Rövid, brutál, tragikus.
Mikor ideérkeztem, egy orosz bármixerünk volt. Fred. Első pillantásra az orosz sztereotipiát testesitette meg. Modortalan, mindig rosszkedvű, kötözködős volt. De ha az ember picit jobban megismerte, kiderült, hogy nem iszik vodkát és semmilyen más alkoholt (persze ez nem volt mindig igy), tud kedves is lenni (mértékkel) és még humora is van (ha az ember eléggé nyitott a gúnyos ironiára).
Aztán Fred lelépett és jött Ingo. Német srác. Olyan 35-nek nézte az ember elsőre, de kiderült, hogy 40 fölött van. Vele könnyű volt jól kijönni. Nyugodt, barátságos volt, végezte a dolgát komplikációk nélkül, mindig mosolygott, sosem kötözködött, barátságosan kommunikált. És ő sem ivott alkoholt. (Gondolom, minden mixer megissza az adagját az első években, aztán megutálja a piálást.)
Viszont nem volt hajlandó túlórázni vagy olyan napon dolgozni, ami nem volt előre megbeszélve. Emiatt kicsit morogtunk (mi, többiek), főleg az augusztusi nagy hajtásban, mikor (részben emiatt is) napi 14 óráztunk, de neki volt igaza. Nem a munkáról szól az élet.
Aztán 3 héttel ezelőtt egy nap betelefonált, hogy nem tud jönni. Családi okokból. Majd másnap megint. Hétvégén. Mikor igy is 2-vel kevesebben vagyunk, mint kéne. Erre már a főnökök is morogtak. És mikor harmadszor is lemondta a munkát, közölték vele, hogy a továbbiakban nem tartanak igényt a szolgálataira. Mi, többiek tartottunk volna, de minket nem kérdeztek. Szóval megint kevesebben maradtunk, lehet újra 14 órázni. Hurrá!
Aztán múlt hét hétfőn megjelent a munkahelyemen Ingo barátnője. Sirva.
Ingo szombaton berúgott. Matt részegre itta magát. Knock out. Öntudatlanság. Beájult az ágyba. És éjszaka, alvás közben a szervezete könnyitett magán. Hányt. De ő nem ébredt fel rá. És megfulladt. Meghalt.
Nagyon durva. : - (
Gyerekek, sose feküdjetek le ájult-részegen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése