Költözöm a következő szállásadómhoz. Cecile-től a "buszpályaudvaron" búcsúzom el.
A pályaudvar egy hivatalosan kijelölt szakasz a járdán, ahol a hagyományok szerint megállnak a buszok.
Menetrend nincs. Kérdezősködöm. Állítólag jön egy busz 3-kor és arra megy, amerre nekem kell. Akkor várok. Ezt teszi a másik 30 utas is. Várunk. Időnként kicsit mozgolódik a tömeg, helyezkednek a az érkezendő busz ajtajának vélhető pozíciója irányába. Még nem értem, mi a pontos cél, de az sosem baj, ha az ember együtt mozog a leleményesebbekkel. Mindjárt 3 óra. Kicsit összébb húzódik a nép. Itt valami készül.
15.00. A busz sehol. Meg is lepődtem volna, ha időben jön.
15.10. Néhányan leülnek a járdára, páran átmennek az úttest túloldalára és lepihennek a virágágyás szélén. Várunk. Nem jön. Lassan egy órája álldogálok itt. Jöhetne már. Remélem, lesz majd ülőhelyem. Majd fúrok magamnak.
15.20. Semmi. Az üldögélők felállnak, mások leülnek. Én nem mozdulok.
15.22. A virágágyás szélén pihengetők felpattannak és átsietnek a buszmegálló oldalára. Jön a busz. Valahol. Mert én még nem látom. De azért készültségbe állok a csomagommal. Startra ugrunk. Befut a busz. A vezető humoros kedvében lehet, mert a megálló mögött áll meg. A hátsók szerencsések. A régóta várakozók meg elkeseredettem küzdenek a korábbi pozíciójukért. Közelharc-szerű tolakodás alakul ki. Bent vagyok a sűrűjében, bár nem veszek részt a nyomulásban. Max nem lesz ülőhelyem. Nincs kedvem ezért tolakodni.
De azért igyekszem tartani a poziciómat. Úgy magyarosan. De úgy tűnik, esélyem sincs a tahitiakkal szemben.
Elképesztő tetű lassúsággal halad a "sor". Percenként két ember száll fel. Jegyet kell venni a sofőrnél és ez valami miatt nehézséget okoz. Mondjuk, ha nálunk neveznénk a 80-at négyszerhúsznak (quatre-vingts), a 97-et meg négyszerhúsztizenhétnek (quatre-vingt-dix-sept), lehet nálunk is problémát okozna százból visszaadni.
Miután 8 ember feljutott a buszra, közli a sofőr, hogy megtelt. Mi?! A busz? Mert a hócipőm az igen, de ha ez a busz tele van, akkor ez nem látott még piros 173-ast csúcsidőben. És tényleg nem látott, de a közlekedés szervezői se nagyon. Ugyanis csak a rendelkezésre álló ülőhelyek erejéig szállíthatnak utasokat. Állva nem lehet utazni. De a busz az a fajta, ami tömegnyomorra lett gyártva és több az állóhely, mint az ülőhely. Ez olyan, mint a Combino. Tudjuk, hogy több utas van, mint villamos, de azért olyat közbeszerzünk, amin alig van állóhely, viszont az ülőhelyek legalább irreálisan szélesek, így a jármű ideális esetben totálisan alkalmatlan a közlekedés lebonyolítására.
Szóval nem férünk fel. Háborgás. Érdeklődés. A következő mikor jön? Sofőr vállat von. Honnan is tudná. Ő sem menetrend szerint jár. Vélhetően egy óra múlva jön a következő. Úgy 60-an lehetünk a megállóban. Valószínűségszámítok. Ha feltételezzük, hogy óránként jár a busz, és egy buszra 8-10 utas szállhat fel, és mostantól egyetlen új utas sem érkezik a megállóba, akkor, de csak akkor esélyem van ma éjfélig eljutni úticélomhoz.
Na elmentek ti a. . . .
Előveszem a mobilt. Felhívom Lionelt, a szállásadómat. Fizetem a benzint, bármit, de jöjjön értem. Lionel fél óra múlva megjelenik, addig a közben megeredő eső elől a Katedrálisba menekülök és fényképezkedéssel szórakoztatom magam.
Lionel a nyugati parton lakik 3 lakótársával. Közvetlenül a tengerparton. Óriási terasz, pici kert, 3 szoba, nappali. Mindegyikük jól beszél angolul. Eljött a megváltás! Igazi beszélgetés, viccelődés, poénok, tartalmas témák.
De hiányzott!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése