Rangiroa

Megérkezem Rangiroára. Valójában már jártam itt párszor, mert a Tuamotu szigetek közötti repülők bárhonnan bárhova tartanak, megállnak Rangiroán. Hatékonyság. Tikehauról Manihire én voltam az egyetlen utas. Így viszont, hogy Manihiről Rangiroára mentünk, ott updatelődtek az utasok (Rangin sokan szállnak le, Tikehaura még ketten jöttek, de felszálltak hozzánk a Tahitire utazók is), már megéri a légitársaságnak. Így Rangira naponta több gép is megy, Tahitire is legalább 3. Manihire meg heti kettő. Hát Manihi nem egy turisztikai központ, az tény.

Összeszedem a csomagomat. Hmm. Úgy tűnik, nem jöttek értem. Hát akkor veszek egy jégkását a büfében.

Rangiroán egy CS anyósánál lakom majd (már ha értem jön). A CS srác Franciaországban van épp. (Ő is?!)  De megadta az anyós kontaktját, aki viszont Franciaországban él, de most az ő házát őrzi Rangiroán, meg nyaralgat pár hónapig. Ez nem rossz meló : ) Nekem miért nem voltak soha Polinéziában vagy Seychelles szigeteken lakó rokonaim? Na mindegy. Most majd én leszek az a rokon az én rokonaimnak : D

Shirinnel két levelet váltottunk. Egyben megkérdeztem, vendégül tudna-e látni, egy másikban meg megírtam neki a repülőm érkezésének időpontját. Arra nem emlékszem, válaszolt-e és mondta-e, hogy értem jön. De itt mindig mindenki kijön a reptérre, eszembe sem jutott megkérdezni. Tíz napja beszéltünk, egy hete nincs internetem. Telefonszáma persze nincs meg. Ezt legalább elkérhettem volna. No sebaj. A címét sem tudom. 

Igaz, korán vagyunk, a repülő megint hamarabb felszállt, már itt vagyunk, pedig még csak most kéne indulnunk (30 perces út). Akkor várok. Ha estig nem jön, majd elkezdek másik szállást találni.

Fél óra múlva befut Shirin. Nagyon szimpi elsőre. Testalkatra olyan, mint én, típusra is, csak 30 évvel idősebb. Kiderül, hogy csak kicsit beszél angolul. Társalgás a bálnák szerelmi életéről és a természeti népek vallási kultúrájáról kilőve. Jöhetnek újra az egyszerűsített mondatok múlt idő nélkül. De még mindig sokkal jobb, mintha nekem kéne franciául beszélnem.

Megérkezünk a házhoz. 

Amindenit! Ilyen is van?!

Egyszerű faház, mint a többi, de záródó falrésekkel, csukható ablakokkal, tiszta vakolattal, rendes lépcsővel. Csupa kézműves megoldás, ízléses, tiszta, szép, rendezett. És a kert! Rend, tisztaság, kerti asztal, kerti hinta, fedett terasz, közvetlenül a tengerparton napozóágy. Kreatív megoldások, kézzel gyártott díszek, a függönyök kagylófüzérrel felfogva, lila tengeri sün tüskéből szélharang (hé! ez az én ötletem volt!!!), a lépcső korlátja egy girbe-gurba hibiszkuszág barnára pácolva. Mint egy lakberendezési magazinban! El vagyok ájulva. Nem járnak ki-be a gekkók, van szúnyogháló, semmi nem ragad, a fürdőszoba patyolattiszta. Ez maga a földi mennyország! : D

Ilyet én is akarok! Ezek szerint lehet. Lehet egyszerű, helyi, de mégis kulturált és rendezett. Nem kell nyakig járni a kerti dzsungelben, nem kell gekkókkal aludni, sem slagnál zuhanyozni, lehet szellőztetni anélkül, hogy támadnának a szúnyogok.

A srác, Ludwig, aki létrehozta eme csodát, méhész. A kertben növő kókusz és Tiare (Gardenia Tahitensis) virágjaiból készítik a méhei a helyi mézet. Ez a méz valami isteni finom! Egészen sötét, eszpresszó színű, ízre olyasmi, mint a virágméz, de mégsem. Nem is annyira édes. A méz több díjat nyert és minden helyi boltban kapható. A méhviaszból szappant gyárt a srác.

A felügyelet nélkül hagyott kókuszdióért felelősséget nem vállalunk. A macska lop.

Van két macsek, meg jó pár tyúk is a háztartásban. A ház mögött meg veteményes. Paradicsom, fűszernövények, pár gyógynövény és vanília. A szerves hulladékot komposztálják, a faleveleket gereblyézik (bár ez pont a fényképeim után történt).

És hogy még fokozzam: van wifi.

Én innen el se megyek! : - )

A szomszéd