2014 július 15.
Már márciusi érkezésem után kitaláltam, hogy megnézek majd egy híres londoni musicalt. Imádom a musicaleket, meg ezer éve nem voltam színházban, pedig otthon azért elég gyakran jártam színházba és operába is. Vannak jó helyek, ahová olcsó a jegy, és ha az ember jól helyezkedik, nem is korlátozott a színpad láthatósága. Ilyen jeggyel meg olcsóbb az opera, mint egy mozi.
Szóval jól elterveztem, de nem nagyon akadt érdeklődő partner a környezetemben. Egészen addig, míg Martin képbe nem került.
Elég volt csak megemlíteteni neki a musical ötletét, és máris sorban álltunk az egyik last minute jegyes pénztárnál, ahol aznap estére lehet belépőket venni. Kiderült, hogy az Oroszlánkirály, ami díjnyertes, nemzetközileg is elismert darabja Londonnak, elég drága. Még kedvezményesen is 35 font (14ezer ft) a legolcsóbb jegy. Ez kicsit elvette a kedvünket, úgyhogy első nekifutásra nem is vettünk jegyet.
Azért ahogy teltek a napok és erre-arra kirándultunk, mindig filóztunk a musicalen. Menjünk akkor másik darabra, ami olcsóbb? A Wicked, ami az Óz, a nagy varűzsló boszorkányainak életéről szól, szintén népszerű darab, és oda már 25 fontért van jegy. Na de 10 font különbségért nézzünk mást?! Osztottunk-szoroztunk, végül úgy döntöttünk, megéri az árát. Ez pénteki nap volt. És gondolhattunk volna, hogy teltház lesz. Egyáltalán nem voltak szabad jegyek. Nyilván szombaton sem lesz akkor. Ne is volt. Három darab jegyet mondtak vissza közvetlenül az előadás előtt. Darabja 164 font (65 ezer ft). Szééép ára van! Akkor vegyünk állójegyet! Az állójegy csak 20 font, és 3 órát ki lehet bírni. Na de persze hétvégére már az is mind elfogyott. Hétfő meg szünnap. Végül kedden jutottunk el az előadásra. És már csak állójegy volt.
A musical szenzációs volt! Nem hiába nyert nemzetközi díjakat.
A díszletek látványosak voltak, az állatszereplőket élethűen jelenítették meg a jelmezek. A zsiráf például egy ember volt, a gólyalábbal meghosszabbított karjai voltak a mellső lábai, a hiénák szája külön mozgott, ha röhögtek, a szökkenő antilopcsordákat a gyalogbéka mintájára úgy csinálták meg, hogy a húzható állvány kerekei mozgatták a több sorban elrendezett antilopokat.
Jó volt a zene is, és a két gyerek, akik a kisoroszlánokat játszották, nagyon tehetségesek voltak.
Másfél óra után volt egy szünet. Ilyenkor szokás felállni és sétálgatni, nyújtózni egyet. Az állósor, ahol rajtunk kívül csak ázsiaiak voltak (ez érdekes, hogy vajon miért), most kapott az alkalmon és leült pihenni. Nem volt olyan vészes végigállni az egész darabot, főleg, mert lekötött a látvány, és mert lehetett kényelmesen könyökölni a korláton, meg a láthatóság is jó volt, épp szemben voltunk a színpaddal és ha az előttünk ülő feje zavart, csak odébb kellett állni fél lépéssel.
Egy hordozható bárszék viszont nem lett volna rossz ötlet...
Már márciusi érkezésem után kitaláltam, hogy megnézek majd egy híres londoni musicalt. Imádom a musicaleket, meg ezer éve nem voltam színházban, pedig otthon azért elég gyakran jártam színházba és operába is. Vannak jó helyek, ahová olcsó a jegy, és ha az ember jól helyezkedik, nem is korlátozott a színpad láthatósága. Ilyen jeggyel meg olcsóbb az opera, mint egy mozi.
Szóval jól elterveztem, de nem nagyon akadt érdeklődő partner a környezetemben. Egészen addig, míg Martin képbe nem került.
Elég volt csak megemlíteteni neki a musical ötletét, és máris sorban álltunk az egyik last minute jegyes pénztárnál, ahol aznap estére lehet belépőket venni. Kiderült, hogy az Oroszlánkirály, ami díjnyertes, nemzetközileg is elismert darabja Londonnak, elég drága. Még kedvezményesen is 35 font (14ezer ft) a legolcsóbb jegy. Ez kicsit elvette a kedvünket, úgyhogy első nekifutásra nem is vettünk jegyet.
Azért ahogy teltek a napok és erre-arra kirándultunk, mindig filóztunk a musicalen. Menjünk akkor másik darabra, ami olcsóbb? A Wicked, ami az Óz, a nagy varűzsló boszorkányainak életéről szól, szintén népszerű darab, és oda már 25 fontért van jegy. Na de 10 font különbségért nézzünk mást?! Osztottunk-szoroztunk, végül úgy döntöttünk, megéri az árát. Ez pénteki nap volt. És gondolhattunk volna, hogy teltház lesz. Egyáltalán nem voltak szabad jegyek. Nyilván szombaton sem lesz akkor. Ne is volt. Három darab jegyet mondtak vissza közvetlenül az előadás előtt. Darabja 164 font (65 ezer ft). Szééép ára van! Akkor vegyünk állójegyet! Az állójegy csak 20 font, és 3 órát ki lehet bírni. Na de persze hétvégére már az is mind elfogyott. Hétfő meg szünnap. Végül kedden jutottunk el az előadásra. És már csak állójegy volt.
A musical szenzációs volt! Nem hiába nyert nemzetközi díjakat.
A díszletek látványosak voltak, az állatszereplőket élethűen jelenítették meg a jelmezek. A zsiráf például egy ember volt, a gólyalábbal meghosszabbított karjai voltak a mellső lábai, a hiénák szája külön mozgott, ha röhögtek, a szökkenő antilopcsordákat a gyalogbéka mintájára úgy csinálták meg, hogy a húzható állvány kerekei mozgatták a több sorban elrendezett antilopokat.
Jó volt a zene is, és a két gyerek, akik a kisoroszlánokat játszották, nagyon tehetségesek voltak.
Másfél óra után volt egy szünet. Ilyenkor szokás felállni és sétálgatni, nyújtózni egyet. Az állósor, ahol rajtunk kívül csak ázsiaiak voltak (ez érdekes, hogy vajon miért), most kapott az alkalmon és leült pihenni. Nem volt olyan vészes végigállni az egész darabot, főleg, mert lekötött a látvány, és mert lehetett kényelmesen könyökölni a korláton, meg a láthatóság is jó volt, épp szemben voltunk a színpaddal és ha az előttünk ülő feje zavart, csak odébb kellett állni fél lépéssel.
Egy hordozható bárszék viszont nem lett volna rossz ötlet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése