Ámokfutás

Irány dél, a Cherokee Rezervátum.

Útközben áthaladunk Dollywoodon (TN), ami egy hires country énekesnő kultusz-városkája. Kacsalábon forgó paloták (szinte szó szerint), a legkirályabb csúszdaparkok, vidámparkok sorakoznak egymás mellett pár kilométeres útszakaszon. És ez mind a Dolly Múzeum "mellékterméke".

Feje tetején áll a világ 

Utunk a Great Smoky Mountains Nemzeti Parkon vezet keresztül. Azért nevezeik igy, mert a hőmérséklet ingadozások hatására a hegyből terpentin kerül a levegőbe, ami aztán felhőként boritja szürkeségbe a csúcsokat. Gyönyörű a táj! Elképzelem, milyen lehetett itt az élet az európaiak megérkezése előtt.

Valaha a Cherokee indiánok (akiket - mint megtudtam - nem illik leindiánozni. Hivatalos nevük Amerikai Őslakosok. De számomra, aki indiános regényeken nőtt fel, és nyaranta a bozótban hangtalan osonást gyakorolta, ők indiánok maradnak. A legpozitivabb értelemben.), szóval a cherokee indiánok valaha óriási területen éltek itt harmóniában a természettel (mint általában az indiánok).

Aztán megérkeztek az európaiak. Ami eleinte még nem volt halálos, békésen kereskedtek és házasodtak egymással 200 éven keresztül. Aztán akkortájt, mikor a pesti polgárok a nemzet szabadsága érdekében mozgolódtak, és a Duna az egyik legnagyobb árvizét produkálta, az Amerikában élő fehérek szemet vetettek az aranyban gazdag földekre, meg különben is kellett a hely a gyapotnak. Ezért okosan kitalálták, hogy kitelepitik az indiánokat nyugatra - már akiket nem tudnak előzőleg lemészárolni. A terv nagyon jól bejött. Csalással "megvették" a földet a törzsektől, aztán kényszermenetben (Trail of Tears) átterelték őket nyugatra, Oklahomába. 16 ezerből alig 8 ezer élte túl a kirándulást. Azok leszármazottjai, akik nem adták fel a területüket és ellenálltak / elbújtak, ma is itt (North-Carolina) élnek, saját földjükön (ami nyilván töredéke a hajdaninak, de mint tudjuk, lehet, hogy kicsi, sárga, savanyú, de azért csak a miénk... vagyis az övék).

A városka főutcáján...

A Cherokee Múzeum után úgy számoltuk, hogy este 10 körül érhetünk Forestbe. Na de mi lenne, ha folytatnánk az ámokfutást, és ha már itt járunk, leugranánk Giorgiába? :D
Végülis kit zavar, ha hajnali 2-re érünk csak haza...?
Arra nem lesz időnk, hogy hosszan időzzünk bárhol is, de hogy értelmet adjunk az államlátogatásnak, minden államban csinálunk majd vmit, ami emlékezetessé teszi.

Emlékeztek?

Giorgia: Villámlátogatás, az állam csücskén haladunk át, alig 1 óra alatt. Zéró látnivaló.
Action: Végre veszünk robbanós cukorkát!!! Pár napja láttam egy boltban (itt Pop Rocks-nak hivják), beugrottak gyerekkori emlékeim (óvoda melletti trafik: cigirágó, Donald rágó, pattogós cukor), azóta tervezem, hogy majd veszek. Hát vegyünk Giorgiában!

South-Carolina: Lepukkant faházikók, szegénység, munkanélküliség. Csillivilli autó azért ott figyel minden kunyhó előtt. Otthoni tapasztalataim alapján feltételezem, hogy a Merci jelvényt meg a nyakukban hordják - aranyozva. . .
Action: Látogatás Senecában*. Délutáni kávé. Nem terveztük különlegesre, de a Sors fintoraként életem egyik legsz@rabb kávéját sikerült innom. Legalább emlékezetes. :)


North-Carolina: Már este van, mire odaérünk. Action: Nem szükséges. A Cherokee Múzeum is ebben az államban volt. Azért egy tök jót vacsorázunk.

Hajnali 2-re érünk haza, közben annyira hullák vagyunk, hogy kétszer megállunk kamionparkolóban 20 percre aludni.

Az ámokfutás végeredménye: 7 nap, 1700 km, 8 állam.
Vagy még jobb, ha a hétvégét nézem: 3 nap, 1100 km, 7 állam

* Seneca: Egyrész ókori filozófus, okos mondásai vannak. Másrészt egy tó neve NY államban. Harmadrészt egy indián törzs neve. Plusz még egy város is totál más helyen. A tó és az indiánok összefüggést még értem. De mekkora esélye van már annak, hogy az ókori filozófus nevét kapták?! (Wikipédia szerint véletlen egybeesés...)