Ká Kiscsirke

Emlékeztek a Comodor 64-es számítógépes játékok időszakából az UFÓkat lövöldözős játékokra? Éles, vékony hangon pittyegve lőttük a Földről a betolakodókat. Pijj-pijj-pij-pijj.

Most képzeljétek el ezt a hangot keringeni magatok körül. Pijj-pijj-pijj-pijj. A hang kibocsátója megkerül jobbról, átszalad a széked alatt, megkerül balról, oda-vissza pijjeg mögötted. Felugrik melléd a székre, rászáll a válladra, sosem tudhatod, merről támad. Próbálnál ebédelni. Pijj-pijj-pijj-pijj, támadják a tányérodat. Beveted a páncélöklöt, hessegetsz, másik oldalról támadnak. És közben folyamatos pijj-pijj-pijj. Éles, fülbántó hangon.

Az, hogy az udvaron szabadon bóklásznak a tyúkok, nem meglepetés. Itt mindenhol így van. Az, hogy a tyúk a teraszra is felmászkál, nevelés kérdése. De az, hogy egy kézben nevelt, elkényeztetett kiscsirke felugrál az asztalra, már túlmegy a tűréshatáromon. Különösen, mert a csirkénél kevés undorítóbb állatot ismerek. Utálom őket élve, halva.

Ez az egy túltesz itt mindenen. Anyám tyúkja a ládára is felszáll?! Pff. Az semmi : )

Ez a Ká itt ahhoz szokott, hogy a nevelője vállán üldögél, az asztalon kap enni (gazdi tányérjából), és amíg gazdi Európában nyaral (izé... telel), addig Kiscsirke fent kívánja tartani jogait nem túl megnyerő szokásaihoz. Igaz, hogy Pótmama - akinél lakom - szintén ölben tartja és simogatja, és még azt is engedi, hogy a fejére ugráljon (szó szerint).

A Kiscsirke nem egyszerű. A kerti asztalnál próbálunk ebédelni. Ká Kiscsirke felugrik az asztalra. A "hess" meg a kézzel zavargatás nem hatja meg. Lökdösöd, csak néz bambán és pijjeg. Lerakod a földre, visszaugrik. Lerakod a földre, visszaugrik. Lerakod a földre, visszaugrik (pijj-pijj-pijj). Lerakod a földre, visszaugrik. Lerakod a földre, visszaugrik. Közben megeszed a kajád felét (tiszta csirke a kezed, de Tuamotun vagyunk, belefér), szemeddel követed a szárnyas köcsögöt. Kiscsirke felreppen az asztalra. Lerakod a földre, visszaugrik. Lerakod a földre, visszaugrik. Lerakod a földre, visszaugrik. Lerakod a földre, visszaugrik. Lerakod a földre, visszaugrik. Nekifutásból belerepül a salátástálba (kitekerem a nyakát, esküszöm). Míg egyik kézzel próbálod elhajtani a tál mellől, a másikból kikapja a kenyeret. Lerakod a földre, felreppen a székre. Pijj-pijj. Ha nem lenne itt a védőszentje, odacsapnék neki. Bár így is sejtette egy idő után, hogy az én tányéromról nem kap semmit. Sőt, már arra is rájött, hogy karnyújtásnál távolabb keringhet csak körülöttem. Hessegetem, legyezek, Kiscsirke felugrik az asztalra és rohan a tányérhoz. Pótmama rettenetes türelemmel, simogatva magához ölelgeti, fél kézzel öleli a csirkét, másik kézzel eszik. Gyengéden lerakja a földre, megsimogatja, Ká Kiscsirke pijjeg, majd elrugaszkodik és elegáns ívben landol a serpenyőben.

De azért egyél ám tovább jóízűen!

Ká Pijj Kiscsirke már hajnalban elkezdi Pótmamát keresni. Az ablak alatt. Meg a terasz ajtónál. De inkább az ablak alatt. Napközben is fél óránként eljön pijjegni a bejárathoz. Támadnak az űrhajók minden felől. Pijj-pijj-pijj-pijj. Egy igazi "durr" hiányzik már csak. Lassan megérik és leosztom neki.

Az utolsó csepp az volt Ká Kiscsirke és Orsi kapcsolatában, mikor reptérre indulás előtt, szépen felöltözve, frissen mosott hajjal ültem a teraszon és elmélyülten írtam a blogomat. Ká Kiscsirke pijjegést mellőzve néma csendben érkezett a tett helyszínére (persze nem vettem észre), majd váratlan mozdulattal hátulról a fejemre ugrott. Nem tudom, honnan, nem tudom, hogy nem vettem észre a jelenlétét, de egyszer csak ott landolt a fejemen, nem kis meglepetést okozva ezzel. Ijedtemben próbáltam ledobni magamról, erre persze a rohadék karommal kapaszkodott és sipákolt (én úgyszintén, amitől ő még jobban kiabált). Tépte a hajamat, én ráztam a fejemet, aztán végre leesett. Még jó, hogy ijedtében nem szart össze.

Majdnem szívrohamot kaptam, úgy megijesztett a hülyéje. Pedig azt hittem, feltűnt neki, hogy ÉN nem dédelgetem. De nem.

Eggyel több bizonyíték arra, hogy a csirke a leghülyébb állat a világon.