Két talicska citrom

Ennyit hordtam el tegnap. Úgy értem ló. Mármint a citrom. 

Miután karácsony óta Garyéknél lógatom a lábam, kezdett az életem monotonba fordulni.

Semmi dolgom egész nap (minimális takaritás és főzés), a házból kimozdulni autó hiányában nem tudok, munkát keresni Virginiában vizum nélkül esélytelen (meg sem próbáltam), New Yorkba nem akarok visszamenni (meg a szobámat is kiadták másnak), haza a minusz 20-ba meg végképp nem vágyom.  

Kitaláltam, hogy valami értelmeset kell kezdenem az időmmel. Igen, 1 hónap kellett, hogy erre rájöjjek. :)

És nem, dolgozni még mindig nincs kedvem - már amennyiben a munkát a klasszikus irodai értelemben definiáljuk. 

Ami nagyon hiányzik, az a mozgás a szabad levegőn. Tudom, itt a világ végén szinte csak szabad levegő van, eddig ez volt a bajom vele. Csak ki kell állnom az ajtó elé ugrálni, oszt megvan mindenem, ne panaszkodjak. 

Hiányzik az ijászat is meg a lovaglás is. Valami hasonlót kéne találni itt is. 

Utánanéztem. Lovaglás - óránként 45 dolcsi. Majdnem 10 rongy. Durva. Akkor ezt hagyjuk is...

De kereshetnék valami farmot itt a közelben (esténként tök közelről hallani a tehenek bőgését), és csak kilátogatni néha. Csak a széna illata miatt... :D

Vagy jelentkezhetek önkéntesnek valahova. Ez nem is rossz ötlet, kösz, Gary. 

Körülnéztem a neten. Találtam 3 lovasfarmot, ami itt van a közelben. Kettő szimpatikus is volt, irtam nekik e-mailt. Persze nem válaszoltak. 

Szerencsére megemlitettem Gary anyukájának is önkéntes terveimet. 2 nap múlva jött is az sms: "Lovasfarm önkénteseket keres, tájékoztató megbeszélés ma délután." Wow! Ez gyors volt! :D

A Brook Hill Lovasfarm "kitagadott" lovak megmentésével foglalkozik. Sérült versenylovak, akiket a gazdájuk már nem tud versenyzésre használni, elhanyagolt, éheztetett lovak, akiket rossz gazdától mentenek meg, kiöregedett, nyugdijas lovak, megunt házikedvencek, stb.

Dan, aki nem járult hozzá a fotózáshoz, és ezt érezteti is... :)

A keritésépitéstől az istállótakaritáson át a lovak futtatásáig mindent lórajongó (szókincsfejlesztés - having a horsebug) önkéntesek végeznek a farmon. Állatorvosnak tanuló egyetemisták jelentkezhetnek gyakorlatszerzésre, igy az állatorvosi ellátás sem kerül pénzbe a farmnak. Hogy mindig legyen elég önkéntes, a farm együttműködik egy helyi szervezettel, akik nehezen kezelhető gyerekekkel foglalkoznak. A gyerekek fegyelmezettséget és kötelességtudatot tanulnak, cserébe lovagolhatnak. A lovak meg szerető gondoskodásban töltik nyugdijas éveiket, vagy ha sikerül felépülniük, új gazdára találhatnak vagy újra dolgozhatnak és hasznosnak érezhetik magukat.

32 ló él jelenleg a farmon óriási területen, a szabad ég alatt. Erdő, mező, patak, kis tó, domboldal. Az istállóba csak etetéskor viszik be őket, arra az 1 órára, amig esznek.

Évente átlag 500 önkéntes fordul meg a farmon, van néhány állandó munkatárs, a többiek szezonálisak.

Hétfőn mentem először dolgozni. Feladat: megtalálni az etetésben soron következő lovat a mezőn (gyalogtúra included), behozni az istállóba, kikésziteni a személyre szabott igényei szerinti tápot, etetés után visszavinni a karámba. A lovagoltatásban soron következő lovat letisztogatni (fetrengenek a sárban, ez itt nem a normál szőrápolás), lovaglásra előkésziteni.

Miután totál mocskos lettem estére, jó ötletnek látszott beszerezni valami nyúzható, lerobbant ruházatot, amit nem sajnálok tönkretenni, ezért este ellátogattunk a helyi turkálóba, és sikerült szert tennem egy szinte vadonatúj kapucnis pulcsira 3.50 USD értékben (720 Ft). Juhhé! :-)

Kedd: 32 lópaplan összehajtogatása száradás után. Ez gyakorlatilag a lovak télikabátja. Lovas témában kevésbé járatosak úgy képzeljék el, mint a sátorponyva összehajtogatását. Súlyra, méretre hasonló. Úgy a 10-ik után támadt az az érzésem, hogy ötször annyi takaró van, mint ló, mivel érzésre már vagy 100-at összehajtogattam, de a végtelenbe nyúló keritésre teregetett takarók csak nem fogytak. Aztán mikor végeztem, megtanultam bőrt ápolni. Adományként érkezett lehasznált lószerszámok tisztitása, ápolása. Nem hittem volna, hogy a kőkemény, sóvirágos bőrszij ilyen szép lehet újra, ha rendesen ápolják! Ma is újat tanultam...

Az egyik állandó önkéntes

Szerda szünnap.

Csütörtök: Istállótakarítás. Lócitrom lapátolás, söprögetés, szénarendezgetés, itató suvickolás. Ez nem érdemel sok szót, asszem :D

Legközelebb hétfőn megyek. Már alig várom! 

Baromi jó érzés friss levegőn mozogni, hasznos munkát végezni, lovak között lenni. És az emberi társaság is jó fej! :)

De hogy tartsam az egyensúlyt a fizikai és szellemi sik között, elkezdtem zongorázni is tanulni. Gyerekkorom óta tervben volt. Itt pedig kéznél van a zongora, időm mint a tenger, Gary anyukája meg zongoratanár is volt valamikor, szivesen ad órákat. Tökéletes!