Szerencsére az elképzelés működött, a leves népszerű lett és hamar elfogyott. Először a csipetkét ették ki belőle :D

Ezen felbuzdulva (és a többszöri kérésnek eleget téve) ma magyaros vacsora lesz, Gary szülei is átjönnek. Tekintve, hogy felnőttkorom nagy részét vegetáriánusként töltöttem, meg ha épp nem, akkor is inkább az olasz konyha remekein gyakorlatoztam, életemben nem csináltam még gulyáslevest. Gondolom, furán hangzik (mármint azoknak, akiknél a főzés nem 7 számjegy tárcsázásával kezdődik, majd a pizzafutár köszöntésével folytatódik...). Rendes lecsót csinálni is csak idén tanultam meg egy lovasijász rendezvényen.

Szóval gulyásleves nem pálya, nem debütáláskor kezdek gyakorlatozni. Ja, különben köménymagot sem találtam még errefelé. Menjünk az egyszerű verzióra: Paprikás krumpli. Az olyan Gulash-os, meg majd el lehet csodálkozni rajta, hogy paradicsom nélkül piros a szósz (ez külföldön az örök rejtély ám), meg ezt már teszteltem, mikor New Yorkban Mercedesnek készitettem el.

Ja, és el ne felejtsem! Van ám itt is Gulash!!! Mindig vicces megkóstolni más országokban a hirös magyar étket. Általában pörköltszerűséget adnak gulash néven (Európában). Mint megtudtam, itt a gulash egy darált húsos paradicsomos szósz, amit tésztával esznek. Hahaha! Ez nem a milánói?! Ja nem, mert arra otthon egy szelet húst is teszünk, amitől Milánó környéki olasz barátom majdnem infarktust kapott, mikor meglátta :-D

Egyszer össze fogom gyűjteni ezeket a félrefőzőtt recepteket. Szerepelni fog benne több ország pizzája és a NY-i Magyar Cukrászda is, ahol csak erős fantáziával tudtam beazonositani a tipikus magyar édességeket :)