Ha a marketinges egy idióta

Heteken keresztül egy nagy projekten dolgozott az egész matricázós részleg (ahol én is kezdtem).

Egy nagy-nagy-nagyon-nagy online cég rendelt meg néhány százezer darab reklámterméket a melóhelyemtől. Ezeket kellett kinyomtatni, ragasztgatni, összeilleszteni, aztán borítékolni és postázni.

Három hétig napi 10-12 órában (hétvégén is) dolgozott rajta kb 20 ember. Ez volt az a munka, ahol óránként 360 darabot kellett betasakolnunk az első itt töltött napjaimon, én meg annyira belendültem, hogy végül óránként 600-at csináltam már.

A feladat mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Amíg a tasakokat töltögettem, nem bírtam magammal, időnként fel-felröhögtem hangosan. egyszerűen nem hittem el, hogy amit csinálunk, az komoly, és nem vicc. Hogy erre egy nagy-nagy-nagyon-nagy cég pénzt fizetett ki. És hogy ettől valami bevételt vár. Próbáltam rájönni, hol lehet a korrupció a dologban, de nem találtam. De az meg nem lehet, hogy ez a híres, nagy-nagy-nagyon-nagy cég ennyire idióta!

Muszáj elmesélnem.

A marketingtermék a következőképpen néz ki:

Van egy darab CD-tokra hasonlító kartontasak, ami ráadásul kinyitható. A tasak rész a termék egyik szárnyában található. Ezekbe a tasakokba kellett a élő robotmunkásoknak egy másik, közel azonos méretű kis lila lapocskát beleillesztgetni. Ez volt  feladat. Óránként minimum 360-at. Később egy sztahanovista stréber közreműködésének köszönhetően ez az óránkénti mennyiség hirtelen 440 lett, de ez most nem is lényeges. Szóval kap az ember egy kartondoboznyi tasakot és egy stóc lila papírt. A tasakokat picit meg kell horpasztani, hogy szétváljon a papír annyira, hogy a lila lapocska bele tudjon csusszanni. A tasak ragasztása belül van, ebben a lila lapocska kiválóan meg tud akadni. Mire az ember beletuszakolja, nagy valószínűséggel elvágja az ujját egy-két helyen. Ez pár nap alatt megszokható. Ha a borítékolás nemes feladatát kapja az élő robot, akkor a névvel és címmel ellátott borítékokba kell egy-egy ilyen tasakot, valamint egy névre szóló kártyával ellátott levelet beletenni, úgy, hogy lehetőleg a borítékon szereplő név és cím, meg a kártyás levélen szereplő ugyanaz legyen. Ez itt az intellektuális része a munkának :) 

Na szóval, ez még oké lenne. Bár, azt, hogy mi értelme van lila lapocskákat tuszkolni fehér tasakokba, amiért nyilván irtózatosan sokat fizet a megrendelő, hiszen kézi munkaerő kell a kivitelezéshez, nem teljesen értettem. Ezért egyszer végigolvastam a tasakocskán és lapocskán szereplő irodalmat. Na, onnantól jöttek a spontán röhögőrohamaim.

Elképzelem, ahogy XY cégvezető megkapja postán az online cég tasakocskáját. Kibontja. Már, ha nem jön rá borítékon keresztül, hogy kéretlen marketing, és nem dobja ki úgy, ahogy van, kibontatlanul.

És akkor látja, hogy ez a nagy-nagy-nagyon-nagy online cég (tényleg hadd ne mondjam a nevét, mert hirtelen mindenki lecserélné még a böngészőjét is) ezúton nyújt segítséget a címzett cégének reklámozásához. 

Ehhez a címzettnek csak annyit kell tennie, hogy követi a tasakon látható utasításokat.

1. Találd ki a hirdetésed címét (pl. Lámpabúrák)
2. Add meg a weblapod címét (pl. designlámpabolt.hu)
3. Írd meg a hirdetésedet max 2 sorban (pl. Nagy választék, minden árkategória, vedd meg online)
4. Válaszd ki a kulcsszavakat (pl. designer beltéri világítás)

Ezután, ha jól kigondoltad a hirdetésedet, a tasak jobb oldalán jön az írásbeli feladat:

Fogj egy tollat és írd be az űrlapra a hirdetésedet. 

És akkor a tasakon vágott réseken keresztül rá kell írni a tasakba beletuszkolt lila lapocskára. Az ablakocskákon keresztül. Egy sima jegyzettömbre vagy egy darab sima papírra nem lehet. Csak ide. A kartonpapírból hajtogatott-ragasztgatott tasakba csúsztatott lila betétlapra.

És ha ezzel megvoltunk, azt gondolnánk, hogy azért kellett a betétlepra íni, mert azt el fogjuk postázni és van valami sorszáma, ami alapján kedvezményt kapunk vagy ilyesmi. De nem.

Kihúzzuk a lila betétlapot, és.... rajta egy telefonszám.

Hívd fel ezt a számot és diktáld le az ügyintézőnek, amit a papírra írtál.

MI VAAAAN?!?!

Ez egy online cég hirdetési felületén fog megjelenni. Nem az lenne a normális, hogy felmegyek a netre és begépelem a hirdetésemet egy online űrlapba, ami automatikusan áttöltődik a hirdetési felületre?

Mire jó ez a bohóckodás?!

Sok ember sok órában meghajtogatja a tasakokat. Sok ember sok órában beletuszkolja a lila betétlapokat a tasakokba. Sok ember sok órában borítékolja a tasakokat, mert a formából adódóan géppel nem lehet megoldani. Sok-sok pénzt költ a nagy-nagy-nagyon-nagy online cég a postázásra. A címzett kicsi kezével és a tollával (csodálom, hogy tollat nem mellékeltünk a tasakokhoz) bekörmöli a hirdetésének szövegét a megadott lila űrlapra. Aztán felhív egy számot, ami nyilván nem ingyenes szám, és bediktálja a szöveget a sok telefonos ügyintéző egyikének, akik sok órát ülnek valahol egy nem olcsó irodában a telefonokat kapkodva. A telefonon hallott hirdetési szöveget begépelik egy számítógépen egy - jó esetben online - űrlapba. Jó esetben nem gépelik félre a hirdető nevét és honlapját. Jó esetben ez az űrlap automatikusan továbbítja az adatokat a hirdetési felületnek. (Az eddigiek alapján ezt kétlem - a szerk. megj.)

Ja, és a hirdetés még csak nem is ingyenes!

Pontosan melyik szegmenstől várja a nagy-nagy-nagyon-nagy online cég, hogy ettől majd nála fog hirdetni?

Azoktól, akik egyébként is online hirdetnek? Hát azok tuti nem állnak neki kihúzható tasakos izékre írogatni, meg telefonálgatni és cseszni az idejüket a kapcsolódása várva.

Vagy azoktól, akik nem használnak internetet 2014-ben és még egy darab papírjuk sincs otthon, amire írhatnának? Hát azokat meg pont annyira érdekli, hogy ezután sem fognak. Lila, kihúzogatós űrlap ide vagy oda.

Teljesen értetlenül állok a kampány előtt még most is.

Ennyi pénzt kidobni egy ekkora hülyeségre. És több százezer cégnek postáztuk ki Nagy Britannia, Spanyolország, Belgium, Hollandia és Olaszország területén.

Az egyetlen értelme ennek az egésznek maximum annyi, hogy pár hétre csökkent a munkanélküliség a nyomda környékén. Ami nekem jól jött, de hány fának kellett értelmetlenül meghalnia és szemétre való papírlappá alakulnia?!

És vajon mekkora fizetést kap ezért a marketingesük? Én tizedannyiért átvenném a helyét. Nem lehetne?

Európában szanaszét élő ismerőseim! Ha kaptatok ilyen szuper kis tasakos levelet nemrég, kérem, jelezzétek már nekem, hogy mit gondoltatok róla! Csak a lelki békém miatt. Hátha én vagyok túl kritikus és ez valójában egy ötletes, sikeres kampány. Nem bánom, ha port kell hintenem a fejemre. Köszi!