2014 november 15.
Ebben a kertben sorra vettük a legfontosabb növényeket: kókuszpálma, királykókusz, kurkuma, fahéj, szegfűszeg, aloe vera, eukaliptusz, tea, curry, kakaó, kávé, satöbbi, satöbbi. Az egyik bokor előtt komoly magyarázatba kezdett a kertészünk. Elmondta, hogy ezt a növényt Sri Lankán szigorúan tilos tartani, és csak az állam által támogatott és külön engedéllyel rendelkező kertekben nevelhetik. A körülírás alapján már gyanús volt, hogy valami kábjtószerről lesz szó, aztán mikor megemlítette, hogy Dél- és Közép-Amerikában honos, már sejtettem, hogy a koka cserje mellett állunk.
A fűszerkert jó fej volt, kaptunk tőlük ingyen ayurvedikus masszázst. Elvileg fizetős lett volna, de mivel senki sem kérte a csoportból, felajánlották, hogy tartanak egy kis bemutatót. Gondolom, annak reményében, hogy így majd rendelünk teljes testmasszázst. Nem is lett volna drága, de nem volt időnk rá, nem fért bele a programba.
Következő állomásunk Dambulla volt.
Itt egy világörökségi helyszínt néztünk volna meg, de valahogy senkinek nem volt kedve megmászni a több száz lépcsőt, ami a templomhoz vezetett, így kihagytuk. Csak az alsó templomnál néztünk körül.
Továbbmentünk Sigiriya felé, ami egy ókori fellegváros és UNESCO Világörökségi helyszín.
Ide is sok-sok lépcső vezet fel, úgyhogy a csoport leszavazta a látogatást. Mellesleg a belépődíj is elég húzós, 3900 rúpia (35 USD körül).
Azért megnéztük a távolból a hegyet, amire a város épült.
Este elmentünk páran egy rövidebb sétára.
Ahogy a rizsföldek mellett haladtunk, társaságunk egyik tagját piszkáltuk, aki nem helyezett túl sok bizalmat a minket követő kóbor kutyákba. A kis sétaút ellenkező oldalán egy mocsaras tavacskában megláttam egy hosszúkás sötét alakzatot. Viccből mutatom nekik:
- Nézzétek ott egy krokodil!
Nyilván nem lehetett krokodil, hiszen itt emberek sétálgatnak, itt a falu, itt a szállásunk, itt állnak a túloldalon térdig vízben a rizsföldön a farmerek, veszélyes lenne, ha kimászna a vízből. Ahogy nézzük az árnyat, az hirtelen megmozdult és lebukott a víz alá. Nemá! Tényleg krokodil volt!
Valahogy elment a kedvünk a további esti sétától...
Másnap reggel továbbhaladtunk Dambulla irányába.
Útközben megálltunk egy ayurvedikus kertben. Ayurvedikus fűszerkertet nem nehéz találni Sri Lankán, ugyanis az ayurveda, mint gyógymód innen (pontosabban Indiából) ered, ezért széles körben elterjedt.
Az ayurveda jelentése: az élet tudománya. Egészségmegőrzés, életmód, test, szellem, és lélek harmóniája. Leegyszerűsítve a hivatalos definíciót, az ayurveda egy természetgyógyászati ág, amely a testi adottságok alapján kategorizálja az embereket és a gyógymódot ehhez igazítja.
A fűszerkertekben általában körbevezetik a látogatókat, megmutogatják a tipikus növényeket, elmagyarázzák, mi mire jó, aztán a delikvensek a kert végén található boltban jó drágán meg is vásárolhatják a fűszernövényekből készült termékeket.
Ebben a fűszerkertben, ahol voltunk, részletesen elmeséltek mindent a növényekről. Voltam korábban is fűszerkertben Sri Lankán, de ott nem igazán mutatták meg a növényeket, csak bevezettek a boltba, elmondták, mi micsoda és adtak egy árlistát mellé.
Ebben a kertben sorra vettük a legfontosabb növényeket: kókuszpálma, királykókusz, kurkuma, fahéj, szegfűszeg, aloe vera, eukaliptusz, tea, curry, kakaó, kávé, satöbbi, satöbbi. Az egyik bokor előtt komoly magyarázatba kezdett a kertészünk. Elmondta, hogy ezt a növényt Sri Lankán szigorúan tilos tartani, és csak az állam által támogatott és külön engedéllyel rendelkező kertekben nevelhetik. A körülírás alapján már gyanús volt, hogy valami kábjtószerről lesz szó, aztán mikor megemlítette, hogy Dél- és Közép-Amerikában honos, már sejtettem, hogy a koka cserje mellett állunk.
 |
| Egy falat kokain. Milyen aggodalmasan néz a kísérőnk... :) |
A fűszerkert jó fej volt, kaptunk tőlük ingyen ayurvedikus masszázst. Elvileg fizetős lett volna, de mivel senki sem kérte a csoportból, felajánlották, hogy tartanak egy kis bemutatót. Gondolom, annak reményében, hogy így majd rendelünk teljes testmasszázst. Nem is lett volna drága, de nem volt időnk rá, nem fért bele a programba.
Következő állomásunk Dambulla volt.
Itt egy világörökségi helyszínt néztünk volna meg, de valahogy senkinek nem volt kedve megmászni a több száz lépcsőt, ami a templomhoz vezetett, így kihagytuk. Csak az alsó templomnál néztünk körül.
Továbbmentünk Sigiriya felé, ami egy ókori fellegváros és UNESCO Világörökségi helyszín.
Ide is sok-sok lépcső vezet fel, úgyhogy a csoport leszavazta a látogatást. Mellesleg a belépődíj is elég húzós, 3900 rúpia (35 USD körül).
Azért megnéztük a távolból a hegyet, amire a város épült.
Este elmentünk páran egy rövidebb sétára.
Ahogy a rizsföldek mellett haladtunk, társaságunk egyik tagját piszkáltuk, aki nem helyezett túl sok bizalmat a minket követő kóbor kutyákba. A kis sétaút ellenkező oldalán egy mocsaras tavacskában megláttam egy hosszúkás sötét alakzatot. Viccből mutatom nekik:
- Nézzétek ott egy krokodil!
Nyilván nem lehetett krokodil, hiszen itt emberek sétálgatnak, itt a falu, itt a szállásunk, itt állnak a túloldalon térdig vízben a rizsföldön a farmerek, veszélyes lenne, ha kimászna a vízből. Ahogy nézzük az árnyat, az hirtelen megmozdult és lebukott a víz alá. Nemá! Tényleg krokodil volt!
Valahogy elment a kedvünk a további esti sétától...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése