Repkedés

2014 június 27-29.

Pilóta barátnőm (akit egyszer már említettem a blogban is) szólt, hogy a párja Angliába készül egy repülős hétvégére, lesz sok jó fej pilóta, és ha van kedvem, meglátogathatom. Volt kedvem. Eredetileg úgy volt, hogy Dóri nem is tud jönni, de aztán utolsó pillanatban mégis kapott szabit.

A repülős hétvége helyszíne a Shennington Reptér volt, Banbury mellett. Ez Londontól egy órányi vonatútra fekszik. Munka után mentem pénteken. Dóri és Gábor összeszedett a vasútállomáson, aztán rögtön csatlakoztunk is a reptéri társalgóban sörözgető népekhez. A hétvégi összejövetel apropója egy vitorlázó repülő verseny, ahol Gábor mint vontatópilóta segít be. A vontatópilóta vezeti azt a motoros kisrepülőt, amelyik felhúzza levegőbe a motor nélküli vitorlázó gépeket.

A versenyen ez úgy nézett ki, hogy 4 vontatógép (vagy 5? most nem emlékszem) felváltva húzta fel a kifutón sorban álló vitorlázókat, amíg mind fent nem körözött a reptér közeli légtérben. A vontatók megállás nélkül jöttek-mentek. Amint a vitorlázó leoldott róluk, már fordultak is és jöttek a következő versenyzőért. A verseny akkor kezdődött, mikor minden repcsi a levegőben volt. 

Amikor épp nem a verseny zajlott, a társaság evett-ivott és mulatozott. Szombat estére mexikói estet hirdettek. Gondoltam, ez majd abból áll, hogy salsát hallgatunk, mindenki tequilát iszik és néha "ollé"-zik egyet, de meglepetésemre a résztvevők nagyon komolyan vették a bulit. 

Zorró néninek még kardja is volt

Voltak érdekes közösségi játékok is. Az egyikben egy plafonról csüngő, mexikói díszítésű papírlovacskát kellett bekötött szemmel megütni egy pálcával, és minden találatnál csokik hullottak ki a lóból a nézőközönség közé.

A szállás volt még vicces. Pont ilyentájt szoktam barátnőimmel évi rendszerességgel Agárdon sátorozni Edda tábor címén. Mikor szóba került, hogy itt is sátrazás lesz, sejtettem, hogy kicsit hűvösebb éjszakákra kell számítani, mint Magyarországon. Hoztam is meleg ruhát, sídzsekit (az már Stonehenge-nél is jól jött), meg hálózsákot. Háááát.... ha nem szerzek pár extra kanapématracot magam alá és nem kapok kölcsön plusz egy nadrágot és takarót, valószínűleg kockára fagytam volna. Így is megfagytam, de legalább nem szögletesre. Anglia durva hideg éjszaka!

Szerencsére nappal jó idő volt, lehetett napozni (persze csak ruhában) és kiolvadni. És a társaság is kiváló volt (már amikor épp ébren voltam, ugyanis a mocskos londoni levegő után a vidéki oxigén kóros fáradtságot okozott), meg még egy kis repülés is jutott nekem, szóval király hétvége volt.