Honduras - NY - Szilveszter

Előző este egy kanadai nő (mennyi kanadai! jönnek a melegre) által üzemeltetett hotelnél álltunk meg, amelyet francia-olasz barátaink javasoltak. Gyönyörű volt a nomád sziget, de azért nem bánom, hogy itt a falból folyik a viz és egy műanyag pöcök megbirizgálásától világos lesz a szobában. És reggelire végre nem bab és tojás, hanem palacsinta juharsziruppal. Hurrá!

Nyomás a reptérre, autó leadása, kilépése illeték megfizetése a bankban (ahol érkezéskor megpróbáltak lehúzni a pénzváltással - csak rácsesztek, mert nem a falvédőről jöttem, hanem Magyarországról... és a matekfaktból). Nem adják olcsón a távozást: 38 USD. És mi van, ha valakinek nincs pénze, mert mondjuk nem tudta, hogy fizetni kell és elköltötte utolsó fillérjeit is? Ilyenkor mi lesz vele? Filozófikus kérdés, tudom. De nem logikusabb a belépési illeték?!

Check-in. Röpke 15 perc alatt sikerült is az ügyintézőnek becsekkolnia minket. Ez idő alatt 2szer kellett csak a futószalag után futva visszahoznia a csomagjainkat. Enyhén kaotikus volt a helyzet a pult mögött. Egy nyomtató: minden beszállókártya és csomagmatrica ugyanoda nyomtatódik, ezt egy asztalra halmozzák, az ügyintézők meg futkosnak az asztalhoz és kikeresik az utasukét. Csak egyszer kellett rászólnom egy csajszira, hogy az asztalon heverő útlevelet nehogy elvigye, mert az enyém. Kisebb para, hogy vajon melyik gépre kapunk beszállókártyát, és vajon a csomagunk hány országon át és mekkora késéssel érkezik majd meg - ha egyáltalán valaha látjuk még. A "gyors" becsekkolási folyamat közben a csomagjaink az ügyintéző háta mögött, a futószalagnak támasztva várakoznak. Kolléga érkezik, átbotladozik pár táskán, majd feldobálja őket a futószalagra. Nem baj, hogy némelyiken láthatóan nincs még útirányt jelző matrica. Rezignált nyugalommal informálom csomagjaink kritikus helyváltoztatásáról az ügyintézőnket, aki teljes figyelmével a monitorra és az ott látható misztikus információkra koncentrál. Mormog vmi "jó, jó" félét, majd arcán a megvilágosodás fényével a nyomatóhoz lép, kiveszi a csomagmatricánkat, és.... megállapitja, hogy eltűntek a táskáink. Futás a futószalag után :D

Beszállókártya OK, repülés, leszállás, New York, para.

Para, mert legutóbbi belépésem az országba elég necces volt. Köztudottan nem szereti az USA, ha valaki ki-be mászkál a határon, igy duplán van okom aggódni. A határőr dönti el az interjú alapján, hogy beléphetek-e. Ha beenged, kapok egy 90 napos tartózkodásra szóló pecsétet. Az előző, az októberi 5 nap múlva jár le. És épp 5-ére van egy repjegyem Budapestre. 

Rohanás az útlevélellenőrzéshez. Meg kéne előznöm az útitársaimat, mert ha 250 hondurasi elémkerül a sorban, a reptéren koccinthatok 2012 örömére. 19:30 van.

Elsőként érek a határőrökhöz. Állok tétován, úgy teszek, mintha rutintalan utazó lennék. Egyik sem szólit. Végre odalépek egy pulthoz. Az ügyintéző felpillant, majd tovább irja az sms-t. Na, ennek is jó kedve van, hogy Szilveszterkor dolgozhat... 

Honnan jöttem, meddig maradok (5 napig, itt a repjegy), hol fogok lakni (Virginia, cimet bediktál), mi a foglalkozásom (banki asszisztens, de új állásom van márciustól - nem tudom, regisztrálják-e a válaszokat, de ha már ezt mondtam októberben, legyünk következetesek. Különben sem teljesen valótlan, ha figyelembe vesszük csángóföldi terveimet). Rendben, kellemes itt tartózkodást. (Miiii?! Ennyi?! Futás, mielőtt meggondolja magát! Happy New Year, ha már itt szivsz buli helyett!)

Nyomás Nem York belvárosába. Mivel ez a reptér New Jersey-ben van, kb 1 órás vonatozás vár ránk. Nyilván nem leszünk egyedül.... Augusztus 20-i állapotok a pályaudvaron: hömpölyög a tömeg. A vonat teljesen tele, alig csukódik az ajtó. De ez még nem indokolja, hogy ne szálljunk fel :D 

Ha egy ilyen - látszólag tömött - jármű elriasztana, soha nem élhettem volna át az utazás élményét a BKV-n. Felpréselődünk. Nagyjából 10 perc múlva már ülőhelyet is szerzünk. No comment :D

Egyetlen szivás lesz csak éjjel: a menetrend szerint az utolsó vonat 1.22-kor indul a reptérre. Ez azt jelenti, hogy az éjféli koccintás után szinte azonnal tipli lesz. Kár! :(
Érkezés a Penn Station-re. Mozdulni nem lehet a tömegtől. Na, ha eddig lettek volna kósza gondolataim a Time Square-i Szilveszteri hangulat megtekintésére vonatkozóan, azok most biztosan tovaszálltak volna. Elég csak a karácsonyfa kivilágitós kalandomra gondolnom, hogy távol tartsam magam a népszerű helyszinektől. A Time Square-re reggel kell odamenni, ha a legördülő gömböt látni akarja az ember. Csupán 16 órányi álldogálás és nyomorgás a tömegben étlen-szomjan, fázva, hogy megnézhesd, hogyan engedik le a gömböt a Times épületéről éjfélkor. Kösz nem! 3 óra fagyoskodás hajnalban a Hálaadás napi felvonulás miatt elég volt kóstolónak. Ennyit nem ér egy látványosság sem. Irány a KEYBAR, ahogy terveztük!
Szerencsére a tömegre és Szilveszterre való tekintettel egész járnak a vonatok. Juhhé!! A repülő reggel 6-kor indul Wasingtonba, elég 5-re kiérnünk a reptérre.

Addig 

meg 

BUÉK!