Orsi néni

Már említettem, hogy az egyik esküvős párunknak volt egy 5 éves gyereke. Ádám nagyon talpraesett kiskölyök. Már a reptéren, az első találkozásunkkor szimpatizáltunk egymással, mikor előretolakodott a felnőttek elé, határozottan kezet nyújtott és teljes névvel, lakcímmel bemutatkozott.

Eléggé odavan a Csillagok háborújáért, amiről én viszont csak annyit tudok, hogy lézerkardoznak, meg Darth Veder a szuszogó fekete rosszfiú, de ez nem tartott vissza attól, hogy belemenjek vele egy játékba. Onnantól viszont állandóan lézerkardoztunk. És én voltam a sötét oldal.

Néha már szóltak neki a szülei, hogy hagyja már békén Orsi nénit egy picit, mert Orsi néninek dolga van. Orsi néninek. Ismertem egy Orsi nénit gyerekkoromban. Az egyetlen Orsi nevű egyént mellesleg,. Ez volt az egyetlen bizonyíték számomra gyerekfejjel, hogy a nevem egyáltalán létezik, mert az iskolában volt egy halom Kata meg Ági meg Zsuzsa meg előfordult minden névből legalább kettő, de Orsolyából egy sem. Na szóval volt ez az Orsi néni, aki nem különösebben érintette meg a lelkemet, de ettől függetlenül is idétlenül hangzott a néni a nevem után. Most viszont Ádámkának köszönhetően hallottam eleget.

Most őszintén: Hát úgy nézek én ki, mint egy NÉNI?!

Ádámka mellesleg nagyon művelt kissrác. Kicsit beszélgettünk a vulkánokról, mert teljesen odavan értük, én meg ugyebár hajdani vulkántúra-túravezetőként jártam jó páron, és van is némi infóm róluk. Gondoltam, lenyűgözöm kis barátomat a Strombolival, ami Szicília mellett egy máig aktív vulkán, és amin fel lehet mászni a kráter szintjénél magasabbra, ahonnan éjszaka kiválóan látszik a fortyogó, bugyborékoló, köpködő láva. Mikor azt mesélem Ádámnak, hogy milyen volt a látvány, mikor ott jártam, levittem neki gyerekszókincsre a történetet:

- És akkor felülről bele tudsz nézni a kráterbe, és olyan az egész, mint a tűzijáték.

Erre Ádám:

- Az nem tűzijáték, hanem magma.

Én kérek elnézést…


Komoly a gyerek. Ország alapján mondja a vulkánok neveit, azt is tudja, melyik aktív, melyik nem.

A kis tudós koponyája mellett viszont azért ugyanolyan mesevilágban élő kisgyerek, mint a többi. 

Mikor a reptérre vittük ki őket, kérte, hogy mellé üljek az autóban. Egész úton szórakoztattuk egymást. Egy idő után lefáradtam, próbáltam témát váltani. Talált valami krémes tégelyt az autóban, kérdezte, mi van benne. Viccből mondom neki, hogy gyerekek vannak benne. Oda szoktam tenni a gyerekeket, akik túl sokat dumálnak az autóban. Még poénból el is kezdtem őt összecsomagolni, hogy beletegyem a tégelybe. Azt gondoltam, hogy ekkora tudásbázissal rendelkezvén más a világra a rálátása, mint a korabelieknek. De nem. Tök komolyan vette, hogy képes vagyok egy normál méretű gyereket belepréselni egy 5 centis tégelybe. Gondoltam, túlzok még egy kicsit, hogy rájöjjön, hogy csak viccelek, és mondtam, hogy több gyerek is van benne, nem csak egy. Nem jött rá. Aranyos volt, ahogy kapálózott a becsomagolás ellen, de nem tudom, hol van az 5 éves gyerekeknél a félelem határa, és nem akartam neki rossz emlékeket okozni. Az is lehet, hogy nem teljesen hitte el, inkább csak belement a játékba, de azért látszott rajta, hogy hihetőnek is tartja a sztorimat.

Én az ő korában biztos elhittem volna.

Emlékszem, óvodás voltam és anyu bevitt a munkahelyére, a kolléganője, Erzsi néni meg irgumburgum stílusban leteremtett, mert sáros cipővel léptem be az irodába. Azt mondta, hátraköti a sarkamat. Nem akart ő bántani, csak így szokták mondani ugyebár. Én viszont úgy megrémültem attól, hogy egy ilyen érthetetlen, definiálhatatlan dolgot akar művelni velem (Hová és hogyan köti?!), hogy onnantól hiába vett nekem kis cumisüveges színes cukorkát, én már rettegtem tőle. Nem is javult meg a barátságunk. A cukrot azért persze megettem.

Szóval elárultam Ádámnak, hogy vicceltem ám és nincsenek is gyerekek a tégelyben. Hitte is meg nem is. Kedves játszótárs ez az Orsi néni, de jó lesz vigyázni vele.  Egyrészt a sötét oldal lézerkardos harcosa, másrészt gyerekeket pakol tégelyekbe, aztán meg letagadja.

Ööööö…. Hááát.... Ezen az Orsi nénis imidzsen azért még dolgoznom kell… :-D