Papeete

Tahiti (és egyben Polinézia) fővárosát Papeete-nek hívják.

Papeete nem az a látvány és feeling, amit az ember elképzel, amikor Tahitire gondol.

Autók, szmog, üzletek, éttermek, parkolóhely hiány, emberek kerülgetése. Múzeumok, piac, bárok, diszkók. Mint egy átlagos európai városban. Csak itt kisebben és kaotikusabban.

A város óriási kikötőjében pihennek az óceánjáró luxushajók, itt rakják ki a turistáikat, akik a nekik szervezett zenekar dalolása mellett elhaladva azt az illúziót kergethetik, hogy a polinéz szigetvilág varázslatos partjain kötöttek ki. Nem tudják, amit én. Nem jártak sem Tikehaun, sem Tahaa'an.

Így, Tuamotu után elég nehéz lesz nekem itt szépet mutatni.

Ami nagyon jó ebben a nagyvárosban, az az, hogy van választék. Mint egy rendes városban.

Még Superman is kapható : D

Kicsit már elég volt a 80-as évek vidéki kisboltjait (és azok árukínálatát) idéző bevásárlásokból. Ahol minden drága, megkérdőjelezhető frissességű és termékenként egy féle árucikket választhatsz.

Nem hittem volna, hogy épp ez fog hiányozni a civilizációból, de amikor betértem a Carrefour-ba (Madaras Teszkó méretű bevásárlóközpont), 3 órán keresztül csak sétálgattam és élveztem, hogy van. Van minden. Van választék. Tisztaság. A hűtőpultban hideg. A jégkrém fagyott. A joghurtból (ha már 1800 Ft egy 4 db-os) legalább nem csak natúr van. A csoki szilárd. Van gyorskaja. Ehetek, amit akarok. Nem csak azt, ami van. Illetve de, de itt annyi féle van, hogy mégiscsak azt választok, amit akarok. 

Ezt most onnan, a "bevásárlóközpontok és plázák városából" nehéz elképzelni. Én sem hittem volna.