Ámokfutás

Irány dél, a Cherokee Rezervátum.

Útközben áthaladunk Dollywoodon (TN), ami egy hires country énekesnő kultusz-városkája. Kacsalábon forgó paloták (szinte szó szerint), a legkirályabb csúszdaparkok, vidámparkok sorakoznak egymás mellett pár kilométeres útszakaszon. És ez mind a Dolly Múzeum "mellékterméke".

Feje tetején áll a világ 

Utunk a Great Smoky Mountains Nemzeti Parkon vezet keresztül. Azért nevezeik igy, mert a hőmérséklet ingadozások hatására a hegyből terpentin kerül a levegőbe, ami aztán felhőként boritja szürkeségbe a csúcsokat. Gyönyörű a táj! Elképzelem, milyen lehetett itt az élet az európaiak megérkezése előtt.

Valaha a Cherokee indiánok (akiket - mint megtudtam - nem illik leindiánozni. Hivatalos nevük Amerikai Őslakosok. De számomra, aki indiános regényeken nőtt fel, és nyaranta a bozótban hangtalan osonást gyakorolta, ők indiánok maradnak. A legpozitivabb értelemben.), szóval a cherokee indiánok valaha óriási területen éltek itt harmóniában a természettel (mint általában az indiánok).

Aztán megérkeztek az európaiak. Ami eleinte még nem volt halálos, békésen kereskedtek és házasodtak egymással 200 éven keresztül. Aztán akkortájt, mikor a pesti polgárok a nemzet szabadsága érdekében mozgolódtak, és a Duna az egyik legnagyobb árvizét produkálta, az Amerikában élő fehérek szemet vetettek az aranyban gazdag földekre, meg különben is kellett a hely a gyapotnak. Ezért okosan kitalálták, hogy kitelepitik az indiánokat nyugatra - már akiket nem tudnak előzőleg lemészárolni. A terv nagyon jól bejött. Csalással "megvették" a földet a törzsektől, aztán kényszermenetben (Trail of Tears) átterelték őket nyugatra, Oklahomába. 16 ezerből alig 8 ezer élte túl a kirándulást. Azok leszármazottjai, akik nem adták fel a területüket és ellenálltak / elbújtak, ma is itt (North-Carolina) élnek, saját földjükön (ami nyilván töredéke a hajdaninak, de mint tudjuk, lehet, hogy kicsi, sárga, savanyú, de azért csak a miénk... vagyis az övék).

A városka főutcáján...

A Cherokee Múzeum után úgy számoltuk, hogy este 10 körül érhetünk Forestbe. Na de mi lenne, ha folytatnánk az ámokfutást, és ha már itt járunk, leugranánk Giorgiába? :D
Végülis kit zavar, ha hajnali 2-re érünk csak haza...?
Arra nem lesz időnk, hogy hosszan időzzünk bárhol is, de hogy értelmet adjunk az államlátogatásnak, minden államban csinálunk majd vmit, ami emlékezetessé teszi.

Emlékeztek?

Giorgia: Villámlátogatás, az állam csücskén haladunk át, alig 1 óra alatt. Zéró látnivaló.
Action: Végre veszünk robbanós cukorkát!!! Pár napja láttam egy boltban (itt Pop Rocks-nak hivják), beugrottak gyerekkori emlékeim (óvoda melletti trafik: cigirágó, Donald rágó, pattogós cukor), azóta tervezem, hogy majd veszek. Hát vegyünk Giorgiában!

South-Carolina: Lepukkant faházikók, szegénység, munkanélküliség. Csillivilli autó azért ott figyel minden kunyhó előtt. Otthoni tapasztalataim alapján feltételezem, hogy a Merci jelvényt meg a nyakukban hordják - aranyozva. . .
Action: Látogatás Senecában*. Délutáni kávé. Nem terveztük különlegesre, de a Sors fintoraként életem egyik legsz@rabb kávéját sikerült innom. Legalább emlékezetes. :)


North-Carolina: Már este van, mire odaérünk. Action: Nem szükséges. A Cherokee Múzeum is ebben az államban volt. Azért egy tök jót vacsorázunk.

Hajnali 2-re érünk haza, közben annyira hullák vagyunk, hogy kétszer megállunk kamionparkolóban 20 percre aludni.

Az ámokfutás végeredménye: 7 nap, 1700 km, 8 állam.
Vagy még jobb, ha a hétvégét nézem: 3 nap, 1100 km, 7 állam

* Seneca: Egyrész ókori filozófus, okos mondásai vannak. Másrészt egy tó neve NY államban. Harmadrészt egy indián törzs neve. Plusz még egy város is totál más helyen. A tó és az indiánok összefüggést még értem. De mekkora esélye van már annak, hogy az ókori filozófus nevét kapták?! (Wikipédia szerint véletlen egybeesés...)

Szabadítsuk fel Isaurát!

Szombat. Kel fel a nap Felkelő Napban. Legalábbis valahol a felhők mögött biztosan. Hát ez nem jött be... ;-)

Reggeli után elugrottunk egy helyi szappanboltba, ahol kézzel készitett növényi szappanokat árulnak. A boltban sötét volt, de a tábla szerint nyitva kellett lennie. És igen, az ajtó is nyitva volt. Bementünk, köszöngettünk - semmi. Miután vagy negyed órán át nem jelentkezett az eladó, meg kellett állapitanunk, hogy valószinűleg elfelejtették bezárni az üzletet előző este. Ez úgy illett a családias hangulatú kisvároshoz. Ugyan ki lopna el bármit?! Mi viszont ragaszkodtunk a kiválasztott szappanhoz, úgyhogy azért elhoztuk... 

De persze az árát ott hagytuk a pulton egy üzenet társaságában: "Az ajtó nyitva volt. 1 db szappan lenyúlva, cserébe 5 dollár a pulton." :-D

Erről eszembe jutnak a 80-as évek, nagyszüleim faluja, Sóskút, ahol és amikor még ki merték tenni a kisbolt elé a tejszállitók reggelente a friss tejfölt, és ha a falusiak nyitás előtt értek a bolthoz, csak elvették a tejfölt és ott hagyták az árát a lépcsőn. Képzelem, meddig maradna ott ma az a pénz. . . és a tejföl. . . és a rekesz. . . :-S

Inka balzsamos szappan tehát pipa, lássuk, merre megyünk ma!

Cincinnati

Idengenforgalomra specializálódott vérem nem nyugszik, bújom a prosikat látnivalóra vadászva. Cincinnatiról megtudom, hogy a polgárháború előtti időkben itt haladt keresztül a szökött rabszolgák földalatti menekülési útvonala. Délről szöktek az Ohio-folyón túlra, a liberálisabb északi államok és Kanada felé. Az út valójában nem föld alatt húzódik, de olyan jól szervezett volt, annyi segitővel, akik a rabszolgákat bújtatták, hogy az üldözők nem könnyen bukkantak a szökevények nyomára, és az a benyomásuk támadt, hogy a rabszolgák vmi földalatti alagúton menekülnek. 

Az útvonal mentén több helyen vannak régi ültetvények, ahol bemutatják a hajdani rabszolgasorsot. Sajnos egyik helyszin sem esik egybe a mi útvonalunkkal.


Viszont Cincinnati-ben van egy ilyen témájú múzeum.

A múzeum nagyon szinvonalas és szórakoztató. Nem vagyok múzeumrajongó (egy hely kultúrájáról többet lehet megtudni az utcán kóborolva, mint a vitrineket bogarászva), de az itteni múzeumok valahogy élvezhetőek. Moziterem, kisfilm, amiben egy szökni készülő rabszolga búcsúzik a családjától, viaszfigurák, diszletek és egy valódi, 1800-as években épült házikó, ahol a délre szállitandó rabszolgákat őrizték láncra verve.

A múzeum után FELEDHETETLEN sétát teszünk a szomszéd kisvárosban. Jaj, mi is a neve? El ne felejtsem! Lassan szedhetek Cavintont... Jaj, megvan! A Városka neve Covington :D

De most már tényleg irány Virginia! Vagy mégsem? :D

A prospektusok nézegetése közben kezembe akadt egy érdekesség: pöttyös ló fényképe.

Kentucky-ban, a Nemzeti Lovasparkban nézhető meg. Igazából nem oszt-nem szoroz még egy kis kitérő, nem? :-)

Pár óra autókázás után elérünk a lovasparkhoz. Lelkesen indulunk a pöttyös ló és társai megtekintésére. 10 perc kóválygás az istállók és karámok között - és még egy lovat sem láttunk... Szólhatott volna a pénztáros, hogy zárva vannak :-/

Háromnegyed órányi eredménytelen sétálgatás után (minden épületet megnéztünk), rá kell jönnünk, hogy a park ugyan nyitva, de a lovakat télen nem itt tartják.  Kösz, hogy szóltatok a bejáratnál! Grrr%=&rrrr!

Csalódottságunk enyhitése végett úgy határozunk, hogy kihozzuk a legjobbat ebből a felesleges kerülőből. Úgyis régóta szerettem volna meglátogatni egy indián területet, innen meg pár óra altt elérhető Cherokee-ország, és végülis minek menjünk haza egyenesen, ha komplikáltan is lehet...

Nem beszélve arról a mellékhatásról, hogy igy kipipálhatom a térképemen Tenessee Államot is... :-)

Kis kitérő

Míg a magyarok a temetőkben terjeszkednek, a svédek benyomultak a bútorpiacra. A Poang fotel, Billy könyvespolc és Ektorp kanapé itt is teret hóditott. Felfedeztem, hogy Ohioban van egy IKEA áruház. Ki hitte volna?!

Nem is vagyunk túl messze tőle (itteni mértékkel). 

Elvileg egy 5 órás úttal térhetnénk vissza Virginiába. 2 óra alatt - ugyan másik irányban, - de az 

IKEÁban lehetünk. Nézzük meg!

Meglepetésemre az áruház PONTOSAN úgy néz ki belül, mint Magyarországon. Pontosan ugyanaz a kanapé van ugyanott kiállitva, ugyanazok a minta-lakások, pont ugyanolyan sorrendben követik egymást a bútorcsoportok. A termékek neve is többé-kevésbé ugyanaz. Egyedül a svéd mandulatorta volt más - sajnos :(

Valami okostojás kitalálta itt, hogy a csoki káros az egészségre, ezért mindenből kihagyják. Az ember nyilván úgy értette,hogy a cukortartalma miatt káros, mert maga a kakaó és a kakaóvaj nem az, de ez itt senkit nem érdekel. Kihagyják a tortából a fuj-fuj-káros csokit, és helyette dupla adag cukrot tesznek bele. No comment :-(

A shoppingolás után már tényleg ideje volt hazaindulni. Na de ha már itt vagyunk Cincinnati felé félúton (plusz 1 óra) nehogymár ne látogassuk meg. Hát rajtam nem múlik, én nem sietek :D

Viszont ha már elautózunk Cincinnatiig, plusz 20 km és Kentucky Államban vagyunk. És akkor kipipálhatok még egy államot a térképemen. Szuper! Menjünk!

Autókázás közben jött a következő ötlet: úgyis péntek van, itt a hétvége, ráérünk. Cincinnati épp 3 állam határán fekszik. Semmiből nem áll elugrani akkor már Indiana Államba sem.... :-)

És akkor már, hogy igazi látogatásnak minősüljön a kirándulás, aludjunk Indianaban. OK! Térkép elő. Melyik város legyen? Jé, van itt egy olyan, hogy Rising Sun (Felkelő Nap). De jól hangzik! Aludjunk ott!

Mint megtapasztaltuk, Rising Sun egy csendes 19-ik századi hangulatú kisváros. Majdnem minden ház 200 éves. Szépen karbantartva persze.

Találomra elindultunk a folyóparton (Ohio-folyó; túlparton Kentucky), és szinte azonnal egy 1816-ban épitett hotelre bukkantunk, melyet már eredetileg is szállodának szántak.

Vacsora után az elfogyasztott bor befolyásoló hatása alatt állva nehezen tudtam ellenállni a szobában található (dekorációs célokat szolgáló) ruha és kalap könyörgésének: fel kellett próbálnom őket :D

Székelykapu Clevelandben

Következő állomás a Nagy-Tavak vidéke, Erie-tó, Cleveland. A tó közepén húzódik az USA-Kanada határ.

Fél napunk van nézelődni, aztán menni kell tovább Columbusba. Gyors keresés a neten: Cleveland, látnivalók, ingyen. Elég sok találat, lássuk, mi lehet érdekes. Nasa Kutatóközpont. Hmmm, jól hangzik, kár, hogy csak USA állampolgárok léphetnek be. Temető. Nem rossz, szeretem a temetőket, sokat elárulnak egy vidék múltjáról, kultúrájáról, szokásairól. Múzeumok. Csak, ha minden kötél szakad. De.... mi a szösz?! Magyar Múzeum?!?!?!?! Clevelandben?! Na, ezt megnézzük!

És ha van magyar múzeum, akkor magyaroknak is lennük kell(ett), szóval irány a temető.

Ömlik az eső másnap reggel. Ebből városnézés nem lesz. Nem a legideálisabb az idő a temetőjárásra sem, de szerencsére be lehet hajtani autóval, egészen körbe, egész a sirokig, igy gyakorlatilag ki sem kell szállnunk az autóból. 

Már az első kanyarban megpillantok egy magyar sirt, aztán még jó párat. Nem tudom, mi a jó nekem abban, hogy magyarok temetkeznek amerikában, de valamiért örülök, ha látom, hogy tele van velünk a világ :)

Nyitásra érünk a Magyar Múzeumhoz. 

Az alkalmazott épp a redőnyt húzza fel. Barátságosan ráköszönök: Jó reggelt! 

Visszaköszön: Good Morning! - Majd húzza tovább a redőnyt. Belépünk az üzletbe (ajándékbolt-szerű múzeum), a nő megáll a rendőnyhúzásban, elgondolkodik, aztán utánamszól angolul: Azt mondta, hogy jó reggelt? :D

Elkezdek nevetni. Ez velem is hányszor előfordul, hogy nem veszem észre, ha más nyelven szólnak hozzám, mert az agyam csak az információra koncentrál, és ebből a szempontból mindegy, milyen kódolással jött az infó, ha igy is úgy is értem :D

Beszélgetni kezdünk. 

Kiderül, hogy azért van magyar múzeum Clevelandben, mert a 2-ik világháború és '56 után olyan sok magyar vándorolt ide, hogy virágzó magyar kulturális élet alakult ki. Magyar nyelvű újságot adtak ki, magyar focicsapat működött, magyar kórus és szintársulat szórakoztatta a magyarokat. Volt magyar szinházi épület is.

Mára persze beolvadtak a magyarok, a gyerekeik már amerikaiak, az újságra nincs kereslet, a foci nem divat, a szinház is megszűnt. Azt is megtudom, hogy a 2000-es millenium alkalmából készitett 5 darab Szent Korona másolat közül 1 itt van a múzeumban. Wow! 

A múzeum kicsi, de átfogó képet ad a magyar kultúráról. Népviseletek, térképek, Szent István, történelmi ősszefoglaló, szarukürt, karikás ostor, Liszt Ferenc emlékév, korondi edények, csángó öltözet, a bejáratot pedig egy székelykapuval egészitették ki. Csak gratulálni tudok!

Ahol megállt az idő

...legalábbis egyeseknek. 

Találós kérdés: Mi hiányzik a képről?

Igen, igen, én. Meg a felhőkarcolók, meg Irma néni macskái, meg az elsüllyedt olasz luxushajó, meg a napsütés. Hülye kérdés volt. Sok minden hiányzik róla. Szóval, mi nincs ott, aminek ott kéne lennie?

Elárulom: elektromos vezetékek...

Kisebb kirándulást tettem a 19-ik századba. Konflisokon közlekedő kalapos férfiak hosszú, mellkasig érő szakállal, oldalukon hosszú szoknyás, főkötős nők. Kézzel művelt kukoricaföldek, fakunyhók, kandeláberek. És ez nem diszlet, nem turistacsalogatás. Tök komolyan gondolják. Mintha nem szóltak volna nekik, hogy az idő múlik és már 2012-ben járunk...

A helyszin Berlin. 

Ohio Állam közepe, az AMISHok földje.
(Garynek kellett munkaügyben ideutaznia, én meg potyautaskodom...)

Az Amishok svájci telepesek, akik a 16-ik században érkeztek a svájci reformáció és a kötelező katonai szolgálat elől menekülve. Továbbra is a korabeli tipusú ruhákban járnak, saját iskolarendszerük van (elutasitják a világi iskolákat), a férfiak a tradicionális kalapot hordják, a nők kislánykoruktól a főkötőt és a hosszú szoknyát. Nem használnak áramot és egyéb modern találmányt.

Alapgondolatuk az, hogy a modern dolgok ártanak a közösségnek. Ha autód van, eljársz dolgozni a családodtól messzire. Ha TV-t és egyebeket használsz, elkezdődhet a kinekvannagyobbésjobb rivalizálás, ami árt a közösségnek. Hmmm. Nem hülyeség...

Kb 36 ezer amish él ezen a környéken, és ahogy néztem, szépen gyarapodnak: családonként 8-10 gyerek a normál. Mivel az általános iskola utáni oktatást feleslegesnek tartják (minek is, hiszen a saját kis világukban mindenki kézműves és a családi szakmát adják tovább), a régi időket követve korán házasodnak, úgyhogy bele is fér a életükbe a 10 gyerek :-)
Az Egyesült Államokban és Kanadában összesen negyed millió amish él.

Több különböző változata van a valláson alapuló társadalmi rendszerüknek. A 19-ik századi életstilus a Régi Rend követőire jellemző. Az Új Rend (1966 óta) hivei a legmodernebbek, ők tarthatnak otthon elektronikai eszküzüket és telefont. De autót ők sem vezetnek!  Hovatartozástól függően viselhetnek modern ruhákat, de többségük mégis a hagyományos ruhákat hordja. Ami - valljuk be - nem olyan szörnyű. Lányok, ki ne szeretett volna gyerekkorában régi korok hosszú ruhájában járni? :D

A kép nem saját. Netről szedtem. Az amishok nem szeretik, ha fotózzák őket

Az amishok felnőtt korukban keresztelkednek meg, ezzel válnak a közösség teljes jogú tagjává, ez után házasodhatnak. Ez előtt viszont több vallási korlátozást megúsznak: használhatnak elektronikai eszközöket, telefont.

Gondoltam, poénból megnézem, fent vannak-e a Facebookon :D
Hát jól meglepődtem! :-o

A városok egyébként (szinte) teljesen normálisak. Vegyesen élnek bennük amish és modern emberek. A nagyon hagyományőrző amishok inkább farmokon élnek.

Találtam svájcias tipusú épületeket is.

Autókázni viszont csak óvatosan érdemes a konflisok miatt. Főleg éjszaka, mivel világitást nem használnak.

Bevásárlóközpont parkolója
Külön sor a lovasoknak

További infó az amishokról itt és itt.

Fess, alkoss, gyarapits!

... és minden fényre derül.



Péntek 14.
Helyi szórakozási lehetőségek szombati verziója: Látogass el a fazekasműhelybe, és fess magadnak bögrét!

Igy is tettünk. Eredeti ötlet! Csak kiválasztod a polcról a dekorálni kivánt edényt (már kiégetett, fehér kerámiabögrék, tányérok, perselyek, stb. -az árban benne foglaltatik a festék és minden eszköz), aztán csüccs és fess!

Az ember észre sem veszi, hogy rohan az idő. Több, mint 3 órát töltöttünk a festegetéssel. Ebből vagy 1 órányi az volt, amig kitaláltam, mit akarok festeni. Hiába, a művészethez ihlet kell :D

Aztán, ha elkészült az alkotás, már csak 1 hetet kell várni a mázas égetésre, és lehet hazavinni a műveket. Megyünk máskor is! Már tele a fejem új ötletekkel....

Félkészen....

...és a végeredmény

Rossz pénz nem vész el...

Kicsit eltűntem, de megkerültem :D

Szilveszter óta az influenza mellett főként az foglalkoztatott, hogy mi legyen a következő úticélommal. Eredeti terveim szerint január elején utaztam volna Tahitire, hogy egy csendes szigeten, a pálmafák alatt heverészve  élvezzem a kellemes időjárás előnyeit, miközben létfenntartásom alapjait a kagylógyűjtés és a belőlük készitett ékszerek értékesitése jelentette volna. (Vagy valami más, "megerőltető" tevékenység.) 

Aztán mivel december 31-i határátlépésemkor kaptam egy újabb USA vizumot, ami március végéig érvényes, úgy éreztem, pazarlás lenne nem kihasználni a lehetőséget. Szóval maradtam. Tahiti megvár. Nem időhöz kötött magyarországi hazatérésem sem, szóval semmi nem indokolja, hogy sietve távozzak innen, mikor még épp jól szórakozom... :-)

Rövid távú terveim között szerepel a munkakeresés is, miután tartalékaim nagy részét már feléltem, a forint árfolyama meg még mindig ellenem játszik. Valamint - ha már ennyi időm van - hosszabb útra kelek és megtekintem a nyugati partokat is, úgy mint Los Angeles, Las Vegas, San Francisco, Grand Canyon, stb.

Szóval blogom ciméhez hűen továbbra is ÚTON leszek.  :D

3 hétig tartó hallgatásom alatt is történtek kisebb-nagyobb események (köcsöggyár, afrikai varázsbogyó, birósági idézés [nem az enyém], szinház, zongora, kisteherautó, Strasbourg, stb.) - ezek itt az emlékeztetők magamnak. Napok kérdése és felkerülnek a sztorik.

Honduras - NY - Szilveszter

Előző este egy kanadai nő (mennyi kanadai! jönnek a melegre) által üzemeltetett hotelnél álltunk meg, amelyet francia-olasz barátaink javasoltak. Gyönyörű volt a nomád sziget, de azért nem bánom, hogy itt a falból folyik a viz és egy műanyag pöcök megbirizgálásától világos lesz a szobában. És reggelire végre nem bab és tojás, hanem palacsinta juharsziruppal. Hurrá!

Nyomás a reptérre, autó leadása, kilépése illeték megfizetése a bankban (ahol érkezéskor megpróbáltak lehúzni a pénzváltással - csak rácsesztek, mert nem a falvédőről jöttem, hanem Magyarországról... és a matekfaktból). Nem adják olcsón a távozást: 38 USD. És mi van, ha valakinek nincs pénze, mert mondjuk nem tudta, hogy fizetni kell és elköltötte utolsó fillérjeit is? Ilyenkor mi lesz vele? Filozófikus kérdés, tudom. De nem logikusabb a belépési illeték?!

Check-in. Röpke 15 perc alatt sikerült is az ügyintézőnek becsekkolnia minket. Ez idő alatt 2szer kellett csak a futószalag után futva visszahoznia a csomagjainkat. Enyhén kaotikus volt a helyzet a pult mögött. Egy nyomtató: minden beszállókártya és csomagmatrica ugyanoda nyomtatódik, ezt egy asztalra halmozzák, az ügyintézők meg futkosnak az asztalhoz és kikeresik az utasukét. Csak egyszer kellett rászólnom egy csajszira, hogy az asztalon heverő útlevelet nehogy elvigye, mert az enyém. Kisebb para, hogy vajon melyik gépre kapunk beszállókártyát, és vajon a csomagunk hány országon át és mekkora késéssel érkezik majd meg - ha egyáltalán valaha látjuk még. A "gyors" becsekkolási folyamat közben a csomagjaink az ügyintéző háta mögött, a futószalagnak támasztva várakoznak. Kolléga érkezik, átbotladozik pár táskán, majd feldobálja őket a futószalagra. Nem baj, hogy némelyiken láthatóan nincs még útirányt jelző matrica. Rezignált nyugalommal informálom csomagjaink kritikus helyváltoztatásáról az ügyintézőnket, aki teljes figyelmével a monitorra és az ott látható misztikus információkra koncentrál. Mormog vmi "jó, jó" félét, majd arcán a megvilágosodás fényével a nyomatóhoz lép, kiveszi a csomagmatricánkat, és.... megállapitja, hogy eltűntek a táskáink. Futás a futószalag után :D

Beszállókártya OK, repülés, leszállás, New York, para.

Para, mert legutóbbi belépésem az országba elég necces volt. Köztudottan nem szereti az USA, ha valaki ki-be mászkál a határon, igy duplán van okom aggódni. A határőr dönti el az interjú alapján, hogy beléphetek-e. Ha beenged, kapok egy 90 napos tartózkodásra szóló pecsétet. Az előző, az októberi 5 nap múlva jár le. És épp 5-ére van egy repjegyem Budapestre. 

Rohanás az útlevélellenőrzéshez. Meg kéne előznöm az útitársaimat, mert ha 250 hondurasi elémkerül a sorban, a reptéren koccinthatok 2012 örömére. 19:30 van.

Elsőként érek a határőrökhöz. Állok tétován, úgy teszek, mintha rutintalan utazó lennék. Egyik sem szólit. Végre odalépek egy pulthoz. Az ügyintéző felpillant, majd tovább irja az sms-t. Na, ennek is jó kedve van, hogy Szilveszterkor dolgozhat... 

Honnan jöttem, meddig maradok (5 napig, itt a repjegy), hol fogok lakni (Virginia, cimet bediktál), mi a foglalkozásom (banki asszisztens, de új állásom van márciustól - nem tudom, regisztrálják-e a válaszokat, de ha már ezt mondtam októberben, legyünk következetesek. Különben sem teljesen valótlan, ha figyelembe vesszük csángóföldi terveimet). Rendben, kellemes itt tartózkodást. (Miiii?! Ennyi?! Futás, mielőtt meggondolja magát! Happy New Year, ha már itt szivsz buli helyett!)

Nyomás Nem York belvárosába. Mivel ez a reptér New Jersey-ben van, kb 1 órás vonatozás vár ránk. Nyilván nem leszünk egyedül.... Augusztus 20-i állapotok a pályaudvaron: hömpölyög a tömeg. A vonat teljesen tele, alig csukódik az ajtó. De ez még nem indokolja, hogy ne szálljunk fel :D 

Ha egy ilyen - látszólag tömött - jármű elriasztana, soha nem élhettem volna át az utazás élményét a BKV-n. Felpréselődünk. Nagyjából 10 perc múlva már ülőhelyet is szerzünk. No comment :D

Egyetlen szivás lesz csak éjjel: a menetrend szerint az utolsó vonat 1.22-kor indul a reptérre. Ez azt jelenti, hogy az éjféli koccintás után szinte azonnal tipli lesz. Kár! :(
Érkezés a Penn Station-re. Mozdulni nem lehet a tömegtől. Na, ha eddig lettek volna kósza gondolataim a Time Square-i Szilveszteri hangulat megtekintésére vonatkozóan, azok most biztosan tovaszálltak volna. Elég csak a karácsonyfa kivilágitós kalandomra gondolnom, hogy távol tartsam magam a népszerű helyszinektől. A Time Square-re reggel kell odamenni, ha a legördülő gömböt látni akarja az ember. Csupán 16 órányi álldogálás és nyomorgás a tömegben étlen-szomjan, fázva, hogy megnézhesd, hogyan engedik le a gömböt a Times épületéről éjfélkor. Kösz nem! 3 óra fagyoskodás hajnalban a Hálaadás napi felvonulás miatt elég volt kóstolónak. Ennyit nem ér egy látványosság sem. Irány a KEYBAR, ahogy terveztük!
Szerencsére a tömegre és Szilveszterre való tekintettel egész járnak a vonatok. Juhhé!! A repülő reggel 6-kor indul Wasingtonba, elég 5-re kiérnünk a reptérre.

Addig 

meg 

BUÉK!