Az ölelős meetingen megismert svéd srác, Martin csak pár hétig nyaral Londonban, úgyhogy minden városnézésben benne volt. Én meg épp akkoriban léptem ki a borítékolós munkából, így időm is volt barangolni. A nap is sütött. Szóval jó idő, jó társaság, szabadság. Turistáskodjunk!
Azzal kezdtük, hogy ellátogattunk a Temple Church-höz, ami a templomos lovagok temploma volt. Ez a templomos lovagok misztériuma iránt érzett vonzalmam miatt is fontos volt, meg rajta volt a listámon a Da Vinci kód című regény (és film) miatt is. Szeretem a kedvenc könyveim helyszíneit megnézni, és mivel sok kedvenc könyvem van, még jó sokáig lesz indokom a világot járni :-)
A Temple Church nem mindig van nyitva, de most előre megnéztem a nyitvatartást, hogy ne csak kívülről lássam, mint legutóbb, mikor erre jártam. Viszont úgy emlékeztem, hogy a múltkor még ingyenes volt a belépés, most meg kértek belépőt. Kivéve, ha imádkozni megy az ember, mert az minden templomban ingyen szokott lenni.
Miután tisztáztuk, hogy Martin ateista, én meg a saját vallásomban hiszek, ami igencsak távol áll a keresztény egyháztól, az tűnt a legkézenfekvőbb ötletnek, ha imádkozás címén ingyen megyünk be. Igaz, hogy így fényképeket nem tudtunk csinálni, mert az már pofátlan lett volna, meg ugye így rendesen körbesétálni sem lehet, csak az imádkozós részen ülve lehet nézelődni, de én különben sem szoktam ennél alaposabban körülnézni a templomokban. Az épület szerkezete és a művészettörténetileg fontos részek érdekelnek, a kegytárgyak meg hidegen hagynak. Hacsak nem valami 1000 éves, különleges, faragott szobrocskáról vagy pogány jelképeket tartalmazó falfestésről vagy hasonlóról van szó.
A Da Vinci kódban a főszereplők először ebbe a templomba jönnek egy rejtélyes lovag sírját megkeresni, de aztán kiderül, hogy a keresett személy nem is itt van eltemetve, hanem a Westminster Apátságban.
FOTO (itt most egy fenykep jonne a templomrol, de mivel epp kek halalosat jatszik a laptopom, majd berakom a kepet, ha meggyogyult)
A Westminster Abbey-be 14 Font a belépő. Aki imádkozni akar bemenni, azt átküldik a szomszéd kis kápolnába. Van viszont délután 5-kor egy mise, amin ingyen részt lehet venni. Nem ez lesz az első mise, amit végigülök egy magasabb cél érdekében, úgyhogy ma is spórolunk 14 fontot. A kapunál táskaellenőrzés. Nem tudom, hogy fegyvert vagy alkoholt keresnek-e, mindenesetre a fényképezőgépet elrakatják az előttem állókkal. Bent szigorú lelkipásztorok terelgetik a báránykákat a széksorokhoz. Megállni nem lehet, úgyhogy Sir Isaac Newton sírját (a rejtélyes lovag) csak futólag nézzük meg. Az emlékmű Newton-t ábrázolja, amint a sírján ülve a könyvein könyököl, körülötte pedig az Univerzummal kapcsolatos legnagyobb felfedezései (bolygók, azok holdjai, stb). A Da Vinci kódban itt egy gömböt kell a szereplőknek megkeresniük. Azt a gömböt, ami a legfontosabb változást hozta Newton életében, de ami még sincs megjelenítve a szoborcsoporton. Lefújom a poént: az ALMA az, ami a fejére esve ráébresztette őt a gravitáció létezésére. Ismerjük a sztorit.
Az ülőhelyünk felé sietve (vagyis siettetve) áthaladunk Darwin sírja felett is. Épp Darwin-nak volt egy elmélete a kiválasztódásról és a legrátermettebb egyedekről. Azt hiszem, büszke lenne rá, hogy ennyi rátermett, élelmes ember halad át naponta a porhüvelye felett. Ingyen :-)
FOTO (itt meg newtin es darwin sirjarol lenne foto. guglizzon ra, akit erdekel :) vagy jojjon vissza kesobb, mikor potolom)
A széksorokhoz érve kapunk olvasnivalót is. Az egyik papíron a zsoltárok vannak, a másikon a mise menetének leírása - gondolva a valójában nem is a mise miatt érkezett látogatókra. Elég sokan vannak. Vagyunk. Talán a társaság harmadát teszik ki az élelmes turisták. A maradék vélhetően valóban Isten előtt teszi tiszteletét.
Elkezdődik a mise. Énekel a kórus. Jó az akusztikája a templomnak. Közben folyamatosan szivárognak be az újabb turisták a terelőpásztorok bosszús arckifejezésétől kísérve. Mennyi ideig is tart egy ilyen mise? Remélem, nem lesz több egy óránál, bár elég sokat sétálgattunk előtte, nem baj, ha üldögélünk egy kicsit és zenét hallgatunk. Ja, hogy itt nem üldögélni fogunk. Álljunk fel, üljünk le, mondjuk együtt, álljunk fel, üljünk le. És még csak 10 perc telt el. Nah. Ilyen európai stílusú misén ezer éve nem voltam. Elfelejtettem, hogy itt a lelki nevelés összevonódott a testneveléssel. A 12-ik percben Martin elkezd motoszkálni.
- Nem megyünk már? - suttogja.
- Kimenni a mise közepén? Nem udvariatlan dolog ez? Maradjunk még egy kicsit.
Más turisták kevésbé törődnek az udvariassággal, kezdenek kiszállingózni. Látszik rajtuk, hogy ők is cikinek érzik, de Londonban még annyi más látnivaló van, nem tölthetik itt a fél délutánt. Még csak 20 perce vagyunk bent, de lassan mi leszünk az egyetlenek a nem misére érkezettek közül, akik még bent ülnek. Hát jó. Menjünk mi is...
Szerencsére a terelőpap épp máshol jár, így még a szemébe sem kell néznünk, mikor leadjuk a zsoltáros papírt (amit nem a pap írt - hihihi bocccsi).
Martin nem csak a gyalogos városnézésben (és templomlátogatásban) volt jó partner, de érdekelte a kabaré is. Már érkezésen utáni első hetekben elterveztem, hogy elmegyek egy stand-up comedy show-ra, amit CS-en hirdettek és persze ingyenes, csak nem akadt társaságom hozzá. Én sem voltam benne biztos, hogy minden poént értenék és értékelnék is, de azért kíváncsi voltam. Martin viszont kapott az alkalmon és még ő piszkált, hogy mikor megyünk már az Angel Comedy-be.
Kiderült, hogy a kabaré helyszíne azon az útvonalon fekszik, ahol a belvárosból hazafelé szoktam jönni, és már sokszor nézegettem azt a buszmegállót, hogy egyszer le kéne szállnom és körbesétálni, mert olyan hangulatos, kávézós kis utcák övezik. Most végre megvolt ez is.
Az előadás egy pub felső emeletén volt. Pici terem, kb 20 székkel, aprócska színpaddal. Az első fellépő, Barry, rögtön bevonja a közönséget is. Ettől tartottam. Próbálok az előttem ülő mögé húzódni, de Martin élvezi a játékot és azonnal jelentkezik, mikor a keresztnevekről meg a honnanjöttélről kérdezősködnek. Nem sok turista vesz részt ezeken a kabarékon. Szóviccek, meg hát az angol humor ugyebár... Szóval azonnal érdekességgé válik, hogy svéd. És nyilván érdekes lehet az is, hogy kivel jött. Barry háromszor kérdezi meg tőlem, hogy én honnan származom. A mögöttem és előttem ülők lelkesen válaszolnak is helyettem. Én lapulok. Aztán Barry közli, hogy most már körbetorpedózott, igazán válaszolhatnék én is. Kénytelen vagyok észrevenni, hogy nekem beszél. Még jó, hogy el akartam kerülni a szereplést. Épp az ellenkezőjét sikerült elérnem :-)
A show baromi vicces. Meglepetésemre majdnem mindent értek is, végigröhögjük az egészet. Barry nagyon jól nyomja. 50 perc után van egy sörszünet, aztán egy másik fellépő szórakoztatja a közönséget. Ez kicsit már hasonlít a Westminsteres látogatáshoz. A nézők negyed óra után laposkúszásban szivárognak kifelé. Az előadó politikai híreket meg celebeket mutogat egy kivetítőn és béna poénokat mond hozzá. Mivel a széksor legbelső részén ülünk és még sörünk is van, nem erőltetjük a szökést.
A kabaré végén lehet pénzt adni a kijáratnál, ha tetszett. Naná, hogy tetszett! Isteni (vagyis angyali) volt! Jövünk máskor is!
FOTO (itt most egy fenykep jonne a templomrol, de mivel epp kek halalosat jatszik a laptopom, majd berakom a kepet, ha meggyogyult)
A Westminster Abbey-be 14 Font a belépő. Aki imádkozni akar bemenni, azt átküldik a szomszéd kis kápolnába. Van viszont délután 5-kor egy mise, amin ingyen részt lehet venni. Nem ez lesz az első mise, amit végigülök egy magasabb cél érdekében, úgyhogy ma is spórolunk 14 fontot. A kapunál táskaellenőrzés. Nem tudom, hogy fegyvert vagy alkoholt keresnek-e, mindenesetre a fényképezőgépet elrakatják az előttem állókkal. Bent szigorú lelkipásztorok terelgetik a báránykákat a széksorokhoz. Megállni nem lehet, úgyhogy Sir Isaac Newton sírját (a rejtélyes lovag) csak futólag nézzük meg. Az emlékmű Newton-t ábrázolja, amint a sírján ülve a könyvein könyököl, körülötte pedig az Univerzummal kapcsolatos legnagyobb felfedezései (bolygók, azok holdjai, stb). A Da Vinci kódban itt egy gömböt kell a szereplőknek megkeresniük. Azt a gömböt, ami a legfontosabb változást hozta Newton életében, de ami még sincs megjelenítve a szoborcsoporton. Lefújom a poént: az ALMA az, ami a fejére esve ráébresztette őt a gravitáció létezésére. Ismerjük a sztorit.
Az ülőhelyünk felé sietve (vagyis siettetve) áthaladunk Darwin sírja felett is. Épp Darwin-nak volt egy elmélete a kiválasztódásról és a legrátermettebb egyedekről. Azt hiszem, büszke lenne rá, hogy ennyi rátermett, élelmes ember halad át naponta a porhüvelye felett. Ingyen :-)
FOTO (itt meg newtin es darwin sirjarol lenne foto. guglizzon ra, akit erdekel :) vagy jojjon vissza kesobb, mikor potolom)
A széksorokhoz érve kapunk olvasnivalót is. Az egyik papíron a zsoltárok vannak, a másikon a mise menetének leírása - gondolva a valójában nem is a mise miatt érkezett látogatókra. Elég sokan vannak. Vagyunk. Talán a társaság harmadát teszik ki az élelmes turisták. A maradék vélhetően valóban Isten előtt teszi tiszteletét.
Elkezdődik a mise. Énekel a kórus. Jó az akusztikája a templomnak. Közben folyamatosan szivárognak be az újabb turisták a terelőpásztorok bosszús arckifejezésétől kísérve. Mennyi ideig is tart egy ilyen mise? Remélem, nem lesz több egy óránál, bár elég sokat sétálgattunk előtte, nem baj, ha üldögélünk egy kicsit és zenét hallgatunk. Ja, hogy itt nem üldögélni fogunk. Álljunk fel, üljünk le, mondjuk együtt, álljunk fel, üljünk le. És még csak 10 perc telt el. Nah. Ilyen európai stílusú misén ezer éve nem voltam. Elfelejtettem, hogy itt a lelki nevelés összevonódott a testneveléssel. A 12-ik percben Martin elkezd motoszkálni.
- Nem megyünk már? - suttogja.
- Kimenni a mise közepén? Nem udvariatlan dolog ez? Maradjunk még egy kicsit.
Más turisták kevésbé törődnek az udvariassággal, kezdenek kiszállingózni. Látszik rajtuk, hogy ők is cikinek érzik, de Londonban még annyi más látnivaló van, nem tölthetik itt a fél délutánt. Még csak 20 perce vagyunk bent, de lassan mi leszünk az egyetlenek a nem misére érkezettek közül, akik még bent ülnek. Hát jó. Menjünk mi is...
Szerencsére a terelőpap épp máshol jár, így még a szemébe sem kell néznünk, mikor leadjuk a zsoltáros papírt (amit nem a pap írt - hihihi bocccsi).
Martin nem csak a gyalogos városnézésben (és templomlátogatásban) volt jó partner, de érdekelte a kabaré is. Már érkezésen utáni első hetekben elterveztem, hogy elmegyek egy stand-up comedy show-ra, amit CS-en hirdettek és persze ingyenes, csak nem akadt társaságom hozzá. Én sem voltam benne biztos, hogy minden poént értenék és értékelnék is, de azért kíváncsi voltam. Martin viszont kapott az alkalmon és még ő piszkált, hogy mikor megyünk már az Angel Comedy-be.
Kiderült, hogy a kabaré helyszíne azon az útvonalon fekszik, ahol a belvárosból hazafelé szoktam jönni, és már sokszor nézegettem azt a buszmegállót, hogy egyszer le kéne szállnom és körbesétálni, mert olyan hangulatos, kávézós kis utcák övezik. Most végre megvolt ez is.
Az előadás egy pub felső emeletén volt. Pici terem, kb 20 székkel, aprócska színpaddal. Az első fellépő, Barry, rögtön bevonja a közönséget is. Ettől tartottam. Próbálok az előttem ülő mögé húzódni, de Martin élvezi a játékot és azonnal jelentkezik, mikor a keresztnevekről meg a honnanjöttélről kérdezősködnek. Nem sok turista vesz részt ezeken a kabarékon. Szóviccek, meg hát az angol humor ugyebár... Szóval azonnal érdekességgé válik, hogy svéd. És nyilván érdekes lehet az is, hogy kivel jött. Barry háromszor kérdezi meg tőlem, hogy én honnan származom. A mögöttem és előttem ülők lelkesen válaszolnak is helyettem. Én lapulok. Aztán Barry közli, hogy most már körbetorpedózott, igazán válaszolhatnék én is. Kénytelen vagyok észrevenni, hogy nekem beszél. Még jó, hogy el akartam kerülni a szereplést. Épp az ellenkezőjét sikerült elérnem :-)
A show baromi vicces. Meglepetésemre majdnem mindent értek is, végigröhögjük az egészet. Barry nagyon jól nyomja. 50 perc után van egy sörszünet, aztán egy másik fellépő szórakoztatja a közönséget. Ez kicsit már hasonlít a Westminsteres látogatáshoz. A nézők negyed óra után laposkúszásban szivárognak kifelé. Az előadó politikai híreket meg celebeket mutogat egy kivetítőn és béna poénokat mond hozzá. Mivel a széksor legbelső részén ülünk és még sörünk is van, nem erőltetjük a szökést.
A kabaré végén lehet pénzt adni a kijáratnál, ha tetszett. Naná, hogy tetszett! Isteni (vagyis angyali) volt! Jövünk máskor is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése