Majomhegy

Augusztus a látogatók hónapja volt. Hello Kitty és Nagy Hoho felbukkanása után két másik barátnőm is befutott.

Judit és lánya, Noni. Ők csak 2 napra jöttek.

Augusztus 22.

Mázlink volt az időjárással. Épp strandolós meleg volt, úgyhogy miután megmártóztunk a Bodeni tóban, kiültünk piknikezni az oroszlán lábához. 

Egyik kedvenc helyem. 

Megveszi az ember a török büfében a frissen gyúrt és sütött pizzát, a legutolsó kikötői állomásponton a hideg sört (esetemben Russ), és lógatja a lábát a tó fölé, épp a kikötő bejáratánál, alig pár méterre az érkező utasszállitó hajóktól.

Másnap majomnézőbe mentünk.

Meersburgtól nem messze van egy majomrezervátum, ahol berbermajmokat próbálnak megmenteni a kihalástól. A majmok szabadon élnek az erdőben (persze az erdő azért le van keritve, különben a vállalkozó kedvűbb majmok elmennének városnézőbe), a látogatók meg a bejáratnál átvett pattogatott kukoricával etethetik őket.

Vannak gólyák, dámszarvasok és egyéb megmenteni kivánt állatfajok is.

Itt nyugodt az élet.

Egyesek csak üldögélnek csendben a sétány melletti korláton, és elmerengve nézegetik az ugrándozó, idétlenkedő, furcsa hangokat kiadó      

 tuli-tarka ruhákba öltözött látogatókat, akik pattogatott kukoricát tukmálnak a békésen üldögélő arcába.

Tiszta állatkert! 

Itt már mindenki utálja a pattogatott kukoricát. De hát úgy tűnik, ezeket az emberszabásúakat rendkivül boldoggá teszi, ha elfogadja tőlük valaki, meg hát egyébként is dögunalom itt az élet különben. 

Itt jönnek már megint a kukoricájukkal. Kicsit kéretem magam.

Na jó, örüjjé vazz, nyújtom a kezem. 

Ujjongás, fotó. 

Sápitozás, hogy ez a béna majom leejtette. 

Szerinted?!  Direkt dobtam le. Már utálom a popcorn-t. Csak jófejségből vettem el a hülye fotótok kedvéért.

Ezek kész vannak! Frankón sorban állnak előttem teli marokkal. Ne már! Most komolyan azt hiszik, hogy meg lehet enni ennyi kukoricát egy nap?!

Unalom ellen kitaláltuk itt a többiekkel, hogy minden nap  előad valamelyikünk egy magánszámot. Ma Csáléfog a soros. Hiába, ez itten kérem a sóbiznisz. Kell a program, különben nem jönnek a látogatók, mi meg behalunk az unalomtól.

Nah, a klasszikus szemüveglopást adja elő. Lekapja egy emberszabású fejéről a napszemüveget, kicsit megropogtatja, aztán eldobja és elszalad. Az emberek óbégatnak, Csáléfog meg jót röhög a többiekkel a fán.

Én személy szerint jobban szeretem a táskalopós trükköt, mert abban azért akad néha rendes kaja is, bár némelyik étel elég aberrált. Különösen az, amelyik akkor jön elő a tokjából, ha csavarják, piros és semmi ize, viszont utána napokig vörös az ember (izé... majom) pofája.

Azért persze panaszra semmi ok itt. A hegyekben, szabadon, egész nap kaja után vadászva sem lenne jobb. Egy kis jópofizás meg kibirható.

Naaaah, jó fej leszek, megerőltetem magam és nyújtogatom a kezem.

Hadd örüljön ez a sok majom! 

: - P

<><><><><><><><><><><><><><><><><><><><>

KÉT VIDÁM ORRSZARVÚ
(avagy van rózsa tövis nélkül, minket meg  felszarvaztak, de nem bánjuk)