2014. június 8., vasárnap

Kanapészörfös városnézés Londonban

2014 május 19.

Eljött a pillanat. London városnézésre megyek! És még kedvem is van hozzá!


Találtam Couchsurfingen egy ingyenes, gyalogos városnézést. Gyorsan jelentkeztem is rá. Ahogy láttam, már 70 másik érdeklődő is jelezte részvételét. Szép létszám!

Eredetileg május 11-re, szombatra hirdették meg, de mivel aznap esett az eső, a szervező lemondta és áttette következő szombatra.

Következő szombaton délelőtt, mielőtt öltöztem és indultam volna turistáskodni, megnéztem a honlapon, mekkora létszám, meg hogy van-e változás. 84-en voltunk. És még jó, hogy felnéztem, mert a kezdési időpontot áttették 13 óra helyett 14 órára. Ahogy néztem a részleteket, hogy most akkor melyik időpont is a valós, gyanússá vált, hogy állandóan vasárnapot emleget a leírás. Megnéztem a dátumot. A barom! Nem csak az időpontot változtatta meg, hanem áttette másik napra! Az eredetileg meghirdetett napon. Mikor a fél társaság már tuti úton van, vagy úgy tervezte a napját, hogy ez beleférjen és esetleg ás programokat máskorra tett. Programszervezésből nem jeleskedik az idegenvezető.

Sebaj. Semmi nagy tervem nem volt vasárnapra sem, nekem az is jó.
Vasárnap reggel már rutinosan csekkoltam, stimmel-e minden a tervezett sétával kapcsolatban. Úgy tűnt, minden rendben és még mindig nem lépett vissza a résztvevők tömege.

Kettőre odautaztam szépen a kiindulási helyre. Késtem pár percet, de az ilyen programoknál a meghirdetett kezdés csak a gyülekező kezdete szokott lenni. Indulás fél órával később. Nem is csalódtam. Rajtam kívül még csak 7-8 ember álldogált ott. Azonnal beszélgetni kezdtünk. Úgy negyed 3 felé már többen hívogattuk a szervezőt, aki még mindig nem jelent meg a színen. És a telefonját sem vette fel. Üzenetet is küldtünk. Semmi reakció. Körbejártuk a teret, hátha félreértettük a helyszínt. Azért 80 embert csak meglátnánk, ha máshol gyülekeznének. Sehol senki. Hát ez jó.

Valaki felment a telefonján az esemény honlapjára. Nem lett lemondva. Az időpont viszont... át lett téve este 11-re. Este 11-re?! Ez valami tévedés?! Ki akar éjjel várost nézni? És miért módosították megint 1-2 órával a kezdés előtt? Ez egy totál megbízhatatlan kretén. Lehet, hogy tök kamu az egész és nem is tart városnézéseket, csak odacsődíti az embereket, aztán jót röhög magában?

Mindenesetre, ha már itt vagyunk, azért sétáljunk egyet, javasolta valaki. Egy idősebb angol pacák erre jelezte, hogy ő tulajdonképpen történész és szívesen mesél útközben az épületekről. Sőt! Igazából standard városnézést is tud nekünk tartani. Hát ez jó! :-) Indulás!

Az idő gyönyörű volt. Sütött a nap, tiszta nyár. A társaság kellemes volt. Volt egy mexikói, egy perui, egy kiwi, egy orosz, egy litván, egy indiai és egy francia srác, meg egy spanyol lány és a történész pasi.


A szokásos látnivalókon kívül volt egy pár érdekesség is, amit eddig nem tudtam. Van például egy épület, ami egy CB rádióra hasonlít és már több országban is volt vele gond, de azért Londonban is építettek egyet. Az épület felfelé szélesedik, így az oldalát borító üvegfelület a fentről érkező napsugarakat a föld irányába, egy pontba tükrözi. Ez pedig, mint a nagyítóval vagy tükörrel játszott fizikai kísérletnél, kiválóan alkalmas az épület szomszédságában álló, földszinti üzletek felgyújtására. Ami meg is történt. Ezért gondosan lefedték az épület napos oldalát fekete redőnyökkel.

A CB rádió formájú épület

Másik érdekesség London legrégebbi piaca volt. Annyira régi, hogy régebbi, mint London. És régebbi, mint Anglia. Már a rómaiak idejében is piac volt itt. Idegenvezetőnk arra is felhívta a figyelmünket, hogy bármely út, amely Anglia területén egyenesen halad, a római birodalom idején kialakított útra épült. Azokat az utakat, amelyek értelmetlenül kanyarognak, az angolok építettek utólag. Az angolok nem szeretik az értelmes, logikus dolgokat - mondta az angol (!) idegenvezetőnk. Csak helyeselni tudtam.

A piac aktuális épülete

Megnéztük persze a Tower épületét, aztán átsétáltunk a Tower hídon. Utána az orosz és az új-zélandi srác inni akart egy sört, az indiai srác és a spanyol lány meg éhes volt. Miután nem találtunk közös nevezőt, abban maradtunk, hogy fél órára elválnak útjaink, de aztán majd találkozunk és folytatjuk a városnézést. A francia, perui és mexikói srác és a magyar lány nem akart fogyasztani, így bandába verődve elindultunk körülnézni a Temze-partján. Olyan jól elbeszélgettük az időt, és olyan messzire elkószáltunk, hogy lekéstük a találkozót és kedvünk sem volt már visszamenni a többiekhez.

Tower Bridge
 Inkább megnéztük a Globe Színházat, ahol hajdanán Shakespeare játszott. A francia srác le is szakadt, hogy színházjegyet vegyen magának. Mint megtudtam, csak 5 Font (2000 Ft) egy állójegy. Annyit épp meg is ér egy darab, amit középkori angol nyelven adnak elő, és senki nem ért egy mukkot sem belőle. Majd legközelebb én is befizetek egy előadásra. Valami olyanra, amit olvastam és láttam, hogy sejtésem legyen a témájáról.
Globe színház
A mexikói és perui sráccal elsétáltunk a város másik végébe, ahol ők átkelve a hídon a Big Bent nézték meg, én meg buszra szálltam és hazajöttem. A Big Bent láttam már elégszer.

A jó az volt a napban, hogy a 3 sráccal megbeszéltük, hogy hétvégenként majd kirándulgatunk együtt erre-arra. Kíváncsi vagyok, tettek követik-e majd a terveket :-D


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése