Fjú

Van egy polinéz kifejezés, ami az utóbbi időben (na jó, már korábban is) egyre jellemzőbb rám: FJÚ.

Jelentése punnyadós, lusta, motiválatlan. Nem negatív értelemben. Csak olyan tahitisen. Süt a nap, kék a tenger, minek sietni. Minden ráér holnap is. Holnap is kék lesz a tenger és süt a nap (már ha épp nem szívat az időjárás).Ha meg esik, akkor főleg minek pattogni.

Ezt a mentalitást nem nehéz elsajátítani (otthon vasárnap a TV előtt lehet gyakorolni : D ) - már akinek gyakorlás nélkül nem megy.

Szóval az eső meg-megered, az ég felhős, a levegő is hűvöskés. Mehetnénk kirándulni és megint elázhatnánk. Vagy mehetünk múzeumba, de oda akkor is mehetünk, mikor szakad az eső. Mehetünk sznorkelezni. De kinek van kedve ilyenkor a vízben lubickolni. Vagy maradhatunk otthon és üldögélhetünk a teraszon. Nézhetjük a tengert, hallgathatjuk a hullámokat, gitározgathatunk (én nem, csak Lionel) vagy kártyázhatunk. Hát nem hangzik nagyszerűen? : D

Meg is szavazzuk ezt a programot. Egy végtelen hosszú reggelizés és dumálgatás után Lionel gitározik, én meg hallgatom. Felmerül a gondolat, hogy csatlakozzak be és énekeljek vele, de az emberi jóérzés sugallatára inkább megkímélem a kert madarait ettől az élménytől. Lionel úgy játszik, mint egy angyal. Hihetetlen tehetsége van. És a hangja. . . Ezt hetekig tudnám hallgatni. És az a szép, hogy nem tudja magáról. Ő csak játszik. Mikor áradozom a tehetségéről, azt hiszi, szívatom.

Pár óra zenélgetés után lejátszunk néhány kártyapartit, aztán megállapítva, hogy hogy elszaladt a nap (d.u. 4) és szinte semmi feljegyezhetőt nem tettünk, Lionel nekiáll sütit sütni. Komolyan mondom, néha már nem hiszem, hogy még fokozható a jódolgom, de aztán mindig kiderül, hogy de.

Lionel

Míg a süti hűl, elmegyünk sznorkelezni. Mégiscsakmégiscsak. És milyen jól tesszük. Megpillantom életem első Leopárd Rájáját. Most már csak Manta ráját és teknőst kell látnom, hogy elégedett legyek a listával.

Épp jól bent járunk a korallerdőben, mikor beér minket az északról közeledő vihar. Akkorákat hullámzik a tenger, hogy víz folyik a pipámba. Régi parám most bekövetkezik. De én már nem a régi vagyok, úgyhogy viszonylag nyugodtan reagálom le, de azért jobbnak látom tempózni a part felé. Nehogy egy kis hullámzás újra kialakítsa a vízzel kapcsolatos félelmeimet.

Az úszkálással teljesítettük az egy napra jutó aktív tevékenységekkel kapcsolatos elvárást, úgyhogy az estét akár döglődéssel is tölthetjük. Előző este úgyis szülinapi buli volt a lakásban (az egyik lakótárs, Romain 30-ik születésnapja), voltunk vagy 20-an, megvolt a heti buli adag is.

Kiderül, hogy Lionel is nagy Big Bang Theory rajongó és véletlenül épp azokkal az epizódokkal van elmaradva, mint én, szóval semmi okunk nincs nem TBBT-t nézni hajnalig. Másnapra majdnem a teljes évaddal vegzünk.

Azért mégiscsak véghez vittünk egy nagyobb teljesítményt : D