A munka az élet megrontója

... de azért jó, ha van...

Azt már régóta tudom, hogy a napi 8 órás munkahelyet nem nekem találták ki, de mivel minél kevesebb időt akarok az életemből munkára pazarolni, mostanában napi 10-12 órát dolgozom. Ez így ellentmondásosan hangzik. De ha pár hónap alatt ledolgozom az éves adagot, szerzek annyi pénzt, hogy utána ne kelljen.

Bele kell törődnöm, hogy amíg nem találom ki, hogyan lehet munka nélkül (erkölcsi normáimnak megfelelően) pénzt keresni, addig időnként kénytelen leszek pár hónapot arra szánni az életemből, hogy dolgozom. Ha szerencsés az ember, akkor ez a pár hónap olyan tevékenységgel zajlik, ami élvezhető vagy szórakoztató. Megint szerencsés vagyok. Az új munkakör, amit felajánlottak, kifejezetten tetszik.

A munkakör nagyon hangzatos: Adatellenőr. Gyakorlatilag arról szól, hogy bérpapírokat kell ellenőrizgetni és borítékolni. Az a nyomda, ahol dolgozom, nyomtatja ki Nagy Britannia legnagyobb cégeinek (élelmiszer-áruházlánc, stb.) a heti (!) és a havi fizetési csekkjeit, és minden cégnek más az óhaja ezek kezelésével kapcsolatban. Némelyik cég azt szeretné, ha a 4500 db csekket egyesével postáznánk ki a dolgozóknak, más cég azt akarja, hogy a csekkeket boltok szerint válogassuk szét és boltonként küldjük futárszolgálattal a boltvezetőknek, megint más cég azt akarja, hogy az összes csekket egy nagy csomagban postázzuk a Királyi Posta Különleges Csomagjaként a cég külsős könyvelőirodájának. Ezeket az instrukciókat a fizetési csekkek mellé küldik egy adatlapon. Nekünk az a feladatunk, hogy az adatlapon szereplő utasításokat értelmezzük és végrehajtsuk, miközben gondoskodunk róla, hogy a fizetési csekkek sértetlenek, biztonságosan lezártak legyenek és kézbesítésre alkalmas adatok szerepelnek rajtuk.

Ilyenek a bérpapírok (vagy fizu csekk - nem is tudom, mi a pontos neve, olyan rég kaptam ilyet, hihihi)

Egy nagy asztalon várakoznak a bonyolítandó feladatok. Két kollégám foglalkozik azzal, hogy adminisztrál és a kinyomtatott csekkek mellé kinyomtatja az instrukciókat, aztán az asztalra helyezi a pakkot, hárman pedig azt játsszuk,  hogy felkapunk egy-egy meglepi pakkot az ajándékos asztalról, és megfejtjük a bennük szereplő rejtvényeket. Rövid távú projektek. Amit elkezd az ember, azt belátható időn belül be is fejezi. Van sikerélmény. És nem unalmas, mert minden feladat más. Ha épp unom a borítékolós munkát (van, hogy több ezer csekket kell egyesével borítékba tenni és egyesével leragasztgatni), akkor választok egy boltonként szétválogatós céget és egy órán át kódokat nézegetek, aztán meg címkematricákat ragasztgatok a speckó zacskókra. Tiszta technika óra. Mindig is arról álmodtam, hogy olyan dologgal keressek pénzt, ami ellazít és szórakoztat. Hát ez olyan. Imádtam az alsó tagozatos technika órákon a hajtogatást, ragasztgatást. A matricák ragasztgatásáról nem is beszélve. Álommeló óvodásoknak. És még fizetnek is érte. És, hogy ne épüljek le szellemileg, minden feladat előtt kell egy kicsit gondolkodni is az instrukciókon.

Mivel ennyire élvezem a technika órákat, szinte elreppen a 8 óra, így általában önszántamból maradok még 2-4 órát, attól függően, mennyi munka van. Otthon úgysem csinálnék semmit, így meg pénzt keresek és minden plusz 8 óra eggyel csökkenti a munkára szánt napok számát. 

A hangulat nagyon kellemes bent. A közvetlen főnököm egy lengyel csaj, aki baromi kedves és mindig mosolyog. A kollégák lengyelek és szlovákok és állandóan szakadnak a röhögéstől, de mivel szlávul nyomják egymás között a csevejt, egyelőre nem sokat értek. Egyelőre :-D Mert ugye mi értelme árral szemben úszni... Hamarabb tanulok meg lengyelül, minthogy ők átálljanak az angol beszélgetésre. De azért jó fejek és ha kérem, lefordítják nekem, amin vihogtak. 

Egyik szlovák kollégám, Jóska, időnként magyarul is beszél hozzám. Ilyenkor összefüggéstelen magyar szavakat rendel egymás mellé és jelentőségteljesen ismételgeti őket:

- Csípős paprika, Keleti Pályaudvar, Jó reggeeet, Nemtu dom. Balaton! Micsinász.

Muszáj mosolyogni rajta :-)

Az a jó, hogy ezeket annyiszor ismételgeti, hogy már a lengyel kollégák is tudják mindet. Eggyel több indok, hogy én is fejlesszem a lengyeltudásomat.

Az egyetlen hátránya a munkának a zajártalom. Egész nap kattognak körülöttünk a nyomdagépek, a bérpapírokat hajtogató-leragasztó-perforáló gép pedig közvetlenül mögöttünk van és a hajtás-ragasztás-perforálás mozzanatát egyetlen határozott ütéssel hajtja végre, ami úgy hangzik, mint egy légkalapács. És ebből megcsinál egy nap közel százezret. Már igényeltem füldugót, de még azzal együtt is olyan hangos a gép, hogy néha már a hosszú távú halláskárosodás miatt aggódom. A munka tényleg ártalmas :-) 

Még szerencse, hogy nem maradok annyira hosszú távon... ;-)