Lö Menü

Nizzában mindenki az utcán ül. Minden étteremnek van terasza és az emberek előszeretettel napozgatnak egy kávé mellett - akár órákon át.

Rögtön második napunkon mi is csatlakoztunk a helyi hagyományőrzőkhöz és az egyik közeli kávézó teraszán kezdtük a napot. Kávé, croissant, napsütés. A legjobb reggeli!

Arra mondjuk még hetekig nem jöttem rá, milyen titkos kód alatt szerepel itt a tejeskávé, mert bármit mondtam, állandóan eszpresszót kaptam kis tejjel, pedig már szegényes franciatudásomat is bevetettem, hátha az angollal van a gond. Kafé o lé. Pöti kafé, boku lé. Ui ui. Aztán megint eszpresszót kaptam. A legközelebbi kimenet a café creme volt, ami kissé vizes eszpresszó kevéske tejel. Ennél közelebb nem jutottam a jumbó bögrés tejeskávéhoz. És még a latte macchiato-t sem ismerték, pedig az aztán alap. Nem? Pár hetes kitartó próbálkozás és több infarktusközeli kávémérgezés után aztán megkérdeztem egy francia ismerősünket, hogy mégis mit rontok el, ő pedig tájékoztatott,hogy errefelé nem szeretik a tejet a kávéban, és nem is tudják elképzelni, hogy én több tejre vágyom, mint kávéra. Hát ennyi. Legközelebb majd akkor iszom egy látványosan réteges, habos lattét, ha olyan helyen leszek, ahol benne van a menüben.

Már első napokban, ahogy az éttermek mellett elhaladtunk, mindig láttam az asztalokon az előételeket: színes salátaleveleken különböző sajtok, szalámik, sonkák, olívabogyók, egyebek. Na, persze rögtön nekünk is ilyet kellett ennünk. Néha egészen festőire sikeredtek a vacsora-összeállításaink, Hombre meg elkezdte lefényképezgetni őket. Ennek köszönhetően van egy kisebb fotóalbumom a kajáinkról.

A teljesség igénye nélkül....

Állandóan salátákat ettünk, egy időben rákattantunk a lazacra, én meg felfedeztem magamnak egy szárazkolbászt, ami sonkából készül és fokhagymás. Napi szinten betoltam fél rúddal. Egyszer elmentünk francia palacsintát (crepe) enni, na, onnantól otthon is mindig volt a hűtőben palacsinta. Előre elkészítettem egy liternyit és egy kiürült tejesüvegben pár napig simán elállt, így pillanatok alatt az asztalon volt a desszert, ha megkívántuk.

Mivel a borok fillérekbe kerülnek Franciaországban, szinte minden nap kipróbáltunk egy újabbat. Már 2 EUR alatt (600 Ft) is lehet jó bort kapni. Na persze az igazán jók ennél drágábbak, de a francia borok esetében nem feltétlenül igaz, hogy olcsó bornak híg a leve.