2014. július 6., vasárnap

Hagyd el a villát MOST!


Egy hónappal ezelőtt elköltöztem az öcsémtől. Azon a hétvégén történt, mikor kirúgtak a nyomdából. Az új lakás pár száz méterre található a korábbi lakástól, így a költözés gyalogszerrel is megoldható volt. Öcsém egyik lakótársa segített áthurcolni a batyumat. Egy fuvarral meg is voltunk.

Az új lakásban 5 szoba van. Az egyikben egy magyar srác, Zoli lakott, aki bio és vega és annyira naprakész az emberiség elleni összeesküvés elméletekből, hogy bárhol, bármikor kiselőadást tudott rögtönözni ufókról, titkos szervezetekről, föld alatti labirintusokról, rejtett katonai bázisokról, protonokról, atomokról, dimenziókapukról és káros sugárzásokról. Egy futó csevely vele felér egy egyetemi továbbképzéssel.

A mellette lévő szobában egy német lány, Anna lakott, aki a toleranciát, a tapintatot és az együttélés alapszabályait még könyvben sem olvasta. A "holnap este buli lesz" felszólalására reagált "de holnap szerda és én 5-kor kelek" megjegyzésemet egy "én meg ma keltem korán"-nal elintézte, majd hajnali 2-ig kergetőzött sikongatva a lakásban a barátnőivel. Meg sem próbálta figyelembe venni, hogy rajta kívül még 6-an laknak a lakásban és esetleg valaki aludna is hétköznap. Következő lépéseként a szobámban elhelyezett - egyébként közös tulajdonú , ez igaz- ruhateregetőt a távollétemben kihurcolta a szobámból, leszedte róla a ruháimat, és rápakolta a sajátjait. Hogy ki engedte meg, hogy bejárjon a szobámba, mikor nem vagyok ott, meg egyáltalán hogy jut ilyen eszébe (alapszabály, hogy más szobájába nem lépünk be, csak ha ott van az illető és beengedett), és miért nem bírt várni plusz 3 órát, amíg hazajövök és átadom neki a teregetőt, az rejtély. Neveltetésének mélyén rejtőző rejtély.

A következő szoba a hostelszoba. Állandó lakója nincs, viszont 3-4 naponta új szállóvendég érkezik, ugyanis a lakás főbérlője (Papasz, egy magyar srác, aki nem itt lakik, csak több lakást szervez így össze magyaroknak) egy magánszállásos honlapon hirdeti a szobát. Változatos emberek fordulnak meg nálunk. Skót, kanadai, spanyol, kínai, francia, marokkói, amerikai, brazil, nem is emlékszem mindre. Én, mint meggyőződéses couchsurfer baromira élvezem ezt. Minden nap új arcok. Szinte utazom :D

A következő szobában 2 német-holland lány lakik. Mindketten félig hollandok, félig németek. Az ő szobájuk érdekessége, hogy abból nyílik az én szobám. Minden alkalommal, mikor belépek a szobámba, át kell haladnom az ő szobájuk sarkán. Na, mi aztán gyakorolhatjuk a tapintatot.

Első napokban én ehhez mérten szupercsendes is voltam. Semmi nesz, semmi zaj, semmi zene. Ők meg hangosan röhögtek éjszaka, csapkodták az ajtót, hallgatták a zenét jó hangosan. Pár nap után besokalltam és elkezdtem én is ajtót csapkodni, meg hangosan zörögni. Biztos annyira csendes voltam korábban, hogy nem is tudták, hogy milyen vékony a fal. A kis célzás után rájöttek. És elkezdtek ők is baromi tapintatosan viselkedni.

A bulizós német lány szerencsére egy hét után elköltözött, helyére pedig egy másik magyar srác, Andris érkezett, aki másfél éves magyarországi látogatás után tért vissza Londonba, ahol már jó pár évet lehúzott. Andris hirtelen feldobta az estéimet. Nagyon jókat lehetett vele beszélgetni. Bármiről. Órákon át tudtunk a konyhában üldögélni és csak cseverészni.

Aztán eljött június vége, és a lakás bérleti szerződése lejárt. Már amikor beköltöztem, tudtam, hogy egy hónapra szól csak ez a szoba, de mivel akkor épp hirtelen megoldás kellett és Londonban olcsó, de jó szobát találni nem könnyű, úgy voltam vele, hogy ezzel kapok 1 hónap haladékot, utána meg ki tudja, maradok-e egyáltalán Londonban.

Most, hogy letelt az egy hónap, én meg közben rájöttem, hogy nem érdemes nagyon ugrálnom és jobban megéri (adminisztratív okokból), ha maradok még Londonban egy ideig, megint költözés előtt állok. Papasz egy másik lakásába kellene átköltöznünk úgy szinte kollektíven. Német lányok, András és én. Csakhogy a jövendőbeli lakásban lakó srácok nem találtak még másik helyet maguknak, így torlódás van. Amíg ők nem mennek, nekünk nincs hova mennünk. Papasz próbálja győzködni a fiúkat, hogy húzzanak már, meg alkudozik az itteni tulajjal és halogatja a kiköltözésünket ebből a lakásból. Naponta nyerünk egy napot. Ennek következtében az eredeti június 25-i kiköltözési időpont óta becsomagolva állnak a cuccaim. Már nem pakolok ki. Úgyis mindjárt megyünk. Úgyis. Mindjárt. De tényleg :)

Közben András és Zoli már lelépett, a lakásban meg többségbe kerültek az ideiglenes lakók, akik némelyikével már nem is futok össze, mert olyankor kötöznek be, mikor nem vagyok itthon, és kiköltöznek, mire megtudom, hogy itt vannak.


Kedden viszont vége a dalnak. Végső határidő. A tulaj kiszavazott minket. El kell hagynunk a házat. Ez a való világ. Megyek vissza öcsémhez. :D




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése