2014. július 10.
Mivel Martin igen kellemes társaságnak bizonyult, felvetettem, hogy jöjjön el velem Bath-ba, amely egy Világörökségi listán szereplő kisváros, és ahová már hetek óta terveztem egy látogatást. Találtam akciós buszjegyeket 3 Fontért. Itteni viszonylatban ez nagyon olcsó, mert egy metrójegy is e körül mozog. Martin minden jóban benne volt, úgyhogy másnap mentünk is Bath-ba.
A busz a Victoria Pályaudvarról indult. Itt a hosszabb távolságon közlekedő buszokon van ingyen wifi, és némelyiken konnektor is. Három óra alatt értünk az ókori rómaiak kedvelt fürdővárosába.
Első utunk a turista információhoz vezetett, ahol térképeket gyűjtöttünk be.
A város látnivalói közé tartozik az Unesco védelem alatt álló ókori római fürdő, az apátság nagytemploma, György korabeli házak, a világ kevés (azt hiszem, 4) házakkal beépített hídjainak egyike és pár kellemes park.
A római fürdőbe 14 Font volt a belépő. Unesco ide vagy oda, azért erősen gondolkodtam, hogy megér-e nekem ennyit egy fürdőlátogatás, ahol még fürdeni sem lehet. Láttam már római kori fürdőket, Gyógyvizet is. Kívülről nem úgy tűnt, hogy nagyon meg fogok lepődni bent. De hát világörökség. Higgyünk nekik, hogy megéri.
A pénztárnál Martin ment előre, mert a nemzetközi diákigazolványa lejárt, a svédet meg elvileg nem kötelesek elfogadni. Ott lebegtette mindkettőt a pénztáros előtt. Az ürge meg sem nézte, csak poénkodott velünk, aztán kiadott 2 diákjegyet. Kettőt? Ez engem is diáknak nézett? De rég volt ilyen! Ez már önmagában megért 14 fontot. :D
A bejáratnál ingyen kaptunk audioguide-ot, de olyan borzalmasan unalmas volt, hogy 3-4 bejátszás után lemondtunk róla. Az általánosan jellemző az angol műemlékekre és múzeumokra, hogy kizárólag érdektelen információt osztanak meg a látnivalók mellett. Azt, hogy mire használták az adott tárgyat, vagy miért különleges, nem említik. Azt viszont, hogy melyik nagyszerű angol nemesember lopta össze valahonnan, azt feltétlenül kiemelik. Itt, a fürdőben is mérsékelten osztottak meg hasznos információkat, a meghallgatható sztorik nagy része arról szólt, hogy ki mit gondol eme nagyszerű épületről, ami számomra feltétlenül érdekes volt, főleg, mert mióta megbizonyosodtam az angol archeológusok hozzáértéséről a knosszoszi palota kapcsán (Kréta szigete, Görögország), ahol Sir Ewans a feltáráskor nagytudományúan megállapította, hogy bizony a padlóban futó járatok egy primitív vallási szertartás kellékei és ott vezették el a patakokban folyó vért az áldozati asztaltól, aztán kb 40 év múlva eljutott az angol civilizáció arra a szintre, hogy megismerkedjen a padlófűtéssel, rájöttek, hogy ja, Knosszoszban is az volt az a járat. Szóval alapból sokat adok az angol történészek véleményére, így különösen hasznos volt számomra a római fürdővel kapcsolatos véleményüket hallgatni. Na de maradjunk annyiban, hogy Bath római fürdője igen jó állapotban megőrződött és sokkal nagyobb, mint a hasonló korú fürdők, és még egy római kori ruhába öltözött nővel is lehetett fényképezkedni. Mármint most. Anno biztos többel is. Már ha volt fényképezőgép akkor. Ami nem kizárt.
Azon mondjuk nem csodálkozom, hogy ez az egyik (ha nem a leges) legnagyobb római fördőház. Elképzelem, amint a kivezényelt római légió felverekedte magát viharos tengeren, ellenséges seregeken, nomád hordákon keresztül Avalon szigetére, volt rajtuk pántos római szandál meg tunika, és szembesültek a délebbre fekvő provincákhoz képest igencsak hűvös, borús, esős időjárással. Nekem is az lett volna az első dolgom, hogy fürdőt építek a termálforrás fölé. Lehetőleg akkorát, hogy mindenki beférjen.
A fürdő után megnéztük a katedrálist. Ez ingyen volt és még magyar nyelvű leírást is adtak. Tudom, hogy nagyon kritikus vagyok, de nehezen fogtam vissza magam, hogy ne említsem meg nekik segítő szándékkal, hogy a fordítás egy kissé hmmm ... vicces. "Jézus Betlehemben, egy isten háta mögötti városban született".
Nincs valami ilyesmi a parancsolatok között, hogy Isten nevét hiába szádra ne vedd? Azért biztos lett volna szinonim kifejezés ide... a templomba...
A házakkal beépített híd és a György korabeli házsorok után ráakadtunk egy kis temetőre egy romos kis harangtoronnyal. Valamiért szeretem a régi, romos temetőket. Olyan békések.
A kötelező látnivalók után megnéztük a parkokat, heverésztünk, sétáltunk, ettünk. Öt órát töltöttünk a városkában, aztán ment vissza a buszunk Londonba.
A busz a Victoria Pályaudvarról indult. Itt a hosszabb távolságon közlekedő buszokon van ingyen wifi, és némelyiken konnektor is. Három óra alatt értünk az ókori rómaiak kedvelt fürdővárosába.
Első utunk a turista információhoz vezetett, ahol térképeket gyűjtöttünk be.
A város látnivalói közé tartozik az Unesco védelem alatt álló ókori római fürdő, az apátság nagytemploma, György korabeli házak, a világ kevés (azt hiszem, 4) házakkal beépített hídjainak egyike és pár kellemes park.
A római fürdőbe 14 Font volt a belépő. Unesco ide vagy oda, azért erősen gondolkodtam, hogy megér-e nekem ennyit egy fürdőlátogatás, ahol még fürdeni sem lehet. Láttam már római kori fürdőket, Gyógyvizet is. Kívülről nem úgy tűnt, hogy nagyon meg fogok lepődni bent. De hát világörökség. Higgyünk nekik, hogy megéri.
A pénztárnál Martin ment előre, mert a nemzetközi diákigazolványa lejárt, a svédet meg elvileg nem kötelesek elfogadni. Ott lebegtette mindkettőt a pénztáros előtt. Az ürge meg sem nézte, csak poénkodott velünk, aztán kiadott 2 diákjegyet. Kettőt? Ez engem is diáknak nézett? De rég volt ilyen! Ez már önmagában megért 14 fontot. :D
A bejáratnál ingyen kaptunk audioguide-ot, de olyan borzalmasan unalmas volt, hogy 3-4 bejátszás után lemondtunk róla. Az általánosan jellemző az angol műemlékekre és múzeumokra, hogy kizárólag érdektelen információt osztanak meg a látnivalók mellett. Azt, hogy mire használták az adott tárgyat, vagy miért különleges, nem említik. Azt viszont, hogy melyik nagyszerű angol nemesember lopta össze valahonnan, azt feltétlenül kiemelik. Itt, a fürdőben is mérsékelten osztottak meg hasznos információkat, a meghallgatható sztorik nagy része arról szólt, hogy ki mit gondol eme nagyszerű épületről, ami számomra feltétlenül érdekes volt, főleg, mert mióta megbizonyosodtam az angol archeológusok hozzáértéséről a knosszoszi palota kapcsán (Kréta szigete, Görögország), ahol Sir Ewans a feltáráskor nagytudományúan megállapította, hogy bizony a padlóban futó járatok egy primitív vallási szertartás kellékei és ott vezették el a patakokban folyó vért az áldozati asztaltól, aztán kb 40 év múlva eljutott az angol civilizáció arra a szintre, hogy megismerkedjen a padlófűtéssel, rájöttek, hogy ja, Knosszoszban is az volt az a járat. Szóval alapból sokat adok az angol történészek véleményére, így különösen hasznos volt számomra a római fürdővel kapcsolatos véleményüket hallgatni. Na de maradjunk annyiban, hogy Bath római fürdője igen jó állapotban megőrződött és sokkal nagyobb, mint a hasonló korú fürdők, és még egy római kori ruhába öltözött nővel is lehetett fényképezkedni. Mármint most. Anno biztos többel is. Már ha volt fényképezőgép akkor. Ami nem kizárt.
Azon mondjuk nem csodálkozom, hogy ez az egyik (ha nem a leges) legnagyobb római fördőház. Elképzelem, amint a kivezényelt római légió felverekedte magát viharos tengeren, ellenséges seregeken, nomád hordákon keresztül Avalon szigetére, volt rajtuk pántos római szandál meg tunika, és szembesültek a délebbre fekvő provincákhoz képest igencsak hűvös, borús, esős időjárással. Nekem is az lett volna az első dolgom, hogy fürdőt építek a termálforrás fölé. Lehetőleg akkorát, hogy mindenki beférjen.
A fürdő után megnéztük a katedrálist. Ez ingyen volt és még magyar nyelvű leírást is adtak. Tudom, hogy nagyon kritikus vagyok, de nehezen fogtam vissza magam, hogy ne említsem meg nekik segítő szándékkal, hogy a fordítás egy kissé hmmm ... vicces. "Jézus Betlehemben, egy isten háta mögötti városban született".
Nincs valami ilyesmi a parancsolatok között, hogy Isten nevét hiába szádra ne vedd? Azért biztos lett volna szinonim kifejezés ide... a templomba...
A házakkal beépített híd és a György korabeli házsorok után ráakadtunk egy kis temetőre egy romos kis harangtoronnyal. Valamiért szeretem a régi, romos temetőket. Olyan békések.
A kötelező látnivalók után megnéztük a parkokat, heverésztünk, sétáltunk, ettünk. Öt órát töltöttünk a városkában, aztán ment vissza a buszunk Londonba.
Ennyi idő épp elég volt arra, hogy kényelmesen elnézelődjünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése