2014 október 15.
Évek óta próbálok bálnát látni.
Több helyen jártam, ahol bálnák fordulnak elő, de valahogy sosem jutottam el a bálnalesig.
Francia Polinéziába novemberben érkeztem. A bálnák meg épp október végén úsztak északra az áramlatokkal.
Új-Zélandon augusztusban voltam. A bálnák is. Csak akkor pénzem nem volt eme költséges mulatságra.
A Cook-szigeteken szintén anyagi okokra hivatkozva skippeltem a bálnalest.
Most viszont.... tadadaaam!
Itt vannak a bálnák és itt vagyok én is. És csoportkísérőként/tolmácsként részt is vehetek a bálnales programon, amire a vendégeink mennek.
A kirándulás hajnalban kezdődött. Fél 7-kor indult a hajó Mirissa Beach kikötőjéből.
Induláskor enyhén dohos mentőmellényeket és friss, meleg teát, kávét, valamint hányinger elleni gyógyszert osztogatott a legénység. Közel egy órás hajókázás után értük el azt a területet az óceánon, ahol a bálnák szoktak felbukkanni.
Útközben több delfincsapat is kísérte a hajónkat.
Mindenki izgatottan várta az első bálnák felbukkanását. Mikor a hajósok megpillantották a kis szökőkutat a vízen, azonnal jeleztek a többi hajónak is, és mint a hajdani bálnavadászatokon, több hajó iramodott a vízi emlős irányába.
Túl közel nem jutottunk, mert addigra lemerült a víz alá. Párszor felbukkant még (vagy ugyanez vagy másik), de igazán jó képet nem tudtam csinálni róla. Viszont elvileg most kezdődik csak a párzási időszak, úgyhogy lesz még lehetőség olyat is látni, amikor a bálna megfordul és kicsap a farkával.
Hamarosan elindult visszafelé a hajó és 11 körül ki is kötöttünk.
Innen pár perces sétával átballagtunk a Mirissa Beach-re, ahol a délutánt töltöttük.
Vendégeink nagyon bevállalósak voltak, így hazafelé kipróbáltuk együtt a helyi tömegközlekedést.
A helyi buszok úgy mennek, mintha rally versenyen lennének. Szembe sávban előznek, száguldanak, mindenkit ledudálnak és nyitott ajtóval veszik vadul a kanyarokat. Express busznak hívják őket és valóban gyorsabban bárminél. Még az autónál is. A tamilokkal folytatott háború folyományaként a buszok oldalát a hajdani harckocsik anyagával erősítették meg, így baleset esetén a busz még csak be sem horpad. Ezzel élnek vissza, amikor kétsávos úton a záróvonalon haladnak folyamatosan. Tudják, hogy inkább a padkára húzódik a szembejövő.
Felszállás után (igazából már közben) elindult a busz nyitott ajtóval. A kalauz jött oda hozzánk (tuti pókember talpú cipője van, hogy nem repked ablaktól ablakig munkahelyi ártalom címén) és kérte a pénzt a jegyre. Kb 90 forint volt egy jegy a 30 km-es útra.
Nagy élmény volt! Tiszta hullámvasút. Kellett ugyan kapaszkodni, hogy ne repüljünk le az ülésről utazás közben, de a vidámparkban is kell kapaszkodni, mégis szeretjük.
Évek óta próbálok bálnát látni.
Több helyen jártam, ahol bálnák fordulnak elő, de valahogy sosem jutottam el a bálnalesig.
Francia Polinéziába novemberben érkeztem. A bálnák meg épp október végén úsztak északra az áramlatokkal.
Új-Zélandon augusztusban voltam. A bálnák is. Csak akkor pénzem nem volt eme költséges mulatságra.
A Cook-szigeteken szintén anyagi okokra hivatkozva skippeltem a bálnalest.
Most viszont.... tadadaaam!
Itt vannak a bálnák és itt vagyok én is. És csoportkísérőként/tolmácsként részt is vehetek a bálnales programon, amire a vendégeink mennek.
A kirándulás hajnalban kezdődött. Fél 7-kor indult a hajó Mirissa Beach kikötőjéből.
Induláskor enyhén dohos mentőmellényeket és friss, meleg teát, kávét, valamint hányinger elleni gyógyszert osztogatott a legénység. Közel egy órás hajókázás után értük el azt a területet az óceánon, ahol a bálnák szoktak felbukkanni.
Útközben több delfincsapat is kísérte a hajónkat.
Mindenki izgatottan várta az első bálnák felbukkanását. Mikor a hajósok megpillantották a kis szökőkutat a vízen, azonnal jeleztek a többi hajónak is, és mint a hajdani bálnavadászatokon, több hajó iramodott a vízi emlős irányába.
Túl közel nem jutottunk, mert addigra lemerült a víz alá. Párszor felbukkant még (vagy ugyanez vagy másik), de igazán jó képet nem tudtam csinálni róla. Viszont elvileg most kezdődik csak a párzási időszak, úgyhogy lesz még lehetőség olyat is látni, amikor a bálna megfordul és kicsap a farkával.
Helyi halászok |
Hamarosan elindult visszafelé a hajó és 11 körül ki is kötöttünk.
Innen pár perces sétával átballagtunk a Mirissa Beach-re, ahol a délutánt töltöttük.
Vendégeink nagyon bevállalósak voltak, így hazafelé kipróbáltuk együtt a helyi tömegközlekedést.
A helyi buszok úgy mennek, mintha rally versenyen lennének. Szembe sávban előznek, száguldanak, mindenkit ledudálnak és nyitott ajtóval veszik vadul a kanyarokat. Express busznak hívják őket és valóban gyorsabban bárminél. Még az autónál is. A tamilokkal folytatott háború folyományaként a buszok oldalát a hajdani harckocsik anyagával erősítették meg, így baleset esetén a busz még csak be sem horpad. Ezzel élnek vissza, amikor kétsávos úton a záróvonalon haladnak folyamatosan. Tudják, hogy inkább a padkára húzódik a szembejövő.
Felszállás után (igazából már közben) elindult a busz nyitott ajtóval. A kalauz jött oda hozzánk (tuti pókember talpú cipője van, hogy nem repked ablaktól ablakig munkahelyi ártalom címén) és kérte a pénzt a jegyre. Kb 90 forint volt egy jegy a 30 km-es útra.
Nagy élmény volt! Tiszta hullámvasút. Kellett ugyan kapaszkodni, hogy ne repüljünk le az ülésről utazás közben, de a vidámparkban is kell kapaszkodni, mégis szeretjük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése