Moorea motoron

Én ennyi esőt még életemben nem láttam. Ez már nem normális mennyiség. A helyiek is azt mondják, nem ilyen szokott lenni az esős évszak. Már az is fura volt, hogy novemberben egy csepp sem esett, de az, hogy most meg napokig el sem áll, szintén szokatlan. Általában naponta esik egy órácskát, többnyire este vagy éjjel, de nappal szép az idő. Vagy, ha véletlenül 1-2 napig esik, akkor utána egy hétig napsütés van.

Hát most nem. December 5-e óta esik. Két hete. Van, hogy folyamatosan hullik valami, de előfordul, hogy eláll pár órára. Jó, jó, volt, hogy még a nap kisütött nemrég. De azért akkor is totál szívás.

Még jó, hogy van társaságom, különben nem is tudom, mit kezdenék magammal naphosszat.

A paeai társaság (Lionelék) nagyon bejött. Eléggé egy hullámhosszon voltunk, mindegyikük jól beszél angolul és jó a humoruk. Miután elköltöztem tőlük, alig vártam, hogy újra találkozzam velük. Nem kellett sokáig várni (másfél napot, épp csak annyit, hogy megszerezzem a napszúrásomat), mert elhívtak egy motoros túrára Mooreára.

Úgy tűnt, az időjárás meghazudtolja az előrejelzéseket és minden várakozás ellenére sütni fog a nap. Mázli. Úgyhogy irány Moorea.

Összesen 6-an voltunk annyira optimisták, hogy hittünk a napsütésben. Lionel, Romain és Suzanne (L. lakótársai, ők egy hónapja érkeztek Tahitire, előtte Guadaluope-on laktak, Suzanne gyógyszerész, Romain asztalos), Vivien (férfinév, másik lakótárs, szintén egy hónapja érkezett, ő is francia és megújuló energiaforrásokkal foglalkozó mérnök, barátnője januárban követi őt ide), Elodie (Lionel egyik kolléganője, tehát ápolónő, de ő később jött és korábban lelépett).

Három motorral utaztunk. Első állomás Papeete, a kikötő. Komppal lehet átjutni a szomszéd szigetre (kb 1000 CFP). Az út úgy fél óra.

Megérkezvén Moorára, azonnal a szállás felé vettük az irányt, ami számomra különösen kedvező lépés volt, tekintve, hogy hurcoltam magammal az összes cuccomat. A hátamon.

Motel Albert

Öt fős (2 szobás) bungalló terasszal nappalival 10600 CFP

Nem haladtunk sokat Mooreán, mikor Lionel motorja rendetlenkedni kezdett. Majd leállt. Félrehúzódtunk. Kiderült, hogy a blablabla (talán generátor magyarul) nem tölti vissza az aksit, mikor a motor működésben van.

Suzanne és a leukoplaszt precíz felhelyezése

Talpraesett fiúkkal jó utazni (és aki a szigetvilágban él, muszáj, hogy az legyen), úgyhogy rendelkezésre álló eszközök nélkül, valami kis drótdarabbal és leukoplaszttal (gyógyszerész és ápoló is jó, ha van kéznél) próbálták megoldani a problémát. Persze csak miután szereztünk(tek) szerszámokat, hogy kinyissák a motorházat. Sikerült a motort feléleszteni, de nem tűnt hosszútávú megoldásnak. Miután vagy 3 órát eltöltöttünk az javítgatással, de csak nem akart 300 méternél tovább kitartani, Lionel inkább vett egy új aksit. 

Mehettünk tovább. 

Az eredeti terv az volt, hogy a Laoonariumban töltjük a délutánt, ami egy pici motu pár száz méterre Moorea keleti partjától és különleges vízi állatok élőhelye. Mikor odaértünk, kiderült, hogy csak 4-ig van nyitva. Az idő pedig fél kettő volt. Na, ennek már nem sok értelme lenne így. Akkor halasszuk másnapra és menjünk csak simán a fehér homokos strandra. Azért az sem rossz.

Kártyázás (az elmaradhatatlan), sör (szintén elmaradhatatlan) és poénok (ELMARADHATATLAN) társaságában repült az idő.

Guru a vízben cigivel avagy fújd már ki, béka, fújd ki

Este elmentünk vacsorázni, majd táncolni.

Másnap meg zuhogó esőre ébredtünk. Szívás. Ebből sem lesz Lagúnárium. . .

Ha már úszkálni nem megyünk, akkor menjünk körbe a szigeten. Még úgysem jártam a másik oldalán. 

Esőkabát elő, hátizsák bezsákol, indulás. Pár perc múlva már szakad az eső. Meleg vízcseppek csapódnak az arcunkba. Én fel sem veszem az esőkabátomat. Minek. Nincs hideg és csak kellemetlen érzés lenne a kabát ujján becsorgó víz. Akkor már inkább legyen olyan, mintha most fürödtem volna.

Két óra alatt körbejártuk a szigetet. A jókedv nem múlt el, az egész kirándulás élmény volt. A hátizsákom védőpalástját csak egyszer hagytam el. És benne őrzött ruháim szárazak maradtak. A társaság kiváló. Mit kjvánhat még az ember egy ilyen esős napon? : )

Azt terveztem, hogy meglátogatom Domot (akinél az első héten laktam, mikor kiérkeztem), de végül az esőre és Dom időbeosztására való tekintettel lemondtam a tervről és visszautaztam barátaimmal Tahitire.

Nincs is jobb ilyen időben egy kellemes társaságban eltöltött száraz délutánnál.